Keresés ebben a blogban

2021. június 8., kedd

Mirko Božić Hiroshima – Hiroshima

 


Hiroshima
 
Jedna posve obična atomska bomba
Pala je jednog posve običnog jutra
Na posve običan grad
I posve obične ljude
Pretvorila u posve običan prah
 

Hiroshima
 
Egy közönséges reggelen
Egy közönséges atombomba
Közönséges városra esett
És a közönséges embereket
Közönséges porrá változtatta
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://strane.ba/mirko-bozic-tri-pjesme/


2021. június 6., vasárnap

Vlasta Mladenović У хрестоматитји Крупаре – A Daráló szedetében

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

У хрестоматитји Крупаре
 
У смирај дана,
ево ме на северу Бачке,
бескрајна поља равна,
где звезде језде,
трепере сјајне тачке.
 
И ја имам свог ата,
лирски ветар са јужних Карпата,
што ме носи,
што ме витла
изнад сваког зла.
 
Ја сам само папир
који дрхће на ветру,
али у Душанову,
у старој Крупари,
пронађох свој мир.
 

A Daráló* szedetében
 
Alkony,
Észak-Bácska, immár itt vagyok,
ahol a végtelen mezők felett
csillagok vágtatnak,
fénypontok remegnek.
 
Nekem is van paripám,
költők szele a Dél-Kárpátok alján,
az visz,
cipel
a megpróbáltatásokon át.
 
Csak szélben reszkető
papír vagyok,
de Zentaörsön,
az öreg Malomban,
megleltem nyugalmam.

 *Zentaörsön az üdülőteleppé átalakított Darálóban évek óta szombatonként irodalmi esteket rendeznek.

Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић: Правац, Пресинг Младеновац 2019. str. 17.


Vasa Pavković Морске звезде – Tengeri csillagok

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Морске звезде
 
Гледајући суве морске звезде... Петокраке...
 
Добро се сећам, увек је постојала та нелагодност
нисам имао више од седам година, а осећао сам је
интензивно, као и данас.
 
Гледајући суве морске звезде...
 
На неки начин живље тим јер мртве су и суве,
избледело црвене, као у светогр|у
 
морале су да буду убијене,
ту на тихоме морском жалу,
да би негде тамо, на континенту,
подупрте пепељаром,
живеле ко зна колико деценија,
док се не распрсну у прах
или их изједу, изнутра,
неки специјални црви.
 
Па ипак, мислим на њих,
као кривац што нису распарчане и бачене
назад, у море, да се множе ...
 
Гледајући суве звезде...
 
Као да ми мртве машу,
треперећи трепљама, опраштајући се
од горке, слане воде и свих оних
преломљених сунчевих зракова,
за које им се чинило да су вечни ...
 

Tengeri csillagok
 
Száraz tengeri csillagokat nézve… Ötágúakat…
 
Jól emlékszem, az a szorongás mindig létezett –
hét évesnél nem voltam több, de ugyanúgy
éreztem, mint ma.
 
Száraz tengeri csillagokat nézve…
 
Valahogyan még élénkebben, mert élettelenek, szárazak,
kifakult pirosak, mint az istenkáromlásban –
 
meg kellett őket ölni,
itt a csendes tengerparton,
hogy ott valahol, a kontinensen,
hamutartóra támaszkodva,
ki tudja hány évtizedet élnek
míg porrá nem válnak
vagy belül, holmi különleges férgek
szét nem rágják.
 
Mégis, bűnösként gondolok rájuk,
miért nem szabdalták őket szét és dobták vissza
a tengerbe, hogy szaporodjanak…
 
Száraz csillagokat nézve…
 
Mintha holtukban integetnének,
csápokkal remegve búcsúznak
a keserű, sós víztől és azoktól
a megtört napsugaraktól,
melyek számukra örökösnek tűntek…
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: На одморишту, Народна библиотека „Стеван Првовенчани“ Краљево, 2019. стр. 17.


2021. június 5., szombat

Snježana Rončević Od nove godine do dana Jovanovog – Újévtől Jovan napig

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Od nove godine
do dana Jovanovog
 
Ni dvadeseti dan vrata dveri ne otvaram.
Čekam.
Da srsi utihnu.
Da novom ognjištu dveri prepoznam.
Da se uklopim.
Da se naviknem.
Da naučim iznova kolaž napraviti.
Sklapam sličicu po sličicu iluzije
(…od maka, metana, teina, nikotina,
otrova duše, budućnosti ploda,
sjemena novog ljubavnika,
gadosti domorodnih, pakosti pristiglih…)
 
Komad po komad jetre Prometejeve sakupljam,
u noć krilata kad odbjegnem.
(Ovako se pali vatra…, a ovako prikovan umire).
 
Varam li se?
Kad se može život u sekundu sabiti?
Samrt je pred okom i utmulim palcem.
Nema zaborava.
Točak će ponoviti vrijeme.
Ja neću preživjeti dan poslije potopa.
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 46.
 
 
Újévtől
Jovan napig1
 
A bejárat ajtaját a huszadik napon sem nyitom ki.
Várom.
Hogy csituljon a borzongás.
Hogy felismerjem az új tűzhely bejáratát.
Hogy beilleszkedjek.
Hogy megszokjak.
Hogy újra megtanuljam a kollázst elkészíteni.
A látszatot képről képre állítom össze
(…mákból, metánból, teinből, nikotinból,
lélekméregből, a jövő terméséből,
az új szerető magjából,
az itteniek utálatából, a jövevények gyűlöletéből…)
 
Prométheusz máját darabonként gyűjtöm,
a menekülés szárnyas éjjelén.
(Tüzet így gyújtunk…, így meg megfeszítve pusztulunk).
 
Tévedek?
Egy pillanatba mikor lehet az életet sűríteni?
Szemünk és zsibbadt hüvelykujjunk előtt a halál.
Nincs feledés.
Ismétli az időt a kerék.
Az özönvíz utáni napot én nem érem meg.
 
1Sveti Jovan Krstitelj (Keresztelő szent János) ünnepe a Gergely-naptár szerint január 20.
 
Fordította: Fehér Illés


Anđelko Zablaćanski Пад у бездање – Zuhanás a feneketlen mélységbe

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –


Пад у бездање
 
Шта је страст
Љубав
Истина
Уме ли кроз тмину да слути
Твоје око
Шта незнање
Заблуда
Суштина
Умеш ли у себи наћи
Дубоко, дубоко
Или је све исто
Све просто
Све белина
 
Шта је реч
Ћутање
Говор душе
Умеш ли разазнати без усне
Без дланова
Шта празнина
Тегоба шта је
 
Кнедла сред гуше
Умеш ли дотаћи без
Разблудних снова
Или је све далеко
Све прашина и плод оскоруше
 
Шта је рађање
Живот
Шта умирање
Умеш ли с три прста десне руке
Да удишеш
Шта судбина
Аманет шта је
Шта битисање
Умеш ли у нигдини
Празним умом да запишеш
Или све биће корак
Горaк пад у бездање
 
 

Zuhanás a feneketlen mélységbe
 
Mi a vágy
Szerelem
Igazság
Képes-e szemed a homályon át
Sejteni
Mi a a tudatlanság
Tévedés
Érdemi rész
Képes vagy-e önmagadban megtalálni
A mélyben
Vagy minden ugyanaz
Egyszerű
Fehérség
 
Mi a szó
Hallgatás
Lélek-beszéd
Képes vagy-e ajak tenyér nélkül
Felismerni
Mi az űr
Mi a kín
 
Gombóc a torokban
Képes vagy-e feslett álmok nélkül
Érinteni
Vagy minden távoli
Por és berkenyetermés
 
Mi a születés
Lét
És a vég
Képes vagy-e jobb kezed három ujjával
Lélegzetet venni
Mi a sors
Mi a hagyaték
Meg a létezés
Képes vagy-e a seholban
Sivár elmével valamit is leírni
Vagy minden csak egy lépés
Keserű zuhanás a feneketlen mélységbe
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Анђелко Заблаћански: Ноћи бучјег зова, УПС Глушћи, 2020. стр. 88-89.


2021. május 30., vasárnap

Hodo Katal Berlin – Berlin

 

Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –


Berlin

Možeš li misli da skupiš, starče,
Samoga sebe, da sjetiš se?
Vidiš li dugu posle kiše
Što dvije polovine spaja
Tvoga krvotoka?
Sva obzorja neba
Bacaš u jezero Wann
Sa slikom zida
Što stanuje u mozgu nebesa.
Znam, onaj što po vatri gazi
Misli da skupi ne može,
Ne može da počne život
Od bola,
Od savesti,
Od čežnje.
Lebdiš, grade, uzdižeš se,
Hrana ti je sjećanje
Na samoga sebe, na pjesmu
Što vri, sa tvojih trgova mladosti.

Berlin

Te aggastyán, tudsz-e még gondolkodni,
Önmagadat vissza tudod-e idézni?
Eső után látod-e
A vérköröd két pólusát
Összekötő szivárványt?
A láthatárt,
A menny tudatában fészkelő
Fal képével együtt
A Wann tóba dobod.
Tudom, a tűzben gázoló
Gondolkodni képtelen,
A fájdalomtól,
A lelkiismerettől,
A vágytól
Képtelen új életet kezdeni.
Lebegsz, te város, sóhajtozol,
Emlékek éltetnek,
Az, amilyen voltál, az ifjúság terén
Felcsendülő  dal.

Fordította: Fehér Illés

 

Izvor: autor

2021. május 28., péntek

Slađana Milenković Stih otkucava srce – Szív diktálta sorok

 

Slađana Milenković Sremska Mitrovica 26. novembar 1973. –

Stih otkucava srce
 
Sad kad sam ja došla u godine dubokih bora
Ne znam više za tvoj zeleni pogled proleća
Stanem na vrata i čekam
Da se sagneš iz oblaka nerazgovetne oluje.
 
Neminovan rastanak s vetrom otkucava srce
Kad povlačenje se svira jutro i povečerje
Pogled sivi zamagljen traži svetlost
Sad kad sam ja došla u sećanje nekog leta
 
Dok još maštaju o meni sedokosi mladići
Neminovni talasi zaborava zapljuskuju
šetalište nekad užarenih pogleda
predali smo ga lako, zarad promenade jeseni,
hrleći u bolje sutra koje nikad ne dolazi.
 
Ničeg se ne sećam više.
Ili se sećam?
Nekakve obale, možda, ne znam čije,
nekakvih predela i ljudi
ali ni čamaca, ni slika, ni vina,
Udaljeni jedrenjak sećanja propinje se
ponekad na horizontu kad se sagneš iz te oluje oblaka
zelenim prolećem pogledaš moje blede bore
i poljupcem vetra opet
otkucava neminovan stih
godine poezije.
 
 

Szív diktálta sorok
 
Most hogy a mély ráncok évébe értem
Zöld tavasz tekintetedet többé nem ismerem
Ajtóban állva várom
Hogy a kusza viharfelhőből lehajolj.
 
Szív diktálja a széltől való elkerülhetetlen búcsút
Mikor a reggel és a napszállta takarodót fúj
Most hogy egy nyár emlékébe értem
Fényt homályos szürke tekintet keres
 
Most míg ősz ifjak álmodoznak rólam
Az egykor forró tekintetek promenádját
a feledés kérlelhetetlen hullámai csapdossák,
a soha nem érkező jobb jövőbe rohanva
könnyedén töröltük, az ősz sétányáért.

Immár vissza semmit sem idézek.
Vagy mégis?
Holmi holmi nem tudom kié partokat, talán,
holmi tartományokat és embereket,
de se csónak, se kép, se bor.
Az emlékezet távoli vitorlása néha a horizontra
lép, mikor abból a viharfelhőből lehajolva
sápadt ráncaimra zöld tavasszal tekintesz
és csókjával 
a szél ismét
a költészet évének elkerülhetetlen
sorát diktálja.

Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://nigdine.com/sladjana-milenkovic-pesme/