|
Két vélemény
– És mi arra születtünk,
hogy (...) játsszunk még tovább, játsszunk még tovább! – Nem. |
Dva mišljenja
– I
rođeni smo zato
da (…)
još dalje igramo,
još
dalje, igrajmo!
– Ne.
Prevod:
Fehér Illés
|
|
|
Korrobori*
…őserdők vonagló
favágói
„Örülj és
vigadozz Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, mert még te rád is rád
kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel.” Jeremiás siralmai, 4:21, Biblia,
Károli Gáspár, Budapest,1990.
Muzsikáljatok Földanya lányai!
A korroboriba bele fogunk halni. Muzsikáljatok a gyönyörű erdőkben, mit évmilliók türelme formált remekbe, hol lombok közt rezeg még az ősi térzene s a fák levelei remegve zizegnek a fényre. Itt, az érzéki, tüzes szerelem-gyűlöletben, a susogó levelű fák alatt, utálva, vágyva, ropjuk a szerelmi táncot rogyásig, amíg ránk nem borítja leplét Tündérkert tűnő homálya. Űzzük a táncot eszméletlen kéjjel, egymást belefojtva szennybe, mocsokba, szívünkből csorduljon a szerelem, testünkből a gyáva lét, e fájdalmas táncban, szálfalánykák gyökerén, hörgő vonaglásban. Emlékerdős jövőnk csalóka délibábjai, ropjuk a táncot rogyásig, a végső kimúlásig, amíg dühödt férfiak, kínzó bosszúvággyal, összetörik a hangszert, megfojtják a zenészt, az őrült vitustáncban.
(2016)
*Ady Endre: Korrobori (Nyugat, 1917)
|
Korobori*
…trzajuće drvoseče prašuma
“Raduj se i veseli se kćeri Edoma,
ti koja na zermlji Uza stanuješ,
jer čaša i tebe čeka, opićeš se i
razgolićeš.”
Jadanja
Jeremija, 4:21, Biblija,
Prema
prevodu Gašpara Karolija.
Svirajte
kćeri Majke Zemlje!
Umrećemo
u koroboriu.
Od
milijuna godina strpljenja savršeno
formiranim
prekrasnim šumama svirajte,
gde drevna
muzika među krošnjama titra
a
lišće prema svetlu drhtajući šušti.
Tu, u čulnoj,
plamtećoj mržnji ljubavi,
ispod romora
stabala, gnušanjem, žudnjom
do
iznemoglosti igrajmo igru ljubavi,
sve
dok nas prolazna tama
Vilinske
bašte velom ne prekriva.
Besvesnom
nasladom jurimo ples,
jedan
drugog u kal, u blud gušimo,
u tom
bolnom plesu, na korenima vitkih deva,
u zadihanom
trzanju, neka potekne
iz
srca ljubav, iz naših tela beda postojanja.
Varne
obmane naše sećanjem pune budućnosti,
do
iznemoglosti igrajmo igru, sve do kraja,
dok
besni muškarci mučnom kivnošću
u
suludoj vidovici
ne
razbiju instrumente, zadave muzičare.
(2016)
*Endre
Adi: Korobori (1917)
Prevod:
Fehér Illés
|
Másnap
Csak a
másnapok ne
lennének, amikor igyekszel feljelenteni magad, és szeretnéd mindörökre kigumizni áruba bocsátott arcodat.
Csak az
aznapok ne
lennének – óvatosan lépdelsz, mint egy jégtöltésen, belső jégverésben, és észrevétlenül nagykorúvá vedlik benned Júdás. |
Prezdan
Samo da prezdani
ne
postoje, kad pokušavaš
sebe zaboraviti i voleo bi
zavek svoje na prodaju
stavljeno lice izbrisati.
Samo da oni dani ne
postoje – oprezno koračaš,
kao na dolmi od leda, nutarnjoj
tuči i neprimetno u tebi
Juda u punoletnog se mitari.
Prevod:
Fehér Illés
|
Kísértések
Pedig mondom és mondom és mondom:
kiszáradt
folyóágyban, itt, belül,
nincsen
sodrás. Mint egy rontom-bontom
vízihulla:
felpuffad, nem merül.
És
még? Összevarrva a szájszélek.
Selyem-anyag
a lét; egy széthasadt
ing
a tárgy. Nincs történet. Már félek.
Már
nyílik és tágul.Végolvasat.
|
Iskušenja
Pa
kažem i kažem i kažem:
u isušenom koritu reke, tu, unutra,
nema brzaka. Kao do đavola jedno
truplo u vodi: nadme se, ne tone.
I šta još? Usne su sašivene.
Postojanje je svilena materija, a predmet
pocepana košulja. Priče nema. Već se
bojim.
Već se otvara i širi se. Konačno čitanje.
Prevod:
Fehér Illés
|
Sivatag
Szomjaztunk megértő szavakra.
Nem volt erőnk kimondani. |
Pustinja
Žedneli
smo za rečima razumevanja.
Nismo
imali snage izgovoriti.
Prevod:
Fehér Illés
|
|
Legbizalmasabb...
talán az a csend...
ismeretlen léttérbe visszahúzódó akarat, ki nem mondott szó, hang nélküli dallam... |
Najprisnija…
je možda ona tišina…
u nepoznat prostor
bivstvovanja
povlačena
želja, neizgovorena
reč, bezglasna
melodija…
Prevod: Fehér Illés
|
|
Hogy lehajolj hozzám
Összeszorított foggal viselem
a nesztelenséget, nem a vágyottat, nem is a holtak ajkán bimbózó gyümöcsfákat, hanem azt a rettegett, nyomorúságos magányt, amelyben mindig nélküled érek haza, farkasszemet nézve egy öregasszonyos, előttem negyedmosolynyi világgal. Át kellene írni valamit! Talán a felelősséget a vállamon, vagy átrendezni egymáshoz szóló hangjaink torkunkban rekedt gyémántberakásait. Akkor megváltozna az a tényszerű birtokviszony, melyben nekem jutnak a kialvatlan szemkarikák, és te, súlyos léptű isten többé nem szégyellnéd az alázatos mozdulatot, hogy lehajolj hozzám. |
Da se do mene sagneš
Stisnutim zubima trpim
tajac,
ne požudnog,
niti voćke u pupanju na usnama
preminulih,
nego onu strepnjom obavijanu,
ubogu
samoću, u kojoj kući uvek bez tebe
stižem,
suočavajući poput starice sa ostarelim
svetom jedva primetnog osmeha.
Trebalo bi nešto prepisati!
Možda odgovornost na mojim leđima,
ili preurediti u našim grlima
zapele dijamantne
naslage glasova kojima jedan
drugog zovemo.
Onda bi se onaj odnos posedovanja
promenio,
u kojem neispavani podočnjaci meni pripadaju,
a ti, gospode teškog koraka
više pokornog pokreta ne bi se
stideo,
da se do mene sagneš.
Prevod: Fehér Illés
|
