Biljana Milovanović Živak: Таленат први, детаљ – Tehetség először, részlet

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат први, детаљ
 
Имам таленат да уочим детаљ, за који сви други
Мисле да је безначајан, рецимо дугме које виси
на капуту (само што није отпало, округло, мало,
велико, пљоснато, дебељушкасто), а ја по њему
могу да направим цео споменик у природној
величини, од црног мермера, да стоји у парку
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség először, részlet
 
Tehetséges vagyok, észreveszem a másoknak
Semmiségnek tűnő részleteket, mondjuk a kabáton
lógó gombot (majdnem leesik, kerek, kicsi,
nagy, lapos, gömbölyű), én meg képes vagyok
rajta fekete márványból, természetes nagyságban
szobrot készíteni, hogy a parkban álljon
 
Fordította: Fehér Illés

Risto Vasilevski Кажа о занетом човеку – Mese a lelkes emberről

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Кажа о занетом човеку   Човеку се указа нешто на стаблу дрвета, пожури да види каква је то белина. Ни стигао није на другу страну – на стаблу је већ висила читуља                              с његовим именом!   Заустављали су се пролазници, премештали га из приче у причу.   Неки су га тог поднева видели како се враћа с реке, погледа засићеног огледалима воде, по којима скакућу испошћени пловци.   Други су у њему препознали човека чврстог, на ногама; веселника који жури, обилази места и офисе, пун наде у одласку, без икакве вере у повратку.   Трећи су сведочили о његовој занетости, умећу које ретко ко разуме, те несмотрено прелази улицу – као други део света.   Остали су му давали печат свог живота и тако се бранили и од његове и своје судбине.   А он је већ стигао можда, где је наумио, или невољно хтео, али о томе није желео никога да обавести.   Оставивши само траг – читуљу коју спира киша, која ће, с времена на време, опет свањивати као белина и управо с тог стабла мамити туђе погледе да препознају црне себе.

Mese a lelkes emberről   Az ember előtt megjelent valami a fa törzsén, sietett megnézni, mi az a fehérség. Még a másik oldalra sem ért – a fatörzsön gyászjelentés csüngött                                                    nevével!   Meg-meg álltak a járókelők, egyik meséből a másikba helyezték.   Néhányan azon a délután a folyóról visszatérve látták, tekintetében a víztükörrel, melyen kimerült vadkacsák ugráltak.   Mások a lábán biztosan álló embert ismerték fel benne; a jókedvűt, aki siet, különböző helyeket, irodákat keres fel, induláskor tele reménnyel, a visszafelé vezető úton reményvesztetten.   Megint mások lelkesedéséről tanúskodtak, a kevesek által érthető készségről, meg az utcán szórakozottan megy át – mint mások a világ egy részén.   A többiek saját életük ismérveit ragasztották rá, így védekeztek sorsa és saját sorsuk ellen is.   Ő viszont, talán már odaért, ahová szándékozott, vagy tulajdonképpen nem akart, de erről senkinek sem kívánt szólni.   Csak nyomot hagyott – az eső-mosta gyászjelentést, amely időről időre ismét fehérségként jelenik meg, pontosan azon a fatörzsön és vonzza az idegen tekinteteket, hogy saját végzetüket felismerjék.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Krsto Milošević Очева кућа се руши – Apám háza romokban áll

 

Krsto Milošević Padine, 22. oktobar 1949. – 

Очева кућа се руши   Из оџака дим не пуши, Очева се кућа руши.   Попуцале таванице, Старој кући руже лице.   Испод крова сова спава, Стара кућа прокишњава.   А кад ветар јаче дуне, Зидови се трошни круне.   Из оџака дим не пуши, Очева се кућа руши.

Apám háza romokban áll   A kéményből füst nem száll, Apám háza romokban áll.   Megrepedt a padlás, Csúf immár az öreg ház.   Bagoly pihen a tető alatt, A lakás nyirkos, nem szikkad.   Mikor meg eljő a forgatag, Roskadoznak az öreg falak.   A kéményből füst nem száll, Apám háza romokban áll.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.bastabalkana.com/2013/05/%D0%BA%D1%80%D1%81%D1%82%D0%BE-%D0%BC%D0%B8%D0%BB%D0%BE%D1%88%D0%B5%D0%B2%D0%B8%D1%9B-%D0%B8%D0%BA%D0%BE%D0%BD%D0%B0-%D1%83-%D0%BF%D1%80%D0%B0%D0%B7%D0%BD%D0%BE%D1%98-%D0%BA%D1%83%D1%9B%D0%B8/

Oto Horvat Glasovi – Hangok

 

Oto Horvat Novi Sad 17. februar 1967. – 

Glasovi (Canti)
 
IX
 
un travestimento etc.
 
Bila je to moja greška.
Nije trebalo da predložim da odemo na ručak
u restoran te subote
 
trebalo je da nastavimo sa životom
dosadnih supružnika koji to još nismo postali
ti da se baviš tvojim native people
ja mojim prevodima Sangvinetija
 
radovati se i radovati mi se
 
bila je greška otići na ručak te subote i naručiti
primo piatto e poi secondo e dolce e vino e
mezzo litro d’acqua non gassata e caffe
i osećati se ponovo kao vrelo zaljubljen par
 
jer posle dok sam plaćao
ugledao sam se u ogledalu iznad šanka
i primetio svoju crnu kosu prošaranu sedim
i tebe sa moje leve strane
kako sediš ne više kao šumska nimfa
 
i pretrnuo užasnut
 
da nas dvoje dakle ipak
uprkos svemu uprkos nama
 
sve smo bliži
 
prahu i pepelu
 
Izvor: https://www.kcb.org.rs/arhiva_vesti/pesma-na-dan-oto-horvat-4/
 
 
Hangok (Canti)
 
IX
 
un travestimento etc.
 
Az én hibám volt.
Azon a szombaton hogy étteremben ebédeljünk
nem kellett volna ajánlanom
 
akik még nem vagyunk
az unalmas házastársak életét kellett volna folytatnunk
neked a te native people-vel való vesződést
nekem meg a Sanguinetti fordítást
 
örülni önmagamnak örülni
 
azon a szombaton hiba volt ebédre menni
primo piatto e poi secondo e dolce e vino e
mezzo litro d’acqua non gassata e caffe-t rendelni
és ismét érezni szerelmes párként létezünk
 
mert míg fizettem
a söntés feletti tükörben
észrevettem ősz hajszálakkal tarkított fekete hajamat
és bal oldalamon téged
ahogy többé nem erdei nimfaként ülsz
 
megrettentem
 
tehát mi ketten mégis
mindenek ellenére magunk ellenére
 
a porhoz hamuhoz
 
egyre közelebb kerülünk
 
Fordította: Fehér Illés

Snežana Minić Erinije, furije i sl. – Errinüszok, fúriák és hasonlók

 

Snežana Minić Niš 22. januar 1958. – 

Erinije, furije i sl.
 
                                    Za R. L.
 
Danas, iz ove lekovite daljine, možemo reći
Da smo bile nežne, mlade i zaljubljene
Tada, kada smo iz našeg nebeskog grada
Krenule u osvajanje sveta
Da je naša ljubav bila neograničena,
Odnosila se na sve predmete, biljke i bića,
Na slikare, lopove, trgovce, ubice, lutalice i druga bića,
Na škrabala, slična nama
 
Uživale smo opijene ljubavlju na najrazličitijim mestima
Opijene nepoznatim gradovima
Hodajući Dekartovom, Humboltovom,
Nepoznatom ulicom do kraja i natrag
 
Danas sa manje više vremenom obojenim licem,
Sa nevernim i manje vernim muževima,
Zagledanim u prsa devojaka,
Koje su kao mi nekada,
Sa kćerima i sinovima ili bez njih
Osećamo da smo nešto negde
Propustile, izgubile, u žurbi,
Nešto što nam samo neodredjeno nedostaje
Ovoga časa, dok ispijamo posle toliko godina
Sa drugaricom crveni martini
 
Naše reči su pesme sirena
Mada prolaznicima ličimo na erinije, furije i slična bića
Jer se okreću i čudno gledaju za nama.
 
Izvor: https://poetopolis.blogspot.com/2018/01/snezana-minic.html
 
 
Errinüszok, fúriák és hasonlók
 
                                     R. L.-hez
 
Ma, ebből az áldásos távolságból, állíthatjuk,
Gyengédek, fiatalok, szerelemesek voltunk,
Amikor földöntúli városunkból
Világmegváltó utunkra indultunk
Végtelen szerelmünk
Minden tárgyra, növényre, élőlényre,
Festőre, tolvajra, üzérre, gyilkosra, vándorra és egyéb élőlényre,
Firkászra, hozzánk hasonlóra vonatkozott
 
A legkülönbözőbb helyeket szerelemittasan élveztük
Ismeretlen városokkal megigézve
Jártunk Descartes, Humboldt nyomán,
Véget nem érő ismeretlen utcákon
 
Ma, többé-kevésbé idővel árnyalt arccal,
Oldalunkon hűtlen és kevésbé hűtlen férjekkel,
Nézve a fruskákat,
Akik olyanok, mint mi egykor voltunk,
Lányainkkal, fiainkkal vagy nélkülük,
Érezzük, valamit, valahol,
A rohanásban elmulasztottunk, elveszítettünk,
Valamit, ami csak meghatározatlanul hiányzik,
Jelen pillanatban, míg annyi év után
Barátnőmmel vörös martinit iszunk
 
Mondókánk szirén-dal,
Viszont a járókelők errinüszokat, fúriákat és hasonló lényeket látnak,
Csodálkozva néznek utánunk.
 
Fordította: Fehér Illés

Laslo Blašković Posmrtna maska – Posztumusz álarc

 

Laslo Blašković Novi Sad 25. juni 1966. – 

Posmrtna maska   Mislim da bi najbolje bilo da ljudi, kad im dodje vreme, jednostavno iščeznu.   Spakuju svoje stvari i izgube se.   Da ih oni što ostanu mogu iscediti kao žalosni miteser.   Pretpostavljam da bi nam svima bilo lakše. Pretpostavljam da bismo se svi manje plašili.   Ma, najbolje bi bilo nestati, ispariti kao prosuta mrlja benzina na suncu. Ne ostaviti iza sebe nijedno raskrvavljeno srce.   (Tu se, svakako, moraju ubrojati i ona životinjska, nema ništa tužnije od mačjeg rekvijuma, od pseće sevdalinke.)

Posztumusz álarc   Gondolom, legjobb lenne, ha az emberek, mikor idejük letelt, egyszerűen eltűnnének.   Csomagolnak és nyomuk vész.   Hogy az itt-maradottak szomorú pörsenésekként kifacsarhassák őket.   Feltételezem, mindannyiunknak könnyebb lenne. Feltételezem, mi mindannyian kevésbé félnénk.   Na, legjobb lenne semmivé válni, napon kiöntött benzinfoltként elpárologni. Magunk után egyetlen vérző szívet sem hagyni.   (Ide, mindenképpen, az állatokat is be kell sorolni, a macska-rekviemnél, a kutya-szevdalinkánál1 semmi sem szomorúbb.)   1szevdalinka – bosnyák érzelmi népdal   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/861406467225223/posts/laslo-bla%C5%A1kovi%C4%87ravna-crtaupe%C4%8Datljive-i-neo%C4%8Dekivane-pesni%C4%8Dke-slike-ispunile-su-kn/3871710069528166/

Miodrag Jakšić Isto – Ugyanaz

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. – 

Isto   Volela, nevolela, tebe instinkti vode jednim osećajem, stvaraš dve slike. Bio, ne bio, tvoj stvor… Dileme su ti odgovor. Traže alternaciju, za svaki slučaj. Oni koji spajaju i razdvajaju, traju. A različitim putevima hode… Jednom je to ishodište, drugom sunce slobode.

Ugyanaz   Szeretsz, nem szeretsz, két képet alkotva ösztönök vezérelte egyetlen érzés vezet. Volt, nem volt, teremtésed… Válaszod kétkedésed. Fordulópontot keres, mindenesetre. Akik összekötnek és szétválasztanak, léteznek. Ám különböző utakon járnak… Kiindulópont az egyik számára, a másiknak a szabadság sugara.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/reel/766786038825948