Jász Attila Egy szobát hordoz – Sobu tegli

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Egy szobát hordoz Felismerted, egy szobát hordozol magadban, ahogy az éjszakai csendben fülelsz, felülsz, s hallod, járkál valaki benned. Egyre beljebb jut, siet. Ijedten látod, a kis falitükör, a tied szinte verdes, csaknem elrepül. Megérted, csak a hétköznapi dolgokon keresztül juthatsz közelebb e szoba nem létező kilincséhez.

Sobu tegli Prepoznao si, sobu tegliš u sebi, kako u noćnoj tišini osluškuješ, dižeš se i čuješ, neko u tebi korača. Sve dublje stiže, žuri. Preplašeno vidiš, malo zidno ogledalo, tvoje je, gotovo te udara, odleti. Shvatio si, samo preko svakodnevnih stvari možeš stići do nepostojeće kvake te sobe. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=2630



Hurt Judit Kéretlenül - Nepozvano

Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –

Kéretlenül Kéretlenül jöttél és kéretlenül mentél mint a nap, mikor nyugszik, majd felkél meleg sugaraiddal féltőn kényeztettél most a rideg éj végtelenségébe szöktél Mikor színes délibábokkal játszadoztunk álmainkba éji csillaggyöngyöket fontunk álmainkat - álmodtuk, a pirkadatot vártuk akkor úgy hittük, soha nem lesz múltunk Nem várom a napnyugtát, kéretlen jöttét mi álomittas volt, az most szürke rémkép mint koldus - könyörgöm a napfelkeltét lángvörös fénye űzze el emlékképét

Nepozvano Napozvano si došao i nepozvano otišao kao sunce, silazi, zatim ustane ujutro, toplim zracima si me netremice milovao pa u surov beskraj tame pobegao Kad smo obojenim priviđenjima igrali u snove sjajne bisere od zvezda nizali vlastite snove sanjali, zoru čekali i verovali, prošlost nećemo dočekati Nepozvan zalazak sunca ne čekam što je ures bio, siva sablast je sad, poput ubogara – svanuća preklinjam spomena nek otera njegov purpuran sjaj  Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.poet.hu/vers/162838

Bátai Tibor hibátlan – besprekoran

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

hibátlan jártunk már erre csaknem kéz a kézben megpróbáltuk egymásnak eljátszani őszinte arcunk mennyire hibátlan úgyszólván szeplőtelen az áltatás a múlt tükre által sem homályosul érdekes lenne farkasszemet nézni most hogy ismerjük végre a történtek kendőzetlen interpretációit mégis újra játszunk ahogy kéz a kézben makacsul elkerüljük a tükröket

besprekoran bili smo već tu maltene rukom u ruci jedan drugom pokušali odigrati koliko su nam iskrena lica besprekorni obmana je takorekuć devičanska ni putem ogledala prošlosti se ne tamni sad kad već konačno znamo neskrivene interpretacije događaja bilo bi interesantno suočavati se ipak ponovo odigrati kako rukom u ruci ogledala uporno izbegavamo Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=32663

Bak Rita Lecsaptak... – Udarili su me...

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

 

 

Lecsaptak...   Lecsaptak, mint futkosó csótányt  az összefarigcsált  étkezőasztalon. Egy alsóval, kártyáztak éppen, lecsaptak, mint a rágcsáló fejét az egérfogó. Aláhullott az egér feje, kissé félrebillent, nézett rám, szemében még fénylett futása emléke. A fák alatt, a kifordított avarban, az összeesett lombok alatt, a bedugaszolt üregeknek nincs kijárata. Kopaszra nyílt fejeden pattanás serken, egyre nagyobbra nő, mint egy luftballon, felemel a fokozatok grádicsain túlra. Elvakart pattanások, spriccelő, véres vizelet már a szennyvíztisztító felé.

Udarili su me…   Udarili su me, kao nekog žohara na iseckanom stolu za ručavanje. Sa donjakom, bač su se kartali, udarili su me, kao mišolovka glavu glodara. Opala glava miša malo se nagnula, gledala me je, u očima uspomena na trk još je sjala. Ispod drveća, u izvrnutom šušnju, ispod srušenih krošnji, začepljene šupljine nemaju izlaza. Na tvojoj oveštaloj glavi prištić niče, poput luftbalona sve više raste, iznad stepenica stupnja te diže. Izgrebeni pristići, štrcajuća, krvava mokraća već su na putu prema čistoći.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=37512

 



Bogdán József Reggeli ima – Jutarnja molitva

Bogdán József Zenta, 1956. január 12. –

Reggeli ima Uram, ha a misén elalszom,   érintsd meg csendesen az arcom. Éjszaka féltem, nem aludtam,   ott kuporogtam a kapudban. Nem tudom… melegségre vágytam,   hideg koporsó volt az ágyam. Bár apám egyszer fölém hajolt,   mint kutya a kölykét megszagolt. Úgy emlékszem még be is takart,   és valamit mondani akart… Valami ilyet: befellegzett…   a hiányától hidegebb lett. Uram, ha a misén elalszom,   ugye lesz, aki betakarjon.

Jutarnja molitva Gospode moj, ako zaspim za vreme molitve, tiho dotakni moje lice. Bojao sam se noću, nisam spavao, ispred tvoje kapije čekao. Ne znam… za toplinom težio, krevet mi je hladan les bio. Jednom otac moj sagnuo nad mnom, pronjušio me je kao pas štenad svoj. Tako se sećam i pokrio me je, i hteo je nešto iskositi se… Tako nešto: dokrajčeno je… otkad ga nema, prohladno je. Gospode moj, ako zaspim za vreme molitve, pokriće me neko, nadam se. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_216.html



Acsai Roland Sininen hetkinen – Sininen hetkinen

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Sininen hetkinen A karcolatlan ég alatt Magányos benzinkutak. Hó olajosrongyai Útszélre dobva, Fagyottan. Üres fantom-buszok sietnek Az üres utakon Fantom-céljaik felé. A sininen hetkire, a kék Pillanatra Várok, melyben kabátod a fenyőkkel és a hóval Foszforeszkálva Felragyog.

Sininen hetkinen Ispod netaknutog neba Samotna benzinska crpka. Razbacane uljaste krpe snega Pored ceste su, Smrznute. Prazni prividni autobusi Na praznim cestama Prema prividnim ciljevima žure Sininen hetkinen, plavi Trenutak Čekam, u kojem kaput ti sa borovima i snegom Fosforescirajući Zasjaji. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ketegsatujaban.blogspot.rs



Csák Gyöngyi Január – Januar

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Január fehérré dermedt tájban az öröktől fogva - így volt és így kell lennie szelleme éber, törvények pusztulnak szentek maguk felé hajló kezeiben széteső testben sír ember könnyű pára jégcsipke verődik sóhajból a tájra szikár havon madártetem: sorsunk kópiája

Januar oduvek zatočen u belo ukočenom kraju je – tako je bilo i tako mora biti um mu je budan, zakoni u prema sebi ispruženim rukama svetaca se lome čovek u poluraspadnutom telu plače iz uzdaha na okoliš para ledene čipke pada na suvom snegu strvina ptice: kopija naše sudbe. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://meseld.hu/magyar-koltok-versei/csak-gyongyi/657-csak-gyongyi-januar