Маriја Najthefer Popov Izdaja – Ármány

 

Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. – 

Izdaja   Dama i prostakuša Kraljica i sluškinja Tama i svetlost Noć i Dan, Nesanica i miran san Usamljena  breza I hrastova šuma Ruža i ružin trn Voda i Žedj So i Hleb Bolest i Lek Leto i Zima Vrelina i Hlad Smeh i Plač Na kolenima I na tronu A sada sam Vitez i Žar U bitku vodim svoju Gore prozvanu kolonu Štit mi Kovala Istina Kroz plač A mač Ljubav i Izdaja U dogovoru

Ármány   Dáma és kurtizán Királynő és szobalány Homály és fény Nap és Éj, Alvászavar és békesség Magányos nyír És tölgyes Rózsa és tövis Szomj és Víz Só és Kenyér Gyógyszer és Betegség Nyár és Tél Hőség és Árnyék Kacaj és Könnyezés Térdre hullva Trónon ülve Most mint Lelkes vitéz Ütközetbe viszem Akiket fenn sorra vettem Vértem Sírás- és Igazság-kovácsolt A kard viszont Rajongás és Ármány Megbeszélés alapján   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović Jedan dan u Subotici – Egy nap Szabadkán

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Jedan dan u Subotici   (zahvaljujući, Djordju Kuburiću i Ilešu Feheru)   Mirna je Bačka, dan odiše toplinom jutarnjeg sunca, prolaze ljudi ulicom kojom je hodao Danilo Kiš, svako nosi svoje radosti i muke, to je sve što imaju u životu. Ja sam gost, slepi putnik na brodu za nigde, koji ovde vidi samo lepotu. Da nije poezije ne bih na pučini Panonije bio, da nisam snio sve bi sada bilo drukčije. Odlazim iz ovog sjajnog grada, sa željom da se opet vratim. Jedini smisao je nada.

Egy nap Szabadkán   (köszönve Djordje Kuburićnak és Fehér Illésnek)   Bácska nyugodt, kellemes meleg, napsugaras reggel, sokadalom az utcán, ahol egykor Danilo Kiš* járt. Örömük, bánatuk velük van, ez minden, ami az életből nekik jut. Vendég vagyok, potyautas a sehová hajón, aki itt csak gyönyört lát. Ha nem lenne költészet, nem a Pannón tengeren lennék, ha nem álmodoztam volna, most minden más lenne. Remélve, visszatérek még, hagyom el ezt a remek várost. Egyedül, aminek értelme van, a remény.   * Danilo Kiš (1935 – 1989.) magyar származású ismert szerb költő, műfordító.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zoran Bognar Šaptač, Ofejski budilnik – A súgó, az orpheuszi ébresztőóra

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Šaptač, Orfejski budilnik   Ne postoji ništa čudesnije od neprospavane noći za radnim stolom u društvu šaptača, tog volšebnog orfejskog budilnika, koji ti budi sazvežđa ispod kože, koji ti, kreativnim nemirom, blagosiljanu nervozu srca rasprostire po krvi, po noktima, po kostima…   Thessaloniki, 2002.

A súgó, az orpheuszi ébresztőóra   A munkaasztal mellett, a súgó, a titokzatos orpheuszi ébresztőóra társaságában átvirrasztott éjnél nincs csodálatosabb, a bőr alatt csillagképeket ébreszt, a szív megáldott feszültségét teremtőképes nyugtalansággal osztja szét a vérben, a körmök alatt, a csontozatban…   Thessaloniki, 2002.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013.

Izet Sarajlić Govorila si o snijegu – A hóról beszéltél

 

Izet Sarajlić
Doboj, 16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.

 

Govorila si o snijegu        Govorila si o snijegu koji je zavejao ulice. Govorila si o snijegu koji je zavejao naše zagrljene stope. A ja sam znao jedno: da te moram zadržati, barem dok tuguju drvoredi.       Ida voli me.        Topli kao Golfska struja znam oplovićemo sva mora nježnosti i bićemo jednom samo uspomene. Ali to je kraj balade a mi smo tek u sredini. Ida voli me.        Voli me Ida barem dok plaču drvoredi. Voli me Ida barem dok psalmuju vjetrovi. A poslije, voli me barem do moje smrti. Poslije, kad umru vjetrovi.       Voli me Ida kao da nikad nećeš otići.       Kao da ćeš otići sutra.

A hóról beszéltél   Az utcákat ellepő hóról beszéltél. A összekulcsolt lábnyomunkat ellepő hóról beszéltél. Én meg egyet tudtam: meg kell téged tartanom, legalább addig, míg a fasorok szomorúak.   Ida, szeress.   Tudom a Golf-áramhoz hasonló melegen bejárjuk a gyengédség tengereit és egyszer csak emlékek leszünk. De az már a vég, mi még középen vagyunk. Ida, szeress.   Szeress Ida, legalább addig, míg s fasorok sírnak. Szeress Ida, legalább addig, míg a szelek üvöltenek. Utána meg, legalább halálomig szeress. Utána, majd ha meghalnak a szelek.   Szeress Ida, mintha sosem mennél el.   Mintha holnap mennél el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor:  http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=853

Duška Vrhovac Česnica – Csēsznica

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

Česnica   Okrećemo je u krug tri puta da Bog pomogne da sreća posluži i da se čeljad složi. Potom svako za sebe tiho i pobožno miris te rumene pogače sliku porodične idile i trag detinjeg ushićenja negde u nedrima duboko zapretava: za srećna i za nesrećna vremena da se nađe.

Csēsznica*   Megforgatjuk, háromszor, hogy Isten segítsen, hogy szerencse, nyugalom kísérjen. Majd mindenki magában, csendesen, tejes hittel nagyon mélyre, keblébe rejti, a ropogós pogácsa illatát, a családi idill képét, a gyerekkori rajongás nyomát: hogy a boldog és boldogtalan napokban is kéznél legyen.   *csēsznica – ortodox szerb karácsonyi diós, mézes sütemény. Hagyományosan kerek tepsiben, kemencében sütik. A tepsiben szeletelik. Az első szelet a házé, a második a Karácsonykor betoppanó első vendégé, a harmadik a családfőé, a negyedik a háziasszonyé, majd a család többi tagja következik, életkor szerint.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.duskavrhovac.com/index.html

Sead Husić Sjećanje – Emlékezés

 

Sead Husić Tuzla 28. april 1986. –

Sjećanje   Trebalo bi ne zabrinuta nego mirna lica naviknuti se na život koji se pamti:   na vjetar, na gradove, na ljubav...   Trebalo bi vidjevši stećak, pod snijegom, zastati – slušajući tišinu i ljude što zabrinutih lica žive, misleći o djetinjstvu koje živeći iščezava.

Emlékezés   Nyugodtan, nem feszülten várakozva kellene az emlékünkben élő életet elfogadni:   a szelet, a városokat, a szerelmet…   A hó alatt stećakot* látva, meg kellene állni és – az élet folyamán tovatűnő gyerekkorra gondolva, a csendet és az aggódva élő embereket hallgatni.   *stećak (ejtsd: sztetyak) – eslsősorban a Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírköve.     Fordította: Fehér Illés

Izvor: Sead Hisić: Časopisne pjesme, Lijepa riječ Tuzla, 2020. str 11.

Simon Simonović Dugovi – Adósságok

 

Simon Simonović
Vranje 1946. – Beograd 2020.

Dugovi   Stisni vilice ako se već mora, Još jednom uzmi skalpel, Nipošto nemoj dugo da krvariš. Sve se plaća, dragi moj, posebno U poodmaklim godinama, na sitnice Potrošenim. Iznova, sam razluči Stvarno od prividnog, makar sutra Prekrajao granicu koju ćeš kasno Noćas obeležiti. Učini nešto, Koliko košta da košta, Izmeri teret, proveri dugove, Pređi ulicu – zamišljeno polje. A šta je preko puta, s one strane, Ne zapitkuj – ne sleduje ti drugi život.

Adósságok   Szorítsd össze állkapcsod, ha már muszáj, Még egyszer vedd elő a szikét, Véred sokáig semmi esetre se follyon. Barátom, mindenért fizetni kell, különösen Az előrehaladott években, az apróságokra Elherdáltakban. Újra, tegyél különbséget A valóság és látszat között, még akkor is, ha Holnap, a ma késő éjjel megjelölt határt Át kell lépned. Tegyél valamit, Kerül amibe kerül, Mérd le a terhet, ellenőrizd adósságod, Menj át az utcán – a képzelt mezőn. Hogy mi van ott, a túloldalon, Ne kérdezd – másik életet nem kapsz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : U Zoran Bognar: Novo raspeće Draganić Beograd 2007.