Cseke Gábor Szép volt a világ – Lep je bio svet

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Molnár Imre: Szem (4) – Oko (4)

Szép volt a világ

mikor még szép volt a világ és riszálva
járt előttem csodáltam gyermeki szemmel
ezt a bakasárit
nyakba borulós cafrangos szoknyája alatt
szunnyadó ígérgetések
mit se tudtam combja közt a gyulladásról a fekélyről
táncolva lépdelt a drótkerítésnél
ajka kinyílt olcsó cigaretta füstje
tódult magasba
hallottam a legények férfiak füttyét
láttam a sok integetést
mit sem értettem
mentem
baktattam

ma is baktatok himbáló fara mögött
talán dús legelőre tartunk
tán együvé tartozunk
mióta hogy gyöngén visszeres lábait nézem
egytől rettegek
felszed valakit az első sarkon

Lep je bio svet

dok je još svet lep bio i kukovima tresla

ispred mene dečačkim očima se divio

toj šiparici

usnula obećanja su ispod njene kitaste suknje

kojom glavu može pokriti

o upali čiru među butinama ništa nisam znao

pored žičane ograde skakutala

otvorile su se njene usne dim jeftine cigare

krenuo u vis

čuo zvižduk momaka muškaraca

video mahanja

ništa nisam shvatio

išao

koračao

i danas iza njenih izazovnih kukova koračam

možda prema bujnoj livadi krećemo

možda jedan drugom pripadamo

otkad njene noge s jedva primetnim venama gledam

od nečeg strahujem

nekog će na prvom uglu pokupiti

                             Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: Szem (9) – Oko (9)



B. Tomos Hajnal A paradicsom után – Posle raja

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –



A paradicsom után Csak egy alma áldozatai vagyunk, tudni akartuk, mi van a folyó túlsó partján, a napba pislogó messzi sziklán és tovább, tovább – körbejártuk magunk, mint farkába harapó kígyó és a táj bár meghallgatott, sohasem válaszolt. (talán csak hajszálnyit változott)

Posle raja Žrtve smo samo jedne jabuke, pitali smo šta je na drugoj obali reke, na dalekoj suncem opijenoj steni i u daljini, u daljini – sebe smo obišli kao zmija koja vlastiti rep grize a okoliš mada nas je poslušao odgovora nikad nije dao. (možda samo za nijansu se promenio) Prevod: Fehér Illés

Justus Pál Vasfekete szerb éjszakában – U gvozdenocrnoj srpskoj noći

Justus Pál

Pécs, 1905. április 7. – Temesvár, 1965. december 28.

Vasfekete szerb éjszakában E vasfekete szerb éjszakán mint a dolgok rejtett tulajdonságai (hegyből távoli ágyúszó, csordába taposott emberekből a magány) úgy kezd a sötétből, oly természetesen tegnapi arcod világítani. (Bor, 1944.)

U gvozdenocrnoj srpskoj noći U toj gvozdenocrnoj srpskoj noći kao skrivene osobine stvari (sa brda dalek topot topova, samoća iz pogaženih čopora ljudi) tako počinje iz tame, sasvim prirodno tvoje jučerašnje lice sjati. (Bor, 1944) Prevod: Fehér Illés



Rafi Lajos Morfondírozás – Predomišljanje

Rafi Lajos

Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.

Morfondírozás I. Kezem nyomát hányszor kell még megélje az anyag, amíg felnőnek a gyermekeim? II. A megtébolyodott harangozó nyolcvan éves. Él a templom szomszédjában. Ha kell, ha nem, húzza a harangot. Ismeri őt a falu... és hagyják: húzza.

Predomišljanje I. Koliko puta treba materija da doživi dodir mog dlana, dok mi deca porastu? II. Osamdeset godima ima pomahnitali zvonar. U susedstvu crkve živi. Treba li, ne treba, zvoni. Poznaju ga meštani... i puste: neka zvoni. Prevod: Fehér Illés



Cselényi Béla Meghalt Vízy Dorka – Umrla je Dorka Vizi

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –

Meghalt Vízy Dorka *Sopron, 1973. V. 29–2014. XII. 24., Budapest+ Meghalt Vízy Dorka. Felfoghatatlan. Bőrnadrágja gyűrődésein elcsitult az északi fény. Egy jegesmedve valahol jégkorongot tesz fel a patefonra, leül és bámul kokszszemekkel. Hosszan tartó, súlyos country-zene.

Umrla je Dorka Vizi* *Šopron, 1973. V. 29–2014. XII. 24., Budimpešta+ Umrla je Dorka Vizi. Neshvatljivo. Utihnula polarna svetlost na borama njene kožne pantalone. Negde beli medved na patefon pak stavlja, sedne i garnim očima zuri. Dugotrajna teška kantri muzika. *Dorka Vizi – slavna mađarska reporterka. Prevod: Fehér Illés



Eörsi István Katicabogaramról – O mojoj bubamari

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Katicabogaramról Katicabogaramnak csupán hat pöttye van, reggeli rózsalevélen napozik gondtalan. Arra jár néhány társa, hétpöttyös katicák, ugratják, majd gyalázzák egy délelőttön át. "Csúnya vagy!" - mondják -, "Kripli!" - "Elfajzott!" - "Idegen!" Ő meg örül a napnak, s hogy olyan, amilyen.

O mojoj bubamari Moja bubamara tek šest pega ima, na jutarnjem listu ruže bezbrižno se sunča. Njene kolege okolo vrzmale, bubamare sa sedam pega, zadirkivale nju, potom kaljale tokom čitavog prepodneva. „Ružna si!“ – kažu –, „Nakaza!“ – „Izrod!“ – „Čudovište!“ Ona pak uživa u suncu i da je takva kakva je. Prevod: Fehér Illés



Balla Zsófia Ameddig élsz – Dotle živiš

Balla Zsófia Kolozsvár, 1949. január 15. –

Ameddig élsz Amíg az ősz a sziklavár amíg a fecske visszajár Csak addig élsz csak addig élsz amíg lerogy a gesztenye parázs a forró avaron amíg kihűl a tó vize hal szeme szűkül kékül a tó az őszben kifakul és ringva jár a köd szelíd kutyák ugatnak tépdesik az ehetőt rossz lábbelit szegény rokonok fölveszik Csak addig élsz míg mondhatod van házad és van asztalod mögötted gumitalpú árny hangodon sókristály sirály az ablakodban rózsa ég fehér üvegből vízpalást hogy átöleld a tornyokat hogy este betakard anyád - Csak addig élsz míg van kivel Házadból majd a zaj kiver hideg tél fogja lábadat fagy rángatja kabátodat csókák röpítnek négy kerék összeráz földdé légy derék bogáncssűrű vezényszavak csapdossák szíved Hófalak Csak addig élsz míg bőrödet fagy égeti az őrödet a szégyen mint a hallgatás húsodba kap a földbe ás csak addig élsz csak addig élsz amíg e földön míg a félsz ott suttog minden hajnalon ősz-vonaton sínhajlaton a szíved bírja bírja még a megnevezett kisdedé akit karodban átölelsz síkos az ősz csak vele élsz

Dotle živiš Dok je jesen palata dok se lasta vraća Samo dotle živiš samo dotle živiš dok se sruši kesten žar na vrućem ševarju dok se voda jezera ohladi oči ribe sužavaju poplave jezero u jesen izbledi i pitoma magla kruži psi laju kidaju jestivo isluženu cipelu siromašni rođaci nosaju Samo dotle živiš dok smatraš poseduješ kuću i nameštaj iza tebe senka gumenih tabana na tvom glasu ptica kristalizirana u prozoru ti ruža gori vodeni plašt od belog stakla da bi tornjeve grlila da bi uveče majku pokrila – Samo dotle živiš dok imaš nekoga Iz kuće isteraće te graja noge ti hladna zima hvata kaput mraz ciba čavke te hitaju u zemlju četiri kotača pretvaraju budi valjana poput čička guste naredbe srce ti snežne Stene ranjavaju Samo dotle živiš dok ti kožu mraz žari a stražu tvoju sram kao šutnja mišiće te zgrabi u zemlju ukopa samo dotle živiš samo dotle živiš dok na toj zemlji zebnja svake zore na svakom vozu jeseni na svakom prevoju tračnica krešti drži se još ti se srce drži pripada detencetu koga rukama grliš klizava je jesen samo s njim živiš Prevod: Fehér Illés