Pilinszky János Sztavrogin visszatér – Stavrogin se vraća – Stavrogin Returns

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Sztavrogin visszatér "Nem gondoltak a rózsakertre, és elkövették, amit nem szabad. Ezentúl üldözöttek lesznek és magányosak, mint egy lepkegyűjtő. Üveg alá kerűlnek valahányan. Üveg alatt, tűhegyre szúrva ragyog, ragyog a lepketábor. Önök ragyognak, uraim. Félek. Kérem a köpenyem."

Stavrogin se vraća „Nisu mislili na ružičnjak, počinili što je zabranjeno. Ubuduće biće progonjeni i samotni, kao sakupljač leptira. Stićiće svi ispod stakla. Ispod stakla, na iglu nabodeno sjaji, sjaji taborište leptira. Vi sjajite, gospodo moji. Bojim se. Molim svoju kabanicu.” Prevod: Fehér Illés

Sztavrogin visszatér "Nem gondoltak a rózsakertre, és elkövették, amit nem szabad. Ezentúl üldözöttek lesznek és magányosak, mint egy lepkegyűjtő. Üveg alá kerűlnek valahányan. Üveg alatt, tűhegyre szúrva ragyog, ragyog a lepketábor. Önök ragyognak, uraim. Félek. Kérem a köpenyem."

Stavrogin Returns ’You hadn’t thought of the rose-garden, and committed what no one ought to. From now on you’ll be persecuted and lonely, just like a lepidopterist. You’ll all get under glass. Under glass, mounted on a pinpoint the swarm of butterflies is glittering. You are glittering, gentlemen. I feel scared. My overcoat, please.’ Translated by N. Ullrich Katalin

Pilinszky János Sztavrogin elköszön – Stavrogin se oprašta – Stavrogin Takes Leave

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Sztavrogin elköszön "Unatkozom. Kérem a köpenyem. Mielőtt bármit elkövetnek, gondoljanak a rózsakertre, vagy még inkább egyetlen rózsatőre, egyetlen egy rózsára, uraim."

Stavrogin se oprašta „Dosađujem se. Molim svoju kabanicu. Pre no što bilo šta uradite, mislite na ružičnjak, štaviše na jedan jedini čokot, na jedinu ružu, gospodo.” Prevod: Fehér Illés

Sztavrogin elköszön "Unatkozom. Kérem a köpenyem. Mielőtt bármit elkövetnek, gondoljanak a rózsakertre, vagy még inkább egyetlen rózsatőre, egyetlen egy rózsára, uraim."

Stavrogin Takes Leave ’I'm bored. My overcoat, please. Before you commit anything, think of a rose-garden, or rather a single rose-bush, one single rose, gentlemen.’ Translated by N. Ullrich Katalin

Pilinszky János Ravensbrücki passió – Patnja u Ravensbriku – Passion of Ravensbrück – Ravensbrückner Passion

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Ravensbrücki passió Kilép a többiek közűl, megáll a kockacsendben, mint vetitett kép hunyorog rabruha és fegyencfej. Félelmetesen maga van, a pórusait látni, mindene olyan óriás, mindene oly parányi. És nincs tovább. A többi már, a többi annyi volt csak, elfelejtett kiáltani mielőtt földre roskadt. 1959

Patnja u Ravensbriku Istupi iz redova, zastade mukla tišina, poput projektirane slike trepta odelo i glava uznika. Zastrašujuće je sam, pore mu se vide, sve što ima ogromno je, sve što ima sićušno je. I nema dalje. Ostalo je, ostalo je bilo samo toliko, zaboravio viknuti pre što se srušio. 1959 Prevod: Fehér Illés

Ravensbrücki passió Kilép a többiek közűl, megáll a kockacsendben, mint vetitett kép hunyorog rabruha és fegyencfej. Félelmetesen maga van, a pórusait látni, mindene olyan óriás, mindene oly parányi. És nincs tovább. A többi már, a többi annyi volt csak, elfelejtett kiáltani mielőtt földre roskadt. 1959

Passion of Ravensbrück He steps out from the others. He stands in the square silence. The prison garb, the convict's skull blink like a projection. He is horribly alone. His pores are visible. Everything about him is so gigantic, everything is so tiny. And this is all. The rest - the rest was simply that he forgot to cry out before he collapsed. 1959 Translated by Ted Hughes and Csokits János

Ravensbrücki passió Kilép a többiek közűl, megáll a kockacsendben, mint vetitett kép hunyorog rabruha és fegyencfej. Félelmetesen maga van, a pórusait látni, mindene olyan óriás, mindene oly parányi. És nincs tovább. A többi már, a többi annyi volt csak, elfelejtett kiáltani mielőtt földre roskadt. 1959

Ravensbrückner Passion Sie tritt aus der Reihe hervor, steht in der Quaderstille, Sträflingskleidung und Häftlingskopf flimmernd wie alte Filme. Schrecklich die Einsamkeit um sie, die Poren atmen hitzig, alles an ihr so gewaltig, alles an ihr so winzig. Und kein Weiter mehr. Das andre, das andre, was noch von Belang, daß sie selbst zu schreien vergaß, bevor sie zur Erde sank. 1959 Übersetzung: Roman Czjzek und Eva Czjzek



Pilinszky János Örökmozgó – Samohod – Perpetuum Mobile

Örökmozgó A világbank elektromos szivében az örökmozgó föl-lejár, mint egy tükör, mint egy koporsó, mozgókép, vitrin, üveghintó, akár egy óriási mécses, holtfáradt, óriás kisértet.

Samohod U električnom srcu svetske banke hoda gore dole samohod, kao jedno ogledalo, kao jedan les, pomična slika, vitrina, staklena karuca, kao ogromna uljanica, iscrpljena, ogromna utvara. Prevod: Fehér Illés

Perpetuum Mobile

In the electronic heart of the world bank
the perpetuum mobile keeps going up and down,
like a mirror,
like a coffin,
a motion picture, a showcase, a glass caroche,
just like a huge lampion,
a dead tired, huge ghost.

                              Translated by N. Ullrich Katalin

                          

Pilinszky János Találkozások – Susreti

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Találkozások Szilágyi Júliának Hányféle találkozás, Istenem, együttlét, különválás, búcsuzás! Hullám hullámmal, virág a virágtól szélcsendben, szélben mozdúlva, mozdulatlanúl hány és hányféle színeváltozás, a múlandó s a múlhatatlan hányféle helycseréje!

Susreti Juliji Silađi Bože moj, koliko vrsta susreta, zajednica, odvajanja, oproštaja! Val sa valom, cvet od cveta u zavetrini, micajući se u vetru, nepomično koliko i koliko vrsta promena boja, koliko vrsta promena mesta prolaznog i večnog! Prevod: Fehér Illés



Pilinszky János Gizgaz – Korov – Weedy

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Gizgaz Fű van. Nappal meg éjszaka. Tegnap valaki azt mondta: "gyere, gyere ide", s én odamentem, haladva a gizgazos talajon. Éjszaka félek. De a reggel még akkor is melenget és lebegtet, ha szótlanul és mozdulatlanul fekszem. Ruhám puha és ismerős. De ruha nélkül fázom és parányi vagyok. Ha vezetnek, biztosan járok. Egyedül bizonytalanul. Mégis ilyenkor szinte röpülök, ha félek is, hogy elveszek a fűben.

Korov Ima trave. Dan i noć. Juče je neko rekao: „ dođi, dođi ovamo“, i prišao, odmicajući na ukorovljenom tlu. Noću se bojim. Al jutro me i tad zagrejava i ljulja kad šutke i nepomično ležim. Odelo mi je mekan i poznat. Ali bez odela mi je zima i sićušan sam. Ako me vode, sigurno koračam. Sam nesigurno. Ipak u tim trenucima kao da letim, mada se bojim da ću se u travi izgubiti. Prevod: Fehér Illés

Gizgaz Fű van. Nappal meg éjszaka. Tegnap valaki azt mondta: "gyere, gyere ide", s én odamentem, haladva a gizgazos talajon. Éjszaka félek. De a reggel még akkor is melenget és lebegtet, ha szótlanul és mozdulatlanul fekszem. Ruhám puha és ismerős. De ruha nélkül fázom és parányi vagyok. Ha vezetnek, biztosan járok. Egyedül bizonytalanul. Mégis ilyenkor szinte röpülök, ha félek is, hogy elveszek a fűben.

Weedy There is grass. Day and night. Yesterday someone told me,’come, come here’, and so I did walking on the weedy ground. At night I’m scared. But mornings warm me up and float me, even if I’m lying wordless and motionless. My clothes are soft and familiar. But without clothes I feel cold and tiny. If someone leads me, I can walk firmly. If alone, I feel insecure. Still at times like this I almost fly, even if scared of getting lost in the grass. Translated by N. Ullrich Katalin

Pilinszky János Halak a hálóban – Ribe u mreži – Fish in the net

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Halak a hálóban Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.

Ribe u mreži U zvezdanoj mreži se potucamo na obalu bačene ribe, u ništa nam zjape usta, suh kosmos ujedaju. Zalud zove šapućeći izgubljen element, jedan protiv drugog gušeći među oštrim kamenjem, belutcima moramo živeti i umreti! Zadrhtaju nam srca. Naše otimanje brata ozleđuje, davi. Na međusobno ziparenje ni eho ne odgovara; bud-zašto se ubijamo i ratujeme, ali moramo. Ispaštamo, ali naše ispaštanje ipak nije kazna, iz pakla nikakva patnja nas ne spašava. U ogromnoj mreži se potucamo i možda u ponoć bićemo hrana na stolu jednog silnog ribara. Prevod: Fehér Illés

Halak a hálóban Csillaghálóban hányódunk partravont halak, szánk a semmiségbe tátog, száraz űrt harap. Suttogón hiába hív az elveszett elem, szúró kövek, kavicsok közt fuldokolva kell egymás ellen élnünk-halnunk! Szívünk megremeg. Vergődésünk testvérünket sebzi, fojtja meg. Egymást túlkiáltó szónkra visszhang sem felel; öldökölnünk és csatáznunk nincs miért, de kell. Bűnhődünk, de bűnhődésünk mégse büntetés, nem válthat ki poklainkból semmi szenvedés. Roppant hálóban hányódunk s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán.

Fish in the net Writhing in a star-net like fish hauled on land we gasp in the emptiness our gills filled with sand The element we've left and lost whispers in vain we pant on the shingle were we've been thrown. Crammed one against the other fighting for breath we struggle and tremble in the face of death. From the wriggling mass come stifled cries but the massacre continues till one, then other, dies. Atonement and repentance are the language of the soul but nothing can save us from this hopeless hell – We writhe in the net of some cosmic fisherman and maybe at midnight will be in his frying pan. Translated by White Kenneth



Pilinszky János Egy szép napon – Jednog lepog dana – One Day

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Egy szép napon Mindíg az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem, remélve, hogy egy szép napon elönt a sírás, visszafogad szeliden a régi udvar, otthonunk borostyán csöndje, susogása. Mindíg, mindíg is hazavágytam.

Jednog lepog dana Uvek sam odbačenu kašiku od pleha, predele ropotarije bede tražio, nadajući se da će me jednog lepog dana preplaviti plač, blago prihvatiti stara avlija, tišina, šuštanje bršljana našeg doma. Uvek uvek sam čeznuo za domom. Prevod: Fehér Illés

Egy szép napon Mindíg az elhányt bádogkanalat, a nyomorúság lim-lom tájait kerestem, remélve, hogy egy szép napon elönt a sírás, visszafogad szeliden a régi udvar, otthonunk borostyán csöndje, susogása. Mindíg, mindíg is hazavágytam.

One Day All the time I’ve been looking for the lost tin spoon, the bric-a-brac scenes of misery - hoping that one day I’ll be deluged by tears and welcomed back gently by the old yard, the silent, whispering ivy of our home. All my life, all the time I’ve been longing for home. Translated by N. Ullrich Katalin



Pilinszky János Egy életen keresztűl – Tokom jednog života

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Egy életen keresztűl Sógorom emlékezetére 1 Mi törjük el, repesztjük ketté, mi egyedűl és mi magunk azt, ami egy és oszthatatlan. 2 Utána azután egy hosszú-hosszú életen keresztűl próbáljuk vakon, süketen, hiába összefércelni a világ makulátlan és eredendő szövetét. 3 Gyerekkorunkban meg kellene halnunk, tudásunk csúcsán, alázatunk magasán, de tovább élünk, foltozgatva és tóldozgatva a jóvátehetetlent. 4 Még jó, hogy elalhatunk közbe-közbe és utóljára.

Tokom jednog života U spomen mog šurjaka 1 To što je jedno i nedeljivo isključivo mi, mi sami slomimo, cepamo na dva dela. 2 Posle potom kroz dugog dugog života uzalud pokušavamo slepo, gluho skrpiti neokaljano i izvorno platno sveta. 3 Trebabali bi umreti u detinjstvu, na vrhuncu znanja, na visini poniznosti, ali dalje živimo, krparimo i dogradimo nepopravljivo. 4 Dobro je što možemo usput-usput i zadnji put zaspati. Prevod: Fehér Illés



Pilinszky János In memoriam F. M. Dosztojevszkij – U spomen F. M. Dostojevskog – In Memoriam F. M. Dostoyevsky

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

In memoriam F. M. Dosztojevszkij Hajoljon le. (Földig hajol.) Álljon föl. (Fölemelkedik.) Vegye le az ingét, gatyáját. (Mindkettőt leveszi.) Nézzen szembe. (Elfordúl. Szembenéz.) Öltözzön föl. (Fölöltözik.)

U spomen R. M. Dostojevskog Sagnite se. (Do zemlje se sagnuo.) Ustanite. (Diže se.) Skinite kušulju, gaće. (Sve skida sa sebe.) Gledajte u oči. (Okreće se. Licem u lice.) Obucite se. (Oblači se.) Prevod: Fehér Illés

In memoriam F. M. Dosztojevszkij Hajoljon le. (Földig hajol.) Álljon föl. (Fölemelkedik.) Vegye le az ingét, gatyáját. (Mindkettőt leveszi.) Nézzen szembe. (Elfordúl. Szembenéz.) Öltözzön föl. (Fölöltözik.)

In Memoriam F. M. Dostoyevsky Bend down. (He bends down to the ground.) Stand up. (He rises.) Take off your shirt and drawers. (He takes off both.) Turn to face me. (He turns. Face to face.) Put on your clothes. (He puts his clothes on.) Translated by N. Ullrich Katalin



Pilinszky János Hölderlin – Helderlin – Hölderlin – Hölderlin

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Hölderlin Kurtág Györgynek December hője, nyarak jégverése, drótvégre csomózott madár, mi nem voltam én? Boldogan halok.

Helderlin Đerđu Kurtag Toplina decembra, grad leta, na kraj žice vezana ptica, šta sve još nisam bio? Sretno umirem. Prevod: Fehér Illés

Hölderlin Kurtág Györgynek December hője, nyarak jégverése, drótvégre csomózott madár, mi nem voltam én? Boldogan halok.

Hölderlin To György Kurtág Heat of December, hail-storm of summers, a bird knotted on a wire, what have I not been? I’m dying happily. Translated by N. Ullrich Katalin

Hölderlin Kurtág Györgynek December hője, nyarak jégverése, drótvégre csomózott madár, mi nem voltam én? Boldogan halok.

Hölderlin Für György Kurtág Dezembers Hitze, Eishagel des Sommers, Vogel: ein Knoten am Drahtend – was war ich nicht? Glückselig sterbe ich. Übersetzung: Paul Kárpáti



Pilinszky János Egy titok margójára – Na marginu jedne tajne – On The Margin Of A Secret

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Egy titok margójára Takard le jól, mit elkövettél, és élj utána szabadon, akár egy sikeres merénylő. Tetted kendő alatt, nélküled is megél, majd túlnő rajtad, meghalad, alig először, később azután gyereksirásként, mint a végitélet, mikor a bárány elkiáltja magát.

Na margini jedne tajne Dobro pokrij počinjeno i potom slobodno živi kao uspešan atentator. Tvoj čin je ispod prostirača, i bez tebe je živ, pa te preraste, pretiče, prvi put jedva, kasnije kao plač deteta, kao poslednji sud, kad jagnje poviče. Prevod: Fehér Illés

Egy titok margójára Takard le jól, mit elkövettél, és élj utána szabadon, akár egy sikeres merénylő. Tetted kendő alatt, nélküled is megél, majd túlnő rajtad, meghalad, alig először, később azután gyereksirásként, mint a végitélet, mikor a bárány elkiáltja magát.

On The Margin Of A Secret Cover up well what you’ve done, and after that live freely, like a successful assassin. Your deed’s under a veil, persists even without you, then it’ll overgrow and exceed you, first just slightly, then later as a child’s wailing, like the Last Judgement, when the lamb is shouting out. Translated by N. Ullrich Katalin

Pilinszky János Kráter – Grotlo

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Kráter Találkoztunk. Találkozunk. Egy trafikban. Egy árverésen. Keresgéltél valamit. Elmozdítasz valamit. Menekülnék. Maradok. Cigarettára gyújtok. Távozol. Leszállsz és fölszállsz. Fölszállok és leszállok. Cigaretta. Lépkedel. Lépkedek. Egyhelyben járunk; mint a gyilkos a járásodban gázolok. Madárcsicsergés ahogyan szememre veted születésem. Azt, hogy itt állunk. Majd egy útszakasz holtágában a motyogásom gurulni kezd, legördűl óriás tagjaidról és ama diadalmas és vakító valamiről, ami már nem te vagy. Úgy érint elutasításod, ez a parázna, kőbeírott suhintás, hogy tekintetem - két kavics – azóta is csak gurul és gurul egy hófehér kráterben. Két szemem, két szem pattog: az üdvösségem.

Grotlo Sreli smo se. Susrećemo. U trafici. Na aukciji. Nešto si tražila. Nešto pomeraš. Bežao bi. Ostajem. Zapalim cigaru. Odlaziš. Silaziš i uzletiš. Uzletim i silazim. Cigara. Koračaš. Koračam. U mestu hodamo; kao ubica gazim tvoje korake. Cvrkut ptica je kako mi prebacuješ da sam se rodio. To, da tu stojimo. Potom u mrtvom kraku jedne deonice puta počinje kotrljanje mog brondanja, odvali se s tvojih ogromnih udova i s onog slavodobitnog i zaslepljujućeg nečega, što više nisi ti. Tvoje odbijanje, taj pohotan, u kamen urezan zamah tako me pogađa da mi pogled – dva belutka – od onda se samo kotrlja, u snežnobelom grotlu se kotrlja. Moje oči, odskakuju oči: moje blaženstvo. Prevod: Fehér Illés



Pilinszky János Kettő – Dva – Two

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Kettő Két fehér súly figyeli egymást, két hófehér és vaksötét súly. Vagyok, mert nem vagyok.

Dva Dva bela tega promatraju jedan drugog, dva snežnobela i mrklomračna tega. Postojim, jer ne postojim. Prevod: Fehér Illés

Kettő Két fehér súly figyeli egymást, két hófehér és vaksötét súly. Vagyok, mert nem vagyok.

Two Two white weights observe each other, two snow-white and pitch-dark weights. I am, because I am not. Translated by N. Ullrich Katalin



Pilinszky János Két arckép – Dva portreta – Two Portraits

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Két arckép Marinak és Gyuszinak BRONTË A kocsisok beüzennek: jövünk. És a vendégek: érkezünk. És a lámpások átszelik röpködve a teret, az udvart, fénybe vonva az éjszakát, a diófák törzsét, a szőlők alsószoknyáját s a kőasztal esőbe-szélbe mártott peremét. Hát itt vagyunk. Nyissatok ajtót. Ez az utolsó éjszakánk. Ez az utolsó vendégségünk. Terítsetek. Ágyazzatok. Rakjátok meg a kályhát. Eresszétek szabadon a kutyákat. REMBRANDT Atyai ház: hamuból és ecetből. Csók és kézcsók: hamuból és ecetből. Csukott szemek a sírban és az ágyban, halálon túli fegyelemben.

Dva portreta Mariki i Đusi BRONTE Kočijaši poručuju: dolazimo. A gosti: stižemo. I lebde svetiljke presecaju prostor, dvorište, sjajem optoče noć, stablo oraha, donju suknju grožda i u kišu-vetar umočen rub kamenog stola. Pa tu smo. Otvorite vrata. To je naša zadnja noć. To je naše zadnje gostovanje. Postavite sto. Namestite krevet. Napunite drvom peć. Oslobodite pse. REMBRANT Porodična kuća: iz pepela i octa. Poljubac i rukoljub: iz pepela i octa. Disciplinirano iza smrti sklopljene oči u grobu i u krevetu. Prevod: Fehér Illés

Két arckép Marinak és Gyuszinak BRONTË A kocsisok beüzennek: jövünk. És a vendégek: érkezünk. És a lámpások átszelik röpködve a teret, az udvart, fénybe vonva az éjszakát, a diófák törzsét, a szőlők alsószoknyáját s a kőasztal esőbe-szélbe mártott peremét. Hát itt vagyunk. Nyissatok ajtót. Ez az utolsó éjszakánk. Ez az utolsó vendégségünk. Terítsetek. Ágyazzatok. Rakjátok meg a kályhát. Eresszétek szabadon a kutyákat. REMBRANDT Atyai ház: hamuból és ecetből. Csók és kézcsók: hamuból és ecetből. Csukott szemek a sírban és az ágyban, halálon túli fegyelemben.

Two Portraits To Mari and Gyuszi BRONTË The coachmen call in, ’We’re coming.’ And the visitors, ’Arriving soon.’ And the lanterns fluttering cut across the square, the yard, throwing light upon the night, the walnut tree trunks, the petticoat of grapes and the stone-table edge dipped into wind-and-rain. So here we are. Open the door. It’s our final night. It’s our last feast. Set the table. Make the bed. Put some wood on the fire. Unleash the dogs. REMBRANDT Paternal roof: of ash and vinegar. Kiss and hand-kiss: of ash and vinegar. Eyes shut – in the tomb and in the bed, in a discipline beyond death. Translated by N. Ullrich Katalin