Jónás Tamás Álarcok – Maske

 

Jónás Tamás Ózd 1973. március 14. –

 Álarcok
 
az ablaknyitásban. ó, nem csak a nyár van.
pár igaz vallomás is harcol az igazsággal.
meg az a dobbanás is. szavak le nem fedik.
a redőny mögött az élet. Ha le is engedik.
egy arcban nem csak az ember. a mindenség, tudod.
az utca, platánfa, köd, fal. mind az otthonod.
pihennek benned múltak. álmodnak vén kezek.
ha behunyod, valójában kinyitod két szemed.
a kezedben nem sors van. van benne pusztulás.
a pocsolyákban nap, Hold, kis cipős gázolás.
erdőkben felhők, mélyen, torz bokrok között.
már nem tudom, hogy a hang zavar, vagy a csend örök.
és nem múlik el minden. semmi keletkezik.
az emberen át vezet út embertelen istenig.
a paplanok fehérek. mintájuk cifra tánc.
nem a tiéd a vers sem. pedig nem írta más.
 
Forrás: https://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/jonas-tamas-versei.html
 
 
Maske
 
u otvoru prozora. o, ne tek leto vijori.
sa istinom i nekoliko istinskih ispovesti se bori.
i onaj tutanj. rečima izraziti se ne da.
život iza zastora. Ako se i spušta.
u jednom licu nije tek čovek. i vasiona je.
ulica, platan, magla, zid. Sve to tvoj dom je.
u tebi prošlosti se odmaraju. ostarele ruke sanjaju.
ako zatvoriš, u stvari oba oka ti se otvaraju.
u ruci ti nije sudba. u njoj je raspa.
u lokvama sunce, Mesec, gaženje malih cipela.
u šumi oblak, u dubini, u nakaradnoj šikari se skriva.
više ne znam da li me muči glas ili večna tišina.
i ne prolazi sve. te ništa se ne rađa.
preko čoveka vodi cesta do nečovečnog gospodara.
jorgani su beli. ukras im je razuzdano kolo.
ni pesma nije tvoja. a nije neko drugi napisao.
 
Prevod: Fehér Illés  

Kántor Péter Mit kell tudnia Istennek? – Šta Bog treba da zna?

 

Kántor Péter

Budapest, 1949. november 5. – Budapest, 2021. július 21.

 Mit kell tudnia Istennek?
 
Istennek tudnia kell, hogy számítok rá,
hogy szükségem van rá,
hogy bízom benne,
 
hogy számíthat rám,
hogy szüksége van rám,
hogy bízhat bennem,
 
hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhet úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,
 
hogy bárhogy is forduljanak a dolgok,
nem viselkedhetek úgy, mint egy bankvezér,
vagy egy miniszterelnök, vagy egy szépségkirálynő,
 
hogy nem várom tőle, hogy porszívózzon ki mindent,
rázza ki a szőnyegeket, járjon úszni,
és hagyjon fel a dohányzással,
 
hogy ne várja tőlem, hogy porszívózzak ki mindent,
rázzam ki a szőnyegeket, járjak úszni,
és hagyjak fel a dohányzással,
 
hogy vegye számításba, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
ne akarjon tökéletes lenni,
és ne akarja a világot se tökéletesnek,
 
hogy számításba veszem, hogy nemcsak a jóból származhat jó,
és nem akarok tökéletes lenni,
és nem akarom a világot se tökéletesnek,
 
de hogy azért vannak határok,
hogy ne higgye, hogy elfejeltem neki
a jóvátehetetlen dolgokat,
 
hogy azért vannak határok,
hogy nem hiszem, hogy elfelejti nekem
a jóvátehetetlen dolgokat,
 
végül hogy ha senkinek senki, ő biztosan
tartozik nekem
magával,
 
hogy végül ha senkinek senki, én biztosan
tartozom neki
magammal.
 
Forrás: http://www.helyzetember.hu/6/elokep.htm
 
 
Šta Bog treba da zna?
 
Bog treba da zna da računam na njega,
da mi je potreban,
da mu verujem,
 
da može na mene računati,
da sam mu potreban,
da mi može verovati,
 
da može se svašta dogoditi,
ali poput nekog bankara, premijera
ili dive ne može se ponašati,
 
da može se svašta dogoditi,
ali poput nekog bankara, premijera
ili dive ne mogu se ponašati,
 
da ne očekujem od njega da sve očisti,
da tepihe istresa, da ide na plivanje
i da prestane pušiti,
 
da ne očekuje od mene da sve očistim,
da tepihe istresem, da idem na plivanje
i da prestanem pušiti,
 
da uzme u obzir, da dobro ne samo od dobrote potiče
i neka ne želi da bude savršen
i neka ne želi da svet bude savršen,
 
da uzimam u obzir, da dobro ne samo od dobrote potiče
i ne želim da budem savršen
niti želim da svet bude savršen,
 
da granice zato postoje
da ne poveruje da ću mu nepopravljive
stvari zaboraviti,
 
da granice zato postoje
da ne poverujem da će mi nepopravljive
stvari zaboraviti,
 
da na koncu konca ako niko nikome, on meni
sa sobom zasigurno
duguje,
 
da na koncu konca ako niko nikome, ja njemu
sa sobom zasigurno
dugujem.
 
Prevod: Fehér Illés

Imre Flóra Comjat – Comjat

Imre Flóra Budapest 1961. június 1. – 

Comjat   Provanszál lovag búcsúja kedvesétől   Hiszen ajándék volt, s én köszönöm. Nem zúgolódó szívvel indulok: Láttam hőségben reszkető napot, És ebbe a végső számkivetésbe Elkísér a két szemed ékessége, Ahogy a vígasztaló, gyönge hold Elkíséri az úton baktatót, Emlékeztetve a nap melegére: Velem marad az egyszer volt öröm Ezen a szélső, hosszú délkörön. Velem marad a kezed és a szád, A szempilláid árnyas erdeje, S jobban véd, mintha páncél rejtene, És hogy néztél, az rámsüt mindörökre Esendő testem fényköpenybe födve, És melegít a tested melege, A két karod, s hogy öleltél vele, S beleragyog ebbe a lassú ködbe Az emlék, csillaggá izzítva át Ajkaimon az ajkaid nyomát. És most és mindörökre tűzözön: Combizmaid combizmaim alatt S a két kezem között a derekad, És amíg a kettős éjszaka késik, Megérinteni tüzes kristálytűit Mellbimbódnak s a mind lázasabb Lüktetésben hullámzó válladat, S a tenyered élét csókolni végig - Lesz-e ilyen, utánam aki jön?

Comjat*   Oproštaj provansalskog viteza od ljubavnice   Ta poklon je bio, i zato se zahvaljujem. Na put bez gorčine u srcu polazim: Video sam kako sunce u vrućini titra I u taj konačan progon Sjaj tvoga oka me prati, Kao slabašan mesec Podsećajući na toplinu sunca Beskućnika prati  : Na tom krajnjem, dugačkom podneblju Jednom bila radost sa mnom ostaje.   Tvoja ruka, usne, senovita šuma Tvojih trepavica sa mnom ostaju I od pancira više čuvaju, Tvoj pogled za večnost me obavija, Tog grešnog tela mantil od svetla pokriva I toplina tvoga tela greje, A tvoje ruke, kako su me grlile, U toj usporenoj magli podsećanje, Trag tvojih usni preko mojih usana U zvezdani sjaj se pretvara.   I sad i zavek vatra koja sve guta: Tvoji butni mišići ispod mojih Tvoje stegno između ruku mojih I dok dvostruka noć kasni Dotaknuti užarene igle Tvojih bradavica i u grozničavim Otkucajima talasajuća ramena, I do besvesti ljubiti rub tvoga dlana – Biće li takav, koji posle mene dolazi?ű *comjat - oproštajna pesma, provansalski.   Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://epa.oszk.hu/01000/01050/00136/pdf/EPA01050_holmi_1990-01_058-060.pdf

Aranyi László Rendhagyó haibun – Nepravilan haibun

 

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Rendhagyó haibun
 
                     Világéletemben irtóztam attól,
                     ami szabályos, ép-egész, banális, érthető,
                                   átlátható, tiszta, egynemű.
Minden más, mint ahogy érzékeljük.
              Hiába változtatunk nézőpontunkon,
a kép nem teljes, valamit valami örökké eltakar.
Jégdarabkákká töredező a megismert,
       csak az önkényünk által kiragadott,
a változó öröklétbe konzervált elemeit ismerjük el  tudásunkként.
(Mondják, van, vagy volt a poharunkban valami…
Dehogy… Üres a kezdetektől…)
 
              Nem látjuk a kísértetszerűt, a megnyilvánulások mögött
óvatosan megbúvót,
       a fáklyánk fénykörén túli élő, s előttünk
                            összezáruló sötétség csodáit.
 
„Hű, de ostobára sikeredett az emberszabású” – legyint bosszúsan
       a megsántult, patás és körmös Úr… Miért nem a gyík, a pók,
                            vagy a darázs lett teremtő erejű?
              S Babalon Úrnő tovább őrzi titkait.
       Áttetsző, bíbor fátyla mögül jóízűen röhög rajtunk.
 
Forrás: https://www.szovetirodalom.com/2021/05/15/aranyi-laszlo-rendhagyo-haibun/
 
 
Nepravilan haibun¹
 
                     Od pamtiveka sam se od svega grozio
                     što je pravilan, čitav, banalan, razumljiv,
                                   providan, čist, istorodan.
Sve je drugačije no što osećamo.
              Zalud menjamo naše gledište,
slika nije čitava, nešto se nečim uvek zaklanja.
Upoznato na komade leda se razbija,
       samo što je samovoljno istrgnuto,
u promenljivu večnost konzervirane elemente priznajemo znanjem.
(Tvrde, u našoj čaši nešto ima odnosno bilo je…
Nikako… Od početka je prazna…)
 
              Ne primećujemo ono što je nalik utvari, što se iza pojava
oprezno skriva,
       izvan delokruga svetlosti naše baklje,
                           ispred nas zatvarajuća čuda tame.
 
„Do vraga, čovekolik kako je samo bedast” – odmahuje
       hrom, papkar i nokat Gospodin ljutito … Stvaralačku snagu
                            zašto nije gušter, pauk ili stršljen dobio?
              I Gospođa Babalon svoje tajne dalje čuva.
       Iza svog prozirnog, rumenog skuta nas sa užitkom ismejava.
 
¹ Haibun je u pravilu kombinacija odlomaka pripovedne ili esejističke proze stopljene s haiku. 
 
Fordította: Fehér Illés

Cirill Kabin Csaba Tusa a senkiföldjén – Okršaj na ničijoj zemlji

 

Cirill Kabin Csaba Szombathely, 1966. június 6. – 

Tusa a senkiföldjén   Egy foszlány az ágymellöli boldogságból. Felvillanó képek túlról. Bizonytalanságig fokozott tétlen mozdulatlanság, izzadtságban vacogó utolsó létélmény.   A táguló üregben alvadó szemek.   Kapaszkodni! Kapaszkodni az utolsó tekintetbe.   Feneketlen tisztaság. Fejvesztett közeledés az új értékrendbe.

Okršaj na ničijoj zemlji   Krhotina pored kreveta nastalog blaženstva. Zablistale slike sa one strane. Do neizvesnosti pojačana dokola nepomičnost, u znoju cvokotajući poslednji doživljaj.   U sve većoj šupljini oči koji se zgrušaju.   Hvatati se! Hvatati se u poslednji pogled.   Bezdana čistota. Izbezumljena selidba u nov poredak.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera-tura.hu/cirill-kabin-csaba-versei/

Tijana Rakočević Živa soda – Zsírszóda

 

Tijana Rakočević Podgorica 23. juni 1994. – 

Živa soda   Fond za zaštitu depozita Druga vrata lijevo Direkcija za kontrolu javnih prihoda Treća vrata lijevo Odjeljenje za naplatu potraživanja Druga vrata desno Služba za osiguranje motornih vozila Četvrta vrata lijevo Komisija za hartije od vrijednosti Peta vrata desno Šta čekaju ljudi pred svim tim vratima Gužva smrad galama Samo dolje niz hodnik U Kancelariji za ljudska prava Čovjek mirno ispija svoju dnevnu dozu gorčine Ne radeći ništa

Zsírszóda   Betétvédő Alap Jobbra a második ajtó Jövedelem-ellenőrző Bizottság Balra a harmadik ajtó Behajtási Osztály Jobbra a második ajtó Járműbiztosítási Igazgatóság Balra a negyedik ajtó Értékpapírokért Felelős Bizottság Jobbra az ötödik ajtó A felsorolt ajtók előtt mire várnak az emberek Tömeg bűz lárma Csak a folyosó végén Az Emberi Jogok Hivatalában Az ember semmit sem téve nyugodtan szürcsöli Keserűségének napi adagját.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Tijana Rakočević: Sve blistavi kanti JU “Ratkovićeve večeri poezije” Bijelo Polje 2018.

Irena Bodić Oblaci su niski – Alacsonyan szállnak a felhők

 

Irena Bodić Titel 8. januar 1959. – 

Oblaci su niski   Oblaci su niski, pašće. Ne spavam .   Na platnu gde urezujem svoj dah, ostaješ. Gde usna stiskom se spaja sa hladnom površi, hajdučka trava cveta.

Alacsonyan szállnak a felhők   Alacsonyan szállnak a felhők, leszakadnak. Virrasztok.   Ahová leheletemet a vászonra vésem, ott maradsz. Ahol az ajak a hideg felülettel egyesül, közönséges cickafark virágzik.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor