Stefan Višekruna Vjetrometina - obavest – Égszakadás - értesítés

Stefan Višekruna Trebinje 9. decembar 1991. –

Vjetrometina - obavest Pjesnik Stefan Višekruna u jeku pandemije virusa korona prije dva mjeseca, nakon prošlogodišnje "Pauk ili čovjek", objavio je drugu knjigu pjesama simboličnog naziva "Vjetrometina". Izdavač je Centar za afirmaciju stvaralaštva "Poetikum" iz Kraljeva, a kao recenzent knjige potpisan je ugledni negotinski pjesnik Vlasta Mladenović. Mladenović je rezimirao da je Višekruna čuvar našeg duhovnog i kulturnog nasljeđa i ujedno njegova nada. Njegove pjesme su prepjevane do sada na 7 jezika i objavljene u 10 zemalja, pojedine pjesme su mu zastupljene u svjetskoj antologiji poezije u Indiji u gradu Nju Delhiju. Njegova prva zbirka pjesama "PAUK ILI ČOVJEK" koja je objavljena prošle godine, prepjevana je na makedonski jezik od strane multitalentovanog umjetnika Saša Ognenovskog.

Égszakadás - értesítés Két hónappal ezelőtt, a koronavírus pandémia tetőzése idején, a múlt évi „Pók vagy ember” verseskötete után, megjelent Stefan Višekruna (Visekrúna Sztefán) montenegrói költő szimbolikus című „Égszakadás” verseskötete. Kiadó a kraljevoi „Poetikum” az Alkotómunkát támogató központ, recenzens pedig Vlasta Mladenović a tekintélyes negotini költő. Mladenović kiemelte: Višekruna szellemi és kulturális örökségünk őre, egyúttal reménye is. Költeményeit eddig hét nyelvre fordították és 10 országban vannak jelen. Pár költeménye jelen van az Új- Delhiben kiadott világköltészet antológiában. A „Pók vagy ember” verseskötete a múlt évben macedón nyelven is megjelent Saša Ognenovski fordításában. Fordította: Fehér Illés

Đorđe Kuburić Dreaming – Dreaming

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Dreaming Сањам те. Годинама и вековима. Увек. Никад те нисам видео. А знам како изгледаш. И чујем те. Ноћу. Нарочито ноћу, како се крадеш мојој постељи и целиваш ме плахо, меко, по коси. Не плаши се. Не плаши се бљеска из затворених ми очију. Јер ја тек те сањам и ослушкујем док бдиш и сијаш. Тихо, као анђео. Зашто бдиш? Неко мора бдети, речено је. Неко мора бити овде.* *Ф. Кафка, Ноћу

Dreaming Rólad álmodok. Évek óta, évszázadok óta. Szüntelen. Sosem láttalak. De tudom, milyen vagy. És hangodat hallom. Éjjel. Különösen éjjel, ahogy fekhelyemhez surransz és félszegen, gyengéden hajamat simogatod. Ne félj. Ne félj a lehunyt szemek mögötti villanástól. Mert rólad csak álmodok és hallgatom, ahogy virrasztasz és ragyogsz. Csendesen, angyalként. Miért virrasztasz? Valakinek virrasztani kell, állították. Valakinek itt kell virrasztani.* *F. Kafka, Éjjel Fordította: Fehér Illés

Izvor: Đorđe Kuburić: Zašto volim viski i druge izabrane pesme. Niški kulturni centar, 2006.

Vlasta Mladenović Znaš li ti, tigrice moja (6) – Tudod-e, tigrisem (6)

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Znaš li ti, tigrice moja (6) Znaš li ti, tigrice moja, da ja nemam spokoja dok tebi ne kažem stvari koje me muče, ma slušaj me, bar ti me slušaj. ( Pusti tog mačora nek mjauče.) Elem, znaš li ti da je zapaljena aleksandrijska biblioteka, do neba goreli su sveti spisi, tajne sveta; znaš li ti da je bombardovana srpska nacionalna biblioteka jednog tmurnog aprilskog jutra, da se ne bi znalo sutra šta je bilo juče. (Opet onaj mačak mjauče, ali čini mi se da sada zavija.) Znaš li ti, tigrice moja, da će opet biblioteke goreti i da će pisce spaljivati na lomači, al ti ne plači, ni jedan zločin nije savršen, uvek će se naći neki trag koji svedoči da duh svetli, a tirani-piromani gore u paklu.

Tudod-e, tigrisem (6) Tudod-e, tigrisem, míg gondjaimat neked el nem mondom, nyugalmam nem lelem, hát hallgass meg, legalább te halgass meg. (Hagyd azt a kadúrt, nyágogjon.) Na, de tudod-e, hogy az alexandriai könyvtárat felgyújtották, égtek a szent iratok, a világ-titkok; tudod-e, egy borus áprilisi reggelen lebombázták a szerb nemzeti könyvtárat, hogy ne lehessen tudni, tegnap mi volt. (Az a kandúr ismét nyávog, de most úgy tűnik, vonít.) Tudod-e, tigrisem, a könyvtár ismét égni fog és az iratokat máglyán égetik el, de te ne sírj, egyetlen gaztett sem tökéletes, egy nyom mindig marad, ami bizonyítja, a lélek ragyog, a zsarnokok meg a pokolban égnek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Faiz Softić Oči – Szemek

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Oči Redžepu Nuroviću, pjesniku Otkud znaš da tek sad Nisi progledao I iz dubine svojih zjenica Ugledao Nebo. Nebo koje se tušti I onda kada ga, Skriveni u svoje haljine, Prizivamo, Strepeći za svoju nejač I ono što se iz duše još ispililo nije. Evo noćas dok oči svoje Ne skidam sa bjeline plafona Na koji padaju svjetla grada Vidim Homera u bijelim haljinama Kako sa panja sred Rogozne tvoje Doziva Odiseja i pjeva. Njegov pomućeni vid preskaču srne Koje četvoronoški uskaču u tamu Koja ih skriva od puščane cijevi. O, ljepotice, čiste ko suze djeteta Koje doziva majku koje nema. Redžepe brate, dolazi juni, Tada miriše lipa cvat I znam da vidiš svaki list I laticu svaku koja odbacuje mirise – Uzdaha naših slast. Otkud znaš Da tek sad nisi progledao I dalo ti se vidjeti Ono što nikom nije. O, pjesmo moja, Prišapni pjesniku da sam nije I da me čak u daljini ovoj Pogled njegov Iz nevidjela grije.

Szemek Redžep Nurović*-hoz, a költőhöz Honnan tudod, hogy Nem most nyílt-e ki szemed És íme, szemgödröd mélyéből Megláttad az Eget. Az akkor is Elborult eget, mikor Ruhába rejtetten Gyengeségünktől És a lélekben lappangó Valamitől rettegve Szólítjuk. Ma éjjel míg a városi fény Által megvilágított Mennyezetet nézem Fehér ruhában Homéroszt látom Ahogy Rogoznád-on** egy tönkről Odusszeuszt hívja és énekel. Világtalan tekintetén át Őzek ugrálnak az őket Puskacső elől rejtő homályba. Ó, te nemlétező anyát hívó gyerekkönny-tiszta szépség. Redzsep testvér, itt a június, Mikor virágba borul a hárs És tudom, minden illatozó Sziromlevelet látsz – Kéjes sóhajtásunkat. Honnan tudod, hogy Nem most nyílt-e ki szemed Mikor láthatod azt, Amit senki sem lát, Ó, költeményem, Súgd meg a költőnek, nincs egyedül És még a távolból is, A láthatatlanból Tekintete melegít. * Redžep Nurović (Núrovity Rēdzsēp) – 1945. szerbiai bosnyák vak költő **Rogozna – Novi Pazar R. N. lakhelye melletti 1479 m. magas hegy Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Mirko Božić Ruke – Kezek

Mirko Božić Mostar 7. jun 1982. –

Ruke Uzet ću smrt u svoje ruke Kao posljednji čin otpora prema sebi Sam ću opaliti prekidač prije nego To bude morao učiniti netko Tko će za to trebati sudsko dopuštenje Moja smrt bit će samo moja Tvoj želim biti sve dok živim A kad jednom izgubim sposobnost Da sam obrišem vlastitu guzicu Tada ću za inat njoj i svima Uzeti stvar u svoje ruke I muški je privesti kraju Bez boli i žaljenja Posljednja sebičnost Kao let u slobodu A ti ćeš plakati I plakati I plakati

Kezek Nyakon csípem a halált Mint irányomban az ellenállás utolsó tettet A gyújtózsinórt magam gyújtom meg Még mielőtt más kényszerülne megtenni Akinek erre hatósági engedély kell Halálom az én halálom lesz Míg élek a tiéd leszek És ha egyszer már fenekem Képtelen leszek kitörölni akkor Dacolva vele mindenkivel Sorsom kezembe veszem És mint férfi végzek Keserűség nélkül Utolsó önző tett Röpte a szabadba Te meg sírsz És sírsz És sírsz Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://strane.ba/mirko-bozic-tri-pjesme/

Jász Attila Időfolyó – Reka vremena

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Időfolyó

Villányi László egyszer csak kötetébe

Megfeledkeztem gyerekkorom folyójáról, mert

a tengerre vágyakoztam folyton. Megfeledkeztem

a tengerről, mire végre a lábamat áztathattam benne.

Megfeledkeztem magamról, mikor a tenger azúrszürke

filmjét hívtam elő emlékneuronjaimból. És mennyit

kellett utaznom, hogy ezt az állapotot végre időben

elérjem? Utolérjem. Megérjem. Folyton folyvást.

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.

Reka vremena

U knjigu odjednom Lasla Vilanjija

Zaboravio reku mog detinjstva jer sam

uvek more priželjkivao. Zaboravio more

kad sam konačno noge u njemu kvasio.

Zaboravio sebe kad sam iz neurona sećanja

modrosiv film mora prizivao. I toliko sam

morao putovati da konačno to stanje

dostignem? Sustignem. Prestignem. Postojano.

Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás A múlt – Prošlost

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A múlt – Mi az ott a hátad mögött? – kérdezte Vadmalac a komájától. Úgy nézett ki, mintha bilincset vonszolna maga után. Mintha a derekától egy láncon húzna maga után valami súlyt, fémgolyót, bár maga a golyó nem látszott. Az ajtót is csak úgy tudta becsukni maga után, hogy átemelte előbb a súlyt a küszöbön. – Az az én múltam. Miután így szépen megvallotta, feltett ő is egy kérdést: – Miért, te hol hordod? Vadmalac kedvenc foteljében pöffeszkedett. A kérdést hallván előrehajolt, benézett a fotel alá, majd ezt mondta: – Lehet, hogy alattam foglal helyet. De nekem nem a derekam, hanem a homlokom szorítja.

Prošlost – Šta je iza tvojih leđa? – pitao je Vepar svog jarana. Učinilo se da iza sebe okov vuče. Kao da krstima neki uteg, možda metalnu kuglu tegli, iako kugla nije se videla. I vrata iza sebe tek tako je mogao zatvoriti ako najpre preko praga uteg prebacio. – Moja prošlost je. Nakon takvog priznanja jedno pitanje je i on postavio: – Zašto, ti gde nosiš? Vepar se u svojoj omiljenoj fotelji šepurio. Pitanje čuvši napred se sagnuo, pogledao je ispod fotelje pa rekao: – Moguće je da se ispod mene nalazi. Ali mi ne krsta nego čelo steže. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2020/05/20/gergely-tamas-a-mult/?fbclid=IwAR1pAeGhCUmlvgOREbdcD853NTnXLDJBZf-nu7MqhuPUrC9uuVf3CqN2MRs