Kőhalmi Ildikó Stabil időszerkezet – Stabilna struktura vremena

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Stabil időszerkezet öt percnyi ébredés tíz a kávé ugyanott kopik a szőnyeg minden reggel szitává bomlik lassan áttetsző a padló pontosan érkező villamos a fésületlen nővel és celinedionnal a fülben norah jones jelez ajtó nyit leszáll megint esik vergődés délig kettőig holnapig csak szerdáig bírd ki onnan kifelé esik megint sehol egy leszakadt gomb téves kapcsolás hétvégén töröl majd újra tölt olcsó vörös meg az a szőke is kizökkent olyankor húsz is a kávé újabbat srófol a napfonadékon feszül a bírás szűk határa húsz ötven hetven közöttük elkopik szőnyeg ideg ízület marad a tíz tűnik a kávé ennyi időt a vérnyomáscsökkentő is elvesz majd kiszámítható szívritmuszavar nincsen több mélységi mámor se vörös se szőke se fekete a fésületlen nő fiatalabb talán de már nem jár a villamos rég lejárt menetrendbe csavarodik és ősz és csörög a vekker olyankor húsz is a kávé

Stabilna struktura vremena pet minuta buđenje deset pripada kafi sag svakog jutra na istom mestu ovešta polako se u sito pretvara patos je proziran tramvaj sa neočešljanom ženom tačno stiže i slušalicama u ušima nora džons daje znak vrata se otvaraju opet pada do podne do dva do sutra otimanje samo do srede izdrži od tamo je manje opet pada nigde otpalog dugmeta krivi spoj krajem nedelje se briše pa opet se puni jeftino crveno a i plavuša te izbaci iz takta tad i kafe dvadeset pletenicu sunca ponovo zašarafi napinje se uska granica izdržljivosti dvadeset pedeset sedamdeset sag nerv zglob se haba ostaje deset kafa isčezava toliko vremena i sredstvo za smanjenje pritiska oduzima pa izračunljiva smetnja srčanog ritma nema više ni ushićenja ni crveno ni blondo ni crno možda je neočešljana žena mlađa ali tramvaja više nema red vožnje istekao i jesen je i zvoni budilica tad i kafe dvadeset Prevod: Fehér Illés

Forrás:  http://www.alkoto-haz.hu/stabil-idoszerkezet/



Bella Beáta Mennyit ér a szó – Koliko vredi reč

Bella Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –

Mennyit ér a szó Mennyit ér a szó, ha nem hallja meg senki, egyedül járja ritmusát, az őszi szél. Mennyit ér a szó, ha tébolyult eszmék keringenek, behunyt szemmel lépek át, a holnapok felett. Mennyét ér a szó, ha nem érezem  hárs illatát, összehúzott kabátban, magányosan kuporgok a padon. Mennyit ér a szó, ha élni nem engednek, béklyóban hordja láncát, kegyetlen, zord az  idő. Mennyit ér a szó, ha keser számban a nyár, hó födi el a tiszta eget, nem látom a haza vezető utat.

Koliko vredi reč Koliko vredi reč, ako je niko ne čuje, jesenji vetar na vlastiti ritam sam igra. Koliko vredi reč, ako sulude ideje kruže, naredne dane sklopljenim očima prekoračim. Koliko vredi reč, ako miris lipe ne osećam, u suženom kaputu na klupi sama šćućurim. Koliko vredi reč, ako mi živeti ne daju, vreme je okovan, surov, nemilosrdan. Koliko vredi reč, ako mi je ukus leta gorak, čisto nebo snegom je pokriven, koja li cesta vodi doma. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://arcomtukorben.blogspot.hu/p/blog-page_6.html



Bátai Tibor Úgy látszani – Tako se pokazati

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Úgy látszani Veszélyes előmerészkedni a szöveg fedezékéből. Önmagaddal fedésben; létezőként beszélni. Valódat mutatva föl, nem próbált szerepeket. Hiányos mondataidba illeszteni állítmánynak a történést, amely bensőleg tied, létezésed hitelét. Kockáztatva, hogy tetten érnek, s a ledobott maszkok helyén nem lelnek fölismerhető vonásokra. Még sincs más esélyed, mint hogy próbálj kibábozódni. Előhívódni a fényérzékeny anyagon, és úgy látszani — színről színre.

Tako se pokazati Iz skrovišta teksta opasno je izgmizati. Sam sa sobom u skloništu; govoriti kao živo biće. Pokazati šta si u biti, a ne isprobane uloge. U tvoje nepotpune rečenice događaje kao predikta staviti, to što je ustvari tvoje, potvrdu bivstvovanja. Risikirajući, da te na delu uhvate, i na mestu odbačenih maski neće prepoznatljive crte naći. Ipak nemaš drugačiju šansu, no što pokušaš čauru odbaciti. Na svetloosetljivoj materiji razviti se i tako se pokazati – u svim nijansama. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.artpresszo.hu/content/%C3%BAgy-l%C3%A1tszani



Aida Begović Let labuda – Hattyúröpte

Aida Begović Sarajevo 30. oktobar 1990. –

Molnár Imre: Madarak - Ptice

Let labuda Ja sam kćerka vatre i vode. Planine i rijeke su mi sestre. Dolazim iz visina. Zalutalo sam svjetlosno sjeme, I vratiću se odakle i dođoh. Na vrhu gore, moja su krila, Ikare. Zatočenik sam svog tijela, Prostora, vremena, čežnje, stranstvovanja. Čekam da mi se zavještaju krila Od prazne pjesme presvislog labuda. Siđoh na zemlju radi putovanja, Radi susreta i radi povratka. Putem potcjenih sveti čin disanja, I zaboravih čudesnost letenja. Jedino čežnja za povratkom osta U zjeni poput zlatnog putokaza.

Hattyúröpte A tűz és víz lányaként születtem. Hegyek és folyók a testvéreim. A magasságból származom. Eltévedt fénymag vagyok, És ahonnan jöttem, oda vissza is térek. Szárnyaim, a hegy csúcsán, Ikarusz-szárnyak. Saját testem, a tér, Az idő, a sóvárgás és kivetettség rabja vagyok. Várom, hogy szárnyaim az alélt hattyú Üres dallamától keljenek életre. Az utazás, a találkozás és Visszatérés miatt szálltam a földre. Az úton lebecsültem a lélegzés dicsőségét És elfeledtem, hogy csoda a röpte. Egyedül, arany útjelzőként, a visszatérés utáni vágy maradt. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://webanketa.com/forms/64rkce1p70qk4cv260skgdhg/?sessid=235605c476dedb7008211cd7efe5a7c355378e070p6&form.page=1

Molnár Imre: Kialakuló formák - Forme u razvoju

Kiss Judit Ágnes Bosznia – Bosna – Bosnia

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Bosznia A szálláson végre légkondi volt, kényelmes ágy és kora délután, s átszűrődött a bezárt ablakon a müezzin elnyújtott éneke. Tán az a furcsa dallam volt az ok, hogy újra s újra megkívántalak. Akkor nem az élvezet volt a fő, sokkal inkább volt a befogadás, hogy az enyém vagy, s a tied vagyok. Öleltelek. S álljon meg az idő, Azt szuggeráltam magamnak, neked, s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet. Most ősz van, és kívül-belül hideg. Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez, sic transit, meg a többi marhaság. Fekszünk az ágyon, te háttal nekem, és nem tudok már elképzelni sem egy nyarat vagy a légkondi zaját, se azt, hogy ami most van, múljon el, és kérni sem lehet, hogy újra úgy, és újra annyira, mint akkor, ott; kérni csak apróságokat, talán csak azt, hogy töltsd le a netről nekem hallgatni a müezzin énekét.

Bosna U konaku konačno smo imali zračno hlađenje, udoban krevet i rano popodne, i preko zatvorenog prozora nazirala se otegnuta pesma mujezina. Možda je ta neobična pesma izazvala da sam te ponovo zaželela. Tad nije slast bila najvažnija, mnogo više prihvaćanje, da si moj i ja sam tvoja. Grlila sam te. Neka stane vreme, Sugerirala sam sebi, tebi, i nisam poverovala da je to nemoguće. Jesen je, izvan-iznutra hladno je. Ja na tebe, ti negde drugde – tako to ide, sic transit i ostale gluposti. Na krevetu ležimo, ti prema meni leđima ukrenuto i ne mogu više zamisliti ni ono leto ni buku klima uređaja, ni to, neka prođe što je sada, i ne može se ni moliti da ponovo tako, i ponovo toliko, kao tad, tamo; moliti samo sitnice, možda samo to da mi skineš sa neta pesmu mujezina. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://hycry.wordpress.com/2010/05/16/kiss-judit-agnes-bosznia/

Bosznia A szálláson végre légkondi volt, kényelmes ágy és kora délután, s átszűrődött a bezárt ablakon a müezzin elnyújtott éneke. Tán az a furcsa dallam volt az ok, hogy újra s újra megkívántalak. Akkor nem az élvezet volt a fő, sokkal inkább volt a befogadás, hogy az enyém vagy, s a tied vagyok. Öleltelek. S álljon meg az idő, Azt szuggeráltam magamnak, neked, s nem hittem el, hogy ilyen nem lehet. Most ősz van, és kívül-belül hideg. Én rád, te elvágyódsz – hát így megy ez, sic transit, meg a többi marhaság. Fekszünk az ágyon, te háttal nekem, és nem tudok már elképzelni sem egy nyarat vagy a légkondi zaját, se azt, hogy ami most van, múljon el, és kérni sem lehet, hogy újra úgy, és újra annyira, mint akkor, ott; kérni csak apróságokat, talán csak azt, hogy töltsd le a netről nekem hallgatni a müezzin énekét.

Bosnia There was even air-conditioning in the hotel, a comfortable bed and early afternoon, and stealing through the closed window the muzzein’s drawn-out song. Perhaps that strange melody was the reason why I desired you again and again. Indulgence was not the main thing then it was much more the reception, that I belonged to you and you to me. I embraced you. And wanted time to stop, I suggested that to myself, and to you, and could not believe it could not be so. Now it is autumn, chill inside and out, I desire you, you’ve grown weary, that’s how it goes, sic transit and all the other rot. We lie on the bed, your back to me is turned, and I can’t even picture to myself any more a summer, or the air-conditioner’s drone, or even that everything now too will pass, I can’t even ask for it to be the same and as much as it was, there and then; only request tiny details, or perhaps just this: would you download for me the muzzein’s chant so I could hear it again. Translated by Ottilie Mulzet

                                                                                   Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Bosznia/en/54502-Bosnia



Bella István Az első mozi – Prvi bioskop

Bella István

Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

Az első mozi Reflektoroz, medret váj az éjbe a szél. Sárga fényhasáb. Porszemek, molekulák – lebegnek benne levelek, ágak. Kettészeli az éjszakát. A folyó vásznára vetít gyors holdat, rudalózó árnyakat. Fülüket hegyezik, nézik örökké felhők és kutak. Hát neked mit mutat? Ejtőernyőt, zuhanó hajadat, hátracsukló pőre templomokat, gyors késeket, villanó arcodat, kalimpáló kalodát, lábadat – és magamat, a bedőlt ég alatt.

Prvi bioskop Reflektira, vetar u noć korito kopa. Žuti snop svetla. Zrnca prašine, molekule – u njemu krošnje, grane lepršaju. Noć preseče. Na platno reke brzog meseca projicira i sene. Uši naroguše, večni oblaci ih gledaju i sarandže. A tebi šta pokazuje? Padobrana, tvoju pletenicu, ogoljelu napuklu crkvu, brze noževe, odsjaj na tvom licu, klateće klade, tvoju nogu – i ispod srušenog neba glavu moju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000312&secId=0000029351&mainContent=true&mode=html



Danja Gašpar Svi me odlasci vode u pjesmu – Távozásaim költeménybe vezetnek

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Svi me odlasci vode u pjesmu otići od tebe značilo bi otići od same sebe zato ne volim odlaziti osim u pjesmu u kojoj te ljubim crveni karmin kao rubin večeras ima moć vatre izgaram od riječi ljubav čista ekstaza usana pa ja te ljubim a ti voliš ovaj moj jezik kojim govorim koliko te trebam iskrenošću zabilježenog trena tek polegla na drage ruke kosa je postala vjetar što vrišti od plamena pa ti me ljubiš govoriš prstima dodirujući vrelinu daha što rasprsnut će se kao sunce nebo ovo jezgra utrobe moje pjesma ova u kojoj i kad te krhkošću riječi ne volim od siline cjelim bićem volim te dok šapućem zašto nikad neću otići od tebe gledajući zanesena tvoje oči bljesak u njima ja ti u meni cijeli moj život ljubavi pjesma je kojom si me naučio hodati.

Távozásaim költeménybe vezetnek elhagyva téged magamat hagynám el ezért nem szeretek távozni csak a költeménybe ahol téged csókollak mint a rubin a vörös kármin ma este a tűz erejével bír éget egy szó a szerelem az ajkak rajongása szeretlek és szereted ahogy karodra borulva egy őszinte ellesett pillanatban elmondom mennyire kellesz hajam maga a szél lángolva sikong szeretsz ujjaiddal beszélsz ahogy az izzó leheletet érinted mely elillan mint a nap ez az ég bensőm titka ez a költémény melyben ha a kifejezések esendősége miatt tán nem is szeretlek egész lényemmel szeretlek míg suttogom miért nem hagylak el megigézve nézem szemed villanását benne vagyok bennem vagy egész életem szerelem dal mellyel megtanítottál járni. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/danjadjokic/posts/1017448058265874?comment_id=1017806081563405&notif_t=like