Gulisio Timea Köldökzsinór – Pupčanik

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. –

 

 

Köldökzsinór   Pofátlan vagyok És mindenre képtelen Csak pótlék Annak is kevéske Azt mondod legyek kemény Ugyanakkor édes Szerelmed rágós Cukortalan linzer Szívfájdalom nélkül abortálnál Miattad mégis érdemes volt Megszületnem

Pupčanik   Nedolična sam I nizašto sposobna Tek nadomestak A i za to nedovoljna Veliš da budem tvrda Istovremeno slatka Tvoja ljubav je žilava Linzer bez šećera Bez grižnje savesti bi abortirao Ipak zbog tebe vredelo je Da se rodim   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1751563475062619&set=a.1399809060238064.1073741827.100006269500360&type=3&theater

 



Bak Rita Anya – Mama

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Anya A parkettán guggolok,  anya figyelj rám! Kint olyan hangosak az autók. Sosem tudok aludni éjszaka. A lakásunkkal szemben a szobor valami Bem József, mindig átölelem, ha félek, de olyan hideg az érintése. Az a baj, ha anya nincs otthon a töltött paprika mindig konzervízű, fürdésnél félek a lefolyótól, aztán este jönnek az éjjelilepkék, hatalmas húsevők és majd szétmarcangolnak. Megígérem, minden reggel megeszem a háztartási kekszet délután bekapom a vitamint, mindig jó gyerek leszek. Megeszem a konzervízű töltött paprikát is. Ha megdicsérsz.

Mama Na parketu čučim, mama prati me! Auta su tako glasna vani. Noću nikad ne mogu spavati. Preko puta našeg stana je kip nekakavog Jožefa Bema, kad se bojim uvek ga zagrlim, ali njegov dodir je tako hladan. Nevolja je u tome, da kad mama nije kod kuće punjena paprika uvek ukus limenke ima, kad se kupam bojim se od žleba, pa uveče noćni leptiri dolaze, ogromni mesožderi i rasčupaju me. Obećavam, pojesću svakog jutra keks domaćinski popodne progutaću vitamina, biću uvek dobro dete. Pojesću i punjenu papriku ukusa konzerve. Ako ćeš me pohvaliti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=37355



Petőcz András A 15 éves lány – Ona sa 15 godina

Petőcz András Budapest, 1959. augusztus 27. –

A 15 éves lány Napokig nem tudtam mit kezdeni a mosolyával. A mosolyával napokig nem tudtam mit kezdeni. Zavartan-döbbenten figyeltem a nevetését, és a nevetésével nem tudtam mit kezdeni. Táncoltunk, együtt. Magamhoz öleltem. Fiatalok és feszesek voltak a mellei. Iszonyúan kívántam, akkor, ott. Dühödten vágytam az ölelését. Azt akartam, hogy nagyon szeressen. Nagyon szeressen, azt akartam. És féltem. Már-már remegtem a félelemtől és a vágyakozástól.

Ona sa 15 godina Danima nisam znao šta da uradim sa njenim osmehoh. Sa njenim osmehoh danima nisam znao šta da uradim. Zbunjeno-smušeno promatrao njen osmeh i sa njenom osmehom nisam znao šta da uradim. Plesali smo, zajedno. Prigrlio sam nju. Njene dojke su mlade i tvrde bile. Žarko sam nju želeo, tad, tamo. Besno sam žudeo njenog zagrljaja. Naravno da me istinski voli, to sam hteo. Hteo sam da me istinski voli, svakako. I bojao sam se. Skoro da sam se od straha i čežnje tresao. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/modern/petocz/petocz/petocz.mek

Bátai Tibor Az is te vagy – I to si ti

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Az is te vagy Már jó ideje nem akarsz pótolni fájó mulasztást. Miért kínos mégis újra szembesülni érintetlenül hagyott szirmokkal? Ugyan mitől sérti önérzeted létük puszta tudata is? Titkolnád, hogy annyi idő múltán felfakadt, pedig bizonyosra vetted: régen betokosodott. Oktalan düh és önsajnálat csapdáit kerülni kevés. A férfigőgnek nem tartozol többé — rászolgált, hogy immáron rangján kezeld. Szerethetnéd akár, elvégre az is te vagy, az a kiújuló seb.

I to si ti Već duže vremena bolnu propust naknaditi ne želiš. Ipak, zašto je ponovo suočavanje sa netaknutim latima mučno? Tek pusto saznanje da postoje tvoju samosvest zbog čega vređa? Tajio bi da i nakon tolikog vremena raspuče, a bio si siguran: odavno zarasla. Za zaobilazak njenih stupica nedovoljno je bezrazložan bes i samosažaljenje. Muškoj obesti više nisi dužan – zaslužila je da na pravo mesto postaviš. Mogao bi nju da voliš, ta i to si ti, ona ponovo otvorena rana. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=30614

B. Kiss Tamás Élni kényszerítesz – Na život me potičeš

B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

Élni kényszerítesz Kerestem magamat, de meg nem találtam. Vetettem magokat, de még nem arattam. Szerettem sokakat, de hányszor csalódtam. Szenvedélyeimmel élni kényszerítesz. Szertelenségedben másokon segítesz. Szenvedéseimből új erőt merítesz. Csepel, 2014. április 15.

Na život me potičeš Sebe tražio, ali nisam našao. Semena sejao, ali još nisam brao. Mnoge sam voleo, često se razočarao. Svojim strastima živeti me potičeš. U svojoj preteranosti drugima pomažeš. Novu snagu iz mojih patnji stičeš. Čepel, 15. april 2014. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=750484925022650&set=a.108969022507580.14354.100001834493058&type=3&theater

Zajácz Edina A halál fekete libegőjén – - Na mračnoj žičari preminuća –

 

Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –

 

 

A halál fekete libegőjén –   Nézem a teret, a hintát, anyám szívének meghasadását, a hófehér krizantémokat arca helyén, ahogy elszállnak álmaink a semmi ezüstködén. Fodros ruhás angyalok hívnak, gyere... Milyen hatalmas a halál játszótere, s míg térdei közül el nem enged az utolsó törvény, csak ringatózunk fekete libegőjén, anyám és én.

Na mračnoj žičari preminuća –   Gledam ljuljašku, tržište, kidanje srca moje majke na mestu njenog lica bele ivančice, kako u srebrnoj magli ništa naš san nestaje. Anđeli sa naboranim haljinama zovu, kreni... Veličanstven je igralište smrti, i dok me poslednji zakon između kolena ne pušta, samo se ljuljamo na mračnoj žičari preminuća, mama i ja.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://7torony.hu/content.php?c=64635



Paulovics Tamás Babilon – Vavilon

 

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

 

 

Babilon

 

                                          ,,Ne engedj több tavaszt, Babilon,

                                           a házak roskadoznak a ragyogástól "

 

                                                                                   Bánki Éva

 

Szülővárosom, Babilon...!

   Utcáid, tetőid, tereid jól ismerem, aranyszobraid,

szökőkútjaid, édes gyümölcsöktől roskatag függő kertjeid

ezerszer meg ezerszer láttam.

   Hatalmas templomod hűs termiben sokszor múlattam

az időt gyönyörűséges papnőivel a szerelemnek.  

   Lassú sodrású folyód partján láttam a hűvös, bíborló

hajnalokat, a déli órák izzó, tékozló őrületét,

a vérpiros alkonyokat, ahogyan meghódította őket a sötétség.

   Gyönyörűséges kapudon számtalanszor lovagoltam ki

vadászni királyi vadállatokra.

   Szülővárosom, Babilon, köszönöm,

hogy fiad és urad lehettem.

 

   Kaputornyaidból jól látni a barbár hordákat,

ahogy elözönlik körötted a síkságot

és sátraik sokasága tengerként ölelik körbe falaidat.

 

    Babilon! Szerelmetes városom!  

    Nem akarom látni pusztulásod.

    Holnap hajnalban hű harcosaimmal

    kitörök a keleti kapun.

   

Életem adom érted, Babilon!

 

Rossz fiad voltam, nem tudtalak megvédeni.

 

 

Forrás: http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/paulovics-tamas--babilon.html

 

 

 

Vavilon

 

                                      „Ne dozvoli više proleća, Vavilone,

                                       od blistanja se ruše kuće”

 

                                                                              Eva Banki

 

Rodni grade moj, Vavilone...!

   Dobro poznajem tvoje ulice, krovove, trgove, tvoje zlatne statue,

fontane, slatkim plodovima prepune bašte na padinama

hiljade i hiljade puta video.

   U hladovitoj odaji tvoje ogromne crkve često sam se

sa prekrasnim sveštenicama ljubavi družio.

   Uz obalu tvoje reke polaganog toka sam sveže, rumene

zore, užareno, rastrošno ludilo podneva,

kako kao krv crvene sutone osvaja mrak doživeo.

   Preko tvoje prekrasne kapije sam bezbroj puta jahao

u lov na divljač kapitalce.

   Rodni grade moj, Vavilone, zahvaljujem se

što sam ti sin i gospodar mogao biti.

 

   Iz tvojih kupola se vidi kako divlje horhe

ravnicu oko tebe preplave

i sa mnoštvom šatora poput mora oružuju tvoje zidove

 

   Vavilone! Ljubljeni grade moj!

   Ne želim tvoj propast videti.

   Sutra kad svane probiću

   sa svojim borcima preko istočne kapije.

 

Vavilone, za tebe život dajem.

 

Loš sam ti sin bio, odbraniti nisam te mogao.

 

Prevod: Fehér Illés