Keresés ebben a blogban

2021. január 15., péntek

Маriја Najthefer Popov Izdaja – Ármány

 

Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. – 

Izdaja
 
Dama i prostakuša
Kraljica i sluškinja
Tama i svetlost
Noć i Dan,
Nesanica i miran san
Usamljena  breza
I hrastova šuma
Ruža i ružin trn
Voda i Žedj
So i Hleb
Bolest i Lek
Leto i Zima
Vrelina i Hlad
Smeh i Plač
Na kolenima
I na tronu
A sada sam
Vitez i Žar
U bitku vodim svoju
Gore prozvanu kolonu
Štit mi
Kovala Istina
Kroz plač
A mač
Ljubav i Izdaja
U dogovoru
 

Ármány
 
Dáma és kurtizán
Királynő és szobalány
Homály és fény
Nap és Éj,
Alvászavar és békesség
Magányos nyír
És tölgyes
Rózsa és tövis
Szomj és Víz
Só és Kenyér
Gyógyszer és Betegség
Nyár és Tél
Hőség és Árnyék
Kacaj és Könnyezés
Térdre hullva
Trónon ülve
Most mint
Lelkes vitéz
Ütközetbe viszem
Akiket fenn sorra vettem
Vértem
Sírás- és
Igazság-kovácsolt
A kard viszont
Rajongás és Ármány
Megbeszélés alapján
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2021. január 14., csütörtök

Vlasta Mladenović Jedan dan u Subotici – Egy nap Szabadkán

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Jedan dan u Subotici
 
(zahvaljujući, Djordju Kuburiću i
Ilešu Feheru)
 
Mirna je Bačka,
dan odiše toplinom jutarnjeg sunca,
prolaze ljudi ulicom
kojom je hodao Danilo Kiš,
svako nosi svoje radosti i muke,
to je sve što imaju u životu.
Ja sam gost, slepi putnik
na brodu za nigde,
koji ovde vidi samo lepotu.
Da nije poezije
ne bih na pučini Panonije bio,
da nisam snio
sve bi sada bilo drukčije.
Odlazim iz ovog sjajnog grada,
sa željom da se opet vratim.
Jedini smisao je nada.
 
 

Egy nap Szabadkán
 
(köszönve Djordje Kuburićnak és
Fehér Illésnek)
 
Bácska nyugodt,
kellemes meleg, napsugaras reggel,
sokadalom az utcán,
ahol egykor Danilo Kiš* járt.
Örömük, bánatuk velük van,
ez minden, ami az életből nekik jut.
Vendég vagyok, potyautas
a sehová hajón,
aki itt csak gyönyört lát.
Ha nem lenne költészet,
nem a Pannón tengeren lennék,
ha nem álmodoztam volna,
most minden más lenne.
Remélve, visszatérek még,
hagyom el ezt a remek várost.
Egyedül, aminek értelme van, a remény.
 
* Danilo Kiš (1935 – 1989.) magyar származású ismert szerb költő, műfordító.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zoran Bognar Šaptač, Ofejski budilnik – A súgó, az orpheuszi ébresztőóra

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Šaptač, Orfejski budilnik
 
Ne postoji ništa čudesnije
od neprospavane noći za radnim stolom
u društvu šaptača,
tog volšebnog orfejskog budilnika,
koji ti budi sazvežđa ispod kože,
koji ti, kreativnim nemirom,
blagosiljanu nervozu srca
rasprostire
po krvi, po noktima, po kostima…
 
Thessaloniki, 2002.
 

A súgó, az orpheuszi ébresztőóra
 
A munkaasztal mellett,
a súgó, a titokzatos orpheuszi ébresztőóra
társaságában átvirrasztott éjnél
nincs csodálatosabb,
a bőr alatt csillagképeket ébreszt,
a szív megáldott feszültségét
teremtőképes nyugtalansággal
osztja szét
a vérben, a körmök alatt, a csontozatban…
 
Thessaloniki, 2002.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Albedo, Aura, Alhemija Draganić, Beograd 2013.

2021. január 13., szerda

Izet Sarajlić Govorila si o snijegu – A hóról beszéltél

 

Izet Sarajlić
Doboj, 16. mart 1930. – Sarajevo, 2. maj 2002.

 

Govorila si o snijegu     
 
Govorila si o snijegu koji je zavejao ulice.
Govorila si o snijegu koji je zavejao naše zagrljene stope.
A ja sam znao jedno:
da te moram zadržati,
barem dok tuguju drvoredi.  
   
Ida
voli me.     
 
Topli kao Golfska struja
znam
oplovićemo sva mora nježnosti
i bićemo jednom samo uspomene.
Ali to je kraj balade a mi smo tek u sredini.
Ida
voli me.     
 
Voli me
Ida
barem dok plaču drvoredi.
Voli me
Ida
barem dok psalmuju vjetrovi.
A poslije,
voli me barem do moje smrti.
Poslije,
kad umru vjetrovi.
     
Voli me
Ida
kao da nikad nećeš otići.   
  
Kao da ćeš otići sutra.     
 

A hóról beszéltél
 
Az utcákat ellepő hóról beszéltél.
A összekulcsolt lábnyomunkat ellepő
hóról beszéltél.
Én meg egyet tudtam:
meg kell téged tartanom,
legalább addig, míg a fasorok szomorúak.
 
Ida,
szeress.
 
Tudom
a Golf-áramhoz hasonló melegen
bejárjuk a gyengédség tengereit
és egyszer csak emlékek leszünk.
De az már a vég, mi még középen vagyunk.
Ida,
szeress.
 
Szeress
Ida,
legalább addig, míg s fasorok sírnak.
Szeress
Ida,
legalább addig, míg a szelek üvöltenek.
Utána meg,
legalább halálomig szeress.
Utána,
majd ha meghalnak a szelek.
 
Szeress
Ida,
mintha sosem mennél el.
 
Mintha holnap mennél el.
 
Fordította: Fehér Illés


Izvor:  http://www.jovicaletic.com/cms/?page_id=853

2021. január 12., kedd

Duška Vrhovac Česnica – Csēsznica

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

Česnica
 
Okrećemo je u krug
tri puta
da Bog pomogne
da sreća posluži
i da se čeljad složi.
Potom svako za sebe
tiho i pobožno
miris te rumene pogače
sliku porodične idile
i trag detinjeg ushićenja
negde u nedrima
duboko zapretava:
za srećna
i za nesrećna vremena
da se nađe.
 

Csēsznica*
 
Megforgatjuk,
háromszor,
hogy Isten segítsen,
hogy szerencse,
nyugalom kísérjen.
Majd mindenki magában,
csendesen, tejes hittel
nagyon mélyre,
keblébe rejti,
a ropogós pogácsa illatát,
a családi idill képét,
a gyerekkori rajongás nyomát:
hogy a boldog
és boldogtalan napokban is
kéznél legyen.
 
*csēsznica – ortodox szerb karácsonyi diós, mézes sütemény. Hagyományosan kerek tepsiben, kemencében sütik. A tepsiben szeletelik. Az első szelet a házé, a második a Karácsonykor betoppanó első vendégé, a harmadik a családfőé, a negyedik a háziasszonyé, majd a család többi tagja következik, életkor szerint.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.duskavrhovac.com/index.html

2021. január 11., hétfő

Sead Husić Sjećanje – Emlékezés

 

Sead Husić Tuzla 28. april 1986. –

Sjećanje
 
Trebalo bi
ne zabrinuta nego mirna lica
naviknuti se na život koji se pamti:
 
na vjetar,
na gradove,
na ljubav...
 
Trebalo bi
vidjevši stećak, pod snijegom,
zastati – slušajući tišinu i ljude
što zabrinutih lica žive,
misleći o djetinjstvu
koje živeći iščezava.
 

Emlékezés
 
Nyugodtan,
nem feszülten várakozva kellene
az emlékünkben élő életet elfogadni:
 
a szelet,
a városokat,
a szerelmet…
 
A hó alatt
stećakot* látva, meg kellene
állni és – az élet folyamán
tovatűnő gyerekkorra gondolva,
a csendet és az aggódva
élő embereket hallgatni.
 
*stećak (ejtsd: sztetyak) – eslsősorban a Boszniában élő bogumilok díszesen faragott középkori sírköve.  
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Sead Hisić: Časopisne pjesme, Lijepa riječ Tuzla, 2020. str 11.

Simon Simonović Dugovi – Adósságok

 

Simon Simonović
Vranje 1946. – Beograd 2020.

Dugovi
 
Stisni vilice ako se već mora,
Još jednom uzmi skalpel,
Nipošto nemoj dugo da krvariš.
Sve se plaća, dragi moj, posebno
U poodmaklim godinama, na sitnice
Potrošenim. Iznova, sam razluči
Stvarno od prividnog, makar sutra
Prekrajao granicu koju ćeš kasno
Noćas obeležiti. Učini nešto,
Koliko košta da košta,
Izmeri teret, proveri dugove,
Pređi ulicu – zamišljeno polje.
A šta je preko puta, s one strane,
Ne zapitkuj – ne sleduje ti drugi život.
 

Adósságok
 
Szorítsd össze állkapcsod, ha már muszáj,
Még egyszer vedd elő a szikét,
Véred sokáig semmi esetre se follyon.
Barátom, mindenért fizetni kell, különösen
Az előrehaladott években, az apróságokra
Elherdáltakban. Újra, tegyél különbséget
A valóság és látszat között, még akkor is, ha
Holnap, a ma késő éjjel megjelölt határt
Át kell lépned. Tegyél valamit,
Kerül amibe kerül,
Mérd le a terhet, ellenőrizd adósságod,
Menj át az utcán – a képzelt mezőn.
Hogy mi van ott, a túloldalon,
Ne kérdezd – másik életet nem kapsz.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: : U Zoran Bognar: Novo raspeće Draganić Beograd 2007.