Zoran Bognar Put do svetog hrama – A szentélyhez vezető út

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Put do svetog hrama Sve drage boje prilagodih noći i duša mi posta crna tama i kao da mi je neko oduzeo oči kao slepac tražim put do svetog hrama Sve dobre ideje poklonih samoći i mozak mi posta prazan kao jama i kao da više nemam kuda poći kao slepac tražim put do svetog hrama Sve vedre reči prepustih tišini i jezik mi posta tih ko nema drama i kao da potrčah za zvukom u daljini kao slepac tražim put do svetog hrama Sva luda osećanja prodah divljini i telo mi posta puno srama i kao da se želeh utopiti u crnini kao slepac tražim put do svetog hrama Beograd, 1984-2000.

A szentélyhez vezető út Minden kedves színt az éjhez igazítottam és lelkem fekete sötétséggé vált és szemem mintha elvették volna mint vak  keresem a szentélyhez vezető utat Minden jó ötletet a magánynak adtam és elmém üres veremmé vált és hová menni többé mintha nem tudnék mint vak  keresem a szentélyhez vezető utat Minden vidám kifejezést a csendnek adtam át és nyelvem néma dráma és mintha a távolban hang után futnék mint vak  keresem a szentélyhez vezető utat Minden bolondos érzést  a vadonnak adtam el és testem szégyenérzettel telt meg és mintha a fekete feketébe kívánkoznék mint vak  keresem a szentélyhez vezető utat Belgrád, 1984-2000. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013. str. 27.

Iancu Laura Füst – Dim

Iancu Laura Törökpadja 1978. december 30. –

Füst Örökösen meghátrál a füst, mint koldus, aki fél kezet nyújtani. Magam sem tudom, miként kezd mindig havazni, ha gondolatban érted megyek! Ködúton. Senki földjén. Tudom, hogy megölelnél. Fél percig hallgatnám szíved.           Ennyi az idő. A többi: rettenet.

Dim Dim večito se povlači, kao prosjak ko se boji ruku pružiti. Ni sama ne znam kako počinje sneg padati kad u mislima po tebe idem! Putem magle. Na ni čijoj zemlji. Znam, zagrlio bi me. Pola minuta bi tvoje srce slušala. Toliko je vreme. Ostalo: užas je. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Iancu_Laura-1978/F%C3%BCst

Jász Attila Az esetleges – Slučajan

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Az esetleges Szalkai-féle változat Valami örök motívum pillanatnyivá tiprása, visszahelyezése az időtlen mélységébe, és azon nyomban felengedése onnan, ahogy a jég olvad, majd a mozdulat mozdíthatatlanná finomítása lesz a cél, a látható dolgok elsimítása és simogatása, bíztatása, legyen merszük hangosan is énekelni, a fénnyel kevert homoknak és fűrészpornak, újra és újra eljátszani a világ felépülését, amit az idővel meg kell majd kicsit csiszolgatni, felsérteni a megszokott felületet, hogy az esetleges, ám esendően lecsupaszított, nőies lényeg, egy pillanatra legalább, láthatóvá váljon, a mindennapi, anyag általi megváltódásra készen álljon.

Slučajan Varijanta po Salkaiju Nekakvog večnog motiva u trenutačno gaziti, u bezvremešnu dubinu ponovo postaviti i u istom trenu od tamo i odpustiti, kako se led topi, svemu cilj je da se pokret istančano u nepomično pretvori, poravnanje i glađenje vidljivih stvari, podsticaj, da smemo i glasno pevati, svetlom pomešanom pesku i piljevini ponovo i ponovo oporavak sveta odigrati, što vremenom trebaće pomalo brusiti, naviknutu površinu ozlediti, da slučajan, ali grešno ogoleli bit ženstvenosti, bar na trenutak, vidljiv postane, da na svakodnevno iskupljenje putem materije spreman bude. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/J%C3%A1sz_Attila-1966/Az_esetleges

Gergely Tamás Tinktúra – Tinktura

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Tinktúra Ideges hangon kérdezte: – Akkor most diktatúra van vagy sem? Hallották, mit mond, de senki nem válaszolt. Mire Vadmalac feltette ugyanazt a kérdést. Még a komája is mosolygott, bár kiérezte Vadmalac hangjából a belső remegést. Az meg már kiáltozott: – Akkor most diktatúra van itt vagy sem? De erre felment a koma pumpája is. Megrántotta Vadmalacot a vállánál fogva, és a pofájába sziszegte: – Itt tinktúra van! Jobb, ha tőlem tudod meg. Vadmalac értetlenségét látva hozzátette: – Azért még létezik aszfalt.

Tinktura Nervoznim glasom je pitao: – Ima li sad diktature ili nema? Čuli su šta je pitao ali niko nije odgovorio. Vepar je isto to pitanje postavio. Još mu se i jaran smeškao mada unutrašnji drhtaj Vepra u njegovom glasu osećeo. Kasnije već je vikao: – Ima li sad tu diktature ili nema? Na to mu se i jaran ražestio. Povukao je Vepra za rame i u lice mu siktao: – Tinktura je tu! Bolje da od mene saznaš. Videvši da Vepru ništa nije jasno još je dodao: – Baš za inat pločnik još postoji. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#23

Turczi István: Bukás – Pad

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Bukás

Föld    alatti    birodalmadban   csupa    ragyogás   az    élet.

Szelíden  visszafelé  folydogáló  vizek.   Vegytiszta   halak,

néma   madarak,  megüresedett   emlékekre   gombostűzött

lepkék. És a levegő: szárnyak antitézise.  Földágyék-mélyi

évszaktalan    rügyezés.    Úgy    teszünk,     mintha     nem

értenénk,   de   minden    világos.    Egyazon    védtelenség

mélyére    lökve,    dermedt-boldogan     állunk,   mint    az

egyenletes  fényben  szétosztott  ítélet.  Egykori  barátaink

mind   idegenek.   De   nem   félünk   egymástól,   meghitt

füvekből    főzünk    levest.   Játékkockák    labirintusában

lakunk,  amióta  megszűnt az elkülönülés.  Nem  vezetnek

utak,   nincsenek   irányok,   nincs    rossz   választás,   sőt

választás sincs. Új lények töltik be a kimúlt  nyelv keltette

űrt.  És  még  lejjebb,  ami  szinte már magasság, a szavak

helyén,  e  semmihez  sem fogható bukás árványi  csöndje

vár.

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.

Pad

Život  u   tvom  podzemnom   carstvu  je  sušto   blistanje.

Vode   koje   pitomo   unazad teku.  Hemijski   čiste   ribe,

neme  ptice,  na upražnjene uspomene čiodama  nabodeni

leptiri. I  vazduh: sinteza krila je. U dubini slabine zemlje

vanvremensko    pupljenje.    Pravimo    se    kao   da   ne

razumemo, ali sve je jasno. Na dubinu iste nezaštićenosti

gurnuto,  kao  u ravnomernom sjaju raspoređena presuda

ukočeno-sretno    stojimo.    Nekadašnji    naši    prijatelji

su  svi stranci. Ali jedni od drugih se ne bojimo, supu  od

prisnih   trava   kuhamo.   Otkad   je  odvajanje   prestalo,

u  lavirintu   kocki  za  igru  stanujemo.  Putevi  ne  vode,

pravci   ne   postoje,   nema   lošeg   izbora,   dapače  niti

izbora. Prazninu  izumrlog jezika nova bića dopunjavaju.

I   još  niže,  što  je  već  na  neki  način visina, na  mestu

reči,   ta   ničim   uporediva,   usamljena   tišina  pada  te

čeka.

Prevod: Fehér Illés

Szabó Palócz Attila Október – Oktobar

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Október halványul a fény, estve lőn – az utcazaj szól engesztelőn

Oktobar svetlost se tami veče je vreva ceste se oglašava Prevod: Fehér Illés

Forrás: Szabó Palócz Attila: VERSeny(v), Püski kiadó Budapest 2012.

Diana Uherek-Stevanović Prožimanje – Áhítat

Diana Uherek-Stevanović Garešnica 14. svibanj 1968. –

Prožimanje Klečim, ispred oltara vlastite savesti. Sklopljene ruke mole Boga u meni da ne odustane od prožimanja. Jutrimo se On, Ti i ja. Majska kiša nas umiva. Bićemo blagorodni.

Áhitat Lelkiismeretem oltára előtt térdelek. Összekulcsolt kezek kérik bennem az Istent ne mondjon le az áhítatról. Ébredünk Ő, Te és én. Májusi eső fürdet bennünket. Nemes-lelkűek leszünk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijanoci.com/zid/oeIEU1nZSN