Keresés ebben a blogban

2015. november 6., péntek

Spiró György Az első reggel – Prvo jutro

Képtalálat a következőre: „spiró györgy”
Spiró György Budapest, 1946. április 4. –

Az első reggel

     Szeptember elseje, hat óra. Némi tanácskozás után beengednek a gyárba. Jó órát mászkálok az emeletek között, míg kiderül, hogy a többi elsős harmadikán jön be először. De ha már itt vagy, mondják, ne menj haza.
     Bevisznek egy műhelybe, ahol műszereket bütykölnek. Rám mosolyognak, mondják, nézelődjem. Nézelődöm, időnként rám mosolyognak. Aztán jön egy idősebb, kék köpenyes férfi.
     – Ha már itt vagy, ne ácsorogj – mondja, lehajol, felvesz a padlóról egy ökölnagyságú, rozsdás vastömböt.
     – Tudod, mi ez rajta?
     – Rozsda.
     – Nem fiam, ezt az iparban revének hívják. Na, akkor fogd be a satuba, ezt fogod reszelni.
     – Mit reszeljek belőle?
     – Reszeld, fiam, amíg elfogy, utána kapsz egy másikat.
Prvo jutro

     Prvi septembar, šest sati. Nakon kratkog većanja puštaju me u tvornicu. Kojih sat vremena među spratovima lutam, pa se ispostavi, da ostali prvaci prvi put trećega dolaze. Ali kad si već tu, rekli, nemoj kući.
     Uveli me u jednu radionu gde instrumente opravljali. Nasmešili, dobacili, nek razgledam. Razgledao, kat-kad mi se nasmešili. Kasnije jedan stariji čovek sa plavom keceljom došao.
     – Ako si već tu, nemoj tumarati – reče – sagnuo i sa poda gromadu zarđalog gvožđa veličine šake digao.
     – Znaš li, šta je tu?
     – Rđa.
     – Sinko, to se u industriji naslagom oksida zovu. Dakle, stavi u stegu, to ćeš turpijati.
     – Koliko da skinem?
     – Turpijaj sinko, dok ne nestane, pa ćeš drugi komad dobiti.

Prevod: Fehér Illés


2015. november 5., csütörtök

B. Kiss Tamás Megszeged – Načinješ

Képtalálat a következőre: „b kiss tamás”
B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

Megszeged

Kenyered nincs.
Végül megszeged a csöndet.

Budapest, 1977 (?) – Csepel, 2014. április 5.

Načinješ

Hleba nemaš.
Na koncu tišinu načinješ.

Budimpešta, 1977 (?) – Čepel, 5 april 2014.

Prevod: Fehér Illés


2015. november 4., szerda

Kiss Judit Ágnes Szó – Glas* – (Ap)peal**

Képtalálat a következőre: „kiss judit ágnes”
Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Szó

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.

Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.

Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,

Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.

Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,

Míg annyi jóval van tele                 
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?

De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.

Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,

Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.

Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.

Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.

Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.

Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt?
Glas*

Domovinu, ako još podnosiš,
O, Mađaru, ne napuštaj.
Uvek ćeš naći razloga da bežis,
Ali u izboru je i ostanak.

Ovde si žrtva, a tamo?
Kao priselac ćeš živeti,
Na koncu ni nećeš znati,
Koji krst je teži.

Ova zemlja je odavno ugar,
Neplodna, jalova,
Ali ima ko još komponira
I pozorište stvara,

Voli i bori se za ništa,
Jer ne može drugačije.
Da si tu, snagu im daje,
I oni su tu da tebe hrabre.

Možda ono bolje nikad neće stići,
Ko tu živi, nisko leti.
Mogu grešnici nekažnjeno proći,
A ti kao nedužnik ispaštati,

Dok je druga šerpa
Sa izobiljem ispunjena,
Ko ne bi spasio, što se spasiti da,
Ako ga sustiže potreba?

Ali tu si zaista potreban,
U mraku si svetlost,
Jer posrnulog podižeš,
I hrabriš uplašenog.

Ostani jer treba zaštita onom
Ko nema kud,
Ko je siromah, beskućnik,
Jevrej, istopolac, rom,

Ili bilo ko drugi koga su
Onesposobili.
U svojoj nemoći, budi uho,
Ko će jauk čuti.

To je front, to je bojno polje,
Al i tako je tvoj dom,
Tebe prati svaki odavno znan
Trg, mladost.

Mogu tvoje principe
S užitkom gaziti,
Ali na tvom maternjem jeziku
Reči rugla će se rastopiti.

Ne veruj da nemaš nikakvu moć,
Oružje si ti sam,
Svako ko ipak ostaje,
Agent je poseban.

Ostani kao trn ispod kože,
Ako još podnosiš, Mađaru,
Budi rana koja svrbi, kao ruka
Koja grebe, pa i u snu.

Ovde i halal, drugde samo jedan
Priselac možeš biti.
Na koncu koji krst je teži,
Ko će prosuditi?

Prevod: Fehér Illés

*Naslov pesme i po koja upotrebljena reč u samoj pesmi je uputa na pesmu Mihalja Verešmartija: Proglas (Vörösmarty Mihály: Szózat)


Szó

Hazádból, hogyha még bírod,
Ne menj el, ó, magyar.
Hogy menekülj, lesz mindig ok,
És mindig, hogy maradj.

Itt áldozat, s vajon mi ott?
Bevándorló lehetsz,
Nem tudhatod, végül melyik
A súlyosabb kereszt.

Ez a föld régóta ugar,
Terméketlen, sivár,
De van még, ki zenét szerez,
És színházat csinál,

Szeret és harcol semmiért,
Mert másként nem tehet.
Hogy itt vagy, erőt ad nekik,
S ők itt vannak veled.

Lehet, hogy nem jön jobb soha,
Ki itt él, mélyrepül.
Megúszhatják a vétkesek,
S te bűnhődsz vétlenül,

Míg annyi jóval van tele                 
A másik serpenyő,
Ha baj van, ki ne mentené,
Ami még menthető?

De itt van szükség rád nagyon,
Sötétben lenni fény,
Hogy fölemeld, ki megrogyott,
És bátorítsd, ki fél.

Maradj, mert meg kell védeni,
Kinek nincs is hova,
Legyen szegény, hajléktalan,
Zsidó, meleg, roma,

Vagy bárki más, aki alól
Kihúzták a talajt.
Légy fül, ha semmit nem tehetsz,
Ki hallja még a jajt.

Ez frontvonal, ez harcmező,
S még így is otthonod,
Rád simul minden rég bejárt
Tered, kamaszkorod.

Taposhatnak röhögve mind
Az összes elveden,
De szétolvadnak a szavak
Az anyanyelveden.

Ne hidd, hogy semmi eszközöd,
Fegyver vagy te magad,
Mind különleges ügynök az,
Ki mégis itt marad.

Maradj tövisnek, bőr alatt,
Ha bírod még, magyar,
Légy viszkető seb, mit a kéz
Álmában is vakar.

Itt áldás is, másutt csak egy
Bevándorló lehetsz.
Ki mondja meg, végül melyik
A súlyosabb kereszt?

(Ap)peal**

Your homeland, if you can still endure,
Do not leave, oh, Magyar.
There are always reasons to flee,
And reasons to stay on.

Here a victim, and out there what?
An immigrant perhaps,
You never know which in the end
Is the heavier cross to bear?

This land has long been a wasteland,
Desolate and barren,
But some here still compose music,
And make theatre performance,

People who love and struggle for nothing,
For that’s all they can do.
That you are here – confirms them,
And they are here with you.

It may not get any better,
Those living here hedgehop.
The guilty may shun punishment,
You guiltless pay for it all,

While the other scale-pan abounds             
With such plenty of good,
If there is trouble, who wouldn’t save
What they in fact still could?

But you’re so badly needed here,
To be light in darkness,
To gather up the ones let down,
Encourage the frightened.

Stay, because there ought to be saved
Who can’t flee to any,
Either they are poor or homeless,
Jewish, gay, romany,

Or anyone who had the ground
Cut from under their feet.
Be ears, if that’s all you can do,
Still to hear suffering.         

It’s a front-line, it’s a battlefield,
Even so it’s your home,
All familiar squares nestle to you,
Sites of your teen-age roams.

Laughing rudely others may trample on
All your principles today,
But the words in your mother-tongue
Will be melting away.

Don’t think you have no means at all,
You’re a weapon yourself,
All those are but special agents
Who stay still here instead.

Stay to be a thorn under skin,
If you still endure, Magyar,
Be an itching wound that the hand
Even in sleep scratches up.

Here also blessing, but elsewhere
Just immigrant perhaps.
Who can say now which in the end
Is the heavier cross to bear?


**The Hungarian title Szó (Word) is the first syllable of the original title of the Hungarians’ second national anthem: Szózat by Mihály Vörösmarty. One of the meanings of „peal” may slightly give back the original idea – the serious thoughts echoed in the twenty-first century about loving your homeland, being at home only here where you were born. (Translator’s note)

Translator: Anonym

2015. november 3., kedd

Radomir D. Mitrić Miholjsko leto – Vénasszonyok nyara

Képtalálat a következőre: „radomir d mitric”
Radomir D. Mitrić Jajce 29. aprila 1981. –

Miholjsko leto

Dah kasnog leta. Lepršavi treptaj dana
utonuo u tišinu šume. Tu, u dubu, gde je
pastir pesmom sinoć milovao zvezdu.
Muzika je reč odsvirana, tad. Živa kad pline,
na prstima, na svirali od zove. Jutro,
basnoslovno svedoči o tom povesnom trenutku,
migolji se od miline, pa se ponovo vrati
u pesmu, svetlo i plavo kao sena mora.
Odnekud vetar obrasta dušu. Zelen od smilja,
on je celivanje trave i neba. Reči su mirisne
na obroncima šume, tamo gde je žalfija
sveti tamjan pričešća. Gospode, kakva su
tvoja prostranstva Vidnog! Treperim sav,
opijen, u tresetištu, lak poput nevida,
i puštam dušu da ćuti, u prirode kazu.

Vénasszonyok nyara

A kései nyár lehelete. A nap könnyed rezdülése
az erdő csendjébe olvadt. Itt, a tölgyek között,
ahol tegnap este a pásztor csillagot símogatott.
Akkor a szó csendülése hallatszott. Életre kelt,
lábujjhegyen, bodzafurulyán. A reggel,
e történelmi pillanat mesebeli tanúja,
örömében fészkelődik, majd ismét énekbe
olvad, akár az árnyéktenger kék és világos.
Valahonnan lelkünket szél fonja be. A vasvirágtól
zöld a fű és az ég magasztalója. Illatosak
a szavak az erdő lankáin, ott ahol a zsálya
az áldozás szent tömjéne. Uram, micsoda
Belátható térségeid vannak! Egész testemben
remegek, aléltan, az avarban, láthatalan könnyeden
és lelkem a természettel együtt csodálja a csendet.

Prevod: Fehér Illés


2015. november 2., hétfő

Mirtse Zsuzsa Távolhajó – Brod u daljini


Mirtse Zsuzsa (Žuža Mirče)

Távolhajó

Ha el tudod engedni – még épen tud érkezni.
A visszafogott perc csak a mutatót tolja el.
Az idő lejárt, hidd el most a csendet. Meg fogod
találni. Valaki még hátranéz, jegyet kezel,

és visszanéz megint, hátha utánaintegetsz.
Hideg van, úgy érzed, ezért a cipzárt jól húzd fel.
Meg fog majd érkezni. Ringó kikötőbe, máshol,
és akkor örülni fogsz, hiszen tőled indult el.

Szeretted, de nem jobban, mint magadat, hirtelen
mégis észreveszed, amit talán eddig soha,
hogy most magadról kell lemondanod. Talán érted.
Vagy érte. A kis padot már benőtte a moha,

a házfalaid romosak, éppen még arra jók,
hogy ne ázz be, ha belül úgy érzed, nagyon esik.
Kabát nem kell, ahogy ablak sem ezen a szobán.
Két harmatcsepp szemed alatt. Az asztalod verik

közben, hogy már megint mit csinálsz, és miért éppen
most nem érsz rá. Csörög a telefon, nem veszed fel,
hiszen most nem elérhető az, akit keresnek,
te sem találod, bocsánat, hát hova veszett el,

miért nagyobb már megint a farmer, a pulóver,
fakul mosásban, a lepedő hiába tiszta,
az ágyad piszkosnak érzed, ahogy magadat is –
minden adósságod egyszerre fizeted vissza.

Indulni készül, kívánj neki jó szelet, kérlek,
feszülő vitorlát, csendes megnyugvást. Elesett.
Segítsd fel, kötözd be, és engedd, hogy újra járjon
az, aki magánál soha jobban nem szeretett.
Brod u daljini

Ako ga možeš pustiti – još će čitav stići.
Zadržan minut samo kazaljku pomera.
Isteklo je vreme, sad prihvati tišinu. Naći ćeš.
Neko još unazad pogleda, kartu pregleda,

i ponovo unazad pogleda, valjda mahnućeš.
Ciferšlus do kraja povuci, jer ti je hladno.
Stićiće. U lelujavo pristanište, negde drugde,
tad ćeš se radovati, ama od tebe je krenuo.

Volela si ga, ali ne više od sebe, iznenada
ipak primetiš, to što nikad do sada,
da sad od sebe se moraš odreći. Zbog tebe možda.
Ili zbog njega. Klupu već je mahovina obrasla,

trošni su tvoji zidovi, dobri su još za to
da ne pokisneš, ako iznutra tako osećaš, pljušti.
Kaput ti ne treba, kao ni prozor toj sobi.
Ispod tvojih očiju dve kapi rose. Usput ti

stol udaraju, jer šta ponovo izvodiš i baš sada
zašto nemaš vremena. Zvoni telefon, šta ti briga,
ta osoba koju sad traže, nije dostupna,
ni ti nju ne nalaziš, pa kud se izgubila,

što je farmeka, vesta ponovo veća,
blede prilikom pranja, zalud ja čista plahta,
osećaš da ti je krevet prljav, kao i ti sama –
svaki tvoj dug odjedanput vraćaš.

Sprema se za polazak, zaželi mu povoljan vetar,
razapeta jedra, tih smiraj. Spotaknuo se.
Pomozi mu, zavij ranu i pusti da ponovo krene
taj, ko te nikad nije voleo više od sebe.

Prevod: Fehér Illés

Forrás: Mirtse Zsuzsa: Kondenzcsík - főbenjáró versek Méry Ratio Kiadó, 2011

2015. november 1., vasárnap

Kőhalmi Ildikó A teljesség imamalmai – Mlinovi molitve celine

Képtalálat a következőre: „kőhalmi ildikó”
Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

A teljesség imamalmai

nincs szem se fül se orr se nyelv se test
nincs elme hang alak se szag se íz
szív szútra

megjelöl újra és újra felsüti a bélyeget
nehogy elvétsük egymást kiválasztottak
ha eljön az idő
hisz minden világon kívül esik az a
meg nem nevezett felület ami van
tagadhatatlan
az egyedi jegyekből semmi se marad
ismerős bizonytalan a sokadik érzék
nincs kapaszkodó
úgy kell felismerni bármilyen alakban
hogy ne maradjon szemernyi kétség
a tévedés újra öl
tapogatózni idegen sötét szobában
körbe-körbe félvakon egészen süketen
rettenet a nem-tudás
a képzelet hiába játszik és a hit szilárd
bizonyságot követel az elme de mást
nagyon nem tehet
mint hátradől és bízik remél hisz akar
hátha sikerül átmenteni a lényeget
és imádkozik
mantrák a teljes tökéletességért
a tökéletes teljesség imamalmai
őrölnek s jelölnek egyre

nincs szem se fül se orr se nyelv se test
nincs elme hang alak se szag se íz
szív szútra
Mlinovi molitve celine

ne postoji oko ni uho ni nos ni jezik ni telo
ne postoji um glas oblik ni miris ni okus
sūtra srca

ponovo označava i ponovo žigoše
da ne bi mi izabrani jedan drugog promašili
ako dođe vreme
ama izvan svega je ta postojeća
za sada neimenovana površina
nema sumnje
ništa ne ostaje od osobenih znakova
poznato je deseti osećaj je nesiguran
nema oslonca
tako treba u bilo kakvoj formi prepoznati
da ne ostane ni trunke nedoumice
omaška ponovo ubija
uokolo u stranoj mračnoj sobi
poluslepo gluvo pipkati
užas je ne-znanje
zalud igra mašta i čvrsta je vera
razum izvesnost zahteva nešto drugo
ne može raditi
no što se nasloni i nada se uzda jer želi
možda uspeće bit spasiti
i moli se
mantre za savršenstvo
mlinovi molitve savršene celine
melju i označavaju

ne postoji oko ni uho ni nos ni jezik ni telo
ne postoji um glas oblik ni miris ni okus
sūtra srca

Prevod: Fehér Illés


2015. október 31., szombat

Pethes Mária A csend íze – Okus tišine

Képtalálat a következőre: „pethes mária”
Pethes Mária – Fenyvesi Edit rajza

A csend íze

Lucian Blagáért

Jelenidőben mesélni rólad, az ölelésről, hogy
Isten ne érezze magát olyan árvának bennem.
Elmondani, hogyan fekszel szerelmed ölében
az égről alácsorgó, olvadt fényben, hallgatod
a fülledt messzeségből egy templom harang-
bongását. A szeretett nő árnyékába dőlsz, haja
dédelgetőn körbefonja arcod, csókja mézében
a csend ízét ízleled. Egymást karoljátok a parton
és lelketek így, összeforrva a végtelen ösvényén
marad. De rendületlenül hiszitek, mindig jönnek,
akik vérükben lobogó szenvedéllyel tovább folytatják
a kettészakadt mesét. Most ötvennégy szökevény
május után lelked bennem dalol, és emlékedben
szabadon lélegzik Isten.


Okus tišine

Za Lučijana Blagu

U sadašnjem vremenu pričati o tebi, o zagrljaju, da
Bog u meni ne bi se tako usamljenim osećao.
Ispričati, sa neba kapajuće otopljenom sjaju,
u naručju tvoje ljubavi kako miruješ, slušaš
zvonjavu neke crkve iz sparne daljine.
U senku voljene žene se ispružio, njene lokne
lice ti blago obavijaju, u slasti poljupca
okus tišine kušaš. Zagrljeni ste na obali i
tako sjedinjeno vaše duše će na stazi beskraja
ostati. I nepokolebljivo verujete, doćiće novi,
koji će s urođenim žarom prekinutu priču
dalje nastaviti. Sad nakon pedesetčetiri odbegla
maja duša ti u meni peva i Bog u tvojoj uspomeni
slobodno diše.


                             Prevod: Fehér Illés