Rebeka Čilović Ustaje iz postelje – Elhagyja a noszolyát

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

Ustaje iz postelje Ustaje iz postelje Ne želi da probudi njega Odlazi do kuhinje Sprema mu iznenađenje Uzima nož Zariva oštricu U međunožje Vraća se do postelje U kojoj je njemu Postala žena Leži nepomična Zagledana U svoje meso

Elhagyja a noszolyát Elhagyja a noszolyát Nincs szándékában őt felébreszteni A konyhába megy Urának meglepetést készít Kést vesz a kezébe Lába közé döfi Az éles pengét Visszatér a nyoszolyába Ahol ura Asszonya lett Mozdulatlanul Saját testét Szemléli Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 14.

Željko Krznarić Ne diraj moje godine – Éveimet ne háborgasd

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

Ne diraj moje godine Ne diraj moje godine ne igraj se mojim rukama ostavi moje usne... Najbolje bi bilo za tebe da odeš da otvoriš vrata ostaviš tu kafu koju pijemo zaklopiš knjigu i pokupiš tih svojih deset sličica iz raznih razdoblja tvoga života. Zašto me gledaš tako bezobrazno tako toplo i nemirno tebi ću, evo, samo tebi ću otkriti tajnu jer te želim spasiti od sebe i tuge ja sam rođen u godini loše berbe i što možeš od mene dobiti samo suzu na kraju. Zato ti kažem pokupi sve te tvoje nežnosti skini poljupce sa mojih usana ne ostavljaj te mirise na jastuku jer tako te volim a rođen sam u godini loše berbe i znam da će sve to loše završiti...

Éveimet ne háborgasd Éveimet ne háborgasd karommal ne játszadozz hagyd békén ajkamat... Számodra legjobb lesz ha elmégy ha kitárod az ajtót otthagyod az együtt fogyasztott kávét becsukod a könyvet összeszeded a különböző korszakokban készült képeidet. Miért nézel rám íly pimaszul ilyen kedvesen és nyugtalanul a titkot neked, na, csak neked árulom el mert meg akarlak menteni magamtól, a csalódástól, rossz szüret évében                           születtem és az amit tőlem kaphatsz a végén könnyek. Ezért mondom szedd össze gyengédségeidet vedd le ajkamról a csókokat ne hagyd a párnán illatodat mert így szeretlek de a rossz szüret évében születtem és tudom mindennek keserű vége lesz... Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://nsportal.info/forum/index.php?/topic/828-%C5%BEeljko-krznari%C4%87/

Sead Husić Stvari – Tárgyak

Sead Husić Tuzla 28. april 1986. – 

Stvari Gomilaju se. Savršene za dnevnu upotrebu. Nijeme bivaju tu pred nama.

Tárgyak Gyűlnek. Testreszabottak a mindennapi használatra. Némán, előttünk hevernek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Sead Husić: Stvari, Dobra knjiga Sarajevo, 2017. str. 9.

Lejla Kašić Ipak jesi tu – Mégis itt vagy

Lejla Kašić Prijepolje 15. april 1996. –

Ipak jesi tu Dolaziš mi. Hladna kao ova noć. Nepomično stojiš. Gledaš me, a gledaš kroz mene. Gledam te, a gledam kroz tebe. Očiju tvojih nema, spojile su se sa tamom. Dodirujem ti ruke. Bijele su. Smežurane kao tvoje lice starice koje nikada neću vidjeti. Ledene su. Ne osjećaš moj dodir. Tu si, a nisi. Nisi, a jesi. Ne govoriš ništa. Gradiš zidove neobjašnjive tišine. A iz tišine vrišti istina. Istina koje me strah. Progovori nešto! Otjeraj sumnju, obuzdaj turobne misli. Okončaj turobne sate, dane, mjesece. Ne dozvoli turobne godine. I dalje ćutiš. Progovori, molim te, progovori! Zašto spuštaš glavu? Kaži mi ono što želim da čujem. Slaži me. Zagrli me. Zagrli me jako, slomi mi bol. I dalje ne mrdaš. Razderaću crvena usta krikom do neba, a ti me nećeš čuti. Suze će oprati moje lice, a ti me nećeš vidjeti. Pružiću ti ruke, ti ih nećeš uzeti. Mrtva si, zar ne? Ne postojiš, zar ne? Nisam, smrt ne postoji – govori odjek dobro poznatim intonacijama. I dalje imaš smiješan akcenat. Volim te.

Mégis itt vagy Megérkeztél. Éjhidegen. Mozdulatlanul állsz. Nézel, de rajtam keresztülnézel. Nézlek, de rajtad keresztülnézlek. Szemed a sötéttel egyesült. Karodat érintem. Fehér. Aszott akár anyókához hasonló arca, amit sosem fogok látni. Jéghideg. Érintésemet nem érzed. Itt vagy, mégsem létezel. Nem vagy, mégis létezel. Ne szólj. A csend megmagyarázhatatlan falait építed. És a csendből csend üvölt. Az igazság, melytől rettegek. Szólj valamit! Űzd el kételyeimet, fékezd meg komor gondolataimat. Szüntesd meg a komor órákat, napokat, hónapokat. Ne szentesíts komor éveket. Továbbra is hallgatsz. Szólalj meg, kérlek, szólalj meg! Mért hajtod le a fejed? Modd azt, amit hallani szeretnék. Hazudj. Ölelj meg. Erősen ölelj meg, törd el bánatomat. Továbbra sem mozdulsz. Vörös számat égbe szálló sikollyal szétszaggatom, de te  nem hallasz. Arcomat könny mossa, de te nem látod. Karomat feléd nyújtom, ne fogod meg. Halott vagy, igaz? Nem létezel, igaz? Nem, halál nem létezik – szól a visszhang jólismert hangján. És továbbra is furcsa a kiejtésed. Szeretlek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://okf-cetinje.org/lejla-kasic-gnijev-bogovima/

Saša Jelenković Bio jednom jedan pas – Volt egyszer egy kutya

Saša Jelenković Zaječar 8. avgust 1964. –

Bio jednom jedan pas

Dobro došla na sedmi sprat, stvari se otimaju kontroli,
dan za danom, čuje se samo šuškanje krila
u potkrovlju. Danas sam sahranjen, nebo je imalo
boju baklave, a zemlja uskus mastila.
Nije bilo sunca, negde je pucalo u daljini. Dome, slatki dome.
Krećem se da bih razumeo skromnost i poniznost.
Najpre izbrojim sate, unatrag, do momenta kada sam izgubio
ono malo što boli, i otkrio ono puno što raduje. To ništa
što ne prestaje, to nešto što se povuklo u sebe.To me zateže,
tome sam odan, u tome želim da se probudim. Umire priča,
zvezde su strpljive, sneg pada kako bi nas prisilio na izlazak.
Privremene su mreže na dnu mora, tunel je prepun slobode,
ribe te uče disanju. Bio jednom jedan pas i dugo me gledao u oči.

Izvor: http://eckermann.org.rs/article/katalog/

Volt egyszer egy kutya

Isten hozott a hetedik emeletre, elszabadult a pokol,

a tetőtérből napról napra szárnysuhogás

hallatszik. Ma eltemettek, az ég baklavaszínű*

volt, a föld meg tintaízű.

Nap sehol, valahol a távolban lövöldöztek. Otthon, édes otthon.

Útra kelek, hogy megértsem a szerénységet és alázatosságot.

Először időt mérek, visszafalé, attól kezdve, hogy elveszítettem

azt a keveset, ami fáj és felfedeztem azt a sokat, ami örömet okoz.

Azt a semmit, ami megszűnik, ami magába zárkózik. Ez vonz,

ehhez vagyok hűséges, ebben akarok ébredni. Meghal a mese,

türelmesek a csillagok, esik a hó, hogy kikényszerítsen bennünket.

Ideiglenesen a tenger mélyén vannak a hálók, az alagút szabadsággal telt,

lélegezni a halak tanítanak. Volt egyszer egy kutya, hosszan nézett a szemembe.

Fordította: Fehér Illés

Mišo L. Korać Anđeo sa smiješkom – Mosolygós angyal

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Anđeo sa smiješkom Šapućem ti noćas upamti na uho zrači prvi zračak proljećnoga bdijenja... Pričamo o svemu u to dobo gluho kao muž i žena dok priroda spaja čudna pupoljenja... Samo ovog dana ove noći sjetne otkrijemo ljubav tugu... tajne i šuteći strah nas da nas ne premetne i ne pretvore u dvije zvijezde sjajne... A proljeće vjeruj zna da bude tako skriveno... U nama sjećanja ume da oživi pa ko rijeka nagla da naraste jako da nam se u srcu probude izlivi... I ne strahuj... Eto i vrijeme nama je naklonjeno Nek osjetim damar ispod tvog kaputa... Dvije na nebu zvijezde neka sjaje vječno kada nas dočekaju umorene s puta... Spavaj... i ne pričaj ništa o toj želji pritom... Samo u snu otkrij lice svoje smiješkom... Vjeruj biću uvijek nježan...             pažljiv...                         pitom... I u trenu lakom i u času teškom... Spavaj... Sanjaj proljećni Anđele sa smiješkom...

Mosolygós angyal Suttogom jegyezd meg a tavaszi virrasztás első sugarát... Éjnek idején míg a természet csodás bimbókat társít mint férj és feleség beszélgetünk... Csak ma ezen a csüggedt éjszakán fedezzük fel a szerelmet keserűséget...titkokat és félünk ne helyezzen át bennünket két fényes csillaggá ne változtasson... Hidd el a tavasz képes ilyen rejtélyességre... Képes felébreszteni az emlékeket és hömpölygő folyóként hirtelen áraszt és szívünkben árad... És ne félj... Íme számunkra kedvező az idő Hadd érezzem kabátod alatt ütőered... Hadd csillogjon az égen két fényes csillag mikor az úttól elfáradva várnak bennünket... Aludj... és ne szólj e kívánságról... De álmodban mutasd meg mosolygós arcodat... Hidd el gyengéd...                  figyelmes...                                     önzetlen leszek... És egy-egy pillanatra meggondolatlan netán kibírhatatlan... Aludj... A tavasszal álmodj mosolygós Angyalom... Fordította: Fehér Illés

Izvor: Miso L.Korac Ne daj da nas život mimoiđe Pokret Podgorica 2007. Str. 37-38

Radomir D. Mitrić Kroki za ljubav – Szerelem-kroki

Radomir D. Mitrić Jajce 29. aprila 1981. –

Kroki za ljubav za Arsena Gotovo je, ja sam samo samotan kralj na šahovskoj ploči, bez kraljice i svite, a ti sve sa svitom, s kraljem kojeg ljubomorno čuvaš za leđima svojim, atakuješ, i meni je preostalo još samo jedno slobodno crno polje na kojem ću pasti zauvijek. Šah-mat! Padam, a ti uživaš u igri što se može imenovati kao Život. Ljubav je tako okrutna i uvijek ima surove svršetke. Bez opravdanja. Bez čuđenja.

Szerelem-kroki Arszenért* Nincs tovább, csak egy magányos király vagyok a sakktáblán, királynő és nép nélkül, te meg a tömeggel és a hátad mögött féltékenyen őrzött királlyal támadsz, részemre viszont nem maradt más, csak egy fekete mező, amelyen örökre elesek. Sakk-matt! Esek, te pedig élvezed az Életnek nevezhető játékot. Oly ádáz a szerelem és a végén mindig kegyetlen. Felesleges igazolni. Felesleges csodálkozni. *Dedić, Arsen (Arszen Dedity1938 – 2015) az egyik legismertebb zágrábi énekes, dalszerző, költő) Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://konkursiregiona.net/radomir-d-mitric-ciklus-nagradenih-pesama-dusko-trifunovic-novi-sad-2010-i-nagrada-festivala/