Kiss-Teleki Rita Mozdulatlanság – Nepomičnost

Kiss-Teleki Rita Bonyhád 1975. július 5. –

Mozdulatlanság mint egy apró bogár – aki hogy ne vegyék észre rezdületlen marad – úgy tartom bent a levegőt és néhány másodperc alatt szétárad bennem a végtelen, én leszek az idő és bennem torpan meg a világ, majd rám hajol egy súlytalan sötétség… én ezt tanultam tőled, mozdulatlanság

Nepomičnost poput sitnog insekta – da ga ne bi primetili ne pomera se – vazduh tako zadržim te tokom nekoliko sekundi u meni beskraj se raširi, i vreme postajem i svet u meni zastane, potom neka bestežinska tama me obavija… od tebe sam to učila, nepomičnost Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera-tura.hu/kiss-teleki-rita-versei/

Konyári Mónika Mint a Klauzálon a fák... – Poput drveća na Klauzalu*…

Konyári Mónika Debrecen 1971. október 12. –

Mint a Klauzálon a fák... … a távolság peremén billegünk. Ember és törvény alkotta ültetési rend szerint. De ölelnénk, hajlanánk. Összefonódunk tudat- és felszín alatt, mint két platán. Mélyen, egymásból eredőn, akaró gyökérkarokkal éhesen, szerelemért kapaszkodunk. És odafenn: árnyékunk, egy kandeláber vérnarancs fényén hintázik egyre közelebb, míg az éjsötét földön is összeborulnak végre lombjaink. Zizegő nász-táncunkban összeérünk, szenvedélyünk néhány lehulló, szemérmes levél s felkapó szél hirdeti. Bevésett monogram-sebeid szerelmem gyógyítaná, és te ölelnél, olyan puhán, mint a Klauzálon a fényt a fák.

Poput drveća na Klauzalu*… …na rubu daljine se vrtimo. Po redu stvorenog od čoveka i zakona. Ali bi se grlili, gibali. Poput dva platana ispod razuma i površine se isprepletamo. U dubini, proističući jedni od drugih kao koren čvrstim rukama, izgladnelo za ljubav se hvatamo. A gore: naše sene na snopu krvavo crvenog svetla kandelabera sve bliže se ljuljaju, dok naše krošnje konačno i na mrklo mračnoj zemlji se priljubljuju. U svadbenom piru se dotičemo, naša strast nekoliko otkidan, čedan list je, nestašan vetar ju oglašava. Tvoje monogramu slične rane bi moju ljubav lečile, a ti bi me kao svetlost drveća na Klauzalu, tako meko grlio. *Klauzal – trg u Budimpešti Fordította: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Jovanka Stojčinović-Nikolić Voda u dodiru sa svijetom – A víz kapcsolata a világgal

Jovanka Stojčinović-Nikolić Ritešić  21. juni 1952. –

Voda u dodiru sa svijetom

Sve je brže kretanje vode u čaši
Uskoro će napustiti njeno dno
Gdje je nekad bilo najsigurnije

Čaša je mogla i da ne postoji
Tamo gdje sam je ostavila
Na prozorsku dasku Unutar granica
Da voda skapa od monotonije

Ovako se podiže nebu Kružno zarotirana
Kao da će probiti zid čaše

Čudim sa za šta se drže kapi
Dok voda se kreće iznad dna
Kao zemlja ispod nogu
Kao oči uvis žednu dok me prevode

Postoje riječi koje sa dna čaše iskaču u vrijeme
I u svakom trenutku Izvor se može dogoditi
Bez sjećanja da je u prostoru ovoga dana bio neko drugi

Na svaki moj pokret on bi se umnožio
Više nego što mi se čini

U mom srcu miješaju se vode
Pristigle duž jednog života

Izvor: http://sveske.ba/en/content/nasuprot-svom-ogledalu

A víz kapcsolata a világgal

A pohárban egyre gyorsabb a víz mozgása

Alját ahol egykor

Biztonságban volt hamarosan elhagyja

A pohár ott ahová tettem

Az ablakpárkányon lehetett volna

Akár nemlétező is Határai között

A víz egyhangúságban miért sínylődjön

Így az égbe emelkedik Megpörgetve

Mintha áttörné a pohár-falat

Csodálkozom a cseppek mibe kapaszkodnak

Míg a víz a pohár alja felett mozog

Mint láb alatt a talaj

Mint a szem míg a magasban szomjan vezet át

Bizonyos kifejezések a pohár aljáról az időbe ugranak

És minden pillanatban Forrás fakadhat

A nélkül hogy emlékeznénk valaki más is volt a teremben

Minden mozdulatomra csak szaporodna

Többszörösen mint ahogy nekem tűnik

Szívemben az élet folyamán

Érkezett vizek keverednek

Fordította: Fehér Illés

Snježana Rončević Rodoslov koferaša – A kofferesek családfája

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Rodoslov koferaša Ko sam majko? Lijeva ruka na koferu kćeri. Ko sam majko? Desna ruka na koferu sine. A pred nam prten put. Uska staza. Nema izazova. Draž putovanja nije iskušenje. O godine u kojima će rasti sitna čeljad. Mrtvo doba. Vještačko svjetlo slobodnih gradova grije glad, toli žeđ. Dug je red bijede pred tuđim pragovima. Ne tješite se, siti putnici ne grade ognjišta pored krajputaša.

A kofferesek családfája Anyám, ki vagyok? Lányom, bal kezed a kofferen. Anyám, ki vagyok? Fiam, jobb kezed a kofferen. Előttünk meg a kitaposott út. Csapás. Kihívás sehol. Nem próbatétel az utazás varázsa. Ó évek, melyekben az utódok nőnek. Holt idő. A szabad városok művilágítása éhséget melenget, szomjúságot olt. Idegen küszöbök előtt hosszú a nyomorsor. Ne vigasztaljátok magatokat, eltelt utas út-menti sírhant mellett otthont nem épít. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 38.

Danijela Trajković Доминиканско предграђе – Dominikai külváros

Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Доминиканско предграђе Хаљине које сам купила због тебе сањају сваке ноћи исти сан у дну ормара Када га отворим твоја мајица сасушени зној испод мишица рађа сузе нечујно Када ноћу устајеш да пушиш видиш мачку што спава на твом кревету Пожелиш да ми пустиш поруку да ми кажеш како хоћеш да шетамо улицама предграђа насељеним претежно доминиканским становништвом сликаш ме у светло-плавом тексас шорцу испред стара зелена улазна врата једне куће која нам се свиђа погађамо кад је која зграда саграђена кажеш да се полако враћамо до свог стана да се не изгубимо а ја кажем да никад нећемо бити изгубљени кажеш да сам у праву и твоје очи постају наше склониште Ипак уместо поруке изјуриш мачку на терасу и вратиш се да спаваш док се моје тело извија као затровани пас

Dominikai külváros A miattad vásárolt ruhákat minden éjjel azonos álom ringatja a szekrény mélyén Mikor kinyitom trikód az izmok alatt megszáradt izzadtság könnyet némán fakaszt Éjjel ha rágyújtasz láthatod ágyadon macska alszik Üzenetet akarsz küldeni hogy a túlnyomórészt dominikaiak lakta külvárosi utcákon velem szeretnél sétálni egy nekünk tetsző ház zöld kapuja előtt a világoskék texasi rövidnadrágban fényképezel találgatjuk melyik házat mikor építették emlékeztetsz ideje lakásodba visszatérni nehogy eltévedjünk én meg visszavágom sosem leszünk elveszettek mondod igazam van és szemed menedékünké válik Mégis üzenet helyett a macskát zavarod a teraszra és míg testem veszett kutyaként vonaglik nyugodtan alszol Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Trajković Oseti – Érzékek

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Oseti I koračam među stopalima otpalih tragova, među tragovima nestalih koraka. I prah sam... Na cipelama ti stojim, da ti vetar napuni usta. Da oblizuješ karmin svoga postanja. U očima da ti odsednem i kažem da Bistrica je više od imena. Na Sunce da ti Mesec bacim i palmu da ti dam. Maramicu na usta kad staviš, da osetiš moj dah. Kroz neuron kada protrčim, kapak da ti zatreperi. Iz kose dok ti kidam vlasi, da govoriš uvek — par!

Érzékek És a talpam körül hagyott nyomok között haladok, az eltűnt nyomok között. És por vagyok… Cipellődön állok. hogy szádat a szél töltse meg. Hogy létezésed kárminját nyalogasd. Hogy szemedbe fészkeljek és elmondjam, Tisztás egy névtől sokkal több. Napra menj, hogy eléd dobjam a Holdat és kezedbe pálmát adjak. A kendőt, ha szádra teszed, hogy leheletemet érezzed. Ha a neuronok között szaladgálok, szempillád megremegjen. És míg hajadból a szálakat szedem, egyre csak hajtogasd — pár! Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=1089.0

Diana Uherek-Stevanović Miris lipe – A hárs illata

Diana Uherek-Stevanović Garešnica 14. svibanj 1968. –

Miris lipe Na tronu želja ispod trepavica još uvijek te krijem dok budna sanjam da sam cvijet lipe, da ti se mirisom kroz pore širim čekajući da nam u ovom nedodiru najzad sretne se ljeto.

A hárs illata A kívánságok trónusán a szempillák alatt még mindig téged rejtelek ébren álmodom hársvirág vagyok pórusaidban illatával terjedek és várom hogy ebben az érintetlenségben végre a nyár megjelenjen. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.avlija.me/poezija/poezija-dijane-uherek-stevanovic-4