Markovics Anita Inkább állatok között – Rađe među životinjama

 

Markovics Anita Pécs 1980. március 15. –

Inkább állatok között   Inkább állatok között akarok élni, kutyák között főképp testvérfalkában, ahol erdők hajolnak rám: fekete frufruk és hanyagok. Az időt lassú csillagképekben mérem. Ha iszom, ajkam alól folyókat oldok el. A szavakat feledem. Barátaim lesznek mind a melegvérű kövek vagy a napsütötte állatok, ők nem beszélnek, nem írnak, nem hazudnak szemmel sem; létük és haláluk maga a vers tiszta körforgása, - ahogyan Isten forgatja szájában az Igét.

Rađe među životinjama   Rađe među životinjama želim živeti, pogotovo među psima u bratskom čoporu gde na mene šume se naginju: crni frufrui i nemarni. Vreme u sporim sazvežđama merim. Kad pijem, ispod usana reke oslobađam. Reči zaboravljam. Moji prijatelji su toplokrvni beluci i suncem ozarene životinje, ne pričaju, ne pišu, ni očima ne lažu; njihovo postojanje i smrt je čisto kruženje pesme, - kako Bog u svojim ustima Propoved okreće.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=44975

Jász Attila Jeladó – Signalizacija

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Jeladó   Jeleket küldesz nekem épp húsz év távlatából. Vagy értem, vagy nem. Nehezen persze, azért csak küldd őket bátran. Végre tudunk rendesen is beszélgetni egymással, és azt se találom már furcsának, ehhez igazából szavak sem kellenek. Csupán fel-le kell kapcsolgatnod egész éjszaka a bejárati ajtó előtt a mozgásérzékelős lámpát.

Signalizacija   Znakove mi iz dvadesetgodišnje perspektive šalješ. Ili shvatam ili ne. Naravno teško, ali ih slobodno šalji. Konačno i normalno možemo međusobno razgovarati te ni to mi više nije čudno da za to u suštini ni reči ne trebaju. Jedino lampu za signalizaciju kretanja ispred ulaznih vrata čitavu noć trebaš paliti-gasiti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019. 

Szabó Palócz Attila Слике са Дунава – Képek a Dunáról

 

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Слике са Дунава¹
 
Дунав... почетак и крај приче о савести,
канџа девојачке невиности,
пореклом из бизарних шума Германије...
 
Дунав... почетак и крај приче о стварности,
решеност и разрешеност,
слике се мењају, живахни таласи цветају
 
Дунав... почетак и крај басне о људскости,
како бистри поток уме израсти
у џиновски ток водених домашаја
 
Дунав... просно паркиралиште снова,
мизерна страница проклетих белешки,
што пркосе пророчанствима...
 
Дунав... тривијални геније размаженог лица
модрим очима зева, дрвеће клима,
уснула лепотица поспано призива реку
 
Дунав... почетак и крај приче о храбрости,
плитка душа, зверска крв, јуначко оро,
жао ми је драга, нечемо се видети скоро...
 
Дунав... почетак и крај приче о трајности,
губитак наде и буђење јужних ветрова,
ратови се редају, само тако, гине се лако...
 
Дунав... почетак и крај приче о вечности,
у ветру Црног мора избледела застава вијори,
мамац за странца, туристичка стаза...
 
Дунав... вера и вечност се ту састају,
док у зору реком сирене пливају,
тајни рандеву нада и пркосних чежњи
 
Дунав... завој на исеченим венама Европе,
река својим током пресеца крваве црвене линије
зарцтаних граница људских домашаја
 
Дунав... почетак и крај приче о људским врлинама,
морална супстанца бунила зачетка,
корење крајности у очима древних народа
 
Дунав... почетак и крај приче о истини,
река не трпи лаж, нити задах злобних нити,
тајанствен завежљај суморних дана
 
Дунав... река од мрамора,
извајана од руке речних мајстора,
извајана из камена људских векова
 
Дунав... нека му је речна слава!
капи воде достојанства наше воље
теку мирно, људи страсно плове
 
Дунав... почетак и крај приче о времену,
грешници и свеци у сумраку
ту већ давно заједно веслају
 
¹Слике са Дунава – једина песма коју је аутор на српском језику написао

Izvor: autor
 
 
Képek a Dunáról
 
Duna… a mese kezdete és vége a lelkiismeretről,
ártatlan csitri-karom
a hátborzongató germán erdőkből…
 
Duna… a mese kezdete és vége a valóságról,
eltökéltség és felmentés,
változnak a képek, virgonc hullámok a szélben
 
Duna… a mese kezdete és vége a jóindulatról,
ahogy a kristálytiszta patakból
mindent sodró, hömpölygő óriás kel életre
 
Duna… az álmok egyszerű pihenője,
a jóslatokkal dacoló átkozott jegyzet
esendő lapja…
 
Duna… negédes arcú elcsépelt zseni,
kék szemével ásít, fákat gyökerestől tép ki,
az álomba merült szépség a folyót bágyadtan idézi
 
Duna… a mese kezdete és vége a bátorságról,
sekély lélek, vad vér, hősi ének,
sajnálom kedvesem, közeli találkánk elmarad…
 
Duna… a mese kezdete és vége a szakadatlanságról,
reményvesztés és déli-szél ébredés,
sorozatos csaták, oly könnyen jő a halál…
 
Duna… mesekezdet- és vég az örökkévalóságról,
a Fekete-tenger szele lengeti a kifakult zászlót,
idegeneknek csalétek, jöttmenteknek ösvény…
 
Duna… itt találkozik a hit és az öröklét,
míg hajnalban a folyóban szirének úsznak,
titokban botlik egymásba a makacs vágy és a remény
 
Duna… kötés Európa felvágott vénáin,
sodrásával az emberi lehetőségek
vér-vörös vonalakkal megrajzolt határait
 
Duna… mesekezdet- és vég az emberi erényről,
az eredendő önkívület erkölcsös anyaga,
az ősi nemzetek szemében a végletek gyökere
 
Duna… mesekezdet- és vég az igazságról,
a folyó nem tűri a koholmányt, sem a gonoszok leheletét,
komor napok leplezett kötege
 
Duna… márványfolyam,
folyami mesterek formálták,
emberi századok kövéből vájták
 
Duna… legyen övé a folyami dicsőség!
a kedvünkből, méltóságunkból álló vízcseppek
nyugodtan folynak, lázasan eveznek az emberek
 
Duna… mesekezdet- és vég az időről,
az alkonyatban vétkesek és szentek
itt ősidők óta együtt eveznek
 
Fordította: Fehér Illés

Gergely Tamás A talpa – Tabani

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A talpa        Vadmalac éppen egy tüskét keresett, ami a talpába fúródott.      Nézte hát, nézte, de mintha nem ismerte volna fel a saját talpát. Mintha sose látta volna. El is mesélte különös élményét Malackának, aki a közelben sertepertélt.      – Miért, a hátad közepét mikor láttad? – tette fel a kérdést Vadmalacnak, és jóízűen kacagott hozzá.      – Tényleg – mondta Vadmalac. – Hogy erre nem gondoltam!      Azzal keresett tovább.

Tabani        Vepar je baš neku bodlju tražio šta mu se u tabane zarila.      Gledao je, gledao te kao da vlastite tabane nije prepoznao. Kao da nikad nije video. I ispriča svoj neobičan doživljaj Prasici koja se u blizini motala.      – Zašto, kad si svoja leđa video? – postavila je pitanje Vepru i uz to slatko se nasmejala.      – Zaista – reče Vepar. – Kako na to nisam pomislio!      I nastavio je traganje.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#66

Turczi István: Miért? – Zašto?

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Miért?   Az Úr           miért állt                           szóba velem                           ezen a vad         koldustej-szagú sátoros ünnepen              ha eddig         némán tűrte                           megaláztatásom hogy életem              csupán              egy szétrugdosott                         hatezer éves gőzölgő             álom                       ?

Zašto?   Zašto mi           se Gospod                            tog divljeg                            praznika koliba           mirisom mleka prosjaka obratio ako mi je                        do sada           poniženje nemo                           posmatrao da moj život je                 tek razrušen                 sedam hiljada                              godišnji isparavajući                   san                         ?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István: Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó, Budapest. 2006. 29. old.

Julijana Marinkovik Sve je pjesma – Minden költemény

 

Julijana Marinkovik Resen 22. jul 1972. – 

Sve je pjesma   I  ovaj tren kad riječi mi nadiru. Postoji li nešto što ne može da se opiše !? Samo treba da zatvoriš oči i kroz prolivenu svjetlost da rasporediš privremenu vječnost i eto za čejf duši pretvoriš se u strasno bivstvo, i nije bitno koliko traje jer sve je beskonačno i apsurdno. Sve je prekrasna dvosmislenost, sve je koketiranje privid i maštanje,   pred još jedno nezavršeno djelo.

Minden költemény   Ez a pillanat is, mikor szavak ostromolnak. Létezik egyáltalán valami is, amit nem lehet szavakba önteni!? Csak szemedet kell becsukni és a kiömlött fényen keresztül az ideiglenes örökkévalóságot elhelyezni és íme lelked kedvére kivételes lénnyé válsz, és nem fontos meddig tart, mert minden végtelen és képtelen. Minden pazar kétértelműség, tetszelgés, látomás, ábrándozás,   még egy befejezetlen mű előtt.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zdenka Valent Belić Put u etar – Az éterbe vezető út

 

Zdenka Valent Belić Bačka Palanka 25. decembar 1975. – 

Put u etar   Probudim se ujutru i vidim da me nema. Kroz pukotinu na ždrelu kao freon izvetrilo sve, sem skorenog bola.   Tuda je duša našla put u etar.

Az éterbe vezető út   Reggel felébredve látom, nem vagyok A garaton lévő nyíláson keresztül, a kérgessé vált hányattatáson kívül, freonként, minden eltűnt.   A lélek az éterbe vezető utat itt találta meg.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor