Fisli Éva Kilimandzsáró – Kilimandžaro

Fisli Éva Kaposvár 1974. október 7. –

Kilimandzsáró                1 Nehéz sötét a lombokon. Hálók mögött az éjszaka. Liánra kúszó sűrű köd. Tömött a csönd fehér fala. Ösvénye nincs. A lába lép. Szederre hajló száraz ág Kígyó a fény a fák között. Lámpásod ég. Ne félj. Tovább.                2 Ne félj tovább. Az óriás kócos szakálla dús moha. Indák susognak ráncain. Fagyöngyöt izzad homloka. A reggel most ágaskodik. Kidőlt, mohos fatörzsre ül. Dereng az út, bokor tövén a csont ropog, izom feszül.                3 A fák között fiú futott. Mögötte mind a szellemek. S markából hulltak szerteszét hegyekké nőtt hegyes kövek. Szaladj fiú. Hátad mögött Mozdul a föld, emelkedik. Megrázza most a pillanat Alázuhan a kőzetig.                4 A lét hiány. Behorpadás. A sziklakő tömbökben áll. A szél, a víz beléhasít. A súlya is lehúzza már. A hegy erős. Fehér csikó - nyergén a nap, sörénye ég. Nyakán ezüst üvegszilánk. Betörni. Fázom. Messze. Még.                5 Király ül messzi trónusán. Parancsa szól: fénylő hegyek ezüstpalástját hozza el a szolgahad. Kopár, hideg a sziklafal.Az éleken árnyék az árnyra ráhajol. Uram, ne bánts! A hó, a hegy ezüstpalástja nincs sehol.                6 Elég. Elég. Magam megyek. Magam megyek és senki más. Idő tátongó krátere. - Mélységre nyíló zuhanás. - A tér leránt. Függőleges hajszálnyi rés a kőfalon elvétve síkok, jégcsapok. Elvétve minden. Szomjazom.                7 a gleccser él az éleken testem testére ráhajol a hegy mozog fehér csikó ezüstpalástja nincs sehol izom feszül ne bánts Uram a lába lép a csont ropog egyetlen út magam megyek betörni fázom feljutok

Kilimandžaro 1 Na krošnjama mrkli mrak. Noć je iza rešetaka. Gusta magla se na lian hvata. Zbijen je beli zid tišine. Staze nema. Noga korača. Na kupinu nagnuta suva grana Među stablima svetlost je zmija. Ne plaši se. Kreni. Svetli ti svetiljka. 2. Ne plaši se više. Gusta mahovina je kuštrava brada gorostasa. Na naborima vitice igraju. Čelo mu kapljice od imele stvara. Jutro se sad propinje. Na mahovinom obrsalo, srušeno stablo sedi. Nazire se cesta, uz korenje žbuna kosti pucketaju, mišići se napinju. 3 Među drvećem mladić je trčao. Iza njega je mnoštvo duhova. A iz šake na sve strane do brda naraslo oštro kamenje je rasipao. Trči mladiću. Iza tvojih leđa Zemlja se pomiče, uzdiže. Trenutak ga sad potrese Do kamenja se stropošta. 4. Nestašica je bit. Udubljenje. U gomilama su stene. Vetar, voda ih razdire. I težina ih dole vuče. Gora je čvrsta. Belo ždrebe – sa suncem u sedlu, plamti mu griva. Na vratu srebrni iver od stakla ima. Ukrotiti. Smrzavam se. Daleko. Još. 5 Na dalekom prestolu kralj sedi. Naredba glasi: neka mu posluga srebrni plašt sjajnih brda donese. Hladan je stenjak, golet. Na bridovima senka senku pokriva. Gospode moj, ne diraj me! Nigde snega, srebrnog plašta brda. 6 Dosta. Dosta. Sama idem. Sama idem i niko drugi. Zjapeći krater vremena. – Stropošt u otvor dubine. – Dole vuče prostor. Na stenjaku napuklina, okomita, tanka, tu i tamo ravnine, ledenice. Ponegde svašta. Žeđ me hvata. 7 ledenjak na bridovima živi telo mi na njegovo telo naginje belo ždrebe brdo se pomiče srebrnog plašta nigde napinje se mišić Gospode moj ne diraj me noga korača kost pršti jedinom cestom sama idem ne dam se ukrotiti gore ću stići Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.inaplo.hu/mn/200003/16.html



Buda Ferenc 1956 - töredékek – 1956 - krhotine

Buda Ferenc Debrecen 1936. november 3. –

1956 - töredékek Arany ősz, szüret ideje. Must illat, darazsak dongnak. Szív, lélek tavasza az őszben. Fiam, unokám lehetne… Sortűz. Lánckerekek csörömpölése. Arany ősz, arany. Must-illat. Talpak pora, levelek ragyogása. Füst, vér. Torkolattüzek. „Ha mégegyszer azt üzeni…” Kimetszett közepű lobogón át az égre: ”…hogy rabok rabok tovább…” – tízezreken végigmorajlik. Must-illat. Sortűz. Vérszag. Fiam, unokám lehetne az a fiatalember… Lágy őszi táj. Tankágyúk erekciója. Must pezsdül, vasabroncs pattan. Egy vaskapuszárny dörrenve becsukódik. Tűz, vas. Tűz, vas. Akár az unokám lehetne, aki voltam… Légy zizzen, darazsak dongnak. Sortűz. Vérszag. Télszag. Zárcsattanás. Kulcsok csikordulása. Száz évig tartó negyedik évszak. El- falazva. Befalazva. Szél rohamoz, kimetszett közepű lobogót szaggat. Ifjak valánk. Fiatal voltam. (1998 október)

1956 - krhotine  Zlatna jesen, vreme berbe. Miris mošta, oko nas ose bruje. Proleće srca, duše u jeseni. Mogao bi mi biti sin, unuk... Rafal. Zveket točkova na lančani pogon. Zlatna jesen, zlatna. Miris mošta. Prašina tabana, blistanje lišća. Kurnjava, krv. Vatre grlića. „Ako još jednom ta poruka stiže...“ Preko sredine izrezane zastave do neba: „...da robovi, robovi više..“ – uzdrma hiljade i hiljade. Miris mošta. Rafal. Miris krvi. Taj mladić mogao bi mi biti sin, unuk... Mekan jesenski pejzaž. Erekcija topova bornih kola. Vri mošt, puca gvozdeni obruč. Negde se krilo željeznih vrata zalupi. Vatra, željezo. Vatra, željezo. Onaj ko sam bio mogao bi mi čak i unuk biti... Kruže muve, bruje ose. Rafal. Miris krvi. Miris zime. Prasak brave. Škripanje ključeva. Četvrta godišnja dob kao da je stoleće. Zazidano. Uzidano. Napada vetar, u sredini izrezanu zastavu trga. Mladi smo bili. Mlad sam bio. (okrobra 1998.) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000013770&secId=0001083082&mode=html#Buda_Ferenc-Tul_a_falon-00520



Bánki Éva Végső búcsú – Konačan oproštaj

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Végső búcsú Úgyse tudunk dönteni. Egyik mondat nyitva hagy, a másik elrejt valamit. Ki örökli a rózsaszín kabátot, kié lesz a hűtőszekrény, a porszívó, mit evett volna utoljára szegény Rózsi néni? Legalább nem szenvedett sokat, vigasztalják a rokonok magukat, és már nyitogatják a szekrényt, ami belülről beakadt, mintha Rózsi néni szellemujjai húznák vissza, holtában is megküzdve a rózsaszín kabátért. Várjuk meg az osztozkodással Bélát, kiabálják a rokonok. Rózsi lángolt érte fiatalon, motyogja valaki: egyik mondat nyitva hagy, a másik elrejt valamit. Béla belép. Kijelenti, hogy övé a hűtőszekrény. Rózsi néni fiatal arca a fényképeken megremeg. Hetyke kis kalapja alól látja, hogy csúf öregek ráncigálnak egy vattázott rózsaszín kabátot, melyik öregasszony hord ilyet vénségére, kérdezi meglepődve. Halálunk után visszakapjuk fiatalkori pillantásunkat, hogy ne sajnáljunk kabátot, hűtőszekrényt, Bélát, mindent.

Konačan oproštaj Ionako ne znamo odlučivati. Jedna rečenica nešto otvoreno ostavlja, druga sakriva. Ko će ružičast kaput naslediti, kome će frižider, usisivač pripasti, sirota teta Ruža šta bi zadnji put jela? Bar se nije mnogo patila, teše se rođaci, i već otvaraju ormare, nešto je iznutra zapelo, kao da nevidljivi prsti tetke Ruže vuku nazad, i u smrti se za ružičast kaput bori. Sa diobom sačekajmo Belu, viču rođaci. Ruža je u mladosti plamtila za njim, mrmlja neko: jedna rečenica nešto otvoreno ostavlja, druga sakriva. Ulazi Bela. Izjavljuje, frižider je njegov. Zadrhti mlado lice tetke Ruže na fotografiji. Ispod drskog šešira vidi, da ružne starice jednu ružičastu pamukliju drmaju, pa tako nešto u starosti koja baba nosa, pita iznenađeno. Posle smrti vraća nam se mladalački pogled, da nam ne bude žao zbog kaputa, frižidera, Bele, svega. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-versei



B. Kiss Tamás Itt – Tu

B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

Itt Itt szép nem be- sározódni. Legalább arcunk maradna tiszta. Legalább szemünk maradna tiszta. Legalább nézésünk néha.

Tu tu je pristojno ne ukaljati se. Bar da nam lica ostanu čista. Bar da nam oči ostanu čista. Bar da nam pogled katkad. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Kiss Judit Ágnes Egyirányú – U jednom smeru – One-way – Einbahn

Kiss Judit Ágnes Budapest, 1973. május 11. –

Egyirányú Nem a halál, nem a végállomás, mi oda vezet, az lehet nehéz. Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át cseppenként tölt el a felismerés: az élők közé nincsen visszaút, mint testemben a sejtek, szétrohadt, vagy felrobbant, vagy benőtte a fű, egyhelyben állni sem tudok sokat. Először a színek fakulnak el, mint mikor túl korán sötétedik, aztán a kontúrok, végül a hang, az érintés tart csak ki reggelig. Ha van reggel, ha van feltámadás, testnek, léleknek hogyha van, talán megéri méltón menni el. Még nem ordítok. Még tartom magam.

U jednom smeru Nije smrt, nije zadnja stanica, to što do tamo vodi, to može biti teško. Preko tanke cevi, u kožu zabodenih igala kap po kap me puni raspoznaja: među žive nazad ne vodi cesta, kao ćelije u mom telu, istrulo je, ili eksplodiralo, ili trava obrasla, dugo stajati ni u mestu ne mogu. Najpe boje počinju bledeti, kao kad prerano pada mrak, potom konture, naposletku glas, do jutra tek doticaj izdrži. Ako postoji jutro, ako postoji vaskrs, ako sve to telo, duša poseduje, možda se isplati dostojanstveno otići. Još ne urlam. Još se držim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://hycry.wordpress.com/2011/03/05/kiss-judit-agnes-egyiranyu/

Egyirányú Nem a halál, nem a végállomás, mi oda vezet, az lehet nehéz. Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át cseppenként tölt el a felismerés: az élők közé nincsen visszaút, mint testemben a sejtek, szétrohadt, vagy felrobbant, vagy benőtte a fű, egyhelyben állni sem tudok sokat. Először a színek fakulnak el, mint mikor túl korán sötétedik, aztán a kontúrok, végül a hang, az érintés tart csak ki reggelig. Ha van reggel, ha van feltámadás, testnek, léleknek hogyha van, talán megéri méltón menni el. Még nem ordítok. Még tartom magam.

One-way Not death itself, not the terminal point - the road leading there may be really hard. Through thin tubes, needles shot into my skin I’m imbued drop by drop with the recognition: there’s in fact no way back to the living, like cells in my body that path’s decayed, or it’s blown up, or overgrown with grass, I can’t even stay standing in one place long. At first just colours get pale and fade out like when the evening’s getting dark too soon, then outlines fall apart, finally voices, only touches can hold on till morning. If there’s morning, if there’s resurrection for the body, for the soul, if there is, then it may be worth passing away with dignity. I’m not screaming yet. I’m still holding out. Translated by N. Ullrich Katalin

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Egyir%C3%A1ny%C3%BA/en/57419-One-way

Egyirányú Nem a halál, nem a végállomás, mi oda vezet, az lehet nehéz. Vékony csövön, bőrbe szúrt tűkön át cseppenként tölt el a felismerés: az élők közé nincsen visszaút, mint testemben a sejtek, szétrohadt, vagy felrobbant, vagy benőtte a fű, egyhelyben állni sem tudok sokat. Először a színek fakulnak el, mint mikor túl korán sötétedik, aztán a kontúrok, végül a hang, az érintés tart csak ki reggelig. Ha van reggel, ha van feltámadás, testnek, léleknek hogyha van, talán megéri méltón menni el. Még nem ordítok. Még tartom magam.

Einbahn Nicht der Tod selbst, nicht die letzte Station, was dahin führt, muss wirklich schwer sein. Durch dünnes Rohr, Nadeln in der Haut füllt die Erkenntnis mich tröpfchenweis: Kein Weg führt zurück zu den Lebenden mehr, wie meine Zellen, so ist er verwest, hochgesprengt oder von Gras zugedeckt, Auch stillstehen kann ich nur für kurze Frist. Zuerst verblassen die Farben sehr rasch, wie wenn es draußen zu früh dunkel wird, danach die Konturen, am Ende der Ton, nur die Berührung hält bis morgens durch. Wenn es einen Morgen, Auferstehung gibt, für Körper, für Seele, wenn das möglich ist, dann lohnt es vielleicht, in Würde zu gehen. Noch schreie ich nicht. Noch halte ich mich. Übersetzung: Christina Kunze

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Kiss_Judit_%C3%81gnes-1973/Egyir%C3%A1ny%C3%BA/de/57293-Einbahn

 



Göldner Ildikó Az álom – San

Göldner Ildikó Baja, 1950. november 2. –

Az álom Az álom ütközés köd kínlódó foton törvényt bont fényt veszít kiég semmibe ront vesztes mint hóban a nyom töltettől mentes egyszerű pont apró kiterjedés édes észlelhetetlen kevés az idő kikötött kerék katedrális emelkedő rom templom csend hangja rend igézet szem

San San je sudar magla foton na mukama zakone lomi svetlost gubi izgori u prazninu juri gubitnik kao u snegu prtina oslobođen od nadeva jednostavna tačka sitno prostranstvo je sladak neprimetan nema vremena privezan točak katedrala rastuća ruševina tekija glas tišine zapt čarolija oko Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.hu/2016/01/goldner-ildiko-verse-foton.html A címváltoztatást és a versben a két javítást a szerző engedélyezte.



Fekete Anna Mikor megütöttek – Kad su me udarili

Fekete Anna Komárom, 1988. –

Mikor megütöttek

Egyszer ütöttek meg. De nem az ütésre, nem is a fájdalomra
emlékszem, hanem a csengésre, a vészjelre, hogy valaki letört
belőlem egy darabkát. Talán a keresztnevemből az A-t, és ez most
az övé marad, ott lapul a zsebében az öngyújtója mellett, elviheti
magával a túlvilágra is. Tudjátok, meséli, mikor azt a nőt
megütöttem, és én ott majd állok a menny kapujában, zavartan
és névtelenül… Mert megvert nő lett belőlem, és ez a valami,
a saját nevem, jobban fog hiányozni, mint a szüzességem.

Azóta értem meg, mért nem bocsátanak meg a kis népek.
Egyetlen perc alatt bosnyák, kurd, örmény, baszk, horvát,
litván lettem. Mert nem a kés öl meg, nem a méreg –

A rómaiak úgy hitték, a rabszolgák nem tudnak meghalni.
Marad a nevükből valami. Egy kis darab, amit valaha letörtek.

Forrás: http://ujnautilus.info/fekete-anna-versei-4  

Kad su me udarili

Jednom su me udarili. Ali ne sećam se na udarac, niti na bol,

nego na zvonjavu, na znak uzbune, da je neko od mene

komadić otkinuo. Možda A od mog krsnog imena i to će

njegovo ostati, tamo u njegovom džepu pored upaljača se skriva,

i na drugi svet sa sobom može poneti. Znate, priča, kad sam onu

ženu udario, a ja ću u nebeskoj kapiji stajati, zbunjeno i

bezimeno… Jer sam istučena žena postala, a to nešto,

moje ime, nedostajaće mi više i od moje čednosti.

Od onda shvatam, zašto mali narodi nikad ne opraštaju.

U istom trenu sam Bosanka, Kurdkinja, Jermenka, Baskijka,

Hrvatica, Litvanka postala. Jer ne nož, nego otrov ubija –

Rimljani su verovali da robovi ne znaju umreti.

Ostaje nešto od njihovog imena. Komadić što su nekad otkinuli.

Prevod: Fehér Illés