Vlasta Mladenović Nemam ja zavičaj – Nincs hazám

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Nemam ja zavičaj Odavno nemam ja zavičaj, a možda ga nisam ni imao, to je samo literatura, sve sam izmislio, i rodjenje i mesto, da bih i sam verovao u to. Kako da objasnim poeziji da mene u zavičaju nema i da je ona moj dom; kako da joj objasnim da mi nismo potrebni nikom i da je sve to farsa - mi smo, u stvari, o to je istina, pali sa Parnasa.

Nincs hazám Időtlen idők óta nincs hazám, de talán nem is volt, az csak irodalom, mindent kitaláltam, születésemet is, a helyet is, hogy végül is elhigyjem. Hogyan megmagyarázni a költészetnek, hazámban nem létezek, mégis az otthonom; hogyan magyarázzam meg, senkinek sem kellünk, minden csak komédia – mi, tulajdonképpen, ó, ez az igazság, Parnasszusról pottyantak vagyunk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Srđan Sekulić Lukin san – Lūka álma

Srđan Sekulić Priština 23. novembrq 1993. –

Lukin san Prepričao mi je svoj san. Čovek, taj čudni čovek, možda se otvara? Ne znam iz kog razloga, ali moj sluh se izbistrio. Linije i oblici mi postaju uočljiviji. Kraj dèla padam u trans. Muzika linije i boja pokreta me opijaju. A on mi je ispričao svoj san, levom rukom zapisan. Ah, beše to čudan san. Mom prijatelju slikaru Luki Pešalju  06/06/2013.

Lūka álma Elmesélte álmát. Az ember, az a furcsa ember talán nyit? Megmagyarázni nem tudom, de hallásom kitisztult. A vonalakat és az alakzatokat immár tisztábban látom. A kész alkotás magával ragad. Lenyűgöz a mozdulatok dallama színe vonala. Ő meg elmesélte bal kézzel rögzített álmát. Ó, ez furcsa álom volt. Barátomnak a festőnek Pešalj, Lūka-nak 2013. 06. 06. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://astronaut.ba/?tag=lukin-san

Srđan Gagić Ostrvo – Sziget

Srđan Gagić Novi Grad 15. februar 1988. –

Ostrvo

osvajali smo ostrvo kozjim stazama između 

maslinovih šuma. seoskim putevima prodrli u utrobu
i nazad do vode. ostrvo je krug i to je najvažnije:
spokoj kretanja i prepoznavanje svakog novog
mesta na kom more odbacuje čoveka,
a ovaj, ipak, žudi.

voda opkoli stenu, stena šumu, šuma čoveka i druge
zveri,
a u središtu kao mir i trajanje zriju masline bez obzira
na naša hodočašća

i rekao bi, to je sav svet dok pakuješ gaće
i pomade u carpisa kofer, i vraćaš se onom
što ti pripada
pozdravljaš prazne konture povratka
ostavljajući ostrvo da te nadživi

Izvor: https://libela0.blogspot.com/2019/02/ostrvo-sran-gagic.html?fbclid=IwAR1FPbCbMRuHTCjMUKrYWRKgui-HuQzHyIqDH0bqcsfN1oFGKraFiUncpNk

Sziget

olajfaerdők közötti zergecsapásokon hódítottuk

a szigetet. kövesutakon hatoltunk belsejébe

és vissza a vízhez. kör a sziget és ez a legfontosabb:

a mozgás nyugalma és minden új hely feismerése,

amelyre a tenger az embert veti,

ez pedig, mégis, sóvárog.

a víz a sziklát övezi, a sziklák az erdőt, az erdő az embert és más

vadakat,

a központban meg a béke és folytonosság jegyében érik az olajbogyó

nem törődve

zarándokutunkkal

és mondanám, ez az egész világ, gatyákat és arckrémeket

raksz a koffer mélyére és visszatérsz oda,

ahova tartozol,

a visszatérés üres vonalait köszöntöd,

hátrahagyva a szigetet, hogy túléljen.

Fordította: Fehér Illés

Jász Attila (Burgaszi vágyhaiku) – (Haiku čežnje iz Burgasa)

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

(Burgaszi vágyhaiku) nem írni verset lenni sirály repülni lenni tenger part

(Haiku čežnje iz Burgasa) ništa pisati biti galeb leteti biti žal more Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.naputonline.hu/2018/12/31/szavak-tengere/?fbclid=IwAR3wiY-t7ji_orZV9WSSmK12ehCSR208V8b1QUOoyhev4Vd27aIgiC0NekI

Zajácz Edina Gerleszárnyak – Krila grlice

Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –

Gerleszárnyak

Látod, hogy egymáshoz sodort minket a búgó idő,

óvó kezeddel takargatsz, féltesz,

ahogyan összeérnek a könnyű gerleszárnyak.

Vajon milyen feltámadás kell ehhez a tisztességhez,

hogy az ember így értse a szerelmet, a halált,

és ne kérdezze, nélküled merre szálljak?

Nem titkos jelrendszerek kötnek egy asztalhoz, ágyhoz, 

sem birtokló, hársillatú hasonlatok.

Még Isten sírta gyönggyé megkövült álmainkat,

amikor közöttünk összeolvadt minden utcasarok.

Te vagy fölöttem az égbolt, a földre koppanó eső,

az óceánná gömbölyödött féktelen határtalanság,

és a pislákoló lámpaoszlopok körül verdeső

lepkék árnyéka, ahogyan homlokomhoz érintik fejüket.

Néhol elcsattan egy sóvárgó szárnycsapás,

majd a dobbanás visszahúz vállad pereméhez,

ha messzebbre mennék, te marasztalsz végső csendességgel,

és parányi szilánkokra hullva mindhalálig védesz.

Forrás: a szerző

Krila grlice

Vidiš kako nas je vrtlog vremena spojio,

nežnim rukama me pokrivaš, čuvaš,

kao lagana krila grlice kako se dotiču.

Kakvo li vaskrsenje treba tom poštenju

da čovek ljubav i smrt tako shvata

i ne pita bez tebe kuda da leti?

Jednom stolu, krevetu ne vežu te tajni sistemi znakova

niti posedovne uporedbe mirisa lipe.

Kad između nas svaka raskrsnica se stopila

naše okamenjene snove Gospod je plačom u bisere pretvorio.

Nebo si iznad mene, kiša koja zemlju udara,

u okean pretvoren neobuzdan beskraj

i oko slabo osvetljenih stubova uličnih lampi titrajuće

sene leptira kako glavama moje čelo dotiču.

Katkad po koji požudan zamah krila se čuje

pa topot do tvog ramena me vraća,

ako bi se i udaljila, konačnom tišinom me zadržavaš

i na sićušne komade raspadajući sve do smrti me štitiš.

Prevod: Fehér Illés

Ady András Faragott cseppek – Klesane kapi

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Faragott cseppek Éjszaka vastüdőben Zihálnak az álmok, Pihen a város, A hason heverő sárkány. Izmok, csontok Parázna ketrecét Hegesztjük szoborrá, Ahogy egymást alkotjuk, S erősödő fájdalmak közt Félelmek rajzát vési Izzadt tenyérrel a Hold. Friss sebek talapzatán csillogunk, Szerelmesen. Hason hever a város, A ziháló sárkány, S a sötétben házat építünk Villogó szemére. 1999

Klesane kapi Snovi noću u čeličnim plućima dahću, Odmara se grad, Na trbuhu izležavajući zmaj. Kako jedan drugog stvaramo Pohotan kavez Mišića i kostiju U kip pretvaramo I uz sve jačih bolova Znojnim dlanom Mesec Crte bola kroji. Na postolju svežih rana sjajimo, Zaljubljeno. Grad, zadihan zmaj Na trbuhu izležava I u mraku na njegove sjajne oči Kuću gradimo. 1999 Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/08200/08216/08216.htm#44

Jagos István Róbert az egyik fiamnak – jednom mom sinu

Jagos István Róbert

Orosháza 1974. március 26. – Szeged 2018. febr. 10.

az egyik fiamnak majd eldöntitek holnap melyiktök tart igényt panaszaimra régi öleléseimre a meséimre anyátok iránti vágyaimra a gyengeségeimre az őrületemre a szégyenérzetemre az örökségetekre egyikőtök mindenképp szeresse majd a másikat!

jednom mom sinu već ćete sutra odlučiti ko od vas ima pretenzije za moje jadikovke negdašnje zagrljaje priče žudnju prema vašoj majci slabosti ludosti osećaje srama za vaše nasledstvo jedan od vas onog drugog neka svakako voli! Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://drot.eu/article/tegnapi-eso-jagos-istvan-robert-versei