|
Barátomhoz
A nagy kiüresedésben
biztos vár a lelkem.
Ne veszítsd nyomom.
|
Mom prijatelju
U velikom ispražnjenju
moja duša te čeka.
Nemoj mi trag izgubiti.
Prevod: Fehér Illés
|
|
Ezeregy éjjel
Nagypapáék
ezeregy
éjjel
lapátolták
a földet
Szibériában,
ástak éjjel,
és
ástak nappal.
Fekete ruhák
száradtak a kötélen
tizenöt évig,
vagy örökké.
Van, aki már soha többé
nem mesélhet –
mondja nagypapa,
majd én helyettük is
elmesélem.
Lapátoltuk
az éjszakát,
hogy végre
nappal legyen,
ellapátoltuk
a tudásunkat,
az érzéseinket,
a szibériai
tigrisek
kihullott
szemfogait
és minden
történetet,
hogy majd rátaláljatok.
Ezeregy év múlva.
|
Hiljadu jedna
noć
Naši dedovi
su u Sibiru
hiljadu jednu noć
zemlju zgrtali,
kopali noću i
kopali danju.
Na konopcu
crna odela petnajst godina
su se sušile
ili zavek.
Neko nikad više
ne može pričati –
veli ded,
ispričaću ja
umesto njih.
Zgrtali smo
noć
da konačno
dan postane,
zgrtali smo
naše znanje,
osećaje,
otpale
očnjake
sibirskih
tigrova
i svaki
događaj
da biste ih našli.
Nakon hiljadu i jednu godinu.
Prevod: Fehér Illés
|
|
Nem mondhatom el
Apám szerette az irodalmat,
sose gratulált, sose dicsért meg, ha verseim megjelentek egy ismerős lapban, vagy kötetem Párizsban, Moszkvában, nem szerette a könyveket, azt mondta, miattuk nem lehet kifesteni a házat, miattuk nem lehet lépni elővigyázatosság nélkül sehova a lakásban, és mégis ott esett el végzetesen, ahova nem volt bátorságom könyveket rakni. Valamikor a WC-ben körmöltem első mesémet, mert nem volt ínyére, hogy írok, azt szerette volna, inkább nyelveket tanuljak, nagyapám az első világháborús fogságban sajátította el az olasz nyelvet, talán nem véletlen, hogy verseimet tíz nyelvre lefordították, de olaszra nem. |
Ne mogu ispričati
Otac je voleo književnost,
nikad mi nije čestitao, niti pohvalio
kad je neka moja pesma u poznatom časopisu
ili knjiga u Parizu, Moskvi objavljena,
knjige nije voleo,
tvrdio je, zbog njih ne možemo
kuću ofarbati, u stanu
bez predostrožnosti
nigde zakoračiti,
ipak kobno je tamo pao
gde knjige nisam imao hrabrosti
odložiti.
Nekad svoju prvu priču
u WC-u sam škrabao jer
nije mu bilo po volji da pišem,
više bi voleo da jezike učim,
ded je talijanski u I. Svetskom ratu
u zatočeništvu savladao,
možda nije slučajno da su moje pesme
na deset jezika prevedene
ali ne i na talijanski.
Prevod: Fehér Illés
|
|
A
legfinomabb ecset
Megpróbálni hasonlítani ahhoz a képhez,
Amit a legfinomabb ecset,
Lányom szempillája fest rólam.
|
Najskladniji kist
Pokušati
onoj slici ličiti
Što
najskladniji kist,
Trepavice
moje kćerke o meni slikaju.
Prevod:
Fehér Illés
|
|
És írnék…
És írnék arról
(erőmhöz képest
választott a tárgy!)
milyen volt
az az autóbelsőből
fabrikált úszógumi;
bőrünkön
hetekig látszottak
a szelep
vörös-mély karmolásai;
de óceánra vitt
a foltozott gumi tutaj,
a balatoni Kon-Tiki,
és esténként
láttuk a házat is,
ahol a tűz lakik:
„petrofóron” pöfögtek
a paprikáskrumpli-láva
buborékjai.
Volt persze országos
félelem, féltés,
sosem-látott apák,
mégis: manapság,
a felfújható
gálya-csodák konszolidált
korában is
mit nem adnánk, ha még
– lyuggassa bár huszonöt évnyi lék –
visszaúszhatna hozzánk
az a szegényes jármű;
ha ma
eljönne
ismét
a
nem-pénzen-vett
örömök évada.
|
I pisala bi…
I
pisala bi o tome
(predmet je prema
mojoj snazi biran!)
iz unutrašnje gume auta
napravljena guma za plivanje
kakva je bila;
na koži
duboko-crvene ogrebotine
ventila
nedeljama smo nosili;
ali od gume krpan splav
na okean me je nosio,
Kon-Tiki Balatona,
i uveče često smo
i kuću gde vatra stanuje
videli:
mehuri
lave krompirpaprikaša
na „petroforu“ su pućkali.
Naravno bilo je državnog
straha, brige,
nikad viđeni očevi,
ipak: danas
u konsolidiranon
vremenu
naduvanih čuda od galije
šta ne bi dala, ako bi
– neka ga i dvadesepet godina haba –
ono siromašno vozilo
do nas doplovilo;
ako bi danas
ne-novcem-kupljena
godina radosti
opet bahnula.
Prevod: Fehér Illés
|
|
Ott vagyok
Ott vagyok, hol ráhajol
az ég a tengerre, hol nap vérétől izzik a bársonyhorizont, s hol a szilaj-szél korbácsolja vágyam, de nem sebezhet halálos szigony. Ott vagyok az aranysárga parton... üres kagylóhéj a lábnyomom, de sóvárgó szívvel várom, hogy ébredő szerelmed majd utánam oson. Ott vagyok, hol a tükörfényes tenger ringatja az azúrkék eget, s ott, ahol lágy hullám fürdeti a vízben úszó fodros-felleget. Ott vagyok minden sirályszárnyon, gyöngyházcsillogású tarajos hullámon; égre szökő, Napban zengő tengerárban, hullámpermet szőtte horgolt csipke-vágyban. Ott vagyok, hol a habok szerelmet dalolnak, s lelkedet tükrözve fölém hajolnak... Engedd! Engedd, hogy beléd hatoljak! Végtelen ölelésre vágyom. Mondd! Mondd, hogy nem vagy álom! |
Tamo sam
Tamo
sam gde more
sa nebom
se spaja,
gde horizont
od samta
od
krvi sunca blista,
gde
moju čežnju
nestašan
vetar šiba
a
smrtonosni harpun ne rani.
Tamo sam na zlatnožutoj obali...
otisci mojih stopala su prazne ljuske školjke,
ali požudno čekam
da tvoja tek probuđena ljubav
za nmom krene.
Tamo
sam gde
azurnoplavog
neba
blistavo
more ljulja,
gde naboran
oblak
u mekanom valu se kupa.
Tamo sam, na svakom
krilu galeba
na uzburkanom bleštavom
valu talasa;
u uzavrelosti mora sam
šta do
Sunca seže,
u čipkastoj požudi
šta rosa valova plete.
Tamo
sam gde
talasi
o ljubavi pevaju
i
donoseći tvoj lik
na
mene se saginju...
Dozvoli!
Dozvoli da
prodrem
u tvoj duh!
Beskonačan zagljaj čekam.
Reci! Reci da
nisi tek san!
Prevod: Fehér Illés
|
