Pilinszky János József Attila – Atila Jožef

 

Pilinszky János

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

 

 

József Attila   Katonája a mindenségnek, bakája a nyomoruságnak, teszünk azzal valamit is, hogy a füvek zöldellő erejébe visszahelyezzük a halottat?

Atila Jožef   Vojnik je svemira a pešadinac bede, dal išta uradimo kad pokojnika u zelenu šumu tratine vratimo?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zmne.hu/Forum/98mar/jozsef.htm

 



Jékely Zoltán Kiűzetés a Paradicsomból – Isterivanje iz raja

Jékely Zoltán - Szentgyörgyi Kornél portréja

Nagyenyed, 1913. április 24. – Budapest, 1982. március 20.

Kiűzetés a Paradicsomból Minden végtagunkkal összefonódva az ősemberi csont- és izomcsomóba, vérünk egymás vérébe oltva, oly egyek voltunk, mintha így születtünk volna : nő-férfi, egy-test, együtemű két szív, iker-lelkek reflexei, közelből összevillanó szemek lidérc-lángokkal egymásba cikázók - Mi tépte ketté ezt az egy-világot? Mintha doronggal ütöttek volna gerincen, bénultan és kihülve, dermedten elterülve, jégszárnyasan, távolodón repülve egy-fekhelyünkről már kétféle űrbe : étheri hidegek vagyunk s vágytalanok, mint a nemtelen, meddő angyalok. Külön-külön összekulcsolt kezünk bocsánatért eseng : amiért nem vétkezünk, s mert testünk gyatra újra fölidézni az Éden valóraváltott igéretét, s egymásnak újra megadni a tegnap ízlelt pillanatnyi örökkévalóságot.

Isterivanje iz Raja Isprepletenih udova u iskonski snop kostiju i mišića krvlju jedno drugo smo kalemili, kao zajedno rođeni, jedno smo bili : muškarac-žena, jedno telo, otkucaji isti, refleksi dvojnih duša, bleštavila bliskih pogleda plamenom iskušenje je spojilo - Taj jedinstveni svet šta je rasporilo? Kao batinom u kičmu udareni, promrzlo, oduzeto, prestravljeno, ukočeno, ledenim krilima se udaljujemo iz istog postolja u odvojene vasione : bez želje smo i nebesko otuđeni kao bespolni, jalovi anđeli. Sklopljenim rukama odvojeno preklinjemo za oproštaj : jer ne grešimo, jer tela su nam zlehuda opet otkriti ostvareno obećanje Raja, i jedno drugom opet pokloniti jučer kušanu, trenutačnu slavu neprolaza. Prevod: Fehér Illés   Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most (2011)                       Családi kör, Novi Sad.



Fellinger Károly Ez az – Pa da

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Ez az Az apám karosszéke, igazából előbb volt a kedvencem, addig amíg nem feküdtem be a tüdőkórházba, akkor fedezte fel magának apám, ezzel pótolva a hiányomat, ha beleült, magányosnak érezhette magát, senki sem zavartatta ebben, csak amikor hazatértem, akkor lett gondterhelt, lelkiismeretfurdalás nélkül nem tudott többé beleülni, megnyugodott volna, ha legalább nem ő, hanem én hoztam volna a házhoz, akkor biztosan elfelejtett volna.

Pa da Naslonjač mog oca, ustvari pre je moj omiljen predmet bio, sve dok nisam stigao u sanatorij, otac moj tad je otkrio za sebe, moj nedostatak time nadoknadio, smeštivsi se u njemu mogao je u samoći uživati, u tome ga niko nije smetao, samo kad kući stigoh, postao je uznemiren, bez grižnje savesti nije više mogao koristiti, smirio bi se kad u najmanju ruku ne bi on, nego ja doneo u kuću, tad bi me zasigurno zaboravio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2014-szep-11-0709/legalabbis-fellinger-karoly-versei



Egervári József Egy beszélgetés margójára – Povodom jednog razgovora

Egervári József Jászberény 1962. 03. 18. –

Egy beszélgetés margójára Majd egy lelkész megvilágosít, mondták, hogy van Isten, van ajándék a kilincsen, van kérdés és van válasz, legyen bár vézna vagy vállas, okos, netán bugyuta, mindegy, csak legyen tolerancia; majd megvilágosít a „könyvek könyve”, ártatlan gyilkosok és bűnös áldozatok könnye, vagy tán a hallgatás, esetleg a beszéd, hisz nem elég tudni, látni is kell a Koponyák hegyét – csak sejteni lehet, hol a hiba, főleg, ha nincs elég tolerancia; de majd megvilágosít a halál, akkor nem számít már a száj, a háj, a báj, bár bennem is ott a félelem, így végzi mindenki, nem csak az istentelen, telve reményekkel a párnaciha, a megértésben nem segít a tolerancia; ám csodás e kétség és gyönyörű rejtelem, Isten itt van, vagy túl a hegyeken? vagy a virág kelyhében és illatában, a vihar esőcseppjeiben pólóban és esőkabátban? netán Isten te vagy, meg én, mint finom, titokzatos csók a mindenség lehúnyt szemén?... Én nem tudom, gyarló létem mire elég, isteni vagy emberi részecskék bitorolják e szívem helyét, s ha elég erős a vágyam, örökké élek e halálra szántan, és azt sem tudom, hogy bennem hol az Isten, csak valamerre megyek, s valahonnan jöttem; de ha ez a dolga, biztosan megbocsát, de ha az is dolga, lesznek még csodák, s ha embernek teremtett, megérti minden gyarló vágyam, embernek teremtett, s én itt vagyok, halálra szántan...

Povodom jednog razgovora Sveštenik će te prosvetliti, rekli su da postoji Bog, postoji na kvaci blagodat, postoji pitanje i postoji odgovor, bilo da je žgoljav ili stasit, pametan, možda blentav, sve jedno je, samo da bude tolerancija; prosvetliće te „knjiga knjige”, suze nedužnih krvnika i grešnih žrtava, ili možda ćutanje, ne daj bože govor, pa nije dovoljno znati, treba videti i brdo Lobanja – tek se da naslutiti gde je greška, pogotovo ako manjka tolerancija; ali prosvetliće te morija, tad više ništa nije od značaja, mada strah je i u meni, svako tako završava, ne samo bezbožnik, nadom je puna posteljina, u razumevanju ne pomaže tolerancija; ali čudesna je ta nedoumica i prekrasna čarolija, Bog je tu, ili je preko brda? ili je u čašici cveta i u njegovom mirisu, u kišnim kapima vihora, u majici i vetrovci? da nisi ti slučajno Bog, pa i ja, kao mek, tajanstven poljubac na zatvorenim očima svemira?... Ja ne znam, svoj jadan život za što je, mesto mog srca dal božanstvene ili ljudske čestice poseduju, i ako mi je želja dovoljno jaka, osuđeno na smrt živeću li večno, i ni to ne znam, gde je Bog u meni, tek mi se ide nekud, i došao sam odnekud; al ako mu je to posao, oprostiće zaista, al ako mu je i ono posao, biće još čarolija, i ako me čovekom stvorio, shvatiće svaku moju svakodnavnu težnju, čovekom me stvorio a ja sam tu na smrt osuđeno... Prevod: Fehér Illés

https://www.facebook.com/855068047918168/photos/a.855090311249275.1073741828.855068047918168/983216931769945/?type=3



Pethes Mária A fájdalom fokozatai – Stepeni patnje

Pethes Mária

A fájdalom fokozatai nem térhetsz vissza onnan, ahonnan akárhány éve vétettél. nem kérdezheted, hogy vagyok. nem foszthatsz meg újra és újra nyugalmamtól, nem birtokolhatsz. halál fia vagy. és igenis tudd meg, élet- veszélyes vállalkozás túlélőnek lenni. ne mondd, hogy a mai fájdalom a holnapi boldogság része. a szenvedés szükségtelen. a szeretet a szívekbe tetovált mennyország térképe. minden elfelejtett ünnep egy alkalom hiánya. nem láttam a holttestedet, ezért minden feltépett ajtó mögött téged reméllek.

Stepeni patnje ne možeš se vratiti sa mesta gde si pre ko zna koliko vremena stavljen. ne možeš upitati, kako sam. ne možeš mi opet i opet mir remetiti, ne možeš me posedovati. sin si smrti. i primi do znanja, život ti je u opasnosti ako želiš nadživeti. nemoj tvrditi da je današnje ispaštanje deo sutrašnjeg blaženstva. nepotrebna je patnja. milina je u srce tetovirana geografska karta raja. svaki zaboravljen praznik je propuštena prilika. nisam videla tvoj leš, pa iza naglo otvorenih vrata uvek tebe očekujem. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/notes/pethes-m%C3%A1ria/a-f%C3%A1jdalom-fokozatai/1142275762478884



Csák Gyöngyi Érzéki csalódás – Čulno razočaranje

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Érzéki csalódás A ház előtt várakozó autóból sötét alak bámult ablakomra hosszan, csakis te lehetsz, súgta a szívem rászántam magam, rohantam történetünk elébe formálva a szemérmesen hívó szavakat akkor, ám helyed helyén egy fejtámla ült, az meredt rám az autóból.

Čulno razočaranje Iz kola koja su ispred kuće stajala moj prozor je tamna figura dugo promatrala, samo ti možeš biti, šapnuo mi je srce odlučila sam, stidljivo oblikujući reči poziva jurila ispred naše priče, al na mestu tvog mesta naslonjač je sedeo, iz kola to me je promatrao. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://meseld.hu/magyar-koltok-versei/csak-gyongyi/786-csak-gyongyi-erzeki-csalodas



Standovár Ágota Valahol – Negde

Standovár Ágota Pécs 1961. április 17. – 

Valahol hiszem hogy van a Naprendszeren túl egy fordított világ ahol nem foszilia a szeretet és nem gázolnak az emberek a sárban fekvőn át ott az önzés ismeretlen az érdek pedig közös és magad vagy a legfőbb hatalom önmagad fölött

Negde verujem da iza Sunčevog sistema postoji obrnuti svet gde ljubav nije fosil i ljudi ne gaze one koji se blatu valjaju tamo je nepoznata sebičnost a interes je zajednički i nad sobom isključivi vladar ti si sam Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=11824