Hajnal Éva Másolat – Kopija

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Másolat Zsigereimbe másolod magad, csókjaid csipkeléptei eszmélnek lépteim alatt. Pillanat csendül, mint üvegpohárban játszó töredék idő. Selymek suttogásán siklik madaram, kitárt szárnyakkal vidítom magam. Sóhajod gyémánt, emelsz szüntelen. Látlak a télben, mind az ünnepen, fák lombjain fuvolák dalában, te trillálsz égi vándor szavában. Markaimba metszetted magad. … ebben a versben is, mind a te szavad.

Kopija Sebe u organe mi kopiraš, koraci tvog poljupca ispod mojih koraka se osvešćuju. Kao igra krhotine vremena u staklenom kaležu, zazvuči trenutak. Na šaputanju svile lebdi moja ptica, bodrim se raširenim krilima. Uzdah ti je dijamant, uzdižeš me. I zimi te vidim, ta praznik mi je, tvoj glas čujem u pesmi svake krošnje i u slovu ponoćne skitnice. Urezao si se u moje dlanove. ...i u toj pesmi, reči su tvoje. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2017/01/28/hajnal-eva-masolat/



Paál Marcell Hesperus A pillanat mágiája – Magija trenutka

Paál Marcell Hesperus Kazincbarcika 1972. 05. 23.–

A pillanat mágiája . Ha összegyűlnek a várakozások, szemérmes csodák születnek. Tűnődő pillantásunk gazdag, mély és átható. Kihívás az avatatlan szemnek felfogni a fényt, mely könnyebb annál, ami látható. . Majdnem szent ez a pillanat. Lehetséges a minden, lehetetlen a semmi. Átlényegülsz. Egy perc alatt. És öntudatlan szinten sem félsz már szeretni.

Magija trenutka Ako se očekivanja sležu, nevina čuda se rađaju. Domišljat pogled im je bogat, dubok i prodoran. Neposvećenom oku shvatiti sjaj, što je lakši od vidljivog , je izazov. Maltene je svet ovaj čas. Sve je moguć, ništa je nemoguć. U trenu se preobražavaš. I više ni na razini nesvesti ne bojiš se voleti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

B. Kiss Tamás Életre, halálra – Na život i smrt

B. Kiss Tamás

Budapest, 1958. október 2. – Budapest, 2016. augusztus 16.

Életre, halálra "A lélek ugyan kész, de a test erőtlen" (Mt. 26, 41) A testem cserben hagyott. A lelkem még nem egészen. A társaim cserben hagytak. Itt állok (mást nem tehetek) életre, halálra készen. Csepel, 2014. március 18 .- 2016. április 20.

Na život i smrt „Duh je voljan, al telo je slab“ (Mt. 26, 41) Telo me je izneverilo. Duh još ne baš sasvim. Izneverili su me drugovi. Na život i smrt spreman tu stojim (nešto drugo ne mogu da radim). Čepel, 18. mart 2014. – 20. april 2016. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1105240082880464&set=a.572823129455498.1073741829.100001834493058&type=3&theater



Reményik Sándor Valaki értem imádkozott - Neko se za mene molio

Reményik Sándor

Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.

Valaki értem imádkozott Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást hozott, És azt, aki értem csak Egyszer is imádkozott.

Neko se za mene molio Kad izmučeno od grijehova Duša mi je teret nosao Odjedanput duša mi se olakšala Neko se za mene molio. Neko se za mene molio, Možda otac, ili ranije majka? Neko drugi, ko me voli, valjda. Brat moj ili neko od prijatelja? Ustvari ne znam, ali hvalim Gospoda Ko je meni izbavljenje donio, I onoga, ko je za mene Makar jednom se molio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.poet.hu/Csendes/remenyik-sandor:-valaki-ertem-imadkozott

Someone Said A Prayer For Me

When I was mortified by my sins,
my soul laden with burdens heavy,
suddenly these burdens got lighter,
someone must have said a prayer for me.

Someone must have said a prayer for me.
My father or mother long ago?
Perhaps someone else, too, loving me,
good friend, sister or brother also.

I don’t know for sure, but I bless God,
who had brought for me salvation dear,
and I bless, too, the one who for me
at least only once has said a prayer.

Translated by N. Ullrich Katalin

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Rem%C3%A9nyik_S%C3%A1ndor-1890/Valaki_%C3%A9rtem_im%C3%A1dkozott/en 

https://www.youtube.com/watch?v=EgbV4B50Q0k

Nagy L. Éva Sorsunk – Naša sudba

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Sorsunk... (Istvánnak) Emlékszel még? – Hideg volt, göröngyök gurultak lábunk előtt a télbe. Kabátom összehúztam, reszkettem, fáztam, féltem, mint vérző csipkebokor a hideg szélben. Erős kezeddel fogtad remegő kezem. Suttogtad fülembe, szeretlek örökre. Testünk vágya elcsitult, lelkünk eggyé érett, az élet széthullt lapjait rakosgattuk szépre. Ó! Hány tavasz és tél suhant el mögöttünk... Gyolcsba tekert szívvel, mi egymásnak éltünk. Magasztos, önzetlen szerelem halk sóhaj alatt, a szeretet az örökre megmaradt. Könyvünk lapjait lassan tele írjuk. Megfakult az írás, szent lapjait zárjuk, némelyik már kopottas és sárga, – s benne lapul törékeny szerelmünk minden rózsaszála. Rád bíztam életem, szeress míg csak lehet. Hiszen a sors ad majd végső feleletet. Mi együtt létezünk fényben és az árnyban De mondd, egymásba fogódzunk majd az örök mozdulatlanságban?

Naša sudba... (Stevanu) Sećaš li se još? – Hladno je bilo, ispred naših nogu u zimu grudve su se kotrljale. Stegla sam kaput, drhtala zbog mraza, bojala sam se, kao krvareća divlja ruža u hladnom vetru zime. Drhtavu ruku moju čvrsto si držao. Zavek te volim, šaptao si mi. Žudnja naših tela se stišala, al duše su srasle, komade raspalog života lepom smo učinili. O! Koliko proleća i zime smo za sobom ostavili... Platnom optočenim srcima, zajedno smo bili. Uzvišena, nesebična ljubav je ispod tihog uzdaha, milošta je za sve vekove ostala. Listove naše knjige polako ispunimo. Pismo je izbledelo, svete stranice zatvaramo, neke su već izlizane, požutele – ali u njima je sakrivena svaka ruža naše krhke ljubavi. Život sam tebi poverila, voli me dok je god moguće. Ta konačan odgovor sudba će dati. U sjaju i senci zajedno smo postojali Ali reci, u večnoj nepomičnosti hoćemo li se zajedno držati? Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Gyermekidő – Detinjstvo

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Gyermekidő Gyermekkoromban, átöleltem a fákat, megsimogattam a virágokat. Arra voltam kíváncsi: mesélni, szépen énekelni, azok tudnak-e? Kérdésre, választ kaphatott? És, hogy a világok kezdetén, vajon az első ember, ki felismerte őket, nevet, miként adott? Neki, fa és virág, bemutatkozott?

Detinjstvo U detinjstvu drveća sam grlio, cveće milovao. Hteo sam saznati: znaju li oni pričati, lepo pevati? Na pitanje, dal je mogao odgovor dobiti? I, na početku sveta, prvi čovek, ko ih je prepoznao, ime kako im je dao? Njemu drvo i cvet dal se predstavio? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=56318



Fekete István Szeretem a ködöt – Volim maglu

Fekete István

Gölle 1900. január 25. – Budapest 1970. június 23.

Szeretem a ködöt Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár. A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van.

Volim maglu Volim maglu, koja me pokriva i u njoj mogu biti sam. Volim maglu jer je tišina u njoj, kao u nekoj stranoj državi, čiji stanovnik je samoća, a kralj pak san. Volim maglu jer iza nje je izobilje što šušti, topla peć, za zagrljaj raširene ruke i bajke, koje se valjda ostvaruju. Volim maglu, jer pokriva prošlost, budućnost a i sadašnjost je u njoj tako tamna da možda nije ni stvarna. Malo je takvih koji vole maglu i tako malo nas je koji se u njoj susrećemo, ali mi koji se susrećemo, ne samo maglu, nego i jedan drugog volimo. Majka magle je dolina, otac gora, kaburdžija vetar a narikača sjaj sunca. Stranu maglu ne poznajem. Tamo možda i u brdima raste, ali kod nas uglavnom u kotlinama se rađa – kat-kad i leti –, i tek onda posećuje oca, kad odraste. Ali tad je već uveliko novembar. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://vojvodinaportal.com/hu/node/5615