Zoran Bognar Večito namrštena žena – Az állandóan mogorva nő

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

 

Večito namrštena žena   Večito namrštena žena je uslovljeno-ubeđeni feminista. Naravno, ne iz preterane ljubavi prema ženama, već iz razloga što ima najmanje trideset kilograma viška i što je osamstoPRVA na listi bilo kojeg frajera u gradu. Večito namrštena žena urednik je kulturne rubrike jednog beogradskog dnevnog lista. Svojim infantilnim svetonazorom podržava samo one pesnike i pisce koji joj neprestano besramno podilaze. Večito namrštena žena između ostalog i piše poeziju i to uglavnom o beogradskim siroticama i ispijenim filmskim zvezdama. O, šta bi tek dala da je znala, onako pošteđena od bilo kakve vizije, da će se uskoro, poput Huna, vehementno pojaviti Harry Potter & Teletubbies, taj pozlaćeni Mefisto sa svojim plišanim podanicima, koji su bez ijednog ispaljenog metka osvojili svet. Večito namrštena žena iz svetske literature preferira samo stare premazane lisce. Peter Handke je ph vrednost njenih sazvežđa ispod kože. Večito namrštena žena vrlo često zloupotrebljava službeni položaj ne dozvoljavajući svojim novinarima da idu na konferencije za štampu povodom antologija u kojima nije zastupljena.   Večito namrštena žena nije još naučila da je, baš kao što je u saobraćaju najopasnija neodlučnost, tako u komunikaciji, raspravi i(li) polemici najopasnija isključivost. Večito namrštena žena ne zna da su i golubovi samim činom pristanka da se hrane po kontejnerima, nemilosrdno gazeći jedni preko drugih, narušili dostojanstvo kontrole.   Prava je milina sresti je u gradu.   Beograd, 2002.

Az állandóan mogorva nő   Az állandóan mogorva nő feltételesen megrögzött feminista. Természetesen nem a nők iránti túlzott szeretetből, hanem mert legalább harminc kiló súlyfeleslege van és bármelyik városi ficsúr listáján ELSŐ a nyolcszázadik után. Az állandóan mogorva nő egy belgrádi napilap kultúrrovat szerkesztője. Gyermeteg nézetével csak az őt szégyentelenül dicsőítő költőket és írókat támogatja. Az állandóan mogorva nő többek között költeményeket is ír, mégpedig a belgrádi szegényekről és a kifakult filmcsillagokról. Ó, mit adna ha tudná, mint olyan, aki minden látomástól mentes, hogy hamarosan, akár a hunok, egyszerre csak megjelenik Harry Potter & Teletubbies, bársonyos alattvalóival az az aranyozott Mefisztó, aki egyetlen puskalövés nélkül hódította meg a világot. Az állandóan mogorva nő a világirodalomból csak a dörzsölt öreg rókákat értékeli. Peter Handke bőralatti csillagképeinek pH-értéke. Az állandóan mogorva nő hivatalos rangjával gyakran él vissza. Újságíróinak nem engedélyezi az olyan antológiák sajtótájékoztatóin való részvételt, amelyekben nincs jelen.   Az állandóan mogorva nő nem tanulta még meg, ahogy a forgalomban legveszélyesebb a tétovázás, úgy az eszmecserében, vitában, értekezleten legveszélyesebb a kizárólagosság. Az állandóan mogorva nő nem tudja, még a galambok is, magával a tettel, hogy egymást könyörtelenül gázolva szemeteskonténerekből táplálkoznak, az ellenőrzés méltóságát sértik.   Találkozni vele a városban valódi élvezet.   Belgrád, 2002.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013. str. 23-24.

 

Vlasta Mladenović Knjiga u tri primerka – Könyv három példányban

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

 Knjiga u tri primerka
 
Rade Drainac je štampao knjigu u tri primerka:
jednu za Tina,
jer jedino on zna šta je iskrena poezija,
o to je istina;
drugu za konobara,
jer za piće nije imao para;
treću za sebe, nek se nadje,
kad dodju da ga uhapse,
da imaju šta da zaplene,
a i za knjigu je sigurnije
u policijskoj arhivi, nego u biblioteci.
Zna se.
 
Izvor: autor
 
 
Könyv három példányban
 
Rade Drainac¹ könyveit három példányban nyomtatta:
egyet Tin² részére,
mert egyedül ő tudja, mi az őszinte költészet,
és ez tény;
a másikat a pincérnek,
mert italra nem tellett;
a harmadikat önmagának, legyen,
ha majd letartóztatják,
legalább lesz mit elkobozni,
és a könyv is biztonságosabb helyen van
a rendőrségi irattárban, mint a könyvtárban.
Köztudott.
 
¹Rade Drainac 1899 – 1943, szerb költő
²Tin – Tin Ujević 1891 – 1955, horvát költő
 
Fordította: Fehér Illés

Dajana Lazarević Венац за Максима Богдановича – Koszorú Maxim Bogdanovichért

 

Dajana Lazarević Šabac 12. mart 1993. –

 

Венац за Максима Богдановича                        (1891-1917)   Ја бих хтела да се сретнем Са Вама на улици, Једне тихе, звездане ноћи; Да Вас загрлим, Као да смо одрасли – Замислите, да смо стварно вршњаци.   Молим Вас, не реците: „Све ће то проћи. Јасним звездама душа тежи, А тело у блату спокојно сиви.” У песмама народним, У звонком језику белоруском, Ја Вас чујем – Ви сте вечито живи.   Ја бих хтела да се сретнем Са Вама на улици, Крајичком ока, У окрету плеса, Под јасним звездама Херкулеса. Ох, чему сузе, када знам Да срцем у Ваше очи гледам?   Трчали бисмо по ситној киши, Између треперавих бреза, Пијући свежину са грана, У блату тражећи скривену чар. Као случајно, шетам На сусрет чекам, И носим Вам Венац на дар.

Koszorú Maxim Bogdanovichért                  (1891-1917)   Csendes, csillagos éjjel Szeretnék Önnel Találkozni az utcán; Hogy megöleljem, Mintha együtt nőttünk volna fel – Képzelje el, tényleg kortársak vagyunk.   Kérem Önt, ne mondja: „Minden mulandó. A fényes csillagokhoz a lélek tart, A test meg a sárban nyugodtan szürkéllik.” A népdalokban, A csengő fehérorosz nyelvben Én Önt hallom – Ön halhatatlan.   Szeretnék találkozni Önnel az utcán, Félszemmel, Tánc közben, A Herkules ragyogó csillagai alatt. Ó, minek a könny, hisz tudom, Szívemmel az Ön szemét nézem?   Sárban rejtett szépséget keresve, Az ágakról üdeséget szürcsölve, Remegő nyírfák között, Szitáló esőben szaladgálnánk. Látszólag véletlenül, sétálok, A találkozást várva Ajándékként Önnek Koszorút viszek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz knjige u pripremi: Дајана Лазаревић: Белина сна str. Izvor:

Đorđe Kuburić Ти – Te

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Ти   Ти си курва. Тело ти је утонуло у тмину као лакмус у киселину. Затворена си у три кутије: у првој је срећа. У другој је срећа. У трећој је смрт. Призивам те. Зар заборавила си да тело ти је сан, палата раскоши и блуда. Твоја пичка је Вавилон, одурнакрстионица из које вири седам глава и десет рогова. Твоје грло мекше је од уља. Ти си Кибела. Кибла.

Te   Kurva vagy. Tested, akár lakmusz a savba, merült a homályba. Három szelencébe zárt vagy: az elsőben gyönyör. A másodikban gyönyör. A harmadikban halál. Szólítalak. Hát elfeledted, hogy tested álom, a fényűzés és kicsapongás palotája. Pinád Babilon, hét fejű, tíz szarvú undorító keresztkút. Torkod az olajtól lágyabb. Kübelé vagy. Kibla.                     Fordította: Fehér Illés

 Izvor: Ђорђе Кубурић: Зашто волим виски и друге изабране песме. Нишки културни центар, 2006.

Bogdan Bogdanović Последња здравица – Utoljára emelem poharam

 

Bogdan Bogdanović Subotica 25. avgust 1984. –

Последња здравица
 
за наредбе охолих
уклесане у камене плоче наше свести
 
за авети
што вребају из маглене бусије прошлости
 
за брод идеала
што плови по црној пучини бесмисла
 
за духа из боце
по чијем се диктату све окренуло наглавачке
 
за страх
што одапиње смртоносну стрелу према вери
 
за љубав
коју проповедају пастири вучјих чељусти
 
за несрећнике
који се даве у бунгалову искасапљених надања
 
за урбану младеж
која се богобојажљиво клања весницима смрти
 
за Орвелове визије
обистињене у најгорем кошмару свакодневице
 
за идоле
и јагњад поклану у њихово име
 
за хероје
који распродају све што је остало од отачаства
 
за родољупце
чије богатство премашује красоту њихових салона
 
за родомрсце
и баљезгарије изговорене у име лажног алтруизма
 
за крвави нож зависти
што заувек пресеца снагу пријатељских веза
 
за безумнике
што живе на дасци накалемљене освете
 
за пољубац
којим почињу све унапред изгубљене битке
 
Izvor: Богдан Богдановић: Тундра УК Уметнички хоризонт Крагујевац 2020. стр 51-52.
 
 
Utoljára emelem poharam
 
a tudtunk kőlapjaiba vésett
büszkék parancsára
 
a múlt ködös leshelyéről kémkedő
kísértetre
 
az értelmetlenség fekete tengerén úszó
eszményhajóra
 
a mindent felforgató palacból kiszabadult
szellemre
 
a hitre mérgezett nyilat küldő
félelemre
 
a farkaspásztorok által hirdetett
szerelmre
 
a szétmarcangolt remény kunyhóiban fetrengő
szerencsétlenekre
 
a halált hierdetők előtt istenfélőként hódoló
városi fiatalokra
 
a mindennapok lidércnyomásában megvalósult
Orwell-káprázatra
 
a nevükben lemészárolt bárányokra és
példaképekre
 
az örökségből megmaradt mindent kiárusító
hősökre
 
a báltermek szépségét megszégyenítő vagyonos
hazafiakra
 
a hazug önfeláldozás nevében kimondott badarságokra és
hazagyűlölőkre
 
a baráti kötelékeket örökre szétvágó
irigység véres tőrére
 
a bosszúvággyal fertőzött
esztelenekre
 
a már eleve veszett csatát jelentő
csókra
 
Fordította: Fehér Illés

Jóna Dávid Jóféle csönd – Dobronamerna tišina

 

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –

 Jóféle csönd
 
Jóféle csönd… belefeledkezős.
Az egykor gondosan összehajtogatott, eltett pillanataidban maradhatsz kicsit.
Néhány perc lehet, nem több. Vagy ki tudja?
Nem mozdulsz. Jólesik, ahogy a könny az arcodon keresi útját, s meg-meg lódul.
Vigyázod a csended, úgy, mint egyetlen szappanbuborékot, amit nem érinthetsz.
Fénytelen ragyogás ez, a kézen fogott ember puha lépteivel mész, mintha tudnád, merre kell.
Nem tudod. Vezetnek.  Sorsába temetett létezésed örvénylik a jóféle csönd varázslatában.
 
Jóféle csönd… újragondolós,
szokáspikkelyei mögé látó csönd. Résnyire nyitott ajtó fénye.
Sziromkönnyű lesz minden, messzeség és közelség egyben.
Megjelenik a vágy, a némán veszteglő szerelemben, és érzékeidbe hízelgi magát.
Mondom: jóféle csönd ez!
 
Beléd karol a pillanat. És mindent visz. Miközben összecsúsznak az évek történései.
Idegen városok sosemvolt találkozásaiban készül a szív… hogy mire?
A csöndön túli világra.
 
Öröklétről suttogó gyufaszálak. A szavakon túl barangolsz.
Ott, ahol érvényét veszti a test okossága. Talán már sehol sem vagy. És ez jó.
Elhanyagolt létünk szorongásaiból enged.  Mossa arcod meleg nyári eső.
Nem az mossa, csak így érzed. Jóféle csönd ez. Kegyelmet hozó.
 
A véletlenekben nem lehet hinni. Így marad az, hogy semmi sem az.
Mármint semmi sem véletlen. Mozdulatlanságod helyet kínál a megbocsájtásnak.
Hagyod magad. A harapásnyomok nem irányítanak. Nem elszánt vagy, hanem könnyű.
Jóféle csönd ez. Bársonyos.
 
Az idő már toporog, Téged akar. Nyerget sosem látott lovak dobognak a füledben.
Erőtlen és eltökélt vagy. Arra gondolsz, hogy később akarsz emlékezni erre.
Erre a jóféle csöndre. Mikor kisétáltál a zárt ajtók mögül.
 
Forrás: http://www.ahetedik.hu/kategoriak/novellak-es-kisprozak/item/469-jofele-csond.html
 
 
Dobronamerna tišina
 
Dobronamerna tišina… u njoj se udubi.
U nekad revnosno pospremljenim trenucima možeš ostati.
Ne više, nekoliko trena može biti. Ili ko zna?
Ne mičeš se. Prija, kako ti na licu suza put traži te kat-kad naglo krene.
Tako čuvaš tišinu kao jedinog mehura sapunice šta taknuti ne smeš.
Blistanje bez svetla je to, mekanim koracima rukom vođenog čoveka hodaš, kao da znaš, kamo treba.
Ne znaš. Vode te. U čaroliji dobronamerne tišine u sudbinu sahranjeno postojanje ti se vrti.
 
Dobronamerna tišina… u njoj nanovo se ocenjuje,
tišina koja iza krljušti navika gleda. Svetlost tek odškrinuta vrata.
Sve će poput latice lagan postati, daljina i blizina se stapaju.
U ljubavi koja nemo čami žudnja se javlja te u osećaje ti se uvlači.
Tvrdim: dobronamerna tišina je ta!
 
Zagrli te trenutak. I sve nosi. Dok događaji godina se sastavljaju.
Srce u nikad dogodile susretima gradova se sprema… na što?
Na svet iza tišine.
 
Šibice koje o večnosti šaputaju. Iza reči lutaš.
Tamo gde razum tela važnost gubi. Možda već nigde nisi. I to je dobro.
Popušta stega našeg zanemarenog bivstvovanja. Lice ti letnja kiša pere.
Ne ta pere, samo tako osećaš. Dobronammerna tišina je ta. Milost donosi.
 
U slučajnostima ne može se verovati. Tako ostaje to da ništa nije to.
Sve u svemu ništa nije slučajno. Tvoja nepomičnost mesto oproštenju nudi.
Opustiš se. Tragovi ujeda ne usmeravaju. Nisi odlučan nego lagan.
Dobronamerna tišina je ta. Svilenkasta.
 
Vreme već besposličari. Tebe želi. U ušima ti sedlo nikad nisu videli konji topotaju.
Jesi oslabljen i odlučan. Na to misliš da kasnije na to želiš sećati se.
Na tu dobronamernu tišinu. Kad iza zatvorenih vrata se pojavljuje.
 
Prevod: Fehér Illés

Fabó Kinga Isadora Duncan tánca – Ples Izadore Dankan

 

Fabó Kinga

Iyadora Duncan tánca

Mint a szobrok, a szobrok. Napfényes, hosszú mozdulatok.
Alig volt mosolya. De ha volt, az nagyon.
A rítus szépsége tört át a ritmuson.

Csak forgott és forgott és forgott.
Könnyedén siklott. Lobogott.
Szavának súlya volt. De szólni nem tudott.

Forgott a kígyóbűvölő és forgott a sál,
forgott a félkör, a tengerpart és forgott a lány,
külön a táncosnő és külön a tánc ...

Forrás: http://www.szepiroktarsasaga.hu/kinga/02-koteteim/1988-anasztezia/04-Jeszenyina.htm

 

Ples Izadore Dankan
 
Poput kipova, kipova. Ozareni, izduženi pokreti.
Osmeh jedva je imala. Ali da, kad je imala.
Preko ritma lepota rituala se probijala.
 
Samo se okretala i okretala se i okretala se.
Sa lakoćom je klizila. Plamtila je.
Njena reč imala je težinu. Ali nije mogla oglasiti se.
 
Ukrotilac zmije se okretao i marama se okretala,
polukrug se okretao, žal i devojka se okretala,
zasebno ples i zasebno plesačica…
 
Prevod: Fehér Illés