Obren Ristić Сијам таква ме радост обузима – Ragyogok örömmámorban úszok

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Сијам таква ме радост обузима
 
У овој ували на ужареном песку раноавгустовског дана
Некуд бих да путујем Не бродом на таласима морским
Бојим се ове воде варљиве Желим да ме на други крај
Света сунчев зрак однесе Та нежна стаза раздрагана
 
У светлосној кочији од ведрих мисли и љубави
Овде намах све стаје у вечност се претвара Призор
Величанствени Сам постајем песма сетна мелодија воде
У благим таласима повести Једно давно лето у мит
 
Се догодило урезало риме Из дубоке воде чује се ехо
Давне песме Хор невидљивих поета милује далеке
Линије хоризонта Тамо где танана светлост пада на
 
Чаробне валове мора Једном се то мора десити
То неизбежно путовање Поезија Та дивна свечаност
Тренутка Сијам таква ме радост обузима
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Ragyogok örömmámorban úszok
 
Ebben az öbölben a kora-augusztusi nap perzselő homokján
Utazni szeretnék Nem hajóval tenger-hullámokon
Félek ettől a csalóka víztől A messzeségbe távoli országokba
Napsugár vigyen Az ujjongó szelíd pályán
 
A vidám gondolatok és szerelem fényes szekerén
Itt egyszerre minden megáll öröklétbe vált Mesebeli látvány
Én immár dal vagyok a történelem szelíd hullámain
A víz bús dallama Egy távoli nyárban meseszerű elbeszélés
 
Megtörtént rímbe vésett A víz mélyéből az ősi dal mint ekhó
Hallatszik A láthatatlan költők kórusa távoli láthatár-vonalakat
Simogat Ott ahol a pislákoló fény a tenger varázslatos
 
Hullámaival játszadozik Egyszer e kikerülhetetlen utazás
Mindenképpen létre jön A költészet A pillanat ellenállhatatlan
Ünnepe Ragyogok örömmámorban úszok
 
Fordította: Fehér Illés

Miodrag Jakšić Na toj, drugoj strani kreveta – Ezen, az ágy másik felén

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Na toj, drugoj strani kreveta
 
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
O tome mislim, gledajući, sa daljine, te prve senke jutarnje, koje bacaju jesenje slike na zid naše sobe, darivajući ti novi život.
Sunce voli da zaviri, odmah čim svane, kroz sva okna i pozdravi ogoljene ljubavnike, usamljene prokletnike, postojane dame, u jutarnjem snu.
Sunce ne pita nikad za dozvolu pristupa. Spuštene roletne, ako su, samo mu dodatno daju na značaju, pa uz njih nagrađuje zidove uvek novim, tačkicama i crticama romantike.
Probudiće te njegov bljesak ili obavezno brujanje mašina u stanu iznad koji se,
iznova, renovira.
Utišan televizor, od sinoć iste numere vrti. Čaša belog vina, do pola otpijena, jedina u njega gleda.
Nastavićeš da spavaš, umilnom nadom oprhavana, da veličina toga kreveta može jutros biti prostirka ptici što ritmično kljuca po limenom doksatu, ispred.
Krevet je i jutros dovoljno prazan, da je možda i primiš u dom, prođe ti, kroz polusan.
Druga strana kreveta uvek kao opomena otvara slutnje onome koji nedostaje.
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
 
Izor: autor
 
 
Ezen, az ágy másik felén
 
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
Ezen gondolkodom, nézve, a messzeségből, ezeket az első reggeli árnyakat, melyeket az őszi képek vetnek szobánk falára, neked új életet ajándékozva.
A nap szeret kukucskálni, amint hajnalodik, minden ablakon keresztül köszönti a meztelen szerelmeseket, a magányos átkozottakat, reggeli álmukban az állhatatos hölgyeket.
Belépésre a nap sosem kér engedélyt. A redőnyök, ha le is húzottak, jelentőségét csak kiemelik és a falakat a romantika új pontocskáival, egyeneseivel együttesen jutalmazzák.
Felébreszt sugárzása vagy a szerszám kötelező zúgása a feletted lévő lakásban, melyet
ismételten újítanak.
A lehalkított tv tegnap este óta ugyanazokat a számokat ismétli. Egyedül a félig üres borospohár nézi.
Folytatod az alvást, reménykedve, hogy annak az ágynak a mérete reggel akár a bádogívet ritmikusan kopogtató madár szőnyege is lehetne.
Az ágy ma reggel is elég üres, talán otthonodba is fogadod, félálmodban jut eszedbe.
Az ágy másik fele, figyelmeztetésként, baljós előérzetet kelt a hiányzóban.
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Рукопис– Kézirat

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Рукопис   Тело моје лепо, камо размећеш гигантски очај свој? Коме певаш у копривама?   Тело моје усправно, зар још мрчиш туђе жене, туђе робље, зашто хујиш у тријумфу?   Тело моје омамљено, зар ти знојем поливаш призор под облаком?   Ниси ли и ти трагични рукопис?

Kézirat   Én szép testem, kétségbeesésedet hová szórod? Kinek dalolsz a csalánosban?   Szálegyenes testem, hát még mindig idegen nőket, idegen rabokat hajszolsz, miért harsogsz diadalittasan?   Bódult testem, hát te izzadtsággal öntözöd a felhők alatti látványt?   Netán te is keserű kézirat vagy?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Carica – Császárnő

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Carica   Ukradoh vrijeme za tebe i za mene kradući i boje suncu, bojio sam, dok nisam dobio tvoj lik, onaj zamišljeni, onaj sanjani. Nisam želio da ga kradem sa slika. Znam, to ista si ti, samo viđena drugim očima nečijim.   Oživjela si u meni jedno proljeće. Divna Žena! Carica! Moćna poput Sunca. Neodoljiva!

Császárnő   A nap színeit is lopva loptam az időt számodra és számomra, és festettem, míg alakodat meg nem kaptam, azt az elképzeltet, a megálmodottat. Nem akartam a képről lopni. Tudom, ugyanaz vagy, csak más szemmel nézve, valakiével.   Felélesztettél bennem egy tavaszt, Te Gyönyörű! Császárnő! Akár a Nap, hatalmas vagy. Ellenállhatatlan!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić Динамит – Dinamit

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Динамит   Гледам Како ти се руке тресу Док размишљаш Коју ћеш жицу пресећи. Пресеци је Побогу! Да преживим срце Ил' откуцам до нуле.   Нити ће бити прва експлозија Ни последње састављање.

Dinamit   Nézem Ahogy reszket a kezed Míg azon gondolkodol Melyik huzalt vágd át. Vágd át Az Isten szerelmére! Hogy szívem túléjen Vagy utolsót dobbanjon.   Nem ez lesz az első robbanás Sem az utolsó szerelés.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Dejan Spasojević Aфоризми V. – Aforizmák V.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми V.   Последњи крик демократије: можеш да бираш и будеш бирани претплатник.   Једне мучи питање због чега живе, а друге од чега да живе.    Писао је уз вјетар, па су га пустили низ воду.   Подигла се мотика и кука, јер „фукара хоће да убије вука’’.   Он је очигледно подгојена личност. Иако су за пар бројева веће, он туђе мисли међу своје „меће’’.   Тражи се излаз у погрешним улазима.   Кружни токови угасише семафоре. Нагон за самоодржањем на власти објашњава нагон за продужетком политичке врсте.   Ослобођен од сопства, ослобођен од ропства.   Данашње мјере реципроцитета: ја теби, ти себи. Кад с(в)е отуђе, домаћи издајници се претварају у стране инвеститоре.   Друштво у ћошку не дијели ћошкасте ставове друштва.   Кандидат је бирачима од раније познат, баш као и полицији. Да су ослушкивали потребе грађана умјесто њихових телефона: гдје би нам био крај.

Aforizmák V.   A demokrácia utolsó sikolya: választhatsz és leszel kiválasztott előfizető.     Egyeseket emészti a kérdés, miért élnek, másokat miből élnek. Írt, ahogy fújt a szél, hát hagyták, hogy elvigye a víz.   Felkelt a kapa és a horog, mert „a farkast a senkiházi akarja megölni”.   Ő egyértelműen túlhizlalt személy. Igaz, néhány számmal nagyobb, ő mások gondolatait mégis sajátjai közé teszi.   Kijáratot téves bejáratoknál keres.   A körforgalmak kioltották a jelzőlámpákat. Az önfenntartási ösztönt a hatalom a jelen politika folytatásának ösztöneként magyarázza.   Megszabadulva önmagadtól, a fogságból szabadultál.   A jelenkori viszonzás: én neked, te magadnak. Mikor mindent eltulajdonítanak, a hazai árulók külföldi befektetők lesznek.   A társaság a szögletben a társadalom szögletes nézeteivel nem osztozik.   A jelöltet a választók régebbről ismerik, ahogy a rendőrség is. Ha telefonjaik helyett a polgárok érdekeit hallgatták volna, immár hol járnánk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Gergely Tamás Egyre jobban… – Sve više…

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –  

Egyre jobban…        – Egyre jobban hasonlítok apámra – mondta Vadmalac a társának.      Ültek a derengő városi fényben, fogták egymás kezét.      Azt játszották, hogy összegezték, mi történt velük az elmúlt évben – szilveszter estéje volt.      Malacka a család sikereit sorolta, Vadmalac még saját magát is meglepte, amikor kibökte, hogy a legjobb az volt, hogy nem tört ki a közelükben háború.      – Apám mondta ezt is, utolsó éveiben. Hiszen tudod.      Na de akkor, hogy mit remélnek az újtól…      Hát mit is lehet remélni egy egyre kuszább, embertelenebb jelentől?      Mintha apja hangján Vadmalac – már abban is hasonlít?      – Hogy ne legyen háború.

Sve više…        – Sve više ličim na svog oca – rekao je Vepar svom jaranu.      Sedeli su u slabašnom gradskom svetlu, držali su se za ruke.      Igrali su, sumirali su šta se sve sa njima dogodilo u prošloj godini – bila je Novogodišnja noć.      Prasica je uspehe porodice nabrajala, Vepar je i sam sebe iznenadio kad je zucnuo da je najbolje bilo što u njihovoj blizini nije izbio rat.      – U svojim zadnjim godinama i moj otac je to rekao. Ta znaš.      Ali sad šta mogu da očekuju od nove…      Pa u šta čovek može da veruje u sve zamršenijoj, gruboj sadašnjosti?      Kao da je Vepar glasom svoga oca – već i u tom mu je sličan?      – Da ne bude rata.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző