Cselényi Béla Deperszonalizáció – Depersonalizacija

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –

Deperszonalizáció Amilyen jó érzés a múlt egy boldog szögletét (jelen) átéléssé kinagyítani, olyan elviselhetetlen, amikor a jelen elhomályosul és meggyengül, mintha csak emlékeznénk rá, (mármint a jelenre). Kezdő ivók érezhetnek hasonlót egy féldeci tömény után, de a búskomorság bizonyos fajtájánál bármely ital, kábító- vagy ajzószer nélkül is beáll ez az emlékszerűen homályos, mégis jelenidejű önfigyelés. Azt hiszem, ezt nevezik a szakkönyvek elszemélytelenedésnek, vagy ha nem, az elszemélytelenedés is ugyanilyen rossz lehet, mint a fenti állapot, amit egy thaiföldi gyorsétkezdében is átélhetsz, a tenger gyümölcseit kanalazva. Budapest, 2015. IV. 2.

Depersonalizacija Koliko god je prijatno jedan sretan kutak prošlosti (u sadašnjosti) uveličati, toliko je napodnošljivo kad se sadašnjost zatamni, oslabi kao da se sećamo (naravno na sadašnjost). Verovatno tako nešto osećaju pijanci početnici nakon prvih žestokih, ali kod nekih vrsta seta i bez ikakvog pića, sredstva za omamljivanje ili dopinga nastupa u sadašnjosti to vlastito promatranje kao da je maglovito sećanje. Pretpostavljam da stručnjaci to stanje nazivaju depersonalizacijom, a ako ne i depersonalizacija može biti isto tako loše stanje, kao gore opisano, što u eksperes restoranu Tajlanda doživljavaš kad se plodovima mora hraniš. Budimpešta, 2. IV. 2015. Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente Régen – Nekad

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Régen régen a tűz a kő az álom és ami még belefér egyet jelentett hozzáfűzni mást most már illetlenség lenne

Nekad nekad vatra kamen san i sve što još s tim ide imali isto značenje sad već nešto dodati bilo bi nepristojno Prevod: Fehér Illés



Kiss József A Knyáz Potemkin – Knez Potemkin

Kiss József

(Mezőcsát, 1843. november 30. – Budapest, 1921. december 31.

A Knyáz Potemkin Fekete vizeken – hali-hé-hali-hó! Száll a Knyáz Potemkin, a fekete hajó. Süvítő szélvésznek a szemébe néznek Jó hatszáz legények – – Hali-hé-hali-hó! – A fekete hajó. Visz csempész dugárút vörös zászló alatt, Tiltott rakománya a szabad gondolat. Nyílt lázadást ringat, mint bölcső, fedelén Hatszáz hajós legény – – Hali-hé-hali-hó! – A lázadó hajó! Batumnál megfúrták – hali-hé-hali-hó! – Krim alatt fölrobbant s tovább ment a hajó. A sárga vizeken vad örvény nyelte el – Vaj’ most hol vesztegel – Hali-hé-hali-hó! – A babonás hajó? Jár, jár szakadatlan, jár csendbe, csendetlen, Tovaleng bordátlan, kering feneketlen, És árbóca hegyén Lobogója a lengő piros északi fény – – Hali-hé-hali-hó! – A hazátlan hajó! – És ahol megjelen és ahol partot ér, Erőre kap a kar, fölforr a tunya vér, Gőg, gazság elsápad, szem nyílik, lánc szakad És minden rab szabad – – Hali-hé-hali-hó! – A szabadság-hajó! – Te ura viharnak, tengernek, hajónak! Ha elhívni látod poétádat jónak, Ha üt majd az órám – hali-hé-hali-hó! – – Pihenni mire jó? – Hadd jöjjön el értem Az a hajó! A hatszáz legénnyel üljek ott egy sorba, Mint a rózsák ülnek együtt egy bokorba. Sívó pusztaságra, amely tikkad, szárad, Vigyük el tavaszát a szabadulásnak. – Hali-hé-hali-hó! – Te örök szent hajó!

Knez Potemkin Na crnim vodama – ihajla čuhajla! Leti Knez Potemkin, ta lađa crna. Burnoj oluji odoleva Četa dobrih momaka – – Ihajla čuhajla! – Ta lađa crna. Pod crvenom zastavom se krije švercana roba, Zabranjen teret je misao slobodna. Na palubi, otvorenu bunu ljulja, kao kolevka, Četa dobrih momaka – – Ihajla čuhajla! – Ta lađa buntovna! Kod Batuma probili – ihajla čuhajla! – Kod Krima puknula ali lađa put nastavlja. Na žutim vodama surov vrtlog ju proguta – Gde li sad tumara – Ihajla čuhajla! – Ta lađa predrasuda? Ide, neprekidno ide, ide tiho, glasno, Bez rebara se ljulja dalje, kruži bez dna, I na vrhu jarbola Zastava joj je crvena svetlost severnog pola – – Ihajla čuhajla! – Ta lađa bez doma! – I gde se pojavljuje i obalu dotiče, Ruka novu snagu dobija, krv lenja provri, Bledi se obest, podlost, oko se širi, pucaju okovi I rob je na slobodi – – Ihajla čuhajla! – Ta lađa koja slobodu nosi! – Gospodaru vihora, mora, broda! Ako je vreme da poeta na put krenuti mora, Ako mi je odzvonilo – Ihajla čuhajla! – – Čemu se odmara? – Neka dođe po meni Ta lađa! Neka sedim sa četom momaka u istom redu, Kao što su ruže zajedno na istom grmu. Na živi pesak, koji se suši, malaksa, Nek odnesemo slobodu maštanja. – Ihajla čuhajla! – Lađa večnog praznika! Prevod: Fehér Illés



Röhrig Géza Batyuk – Bošće – Bundles

Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –

Batyuk Az a gojcsik, apró, lengyel kislány, kinek batyum odaadtam, tudta, hogy a fiam van benne. Láttam, hogy tudja, egy csecsemőt adok oda, dávidcsillagos pólya, ezért is mertem gyorsan, neve, lakhelye, s egy aranylánc is volt benne, az a kislány ott mindent értett, szemével akkor már sokszor intett, hogy ne tétovázzak: most, most, hát odaadtam a batyum végre, és a csendőr nem vette észre, az enyémet nem látta meg.

Bošće Ta meštanka, ta devojčica, sitna Poljakinja, kojoj sam svoju bošću dala, znala je, moj sin je unutra. Videla sam, zna da njoj dojenče dam, pelena sa Davidovom zvezdom, zato sam smela brzo, ime, mesto stanovanja, i zlatan lanac je bio unutra, tamo ta devojčica sve je shvatila, znakove da ne oklevam očima pokazivala: sad, sad, pa dala sam svoju bošću, a žandar nije primetio, moju nije ugledao. Prevod: Fehér Illés

Batyuk Az a gojcsik, apró, lengyel kislány, kinek batyum odaadtam, tudta, hogy a fiam van benne. Láttam, hogy tudja, egy csecsemőt adok oda, dávidcsillagos pólya, ezért is mertem gyorsan, neve, lakhelye, s egy aranylánc is volt benne, az a kislány ott mindent értett, szemével akkor már sokszor intett, hogy ne tétovázzak: most, most, hát odaadtam a batyum végre, és a csendőr nem vette észre, az enyémet nem látta meg.

Bundles That little goy that small Polish girl to whom I gave my bundle knew it held my son I could tell that she knew the bundle was a baby branded with the star of a Jew that's why I dared in haste inside his address and name and a little golden chain that young girl grasped all she signalled with her eyes now do it now so finally I did I gave her my bundle and the guard didn't notice he failed to notice mine Translated by George Gömöri, Mari Gömöri



B. Tomos Hajnal Holnap-kockák – Kocke sutrašnjice – Tomorrow-cubes

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Holnap-kockák Kéz helyett apró gombokat, arc gyanánt hideg üveget érintünk – tálcán kapjuk minden tudásunk, sejtet sem kell mozditanunk érte – egymás senkije leszünk, nem ismerjük fel a lámpagyújtáskor látogatóba jövő szomszéd-hangokat – holnap ketten ülünk majd egymás mellett s mint némák, ujjainkkal beszélgetünk.

Kocke sutrašnjice Umesto ruke sitne dugmadi, kao obraz hladno staklo dotičemo – svo naše znanje na tacni dobijemo, ni jednu ćeliju ne trebamo pokrenuti – postaćemo jedan drugom niko, pri paljenju svetla ne prepoznajemo susedne glasove koje budućnost posećuju – jedan kraj drugog sedićemo sutra i kao nemi, prstima razgovaramo. Prevod: Fehér Illés

Holnap-kockák Kéz helyett apró gombokat, arc gyanánt hideg üveget érintünk – tálcán kapjuk minden tudásunk, sejtet sem kell mozditanunk érte – egymás senkije leszünk, nem ismerjük fel a lámpagyújtáskor látogatóba jövő szomszéd-hangokat – holnap ketten ülünk majd egymás mellett s mint némák, ujjainkkal beszélgetünk.

Tomorrow-cubes Instead of hands tiny buttons, by way of a face cold glass we touch – on a plate we're handed all our knowledge,  a cell we needn't move for it – eachother's nobody we'll become, we won't recognize the neighbour-voices coming to visit at the time the lights ignite – tomorrow together we'll sit side by side, and, as mutes, we speak using our hands. Translated by Andrea Van Horn

Juhász Gyula Búcsú – Oproštaj

Juhász Gyula – Moholy Nagy László szénrajza

Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.

Búcsú Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, kit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak, én szegény beteg, Mit is dadogjak nektek, emberek? Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senkise. Csak egy könny voltam, aki porba hull, Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul. Csak egy csók, aki hideg kőre lel, Csak egy szó, kire visszhang nem felel. Egy pillangó, ki csillagot keres S elgázolja egy durva szekeres.

Oproštaj Pre no što mi se trag navek gubi, Rado bih se oprostio, ljudi. K'o zarobljenik kog put prost zove, oproštaj promrmlja pre slobode. Kao ptica, za kojom Jug čezne, Ispod strehe još uči se pesme. Šta ja jadan, bolestan da pevam, Šta to, ljudi, ja da vam zamucam? Možda ni ne treba reći zbogom? Primetan nisam ni bio nikom. Tek suza bejah, što u prah pada, uzdah, što se k nebu oslobađa. Poljubac, što hladan kamen sretne Samo reč što nikom ne odjekne. Leptir, koji za zvezdama žudi, I pregazi ga kočijaš grubi. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés



Györe Balázs [szeresd szeresd] – [voli voli]

Györe Balázs Budapest, 1951. május 8. –

[szeresd szeresd] szeresd szeresd rohanj keresd érd utol az utcán lesd meg az ablakban várd a megállóban esőben eresz alatt nézd egy csillagon kínlódj kapálóddz mint bogár a vízben

[voli voli] voli voli juri traži sustigni na ulici vrebaj u prozoru čekaj na stanici ispod streha u kiši gledaj na zvezdi kao buba u vodi muči se vrpolji Prevod: Fehér Illés

Balogh Norbert 

(Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, 

Filmművészet, fotóművészet, média szak, 

Kolozsvár, vezető tanár Balogh Zsolt) 

videóverse a youtube-on