Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –
Teljes
zavar
Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés
után jól alakultak a dolgok,
a gyermek megjelent.
Az autók mindensége, a létezés fix
pontjai.
Persze menekülés az óvodától,
persze a túlspilázott így
becsatornázhatatlan, de
érthető féltés.
Hinta-palinta a játszón, helyzetek.
Odafelé kérte, hogy fogjam a
kezét. Beletúrt az avarba
majd megpuszilta a kezem.
Ilyen zavart még nem éreztem.
Mikor jössz el hozzám,
kérdezte?
Bármikor…
Már ott is vagyok.
|
Potpuna konfuzija
Danas se razvedrio, posle
zbrkanog početka
dobro je krenulo,
dete se pojavio.
Svet automobila, fiksne
tačke
bivstvovanja.
Naravno beg od obdaništa,
naravno prekomerna,
tako neuhvatljiva ali
shvatljiva strepnja.
Klackalica na igralištu, stanja.
Onamo zamolio da mu ruku
uhvatim. Čeprkao po
ševarju
pa mi ruku poljubio.
Ovakvu zbunjenost još
nisam osećao.
Kad ćeš me posetiti,
pitao je?
Bilo kad...
Već sam tamo.
Prevod: Fehér Illés
|
Teljes
zavar
Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés
után jól alakultak a dolgok,
a gyermek megjelent.
Az autók mindensége, a létezés fix
pontjai.
Persze menekülés az óvodától,
persze a túlspilázott így
becsatornázhatatlan, de
érthető féltés.
Hinta-palinta a játszón, helyzetek.
Odafelé kérte, hogy fogjam a
kezét. Beletúrt az avarba
majd megpuszilta a kezem.
Ilyen zavart még nem éreztem.
Mikor jössz el hozzám,
kérdezte?
Bármikor…
Már ott is vagyok.
|
Totally Confused
It turned to be a
bright day, agitated start,
then things changed,
got better -
the child arrived.
The world of cars,
stable points of
existence.
Of course shunning
kindergarten,
of course over-reacted
and thus
unmanageable, but
understandable
worries.
See-saw on the
playground, events.
On the way he asked me
to hold his hand. He
dug into the fallen
leaves, then kissed my
hand.
I have never felt so
confused.
When are you coming to
me?
he asked.
Any time…
I’m already there.
Translated by N.
Ullrich Katalin
|