Stefan Višekruna Budi nepokolebljiv – Rendíthetetlen légy

 

Stefan Višekruna Trebinje 9. decembar 1991. –

Budi nepokolebljiv   Budi nepokolebljiv kao slavuj dok uzdižeš slavopoj ljepoti bićem svojim.   Budi tajnovit poput noći  medju lupežima kojima  je otac purpurni bog.    Budi neosvojivi bedem  ispred vrata svoga srca.    Neka tvoj jezik nikada  ne bude prijatelj  sa ljudima koji  sramno likuju trgujući  tudjim bolom i nevoljom.

Rendíthetetlen légy   Mint a pacsirta, rendíthetetlen légy, míg lényeddel a dicsőség szépsége felé emelkedsz.   Mint az éj, titokzatos légy, a csibészek között, rózsaszín isten az apjuk.   Bevehetetlen vár légy, szíved kapuja előtt.   Sosem barátkozz olyan emberekkel, akik galádul akkor ujjonganak, ha mások fájdalmával, szerencsétlenségével kereskedhetnek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ana Seferović * (na kraju zavodljivih fabula) – * ( a csábító mesék végén)

 

Ana Seferović Beograd 1976. –

*
 
na kraju
zavodljivih fabula
na kraju pretople
neuravnoteženosti
smeje se i
pretvara žuti sumrak
u dve uzane linije
 
ti si moj brutalni muškarac
i volim te, to jest mislim da te volim, jer nisi nežan
ti znaš da je nežnost najokrutnija
taktika zavođenja
 
opet je pričala gluposti
 
ostala previše dugo budna i obučena
butina stegnutih u materijal
nove tehnologije:
podignite visoko zadnju ložu devojke!
i tajno upijala
nedozvoljeni metež
pod razuđenim senkama iskrivljenih
solitera
i pod krilima ptica
krilima aviona
 
Izvor: Ana Seferović: Zvezda od prah-šećera Udruženje književnika i književnih prevodilaca Pančevo 2012. 10. str.
 
 
*
 
a csábító mesék
végén
a forró tétovázás
végén
nevet és
a sárga naplementét
két vékony vonallá alakítja
 
te vagy az a durva férfi
akit szeretek, azaz gondolom, szeretlek, mert nem vagy gyengéd,
te tudod, hogy a gyengédség a csábítás
legádázabb eszköze
 
a nő megint ostobaságokat mondott
 
túl hosszan maradt ébren és ruhában
combját az új technológiával készült
anyag szorította:
lányok, a hátsó páholyt magasra emeljétek!
a torz toronyházak tagolt
árnyékában
és a madárszárnyak
a repülőgépszárnyak alatt
a tiltott zűrzavart
titokban itta
 
Fordította: Fehér Illés

 

Danilo Kiš Сватови – Násznép

 

Danilo Kiš
Subotica 22. februar 1935. – Paris 15. oktobar 1989. 

Сватови   Из мог дома излазе сватови Црни су ми однијели Мајку а бијели сестру Моме срцу једнако звучи пуцају ли звона ил звоне пушке Из мог дома излазе сватови. 1955.

Násznép   Otthonomból kivonul a násznép   A feketék Anyámat vitték el   a fehérek meg nővéremet   Számomra egyformán hangzik ha lőnek a harangok vagy harangoznak a puskák   Otthonomból kivonul a násznép.   1955.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.poezijasustine.rs/2017/09/danilo-kis-svatovi.html

Đorđe Kuburić Прејака је то слика – Túl merész ez a kép

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –  

Прејака је то слика   Требало је да ти кажем ајде са мном а не да цртам стрелице. Могао сам, можда, читати, цитирати Тракла: Пред твојим ногама отварају се гробови мртваца. Морао сам, ипак, схватити: прејака је то слика за оно што се, заправо, догодило. Ушла си и изашла. Уместо да дођеш и  одеш. Баш то – да устанеш и одеш. Да останеш.

Túl merész ez a kép   Mondanom kellett volna gyere velem nem nyilakat rajzolni. Talán Traklt olvashattam, idézhettem volna: Lábad előtt megnyílnak a sírhantok. Mégis, meg kellett értenem: ahhoz, ami tulajdonképpen történt túl merész ez a kép. Bementél és kimentél. Ahelyett hogy jössz és mégy. Éppen ez – hogy felállsz és mégy. Hogy itt maradj.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Зашто волим виски и друге изабране песме. Нишки културни центар, 2006.

Zoran Bognar Isčupala si me iz korena – Gyökereimből téptél ki

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Isčupala si me iz korena   Kažem: iščupala si me iz korena, prokleta godino... i ostavila samo strah, nesanicu, suze i bol...   I Nečastivi kad hoće da obori drvo (hladnokrvno) ispuca munju u njega: prvo (se pojavi) svetlost, brzo i snažno, a zatim ga obara bolno i polako...   Pretpostavljam da ti je scenario poznat, o ti, Srebrni demonu... Ali ne zanosi se previše: čovek niti živi, niti umire uzalud...   Beograd, 2012.

Gyökereimből téptél ki   Mondom: gyökereimből téptél ki, átkozott év… és csak az iszonyt, álmatlanságot, könnyeket meg a kínt hagytad…   A Tisztességtelen is, ha fát akar dönteni, (hidegvérűen) villámot küld rá: először a fény (jelenik meg), gyorsan és erősen, majd ledönti, lassan, fájdalmasan.   Feltételezem ismered a forgatókönyvet, ó te, Ezüst szellem… De túlságosan ne ujjongj: az ember hiába se nem él, se nem hal…   Belgrád, 2012.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.

 

Adrijana Marijanušić Да ли – Lehet-e

 

Adrijana Marijanušić Subotica 29. avgust 1970. –

Да ли
 
Да ли можемо заборавити корене
Бити било шта без станишта, куће, огњишта
Да ли можемо гледати небо широм отворених очију
Ако нам је мрак у души
Светлост не боји наш поглед
Пут испред нас је мрачан и тих
пун слутње
Ако сам искрена
Свака искреност мање боли од лажи
Свака реч је исцељење
Јер душа само мир тражи
Молим те Боже дај ми искупљење
Буди ми пријатељ
Буди ми спас
Шта после свега остаје
Зависи само и једино од нас…
 
Izvor: https://orfejsu.wordpress.com/category/pesnici-kluba-orfej/adrijana-marijanusic/
 
 
Lehet-e
 
Lehet-e gyökereket feledni
Lakhely, ház, családi tűzfészek nélkül egyáltalán élni
Tágra nyitott szemekkel az égre nézni
Ha lelkünkben homály uralkodik
Tekintetünket a fény nem festi
Utunk sötét és csendes
sejtésekkel telt
Őszinte vagyok
A hazugságnál az őszinteség kevésbé fáj
Gyógyír minden szó
Mert a lélek nyugalmat keres
Istenem segíts a vezeklésben
Barátom légy
Megmentőm
Hogy mindenek után mi marad
Egyedül tőlünk függ…
 
Prevod: Fehér Illés

Snježana Rončević Jedno od značenj ćutanja – A hallgatás egyik jelentése

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

 

Jedno od značenja ćutanja   Na vest da te volim, ćutanje objavi rat rečima.   Šapat je tek poznata, uspavljiva, rečenica. Rastanak.   Probuđen strah od samoće, mera je Prokrustovoj postelji.   Pomiče se granica uzaludnih zakletvi. Raseljavaju porodice starih graničara.   Korov raste tamo, gde smo zbog, zauvek, masline zasadili.

A hallgatás egyik jelentése   Hallván a hírt, szeretlek, a hallgatás hadat üzent a beszédnek.   Csak a suttogás ismert, altató, mondat. Elválás.   A magány ébresztette félelem, Prokrusztosz nyoszolyájának mértéke.   Elmozdulnak a hiábavaló eskük határai. Szétszélednek a régi határőr-családok.   Kóró nő ott, ahová, hogy mindörökké legyen, olajfát ültettünk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 84.