Kelebi Kiss István Nem így indult – Nije tako krenulo

Kelebi Kiss István Budapest 1947. december 9. –

Nem így indult a percek percek maradnak de mi sorsot tapasztunk belőlük kiköltött életünk etetjük-itatjuk és mikor röpképes elengedjük végleg de addig többnyire befejezetlen vályogvetések lassított filmek a gyorsulásról és háborúk csóksorozatvetők elaknásított aurák érintéstankok azt mondják ez a dolgok rendje azt mondják ez sínek nélkül is pályaudvar azt mondják pedig nem így indult az utazás de ki emlékezik a fényre ki képes emlékezni a kézre mely rámosdatta az Időt és az ölelésre melynél őszintébb sohasem lett ki lát többet a fészek pereménél

Nije tako krenulo minuti minuti ostaju ali mi od njih sudbu sklepamo izležen život hranimo-pojimo i kad je sposoban za let otpustimo konačno ali dotle uglavnom nezavršene obrade čerpića usporeni filmovi o ubrzanju i ratovi bacači serije poljubaca minirane aure tenkovi doticaja kažu to je uspostavljen red kažu to je i bez šina kolodvor kažu ali putovanje nije tako krenulo ali ko se seća svetlosti ko je sposoban sećati se ruke koja je Vreme natovarila i na zagrljaj od kojeg iskreniji nikad nije postao od ruba gnezda ko vidi dalje Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ahetedik.hu/component/k2/item/2854-nem-igy-indult.html

Csák Gyöngyi Barátomhoz – Mom prijatelju

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Barátomhoz A nagy kiüresedésben biztos vár a lelkem. Ne veszítsd nyomom.

Mom prijatelju U velikom ispražnjenju moja duša te čeka. Nemoj mi trag izgubiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://meseld.hu/magyar-koltok-versei/csak-gyongyi/454-csak-gyongyi-baratomhoz

Bak Rita Ezeregy éjjel – Hiljadu jedna noć

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Ezeregy éjjel Nagypapáék ezeregy éjjel lapátolták a földet Szibériában, ástak éjjel, és ástak nappal. Fekete ruhák száradtak a kötélen tizenöt évig, vagy örökké. Van, aki már soha többé nem mesélhet – mondja nagypapa, majd én  helyettük is elmesélem. Lapátoltuk az éjszakát, hogy végre nappal legyen, ellapátoltuk a tudásunkat, az érzéseinket, a szibériai tigrisek kihullott szemfogait és minden történetet, hogy majd rátaláljatok. Ezeregy év múlva.

Hiljadu jedna noć Naši dedovi su u Sibiru hiljadu jednu noć zemlju zgrtali, kopali noću i kopali danju. Na konopcu crna odela petnajst godina su se sušile ili zavek. Neko nikad više ne može pričati – veli ded, ispričaću ja umesto njih. Zgrtali smo noć da konačno dan postane, zgrtali smo naše znanje, osećaje, otpale očnjake sibirskih tigrova i svaki događaj da biste ih našli. Nakon hiljadu i jednu godinu. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.irodalmijelen.hu/2016-nov-22-1142/sziberiai-tigrisek-bak-rita-versei

Fellinger Károly Nem mondhatom el – Ne mogu ispričati

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Nem mondhatom el Apám szerette az irodalmat, sose gratulált, sose dicsért meg, ha verseim megjelentek egy ismerős lapban, vagy kötetem Párizsban, Moszkvában, nem szerette a könyveket, azt mondta, miattuk nem lehet kifesteni a házat, miattuk nem lehet lépni elővigyázatosság nélkül sehova a lakásban, és mégis ott esett el végzetesen, ahova nem volt bátorságom könyveket rakni. Valamikor a WC-ben körmöltem első mesémet, mert nem volt ínyére, hogy írok, azt szerette volna, inkább nyelveket tanuljak, nagyapám az első világháborús fogságban sajátította el az olasz nyelvet, talán nem véletlen, hogy verseimet tíz nyelvre lefordították, de olaszra nem.

Ne mogu ispričati Otac je voleo književnost, nikad mi nije čestitao, niti pohvalio kad je neka moja pesma u poznatom časopisu ili knjiga u Parizu, Moskvi objavljena, knjige nije voleo, tvrdio je, zbog njih ne možemo kuću ofarbati, u stanu bez predostrožnosti nigde zakoračiti, ipak kobno je tamo pao gde knjige nisam imao hrabrosti odložiti. Nekad svoju prvu priču u WC-u sam škrabao jer nije mu bilo po volji da pišem, više bi voleo da jezike učim, ded je talijanski u I. Svetskom ratu u zatočeništvu savladao, možda nije slučajno da su moje pesme na deset jezika prevedene ali ne i na talijanski. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kepiras.com/2017/11/fellinger-karoly-versei-2/

A. Túri Zsuzsa Emlékek az embertelenségről – Uspomene na zverstva

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Emlékek az embertelenségről

Petschauer

Fára mászni és kukorékolni
mire volt jó a mentesség
az érmek itt nem értek semmit
s a semlegesség
nem létezett
honfitársai gyalázták
nem az ellenfél
jéghideg víz fagyott testére
megfagyott ő is estére
miközben szemei előtt
aranykardok villogtak.

***

Amikor az utolsó remény is
elhalt mert nem válogatták ki munkára
tudta felesleges miközben sorban állt a kamra előtt öregen
vacogva arra gondolt talán lehet
üzenni
a környező falvaknak
az emberek elhiszik
eljönnek megsemmisíteni az embertelen
világot megmentik aki menthető lehet
üzenni
füstjellel
a környékre és esetleg
haza.

***
A menet megállt s vele a csizmacsattogás
elhallgatott az ének
csönd lett teremtés előtti
visszanéztek rá ahogy kilépett a sorból
eltűnt a nyaklánc mondta
könnyek közt hajolt a földre
az első ütés után az árokba fordult
a mama nyaklánca eltűnt suttogta
miközben puskatussal agyonverték.

***
Nem hitte el amit meséltek
szerintük összevarrják az ikreket
ő azt mondta hiszem ha látom
de nem volt ideje
ment ő is az első csoporttal
a feleslegesekkel
a kamrák felé.

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/2307-emlekek-az-embertelensegrol.html

Uspomene na zverstva

Pečauer*

Penjati se na drvo i kukurekati

čemu je služilo izbavljenje

medalje ovde ništa nisu vredele

a neutralnost

nije postojala

sunarodnjaci su ga beščastili

ne protivnici

njegovo telo led je pokrilo

do naveče i on se smrznuo

dok ispred njegovih očiju

zlatne sablje sevale.

***

Kad je i poslenja nada

nestala jer ga na posao nisu izabrali

znao je izlišno je dok je u redu ispred komore ostarelo

cvokoteći

stajao pomislio je možda je moguće

okolnim selima

poruku poslati

ljudi će poverovati

doćiće uništiti bezdušan

svet spasiti što se spasiti može

poruku poslati

znacima dima

okolini i eventualno

doma.

***

Kolona se stala a i tutanj čizama

utihnula je pesma

nastala je tišina ona pre stvaranja

pogledali su ga kako je iz kolone istupio

nestala mi je ogrlica rekao je

suznim očima se ne zemlju sagnuo

posle prvog udarca u jarak je pao

nestala je mamina ogrlica šaputao je

dok su ga kundacima ubili.

***

Što su pričali nije poverovao

tvrdili su blizance sašiju

on je rekao verujem ako vidim

ali nije imao vremena

sa prvom grupom je išao

sa suvišnima

prema komorama.

*Atila Pečauer (Petschauer Attila: 1904 – 1943, mađarski mačevalac, olimpijski pobednik.)

Prevod: Fehér Illés

Acsai Roland A legfinomabb ecset – Najskladniji kist

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

A legfinomabb ecset Megpróbálni hasonlítani ahhoz a képhez, Amit a legfinomabb ecset, Lányom szempillája fest rólam.

Najskladniji kist Pokušati onoj slici ličiti Što najskladniji kist, Trepavice moje kćerke o meni slikaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Petrőczi Éva És írnék... – I pisala bi…

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

És írnék… És írnék arról (erőmhöz képest választott a tárgy!) milyen volt az az autóbelsőből fabrikált úszógumi; bőrünkön hetekig látszottak a szelep vörös-mély karmolásai; de óceánra vitt a foltozott gumi tutaj, a balatoni Kon-Tiki, és esténként láttuk a házat is, ahol a tűz lakik: „petrofóron” pöfögtek a paprikáskrumpli-láva buborékjai. Volt persze országos félelem, féltés, sosem-látott apák, mégis: manapság, a felfújható gálya-csodák konszolidált korában is mit nem adnánk, ha még – lyuggassa bár huszonöt évnyi lék – visszaúszhatna hozzánk az a szegényes jármű; ha ma eljönne ismét a nem-pénzen-vett örömök évada.

I pisala bi… I pisala bi o tome (predmet je prema mojoj snazi biran!) iz unutrašnje gume auta napravljena guma za plivanje kakva je bila; na koži duboko-crvene ogrebotine ventila nedeljama smo nosili; ali od gume krpan splav na okean me je nosio, Kon-Tiki Balatona, i uveče često smo i kuću gde vatra stanuje videli: mehuri lave krompirpaprikaša na „petroforu“ su pućkali. Naravno bilo je državnog straha, brige, nikad viđeni očevi, ipak: danas u konsolidiranon vremenu naduvanih čuda od galije šta ne bi dala, ako bi – neka ga i dvadesepet godina haba – ono siromašno vozilo do nas doplovilo; ako bi danas ne-novcem-kupljena godina radosti opet bahnula. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 32-33. old.