Aranyi László Átértékelődés – Preustrojavanje

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Átértékelődés

„Szép a rút és rút a szép, Sicc, mocsokba, ködbe szét.”

………Nem vagyok jó. A jóság gyakran álszent.
Fejéről farkára, helyet cserélt fent és lent.
………Minden igaz,
és semmi sem az.
………Taszít a szép, az egész, és a befejezett,
………a való mindig torz, hiányos, elfajult,
az egyensúly élettelen,
s hazug illúziókkal sújt.

………Látom a hús-vér-csont mögöttest,
………Grál-üst habzó levében a vicsorító koponyát,
………………korhad-rothad-mállik a kézzelfogható; kocsonyás,
………mézízű nedvekből nyal a sír mohó nyelve,

közben a pecér földet lapátol a megboldogultra. Az őszinteség
mindig  rombol, tagad, s van, akit csak a téboly tesz szerethetővé.

Forrás: http://ujnautilus.info/atertekelodes

Preustrojavanje

„Lep je ružan a ružan je lep, Sicc, razlaz u maglu, izmet.“

………Nisam dobar. Dobrota je uglavnom licemerna.

Sa glave na rep, gore i dole promenili su mesta.

………Istina je to sve

i baš ništa nije.

………Lep, čitav i savršen odbija,

……....istina je nakaradna, izvitoperena,

ravnoteža je bezživotna,

lažnim iluzijama kažnjava.

………Vidim šta je iza mesa-krvi-kostiju,

………U penušavoj tekućini kondira cereću lobanju,

………………očito raspada-truli-propada; piktijast,

………pohotan jezik groba sokove ukusa meda liže,

grobar usput na blaženog zemlju baca. Iskrenost

uvek razara, negira, od nekih umiljate tek bezumlje pravi.

Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva *** (megtanulhattam...) – *** (svašta sam mogla...)

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

*** megtanulhattam sok mindent és persze az ellenkezőjét

*** svašta sam mogla naučiti ali i ono suprotno Fordította: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás Öregszik – Stari

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Öregszik Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott: – Az időjárás? – Szomorúság ért? – Megbántottalak? Vadmalac nem szólt. Csak legyintett a kérdésekre. Végül elárulta keserűségének az okát: – Itt ülök a lakásomban. A kedvenc székemen. Lehetőleg nem is mozdulok. Öregszem mégis. Nem tudta a Koma, hogy sírjon vagy kacagjon…

Stari Onog dana baš je namrgođen bio. Jaran ga na početku nije shvatio. Pa pokušavao: – Vreme? – Nešto tužno si čuo? – Jesam li te uvredio? Vepar nije odgovorio. Samo je odmahivao. Na kraju je otkrio razlog njegovog ogorčenja: – Evo, sedim u svom stanu. Na omiljenoj stolici. Niti se ne pomeram. Ipak starim. Jaran nije znao dal da zaplače ili da se nasmeje... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2018/07/17/gergely-tamas-oregszik/ 

Ady András Lehetne az is – Moglo bi i ono biti

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Lehetne az is annyira villódzott a minap egy házfölötti csillag, olyan kacsintás, fénymorze özönbe kezdett, hogy nem kellett sokáig találgassak onnan ki üzenhet, igen, tudom, de ez nem fizika: anyu, ott figyelemfelkeltően lóbált egy kozmikus Carpati-csikket ...és azóta jópárszor megtörtént már ugyanaz, s bár lehet, hogy csak szokása szerint ki-kiül cigarettázni a hűvösbe, én azt hiszem jelezni kíván valamit: hív, vagy maradást kér tőlem, nem értem, csak szeretném ha teljesülne bármi is az, szeretném, ha mint akit megértettek: újra boldog lenne

Moglo bi i ono biti jedna zvezda iznad našeg krova pre neki dan čudnim sjajem je zasjala, poput nekog miga morseove kodove u obliku sjaja slala, nisam dugo nagađao ko bi mogao od tamo poruku slati, da, svestan sam, to nije fizika: mama tamo da privuče pažnju opuškom Carpati-cigare je mahala ... i od onda više puta isto to se dogodilo, i moguće je da po njenom običaju katkad zasedne da u hladu u miru cigaru ispuši, a ja verujem neke znakove šalje: zove me ili moli da ostanem, ne razumem, ali bi voleo da se ta želja makar kakva bila ispuni, voleo bi da kao neko koga su shvatili: ponovo sretna bila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Márkus László Episztola – Epistola

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

Episztola Köszöntlek hajnal, hozsánna néked! Téged dicsőít minden madárdal,  a völgyben bujdokló ércsobogás. Áldásodra vágyik a mákoshajú tollnok, egy átvirrasztott, magányos éj után, Szánd meg hát! Terítsd hajlott hátára fényből szőtt palástod s vess fejére glóriát! 2018. 07. 27.

Epistola Svanuće, pozdravljam te, budi blažen! Pesmom te slavi svaka ptica i u dolini skrivena rečica. Posle neprospavane, samotne noći poeta kovrđžave kose tvoj blagoslov traži, Pa smiluj! Na leđa stavi mu svoj plast od svetla i na glavu gloriju! 27. 07. 2018. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nagy L. Éva Végzet – Sudbina

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Végzet csupaszra mart szívvel kiáltok nem vagyok az aki voltam mindenemet oda adtam látom érzelem veszve maradt a magányos este ha meghalok vihar leszek szélt verek és fát tördelek felsírnak a hullámhabok könnyeznek a kis patakok kérdezik hogy mi lett velem néma szóval felelgetek úgy sem várok feleletet ember voltam amim csak volt szétosztottam becsaptak és el is hagytak fojtó éj szalad felém koldultam a szeretetért ilyen az ember végzete elcsitul szép csendben mint az éjjeli zene

Sudbina ogoljelim srcem povičem nisam ta koja sam bila sve što sam imala poklonila vidim osećaji su izgubljeni ostale su usamljene večeri umrem li vihor ću biti stvoriću vetra, stabla lomiti zaplakaće valovi suziće potoci pitaju šta je sa mnom nemo odgovaram ta odgovor ne čekam čovek sam bila šve što sam imala podelila prevarili su me i napustili noć koja guši prilazi mi zbog ljubavi sam prosjačila takva je čovekova sudbina stiša se kao noćna muzika Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/nagy-l-eva-versei

Jász Attila megkezdett szépség. Az ikonfestés szabályai – započeta lepota. Pravila slikanja ikona

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

megkezdett szépség. Az ikonfestés szabályai 

„…arról hoznak hírt, mi van a test túloldalán.”
(Pavel Florenszkij)

(i, Fra Angelico próbálkozásai)

minden újabb és újabb Krisztussal, kit
kolostorok csendjében feszítek falakra,

újra és újra átélem szenvedéseit a kereszten.
könnyeim ködpáráján át látom csak, ahogy

megszületik. ahogy megszületik ecsetvonásaim
nyomán, újra és újra, haldokló jézus urunk.

(ii, Rubljov belső monológja)

isten nevet rajtunk, olykor sír is. az ikon törött ablak
az örökkévalóságra, homálya túlmutat az időn, a sírig.

csupasz fákat látsz, égboltot átszelő villanyvezetéket,
kéményeket és háztetőket. nekiállsz, kaparod a festéket.

égboltot látsz, fákat átszelő fényes villanyvezetéket,
számolod az estéket. isten sír, isten nevet. elkezd,

de nem fejez be
helyetted semmit.

(iii, Raffaello Santi kételyei)

sötét ragyogással elevenedik meg a befejezetlen Madonna-
kép az éjszaka mélyének ággyal szemközti festőállványán.

sosem fejeződik be
egy elfelejtett álom.

Forrás: a szerző

započeta lepota. Pravila slikanja ikona

„...donose vest, šta je na drugoj strani tela.”

(Pavel Florenski)

(i, Pokušaji fra Angelika)

sa svakim novim i novim Hristom koga

u tišini manastira na zidove razapnem,

njegovu patnju na krstu opet i opet proživljavam,

samo preko magle mojih suza vidim kako

se rodi. kako putem tragova moga kista,

ponovo i ponovo hristos na samrti se rodi.

(ii, Unutrašnji monolog Rubljova)

zbog nas se smeje bog, kat-kad i plače. ikona je razbijen prozor

za večnost, njena mutnoća, sve do groba, vreme prekriva.

gola stabla vidiš, dalekovodove koji nebo presecaju,

dimnjake i krovove. počneš, boje grebeš.

plavet vidiš, sjajne dalekovodove koji drva presecaju,

brojiš dane. bog plače, bog se smeje. započne,

ali mesto tebe

ništa ne završi.

(iii, Nedoumice Rafaela Santija)

nezavršena slika Madone na slikarskom stalku

nasuprot kreveta svako veče tamnim sjajem oživi.

zaboravljen san

nikad se ne završi.

Prevod: Fehér Illés