Verica Preda PreVerica Ти не волиш и не желиш мене – Te engem nem szeretsz és nem kívánsz

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Ти не волиш и не желиш мене   Ти не волиш и не желиш мене, нисам више мио срцу твом? Гледајућ’ у страну – страст ти вене са рукама на рамену мом. Глоса на стихове Сергеја Јесењина    Троше се дани, нестају снови Стегнуте гледам усне румене И опет се тужна мисао јави Ти не волиш и не желиш мене.   Неме су речи срце засекле Осетих само душевни слом Хладне очи све су рекле Нисам више мио срцу Твом?   Памтићу само лепо и топло, Зиме и ноћи страствене жене, Осећам, одавно да све је прошло Гледајућ у страну – страст Ти вене.   Надам се, иако много ме тиштиш Како ћеш доћи у стилу свом И опет у мени све да оживиш Са рукама на рамену мом.

Te engem nem szeretsz és nem kívánsz   Te engem nem szeretsz és nem kívánsz, szíved többé nem kedvel? Félre nézel – szenvedélyed hervad, ahogy kezed vállamat érinti.   Glossza Szergej Jeszenyin soraira   Múlnak a napok, tűnnek az álmok, Szorongva nézem a rózsás ajkat És ismét szomorú gondolat jelentkezik Te engem nem szeretsz és nem kívánsz   Szó el nem hangzik, elvágja a szív, Csak lélek-összeomlást érzek, A rideg tekintet mindent elmond Szíved többé nem kedvel?   Csak a melegséget, a szépet jegyzem, A szenvedélyes nő télvízét, éjszakáit, Érzem, minden régen elmúlt Félre nézel – szenvedélyed hervad.   Remélem, pedig nyomaszt, Egyszer a magad módján csak betoppansz És bennem ismét minden feléled Ahogy kezed vállamat érinti.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezija.rs/vericapreda/ti-ne-volis-i-ne-zelis-mene-verica-preda/

Obren Ristić Пред полазак – Indulás előtt

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Пред полазак   Већ стотину година осећам на плећима сву муку прадедовску. Нама, на буњишту у овом делу Балкана године тихо пролазе и брзо старимо.   Читав век и више мој деда на коприви крај плота. И ево сада пред полазак са пожутеле хартије прецртава међе.   Уместо опоруке усмено предање бар за две књиге.   Испод прага са змијом се дуго опрашта и моли је да кућу причува.   Синови вековима служе господара, што саграде бива порушено. Велика им жртва намењена сви унуци већ су узидани.

Indulás előtt   Vállamon ős-apáink keserves hagyatékát már száz éve érzem. A szemétdombon, a Balkán e részén az évek csendben múlnak és gyorsan öregszünk.   Több mint egy századon át nagyapám a kerítés melletti csalánon élt. És most, indulás előtt, a megsárgult papírlapon határokat húz.   Végrendelet helyett szájhagyomány, legalább két kötetre való.   A küszöb alatt meghúzódott kígyótól hosszan búcsúzik, kéri vigyázzon a házra.   Utódai századokon át az úrnak szolgálnak, amit felépítenek, mások lerombolnak. Hagyatékuk kegyetlen áldozat, befalazottak már az unokák.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Željka Avrić Равница – A síkság

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Равница   све равно и блатно тишина откуцава подне   река се дави у корењу врба у земљу урасло небо    остарило ме чекање и поглед у даљину   да ми је с камена бар звездама да се пропнем   кроз прашину каскајући живот заостаје   пијану од дрема заувек ме везала равница

A síkság   minden sík és sáros a csend delet üt   a folyó a fűz gyökerébe a földbe nőtt égbe fullad   megöregedtem a várakozásba és a messze-tekintésbe   legalább a kőről a csillagokig emelkedhetnék   de porban topogva marad az élet   engem a szunnyadástól bódultat a síkság örökre magához kötött   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Жељка Аврић, Несан. Центар за културу, туризам и спорт  Сврљиг, 2020.

Ranko Risojević Плачи – Sírj

 

Ranko Risojević Kalender kod Bosanske Kostajnice 8. avgust 1943. -

Плачи   Јеси ли се то родио, баш на вријеме, плачи. Не плаши се, не оклијевај више, плачи. Баш сад је вријеме, види облаке, плачи. Пошло ти је од руке, успио си, плачи. Врата су затворена, кључа немаш, плачи. Свануо је дан, сасвим ведар, плачи. Већ дуго нико се не јавља, пусто је, плачи. Промашен си, још жив, недотакнут, плачи. Ту је она, чека на твој прстен, плачи. Родио ти се син, ено га плаче, плачи. Док још имаш суза, док разумијеш ријечи, плачи.

Sírj   Te vagy az, aki éppen időre született, sírj. Ne félj, immár ne habozz, sírj. Ütött az óra, nézz a felhőkre, sírj. Ügyes voltál, sikerült, sírj. Az ajtó zárva, kulcs sehol, sírj. Felvirradt, derült az ég, sírj. Senki sem jelentkezik, minden puszta, sírj. Elvétett vagy, érintetlen, még élsz, sírj. A lány a te gyűrűdet várja, sírj. Fiad született, ott van, sír, sírj. Míg van könny, míg érted a szavakat, sírj.   Prevod: Fehér Illés

Izvor: autor

Ranko Pavlović Кућа на врху планине – Ház a hegy tetején

 

Ranko Pavlović Gornja Šnjegotina kod Teslića 19. 01. 1943 –

Кућа на врху планине Имао сам кућу на највишем врху високе планине. Често сам, ноћу, у њу одлазио. Пркосио висинама, кућа вјетровима пркосила. Темељи од ријечи, зидови од ријечи, кров од ријечи. Ријечи – брвна, обловина језика. Када одем у кућу преврћем, премјештам ријечи – брвна, у стих бих их, оне се отимају. Коначно, једне олујне ноћи, под отвореним небом, уз свјетло муња, ријечи – брвна сложише се у пјесму. Оставих је на врху на који се још нико није попео, да ме чека. Стићи ћу јој горе када постанем свјетлост.

Ház a hegy tetején   A magas hegy legmagasabb csúcsán volt a házam. Éjjelenként gyakran látogattam.   Én a magassággal, a ház a széllel dacolt.   Alapja szavakból, falai szavakból, tetőszerkezete szavakból állt.   Szavak – gerendák, nyelv-burkolat.   Abban a házban forgatom, rakosgatom a szavakat – gerendákat, versszakba gyűrném őket, de ellenkeznek.   Végül, egy viharos éjjel, a nyitott ég alatt, villám-fényben, a szavak – gerendák összeálltak, versbe tömörültek.   A csúcson hagytam, ott, ahol eddig senki sem járt, hogy várjon rám.   Majd felérek, ha fény lesz belőlem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Bíró Tímea kórtánc – ples pošasti

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

kórtánc   anyám álmomban kiabál nem tudja levetni a mellrákos estélyit sose volt drága ruhája most mégis ő a haldoklók arisztokratája satuba szorítja szemem a rothadó sejtek eleganciája

ples pošasti   majka u mom snu viče svečanu sa rakom grudnog koša ne može skinuti skupu haljinu nikad nije imala aristokrata na samrti je sada ipak ona moje oči elegancija trulih ćelija u stezi drži   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 51. old.

Ady András mondd ó – reci o

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

mondd ó   egyedem begyedem tenger tánc kicsi ember mit kívánsz kívánj bármit most lehet perced van csak ez nem aetas nem is szuszogás némi lehelet nem röpülés csak az lebeg mi elképzelt egyedem-egyem mit adjak ma neked innen nézve… nézd csak borotválatlan arcom nézd a karikákat szemem alatt nézd számomra mennyi a kell a nem szabad mennyi nincs a sok mindenből és sokat a ló sem bír el hát még én… begyedem tenger s mégis tánc ez mit kívánsz kívánj sokat ami kincs s add nekem mert nekem nincs kicsi ember hadd taníts s tedd meg nagyként tedd a másért s tedd ezervalahány d-vel magadért ahogy addig sosem s azon túl mindig légy fontos másnak de magadnak királyok királya császári család dinasztia egymagadban erre kérlek nagyon kérlek taníts és tedd ezt akkor is ha már nincs is valójában kit okíts

reci o   prste ima ruka svaka kad je stisneš to je šaka pa stisni i usput nešto i poželi bilo šta sad je vreme tek minut imaš to nije aetas niti dahtanje možda dah nije let samo to lebdi što se zamišlja čovečuljče odavde gledajući danas šta da ti dam… gledaj samo moje neobrijano lice gledaj kolutove ispod mog oka gledaj za mene koliko je treba i to se ne sme iz mnogo čega koliko manjka pa previše ni konj ne podnosi a kamoli ja… ruka svaka i stisak je ipak šta želiš želi mnogo sve što vredi i meni daj jer ja nemam maleni čoveče uči me i uradi to poput velikana uradi zbog drugih uradi to sa više hiljada d zbog sebe kako do sada nikada i uvek važan budi za druge ali za sebe kralj kraljeva carska porodica sam samcat dinastija molim te na to me nauči i uradi to tad kad više nikoga nemaš da učiš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.