Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –
Danas je Tvoj rođendan, Ljubavi usnula |
Születésnapod van, elszenderült Kedvesem |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –
Danas je Tvoj rođendan, Ljubavi usnula |
Születésnapod van, elszenderült Kedvesem |
Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
Само
за празнике |
Csak az ünnepekre |
Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17. –
ablakpárkány |
prozorska daska |
Szűgyi Zoltán Ada,
1953. szeptember 9. –
Ha sötét lenne |
Ako bi tama bila |
Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –
Verem |
Jama |
Hajnal Éva Komló, 1960.
szeptember 4. –
Böske
böske gyakran üldögélt nálunk
leült a küszöbre
ilyenkor se ki se be
nem is mertem volna elmenni mellette
valami bűbáj volt körülötte
emlékszem
meztélába egészen sötétbarna volt és nagyon ráncos
százévesnek gondoltam a magam hétévesforma eszével
ő gombát hozott
mi száraz kenyeret adtunk neki és ruhákat az unokájának
nem is tudom honnan
nekünk is alig volt
aztán
egyszer nem jött
már szinte hiányzott az a jóféle kis borzongás
hallottuk
az erdőben találtak rá
nagy sokára
iskolából jövet
egy magamkorú kislány ült böske helyén a kinőtt ruhámban
minden hétfőn eljött
nem beszélt
csak evett
meztélába egészen sötétbarna volt
és nagyon ráncos
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 40. old.
Liza
liza je često boravila kod nas
na pragu je sedela
u tim trenucima ni vani ni unutra
ne bi smela kraj nje proći
neka lepota je oko nje lebdela
sećam se
gole noge su joj tamnosmeđe bile i i te
kako naborane
sa svojom sedmogodišnjom glavom sto gdina
sam joj dala
ona je gljive donosila
mi smo joj suh hleb i neka odela za unuku
dali
ni sama ne znam odakle
i mi smo jedva imali
kasnije
jednog dana nije došla
već je falila ona neobjašnjiva prijatna
zebnja
čuli smo
u šumi su ju našli
nakon dugog vremena
kad sam iz škole stigla
na mestu lize je u mom iznošenom odelu devojka
mog godišta sedela
svakog ponedeljka je došla
nije govorila
samo jela
gole noge su joj tamnosmeđe bile
i i te kako naborane
Prevod: Fehér Illés
Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart
1972. –
Таленат четврти,
завођење |
Tehetség
negyedszer, csábítás |