Nenad Grujičić Разлагање живог бића – Élőlény-fejtegetés

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Разлагање живог бића   Не би требало ваљда да браним ово што пишем?   Испоставиће се да постављам замку                         и увлачим Вас                         у џунглу стихова.   Рекли сте кроз нос: А                         и ти пишеш поезију? Па да видимо?   Ја сам дрхтао                         и разлагао дугачку пјесму                         на дијелове: У први иду људи у други било шта у трећем је опадало лишће кроз четврти текла вода кроз пети крв                         и тако даље                         до неког бесконачног броја                         којим се обиљежава тај                         последњи комадић            мога знања. Само уз помоћ поезије!

Élőlény-fejtegetés   Talán nem kellene megvédenem ezt amit írok?   Még kitűnik csapdát készítve                         a sorok rengetegébe                         rángatlak Benneteket.   Fanyalogva mondtátok:   Nahát                         te is költő vagy? No lássuk?   Remegtem                         és egy hosszú verset                         részeire bontottam: Az első részben emberek voltak a másodikban bármi a harmadikban lehullott levelek a negyedikben víz folyt az ötödikben vér                         és így tovább                         egy végtelen számig                         amely tudásom                         utolsó részét                    jelöli. Csak a költészet segítségével!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујичић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Милан Орлић: Мали од палубе, морнар, морски вук – Fedélzetsegéd, tengerész, tengeri farkas

 

Милан Орлић Панчево 15. новембар 1962. – 

                                                                           Мали од палубе, морнар, морски вук

  

Пре него што сам, као и сваки бродски мали, по својој

вољи палубу, рибао

на коленима, и доручак у кабину, капетанову односио:

дивио сам се: сунцу,

златастом, док површину мора, намрешкава: позлатом

сјаја свог. Дивио се

таласу, плимном док корито, бродско, као љуску орахову:

из газа најдубљег:

издиже над пеном таласа. Дивим се, једанко сада као и

тада: галебу: силној

птици, господару царства: приобалног, морског, небеског.

Што морнарима

односи и доноси, крхке: гласове наде и спаса, из бродолома

сваковрсних. А као

морнар: искусни већ, том сам рогу изобиља: сјај полирао,

све што умем и могу:

поклањао сам, штедро, без ценкања и рачуна. Не очекујући

и не тражећи: ништа:

дариван сам, увек, лепшим и бољим. Певао сам, не кријем,

певао и у олуји, клетој:

осећајући, много више него знајући, да ће се из измаглице,

нужно: са пучине,

из дубина, праокеанских, са висина недохватних: однекуд,

незнано откуд, богиња

промолити, пребела: богиња пене, захвалности и молитава,

морнарских, што данас

бродоломника, колико сутра: у вука морског, преображава.

 

Извор: Милан Орлић: Из бродског дневника, Мали Немо Панчево, Градска Библиотека Вршац, 2021. стр. 44-45.

 

 

                                                                                                                                                                                                                                                                 Fedélzetsegéd, tengerész, tengeri farkas

 

Még mielőtt, mint minden fedélzetsegéd, a fedélzetet

mostam, készéggel,

térdelve és a reggelit a fülkébe, a kapitányéba vittem:

csodáltam: a napot,

az aranysárgát, ahogy a tenger felszínén vibrál: aranyszínű

sugarával. Csodáltam

a hullámokat, ahogy az árapállyal a hajót, dióhéjként:

a legmélyebb gázlóból:

a tarajos hullám fölé emelik. Csodálom, most is, mint

egykor: a sirályt: a fenséges

madarat, a part, a tenger, a menny: az egész császárság urát.

Mert a tengerészeknek

hozza és viszi: a remény és a megmentés hangját, a különféle

hajótörésekről. Mint

tengerész: immár edzett, ezt a bőségkaskát: csiszoltam, úgy

ahogy tudtam, bírtam:

adakoztam, bőségesen, alkudozás, számla nélkül. Cserébe nem

vártam: semmit sem:

mindig szebbet, jobbat kaptam, ajándékba. Daloltam, nem titkolom,

daloltam a viharról is, az átkozottról:

éreztem, sokkal inkább, mint tudtam, valahonnan a ködből,

törvényszerűen: a szárazföldről,

a mélyből, az ősóceániból, az elérhetetlen magasságból:

az ismeretlenből, előbukkan

az istennő, a hófehér: a habok, a hálaadás, a fohász, a tengerészek

istennője, aki ma

hajótörötté, holnap viszont: tengeri farkassá változik.

 

Fordította: Fehér Illés

Vlasta Mladenović Jasna – Jasna

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Jasna             Sve žene imaju tvoju glavu           i nose tvoje haljine                                   Nikita Stanesku   O zašto si krenula za mnom, koji ne zna kuda ide, tragom patnje i mučeništva, ljubeći moju pesmu i trpeći grešku, sudbinu pesničku tešku? Velika je tajna, svetlost kojoj stremim, dok me ti pratš, senko moja verna, ljubavi beskrajna.

Jasna1             Minden nőn a te fejed           és ruháidat hordják                                     Nichita Stӓnescu   Ó, miért indultál utánam, az után, aki nem tudja, hová megy, a keserv, a kereszt nyomán, verseimet szeretve, hibáimat, a nehéz költői sorsot eltűrve? Talány a fény, amely felé törekszem, amíg követsz, hű árnyékom, végtelen szerelmem.   1Jasna (ejtsd: Jāsznā) – szerb női név   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vlasta Mladenović: Jasnina poljana, Presing, Mladenovac, 2024. str. 10.

Obren Ristić Конституисање нове општинске власти – Kinevezték az új városvezetést

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Конституисање нове општинске власти   Далеко на истоку, у Сербији, можда Као на каквом отоку сивом Читам поново Јесењина, Пушкина И религиозног Фјодора Достојевског.   Ах, руски мученици! Ах, руски писци – највећи на свету!   У градској болници виче мој деда И ислужену осамдесетогодишњу удину Пружа Да му намакну цевчицу и кесу.   Мокро је, Фантастично је свуда!   У свечаној општинској сали На крају овога лета уз све почасти Народ поставља нову градску власт.   Ах, српски народ! Ах, српски народ!

Kinevezték az új városvezetést   Messze keleten, Szerbiában, talán Mint valami szürke szigeten Újra Jeszenyint, Puskint és A vallásos Dosztojevszkijt olvasom.   Ó, orosz mártírok! Ó, orosz írók – világnagyságok!   Nagyapám a városi kórházban ordít, Kiszolgált, nyolcvanéves kukiját Nyújtja, Vegyék le rála a csövet és a zacskót.   Nedves, Mindenütt fenséges!   A városháza ünnepi termében E nyár végén, ünnepélyes keretek között A nép kinevezte az új városvezetést.   Ó, szerb nép! Ó, szerb nép!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Ady András Oroszos filózás egy nem-csersnyés nem-kertben – Rusko filozofiranje u jednom ne-vrtu sa ne-trešnjama

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Oroszos filózás egy nem-csersnyés nem-kertben   soha a büdös életben nem fogok emlékezni arra hogyan jöttem miként jöttem be hol az az ajtó vagy mi a jó frász amit kinyitottam hogy ide érkezzem hogy mindig ide megérkezzek s minden reggel kinyissam az ablakot hátrahúzzam a székem letegyem a táskám kivegyem kávéstermoszom szendvicsem s ledolgozzam ami kirótt ami kiosztatott kiszabatott rám... a kurva hétszentségét hogy soha nem fogom tudni ebbe a mindennapi életbe hogy érkeztem és vaduljak meg ha érteni fogom valaha hogy miért is fontos tudnom... s miért nem elég hogy teszem az életem s az eszem is teszem hogy valameddig ezt még megteszem...

Rusko filozofiranje u jednom ne-vrtu sa ne-trešnjama   u ovom prokletom životu nikad se neću sećati na to kako sam na koji način ušao gde su ta vrata ili neka prokleta stvar što sam otvorio da bi tu stigao da uvek ovamo stignem i svakog jutra prozor da otvorim da stolicu nazad povučem da tašnu dole stavim da termos sa kafom i pripremljen sendvič izvadim i da to što mi je predodređeni za mene predodredio odradim… neka ide sve do đavola nikad neću saznati kako sam u taj svakodnevni život stigao i neka podivljam ako ću ikad da shvatim zašto mi je važno da znam… i zašto mi nije dovoljno što živim svoj život i na neki način mozgam da ću to još do neke granice da radim…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.

Hajnal Éva Azóta – Odonda

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Azóta
 
Nem volt alkalmam elmondani: a diófát láttam én is.
Ágai közt biztonságban,
vígan fütyörészett szép, szomorú gyerekkorod.
Koronáján most csend motoz,
mesék illúziói foszlanak.
Kifosztanak a hallgatások.
 
Azóta betérdepelt
néhány darabka reménytelenség a nyarakba.
 
Most egek kórusát hallgatod,
s a végtelenbe fütyörészed
azt a jól ismert dallamot.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 33. old.
 
 
Odonda
 
Nisam imala priliku da ispričam: orah sam i ja videla.
Između grana je
tvoje lepo, tužno detinjstvo radosno zviždalo.
U krošnji se sad tišina batrga,
iluzije bajki iščezavaju.
Mene ćutanja pljačkaju.
 
Od onda se u leta
nekoliko komada beznadežnosti uvukla.
 
Sad hor nebesa slušaš
i onu dobro poznatu melodiju
u beskraj zviždukaš.
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea Látogatás – Poseta

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Látogatás   amióta anyám meghalt nem tudom hogy kínáljam-e hellyel amikor meglátogat merjek-e szólni hogy nyugodtan az esernyőm mellé teheti az infúziós állványt ne legyen neki útban főzzek-e neki kávét régen nagyon szerette de vajon a túlvilágon kávéznak-e tiltom a dohányzást a lakásban neki megengedem de nem zavarja ha a haja telemegy füsttel ami úgy megnőtt a koporsóban? a nővérem vízipálmáját nézi arra gondol miért nem locsolom gyakrabban kiszárad és ő pont a hervadást vitte a sírba hogy mi bátran az eső alá álljunk tekintetével a képét keresi és akkor most hozakodjak elő azzal hogy a szívemben hordom naponta letörlöm róla a port amikor az ő szívét már szétrágták a férgek? mezítláb jön a vendégpapucs pedig mindig pont akkor van kimosva amikor meglátogat és a mosógépen szárad megkönnyebbül a fehér masina láttán hogy van lehetőségem tiszta ruhában járni és nem görnyedezek lavór fölé nem tudom mikor evett utoljára a kulcscsontjábó1 ítélve régen de mindig akkor jön el amikor az új levegőt is alig tudom befogadni nemhogy főzni múltkor a mellemre pillantott utalva rá hogy egészséges vagyok hogy nincs nekem senkim a tükör elé vezettem látod senki nem fér már a képbe

Poseta   otkad mi je mama umrla kad me poseti ne znam da li da njoj ponudim stolicu da li smem da joj kažem da stalak za infuziju može slobodno pored mog kišobrana staviti da joj ne smeta da li da joj kuvam kafu nekad je obožavala ali na onom svetu piju li uopšte kafu u stanu pušenje zabranjujem njoj dopuštam ali ne mari zato što će joj kosa dimom puna biti u mrtvačkom sanduku je tako narasla? gleda vodenu palmu moje sestre na to misli što ne zalivam češće isušiće se ona u grob baš uvelost ponela da mi bezbrižno možemo na kišu stati pogledom svoju sliku traži i sad da joj objasnim da nju u srcu nosam te sa nje svaki dan prašinu brišem kad već njeno srce kukci sažvakali? bosa dolazi a papuča za goste je baš tad oprana kad me posećuje i na mašini za veš se suši ugledavši belu mašinu olakša se jer mi je omogućeno da u čistom odelu hodam bez da se iznad lavora grbavim ne znam kad je zadnji put jela kako njena ključna kost izgleda davno ali uvek tad dolazi kad i nov vazduh jedva prihvatam kamo li da kuvam prošli put pogledala mi je grudni koš smatrala je da sam zdrava da nikoga nemam ispred ogledala vodila vidiš više u sliku niko ne stane   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 53-55. old.