Lejla Kašić Nema te – Nem vagy

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –

Nema te

"Koliko te samo svakodnevnih radosti nema
i sitnih pobjeda koje sam željela podijeliti 
sa tobom,
krupnih poraza,
raskida,
novih ljubavi?

Preko hiljadu kafa te nema:
jutarnjih,
podnevnih
večernjih, 
onih litarskih uoči ispita.

Na koliko samo svirki
sam sa tobom željela izgubiti glas,
a tebe nema 
toliko dugo da se plašim smrti.
Da se plašim da nema povratka.
Da se plašim da postoji nikada.

Kao nikada više ti i ja
i ove ulice
i prečice
i glupiranja
i razgovori
i lutanja
i pronalaženja
i Mika Antić
i onaj što je pao na sleđenim poljima Flandrije
i lomljenja zamišljenih čaša od kristala u bomeskom zanosu
i dva-tri naučena akorda na gitari
i crvenih kaputa i smrznutih nosića
i Kotora koji te na nešto sjećao
promrzlih ruku
razbježalih pjegica
smrada cigareta
laži i tvog ,,neću više"
i pametovanja
jer sjećaš se bile smo filosofkinje
u očima nam sva pamet svijeta
od pamtivijeka
a još nismo ni progledale.

Koliko te dugo već nema?
Koliko pijanstava
i želja da nazdravim sa tobom
koliko kokica
pojedenih bez škripe tvoje vilice?

Koliko je prošlo autobusa,
vozova
brodova otplovilo
aviona se vinulo
od kad te nema?
Koliko je prošlo
,,Sve je okej, dobro sam"
u muku vrištanja
,,Nije mi dobro, boli me. Pomozite."

Tri Nove godine su prošle
a da se stara nije pomakla.
Uskoro će i četvrta.
A tebe nema.
A tebe tražim u svemu.

Koliko je prošlo nadanja
da ćeš se odnekud pojaviti
i samo jedan jedini strah
da se nećeš vratiti
Koji nije prošao.
Koliko te... dosta.
Predugo te.''

Izvor: autor

Nem vagy

„ Mennyi mindennapi öröm, apró győzelem

komoly veszteség, szakítás,

új szerelem

marad el, amit

veled akartam

megosztani?

Kávék ezreiről maradsz le:

a reggeliekről

délutániakról,

esteliekről,

a vizsgák előtti bőségesekről.

Hány mulatáskor

akartam hangom veled veszíteni,

ám oly régóta

nem vagy, most a haláltól félek.

Félek, nincs visszaút.

Félek, a soha az úr.

Soha többé te és én

és ezek az utcák

és a keresztút

és a bolondozások

beszélgetések

csatangolások

felismerések

és Mika Antić

és az aki Flandria fagyos mezején esett el

és a bohém lelkesedésben a képzelt kristálypohárzúzás

és a gitáron néhány megtanult akkord

és a piros kabátok és megfagyott nózik

és a téged valamire emlékeztető Kotor

gémberedett kézre

szétszéledt szeplőkre

cigarettabűzre

hazugságra és a te ,,többé nem teszem"-re

és okoskodásaidra

mert, emlékszel, bölcsek voltunk,

ősidőktől fogva

tudósok,

pedig még csak nem is eszméltünk.

Mióta nem vagy?

Hány felöntés a garatra

és veled való koccintás,

hány csomag pattogatott kukorica

állkapcsod reccsenése nélkül?

Hány autóbusz, vonat

ment el,

hajó úszott el,

repülőgép röppent a magasba,

amióta nem vagy?

Mennyi

„Minden rendben, jól vagyok” múlt el

a néma sikolyban

„Nem vagyok jól, fáj. Segítsetek.”

Három Újév múlt,

de az óév nem moccant.

Hamarosan a negyedik is.

És te nem vagy.

És mindenben téged kereslek.

Mennyit reménykedtem

valahonnan csak előbukkansz,

de csak a félelem

nem jössz vissza

Az nem múlt.

Te mennyi ideje... elég.

Túl soká.”

Fordította: Fehér Illés

Ana Seferović * (može da vidi...) – * (láthatja...)

Ana Seferović Beograd 1976. –

* može da vidi udaljene brodove ali ne tako udaljene kao što je ona može da vidi oblake veoma tanke i ne tako obrnute kao što je njeno obrnuto srce i sasvim jasno može da primeti da je površina samo površina glatka i laka lepa uznemiravajuća kao pesak bićeš u redu devojčice sve dok kliziš i kliziš kao tačka: bez dimenzije ali sa utvrđenom pozicijom

* láthatja a távoli hajókat de nem oly távoliakat mint a lány látta árnyalatnyi felhőket és oly fordítottakat mint a lányé nem fordított szív és egészen biztosan észreveheti hogy a felület csak felület egyenes és könnyed fenséges homoknyugtalanító kislány addig míg pontként suhansz és suhansz minden rendben lesz: méretek nélkül da meghatározott helyzetben Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ana Seferović: Zvezda od prah-šećera Udruženje književnika i književnih prevodilaca Pančevo 2012. 8. str.

Zoran Šolaja Trabantov čarobni osmeh – A varázslatos Trabant-mosoly

Zoran Šolaja Karlovac 23. jun 1970. –

Trabantov čarobni osmeh

Znam da se taj auto ne proizvodi, znam i da je nekako

nastao  kao da su studenti vezanih očiju dobili zadatak

na foti, ne nužno masne da se naslika automobil, ili je

projektant ljut na šefa koji mu ignoriše molbu za veći stan

u tadašnjem DDR-u rekao : „evo ti crtež... te crtež”, a možda se

neko potrudio, ali efekat iznenađenja je odmah bio tu. Možete napraviti

auto kakav god hoćete ali auto u kome su svi imali osmeh bio je Trabant, i taj

osmeh je zanemarivao sve ostale nedostatke koji su i činili 100% vozila.

Baš me briga što se Nemačka ujedinila nego što vam taj zid pade na trabanta, baš bezveze.

Izvor: autor

A varázslatos Trabant-mosoly

Tudom, azt az autót többé nem gyártják, tudom azt is, valahogy

úgy jött létre, mintha egy bekötöttszemű egyetemista nem feltétlenül zsíros

kihúzott cetlin kapta volna a feladatot, autót rajzoljon, vagy holmi tervező

dühében, mert főnöke semmibe vette a nagyobb lakásra benyújtott kérvényét

az akkori NDK-ban, asztalára hajította: „na, kész a terv... ez terv”, esetleg

valaki törekedett is, mindenesetre a meglepetés erejével hatott. Készíthetnek

kedvük szerint bármilyen autót, de amelyikben mindenki mosolygott, az a Trabant volt,

az a mosoly nem törődött a gépjármű hiányosságával, pedig bőven akadt.

Nem érdekel Németország egyesítése, de hogy az a fal éppen a Trabantra esett, semmi értelme.

Fordította: Fehér Illés

Gojko Božović То лице – Ez az arc

Gojko Božović Pljevlja 2. maj 1972. –

То лице У оним тренуцима кад си сам, Кад су далеко и пријатељи и непријатељи, Кад су далеко и страх и нада, А још не припадаш ноћи, Када ниси ни у граду, Ни у подграђу, Када ти звуци не говоре ништа, А књиге посматраш Као остатке туђег живота, У таквим тренуцума Загледај се у себе. Не скрећи поглед. Запамти то лице. И бићеш то што јеси.

Ez az arc A magány pillanataiban, Mikor a barátok és az ellenségek is távol vannak, Mikor a félelem és a remény is távol van, De még nem az éjhez tartozol, Mikor nem vagy sem a városban, Sem a külvárosban, Mikor a zajok semmit sem jelentenek, A könyveket meg Idegen életmaradványokként szemléled, Ezekben a pillanatokban Nézz önmagadra. Tekinteted ne fordítsd el. Ezt az arcot jegyezd meg. És leszel az, ami vagy. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ivančica Đerić Deder, naspider mi – Nosza, tölts a kupámba

Ivančica Đerić Sisak 1969. –

Deder, naspider mi

Usuđujem se da napišem ovu prostotu,
ja sam žena koja je uspjela u životu,
sebe skućila,
sama sebe prehranjuje,
ja sam žena koja se ne smanjuje
po potrebi svoga gospodara,
niti imam gospodara,
nikome ne moram dolijevati rakiju
k’o u onoj seriji — deder, naspider mi –
ja sam žena koja svoju sobu ima
u oblacima do kojih se sama uspela,
ja sam žena koja je uspjela
da za samu sebe
i od same sebe
preživim.

I usuđujem se da napišem ovu grehotu,
ja sam žena koja je uspjela u životu,
budale ne sluša,
što želi pokuša,
svakakve gluposti i nemogućnosti sniva
ja sam žena
živa
u svakom mogućem značenju življenja,
ja sam žena koja zna nužnost protivljenja
događajima i mislima koje nemaju smisla,
ja sam žena koja se nije stisla
u mali otisak prsta u socu usred malog
fildžana,
i ja sam žena puna mana
u kojima po svome izboru
uživam.

I usuđujem se da predočim tu divotu:
ja sam žena koja je uspjela u životu,
sama močvaru svoje nesreće
isušila,
nikome dužna,
nikome pušila,
ni u kom ratu bila ubica ili žrtva,
ja sam žena koja nije mrtva
koja u sebi nosi svoj svjetionik
pa ga sama po svojoj volji
gasi,
i ja sam žena koja sebe spasi
i potpuno svjesna svog spasenja,
i ja sam žena koja ima neograničena htijenja
u životu,
u pjevanju o životu,
u pjevanju u posteljini,
ja sam žena koja sebe čini
sama sebi sagradila kapiju
a nikome ne mora dolijevati rakiju, k’o u onoj seriji,
deder naspider mi.

I usuđujem se da kažem ovu ljepotu,
ja sam žena koja je uspjela u životu,
svoju glavu imala,
svoju glavu bistrila,
i svoju pamet kako htjela
koristila
na sve moguće načine,
ja sam žena koja ne trpi
pljuvačine
ni junačine
koji u ime neke ideje od prije suviše vijekova kolju,
ja sam žena koja ima svoju volju
i ne dopušta da se ta volja
izbriše,
i kažem, k’o u onoj seriji, deder, naspider mi,
kažem
sve nas je
više.

9. decembar 2008.

Izvor: Ivančica Đerić Sa moga prozora, odličan je moj život Rende Beograd 2009.

Nosza, tölts a kupámba

Nosza, tölts a kupámba

Bátorkodom leírni ezt a faragatlanságot,

olyan nő vagyok, aki eredményes az életben,

otthont teremtettem,

ellátom önmagamat,

olyan nő vagyok, aki ura kívánságára

nem húzza össze magát,

de uram sincs,

pálinkát senki poharába nem kell töltenem,

mint abban a sorozatban – nosza, tölts a kupámba –

olyan nő vagyok, akinek szobája ott van,

ahová jutottam, a fellegekben,

olyan nő vagyok, akinek

sikerült önerőből

önmagát

ellátni.

Bátorkodom leírni ezt a faragatlanságot,

olyan nő vagyok, aki eredményes az életben,

bolondokra nem hallgat,

amit megkíván, megpróbál,

mindennemű bolondságról, képtelenségről álmodik,

nő vagyok,

élő,

az élet minden lehetséges értelmében,

olyan nő vagyok, aki ha kell, minden értelmetlen

eseményt, gondolatot ellenez,

nő vagyok, aki

nem húzta meg magát a kávéscsésze alján lévő

ujjlenyomatban,

én is nő vagyok, tele hibákkal,

melyekben belátásom szerint

élvezetem lelem.

Bátorkodam ezt a kisugárzást feltárni:

olyan nő vagyok, aki eredményes az életben,

balsorsom mocsarát saját magam

szárítottam ki,

senkinek sem tartozom,

senkiét sem szívtam,

háborúban gyilkos vagy áldozat nem voltam,

nő vagyok, aki nem halott,

aki mécsesét magában hordja,

így kénye-kedve szerint

oltja,

én is olyan nő vagyok, aki önmagát menti meg

és megmentésével tökéletesen tisztában van,

én is olyan nő vagyok, akinek kívánságjegyzéke

határtalan,

dalol az életben,

dalol az ágyban,

olyan nő vagyok, aki önmagát építi,

kaput önmagának épített,

pálinkát, mint abban a sorozatban – nosza, tölts a kupámba –

senkinek sem kell töltenie.

Bátorkodam ezt a kisugárzást feltárni,

olyan nő vagyok, aki eredményes az életben,

saját fejével gondolkodik,

vág az esze

és kénye-kedve szerint

minden

lehetséges módon használja,

olyan nő vagyok, aki nem tűri

a köpködőket,

de a hősöket sem,

akik elavult évszázados eszmék jogán gyilkolnak,

olyan nő vagyok, aki saját akaratával rendelkezik

és nem engedi, hogy azt az akaratot

felszámolják,

és vallom, mint abban a sorozatban, nosza, tölts a kupámba,

vallom

egyre többen

vagyunk.

2008. december 9.

Fordította: Fehér Illés

Mišo L. Korać Zeleni šapat njenih očiju – Szemed zöld suttogása

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Zeleni šapat njenih očiju Postoji li negdje zeleno nebo ili zeleno more kao boja tvojih očiju u kojima se prepoznajem... Ili baš toliko zeleni proljećni vidik iznad i ispod tvoga pogleda. Opijam i ogledam se svaki dan, svake nedjelje, svake godine, skoro pola vijeka u njima i trajemo kao četiri godišnja doba... (Nešto poput muzike Vivaldija.) Proljeće, Ljeto, Jesen, Zima... U tvojim zelenim očima, u tvom zeleno svilenom pogledu.... Stiže još jedno zajedničko zeleno Proljeće u naš zagrljaj i lagano, sasvim lagano trošimo naše poodmaklo vrijeme... Zagledani, zaljubljeni , odlazimo u pjesmu koja kao da je tek počela... A mi? Mi se pretvaramo u zvuk, u zelenu boju Lorkine pjesme i tvoga proljećnog pogleda... U tvoje oči, u ljubav, u nezaborav... Proljećni zeleni šapat pjesme o nama... Šapat tvojih očiju... (Branki mojoj supruzi – Mart 2019.)

Szemed zöld suttogása Létezik-e valahol is szemed színéhez hasonló zöld égbolt vagy zöld tenger, melyben felismerem magam... Vagy tekinteted felett és alatt éppen olyan zöld tavaszi táj. Minden nap, heteken keresztül, éveken keresztül, immár majdnem fél évszázada, benne szédülök és szemlélem magam és akár a négy évszak, létezünk... (Talán Vivaldi zenéjéhez hasonlóan.) Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... Zöld szemedben, selymes zöld tekintetedben... Ölelésünkbe még egy közös zöld Tavasz érkezik és távolodó időnket lassan, egészen lassan pazaroljuk... Egymásra nézve, szerelmesen távozunk egy dalba, mely mintha éppen most kezdődne... És mi? Mi meg tavaszi tekintetedbe, Lorca versének zöld színébe, zsibongásba feledkezünk... Szemedbe, szerelmedbe, a feledhetetlenbe... A rólunk szóló dal zöld suttogásába... Szemed suttogásába... (Hitvesemnek, Brānkānak – 2019. márciusa) Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Jasmina Topić Skice – Karcolatok

Jasmina Topić Pančevo 4. avgusta 1977. –

Skice Spavaš Češeš se do krvi Žmarci rominjaju kroz noć Zajedno s odredom letećih buva Koje više Nijedno ne može da podnese. II Snažno grljenje Nemoći Posustaje Umesto toga Glava pada na iščašeno rame. III Koitiraju prazne poruke Dok tako mirno ležiš I podnosiš Malu Noćnu Skučenost. IV Teškost meri jezičak Onaj na tasu Na jastuku Tamo Opet Smetnje u dodiru. V Jesmo li tu Sve jedno je Pitanje Zakucavam Rečima Ništa- Strašilo VII Onda Nema Smisla Samo Znoj IX Ostaju linije Preko kože Bore Budućih napora.

Karcolatok Alszol Véresre vakarod magad Együtt a repülő bolhák hadával Az éjben borzongás szitál Többé már Egyik sem elviselhető. II Lankad A tehetetlenség Erős ölelése Helyette A fej a kificamodott vállra esik. III Üres üzenetek közösülése Míg ott nyugodtan fekszel És tűröd Az éj Parányi Korlátoltságát. IV A mérleg nyelve súlyt mér Azt a mérlegen A párnán Ott Ismét Érintészavar. V Tényleg itt vagyunk Teljesen mindegy A kérdést Szavakkal Szegezem fel Semmi- Ijesztő VII Tehát Nincs Értelme Csak Izzadtság IX Maradnak a bőrön A vonalak A jövendőbeli Erőfeszítésráncok. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Jasmina Topić: plaža nesanica Kulturni centar Novog Sada 2016. str. 44-47.