Mészáros László Sziromhasadás – Rascep lata

Mészáros László Kisvárda 1974. június 15. –

Sziromhasadás

Csak a tenyered akartam érezni!
Nem a bordáimon, nem is az arcomon,
csak test-meleg kabátom hideg gombjain.
A szertehullt világ küllőivel szememben,
akár az éj gyászrongyán gyilkolni készülő vad,
magamba fojtani vakon, még egyszer, illatod.
Igen, a kezeid mozgását akartam hallgatni,
ahogy félénken kenyeret törnek,
vagy épp láncra kötözik hűséges ebed
a fejfámnak szánt juhar reszkető bokáján.
Csak összezárt, két tenyered vártam szétnyílni,
amikor nincs, amikor nem jut más sziromhasadás.

Forrás: http://kepiras.com/2017/06/meszaros-laszlo-versei/

Rascep lata

Samo sam ti dlan hteo osećati!

Ne na  rebrima, niti na licu,

tek na hladnim dugmadima mog telo-toplog kaputa.

U očima sa žbicama raspalog sveta

kao divljak na žalostkrpi noći koji se ubiti sprema,

tvoj miris, slepo, još jednom u disati.

Da, pokrete tvojih ruku sam hteo slušati

kako podozrivo kruh lome

ili baš tvog vernog psa lancem za članak

drhtavog javora predviđenog da mi krst bude vežu.

Samo sam tvoje sklopljene dlanove da se otvore čekao,

kad nema, kad mi drugi rascep lata nije pripao.

Prevod: Fehér Illés

Vlasta Mladenović Пожртвовање – Önfeláldozás

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Пожртвовање Нисам крив, али прихватам кривицу, тако је лакше и за судију и за убицу. Радије ћу са Христом на Голготу, него да будем са безбожницима у животу.

Önfeláldozás Ártatlan vagyok, de a bűnösséget vállalom, könnyebb így a bírónak is és a gyilkosnak is. Inkább a Golgota Jézussal, mint az élet istentagadókkal. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.knjizevnicasopis.com/broj-42-43/pet-pesama-vlasta-mladenovic

Tijana Rakočević Krevetijada – Ágyparádé

Tijana Rakočević Podgorica 23. juni 1994. –

Krevetijada pokušaj da zamisliš svijet kao ogromno krevetište na svakom punktu po jedna žena na svakom punktu po jedan krevet na svakom krevetu po jedna žena pokušaj da zamisliš što je trnje zvijezdama to su kreveti foteljama sad samo zamisli te horde razglavljenih žena ušinutih žena prigušenih žena kako trče do svojih fotelja od kreveta do fotelja jedna drugu satirući pokušaj da zamisliš i žene koje nemaju ništa znamo odakle im ništa krevet i trnje i ništa pokušaj da zamisliš fotelju pod uglom od 90º kao uostalom i bedra za strelicu zapeta bedra fotelja je sigurno žena podatna ženstvena žena samo sklopljeni krevet ali šta ako neđe postoji u vladi beskrevetna žena u krevetluku čestita žena ako je samo ona spremna da spava na podu šta onda šta misliš, oče je li to žena

Ágyparádé próbáld meg elképzelni hatalmas ágyhalmaz a világ minden pontján egy-egy nő minden pontján egy-egy ágy minden ágyon egy-egy nő próbáld meg elképzelni az ami a csillagoknak a tüskés a karosszékeknek az ágy most képzeld el ahogy a fejvesztett nők sokasága a kificamodott nők a visszafogott nők egymás hegyén-hátán az ágytól a karosszékig saját karosszékükbe rohannak próbáld meg elképzelni azt a nőt is akinek semmije sincs tudjuk honnan a semmi ágy és tüskés és semmi próbáld meg elképzelni a karosszéket 90º-os szögben mint ahogy a combot is a nyilacskára felkészült combot a karosszék bizonyosan nő alázatos nőies nő csak összezárt ágy de mi van ha valahol a birodalomban létezik ágy nélküli nő tisztességes nő az ágysarokban ha csak egydül ő hajlandó a padlón aludni mi van akkor mit gondolsz, apám az nő Fordította: Fehér Illés

Izvor:  Tijana Rakočević: Sve blistavi kanti JU “Ratkovićeve večeri poezije” Bijelo Polje 2018. str. 65-66.

Alen Bešić U savršenom redu poznate sobe – Az ismert szoba tökéletes rendjében

Alen Bešić Bihać 17. maj 1975. –

U savršenom redu poznate sobe Pred odlazak, u savršenom redu poznate sobe, praviš nered. Privid nereda. Nenaviknutom oku te pukotine ne govore ništa. Nakrivljuješ profil na zidu. Lice zagledano uvijek u drugog. Mimo tebe. Na polici izmiješaš prozu i poeziju. (Ovog puta, žuti hrbat Karverovih Pesama umetnut između tomova Prusta.) Nož za papir uronjen u nerazrezan tabak, u nedočitano. Olovka zaoštrena dopola. Talismani su posijani. Ostavljeni tragovi. Kad se vratiš (ili probudiš), oni će biti jedine udice kojima ćeš moći da se zakačiš za krhki procijep između onoga što si bio i onoga što ćeš biti. Za tanušno sada onog što jesi.

Az ismert szoba tökéletes rendjében Távozásod előtt felborítod az ismert szoba tökéletes rendjét. Zűrzavart keltesz. Beavatatlan szemnek semmitmondóak e rések. Elferdíted az arcélt a falon. Tekintete mindig más felé fordul. Nem vesz észre. A polcon regényeket verseskötetekkel keversz. (Ezúttal Carver Versei sárga kötetét Proust könyvei közé teszed.) Papírvágókés szúrja át a felbontatlan, még olvasatlan ívet. Felemásan hegyezett ceruza. A talizmánok elvetettek. Hátrahagyott nyomok. Mikor visszatérsz (vagy felébredsz), az egyetlen csákány lesz, amibe megkapaszkodhatsz abban a törékeny szakadékban, ami a volt és jövendő éned között tátong. Az ösztövér jelenért, azért, ami vagy. Fordította: Fehér Illés

Izvor - Alen Bešić: Hronika sitnica Ratkovićevi večeri poezije Bijelo Polje 2014. str. 16.  

Darko Daničić Lek – Gyógyszer

Darko Daničić Ljig 21. januar 1961. –

Lek U proleće, pisali smo duge, sirove pesme, (sve što ti padne na pamet), a onda ih ređali na colove daske sa čvornovatim znamenjima kroz koja su se videli rodoslovi čamove prošlosti. Poezija je prosejavanje svetlosti, zato je dugo treba sušiti na suncu i vetru dok nam ne ostanu samo krte, lomljive reči koje zimi potapamo u vrelu vodu i pijemo kao čaj koji ozdravljuje putnike i leči zvezde od nesanice.

Gyógyszer Tavasszal hosszú, nyers verseket írtunk, (mindent, ami eszünkbe jutott), azután csomókkal tele colos deszkákra sorakoztattuk, amelyeken a csüggedt múlt származása látszott. A költészet fényhintés, napon és szélben sokáig kell szárítani, hogy csak törékeny, száraz szavak maradjanak, amelyeket télen forró vízbe mártva, vándorokat, virrasztó csillagokat gyógyító teaként fogyasztunk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://eckermann.org.rs/article/masta-onostranog/

Dejan Aleksić Ватра и књига – Tűz és könyv

Aleksić Dejan Kraljevo, 01. 05. 1972. –

Ватра и књига Може се читати из ватре. Колико је само прича настало међу окупљенима око ње. Лако је замислив неко ко приповеда уз ватру, дижући кажипрст уперен у ноћ. Између ватре и књиге стоји кажипрст. Онај који показује уз које светло да се чита и онај који нишани књигу осуђену на ломачу. И онај Микеланђелов, што из облака се пружа да удахне ватру провиђења. И окуженом телу, жлезда сапетих у пламене језике грознице, долазили би са Књигом, режући руком кроз ваздух свете знаке. Читаш о томе спокојно, на тераси окренутој ка пожару западног неба. Оно што гори увек нешто саопштава. Оно што је саопштено, доноси из огња велику мудрост пепела. Али вечерас небо тако лепо пламти над књигом света. То је тренутак када човек уздахне, на начин од искона исти. Свеједно је ли уздахнуо над укрштеницом шеф ноћне смене у ватрогасној служби, или поспани Спиноза који је управо лизнуо кажипрст да окрене лист у књизи или да угаси свећу.

Tűz és könyv Lehet olvasni a tűzből. A körülötte összegyűltek között de sok történet született. Könnyű elképzelni a mesemondót, aki a tűz mellett mutatóujját az éjbe emeli. A tűz és a könyvek között a mutatóujj áll. Az, amelyik mutatja milyen fény mellett olvassunk és az, amelyik a máglyára ítélt könyvet célozza. És a Michelangelo-é, amelyik a felhőből kinyúlva szippantja be a látomás tüzét. A fertőzött testhez is, a lázba égő összezavarodott mirigyekhez, a levegőben szent jeleket vágva, Könyvekkel közelednek. Gondtalanul olvasol erről a lángokba álló nyugati ég felé fordult karzaton. Az, ami lángol, mindig értesít. Az a tűzből eredő értesítés a hamu bölcsességét nyújtja. De ma a világ könyve felett oly szépen lángol az ég. Ez az a pillanat, amikor úgy sóhajt az ember, ahogy a kezdetek kezdetétől tette. Teljesen mindegy, hogy a tőzoltólaktanyában az éjjeli váltás főnöke keresztrejtvényt fejtve sóhajtott vagy az álmos Spinosa, aki mutatóujját épp most nyalta meg, hogy  lapozzon vagy gyertyát oltson. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dejan Aleksić: Једино ветар Краљево Имам идеју 2011.

Radmila Lazić Женско писмо – Nő írta levél

Radmila Lazić Kruševac 26. decembar 1949. –

Женско писмо Нећу да будем послушна и кротка, Мазна као мачка, привржена као псето; Са стомаком до зуба, Са рукама у тесту, Са лицем од брашна, Са срцем-угљеном, И његовом руком на мојој задњици. Нећу да будем заставица-добродошлица На његовом кућном прагу. Ни змија чуваркућа под тим прагом, Ни змија, ни Ева, из приче о Постању. Нећу да ходам између врата и прозора, Да ослушкујем и разабирам Кораке од ноћних шумова. Нећу да пратим оловно померање казаљки, Ни падање звезда – Да би се он пијан заглибио у мене као слон Нећу да будем уденута гоблен-бодом У породичну слику: Крај камина с клупчићима деце, У врту с кучићима деце. Па ја, као хлад-дрво, Па ја, као зимски пејзаж. Статуета под снегом, У венчаници с наборима и воланима Одлетећу у небо. Алелуја! Алелуја! Нећу младожењу. Хоћу седу косу, Хоћу грбу и котарицу, Па да кренем у шуму, Да берем јагоде И скупљам суварке. Да је већ све за мном, И осмех оног младића Тада тако драг И ничим заменљив.

Nő írta levél Nem akarok szófogadó és jámbor lenni, Macskakedves és kutyahűséges; Állig hassal, Tésztás kézzel, Lisztes arccal, Szénszívvel, És fenekemen férfitenyérrel. Nem akarok a férfi küszöbén Vendégeket köszöntő lenni. Se házőrző kígyó ugyanezen a küszöbön, Se kígyó, se Éva a Teremtés könyvéből. Nem akarok ajtótól ablakig sétálni, Hogy füleljem és megkülönböztessem A lépteket az éj susogásától. Nem akarom az ólomlábú óramutatókat figyelni, Sem a csillaghullást – Hogy részegen egy férfi elefántként belém süllyedjen. Nem akarok holmi családi képben Gobelin-öltéssel befűzve lenni: A kályha mellett csemetékkel körülvéve, A kertben a csemeték kutyusaival körülvéve. Hét én, mint hűs-fa, Hát én, mint téli táj. Hó alatt szobor, Redőkkel és volánokkal tele mennyegzői ruhában A mennybe szállok. Alleluja! Alleluja! Vőlegényt nem kívánok. Ősz hajat akarok, Púpot és kosarat akarok, Erdőbe megyek, Szamócát szedni És rőzsét gyűjteni. Hogy végre minden mögöttem legyen, Annak a suhancnak a mosolya is, Az akkor oly kedves És semmivel sem pótolható. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.napolaputa.net/ucesnici/2009-godina/radmila-lazic/