Keresés ebben a blogban

2021. november 11., csütörtök

Katarina Sarić Егзистенцијалана – Létfenntartási

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. –

Егзистенцијалана
 
(Посв. Жорж Санд)
Још један мој дан је упао у егзистенцијалне проблеме
и није било сигнала
Мрзјело ме да се пребацим на неки други канал
да провјерим каблове/контактирам оператера
Мрзјело ме и да устанем
 
Гађала сам га даљинским
 
Пријавиле су комшије
да стигао је нови пакет са брзим протоком информација
 
И док је моја слика прикачена за бандеру
 
ТРАЖИ СЕ:
/ЖИВА ИЛИ МРТВА/
 
отицала низ блатњаве поточиће
Чистачи су појурили да отчепе шахте
за слободан проток воде
 
Шутирам неку конзерву
ногу пред ногу
 
У ушима ми одзвања глас мог старог:
     -    Мора да ти је баба с Турчином згријешила!
или су ти замијенили у породилишту плахте
 
Нико си и ништа! 
/на ујчевину се лијену увргла/
 
Пропуштам мисли кроз колутове дима
 
Пушим к’о Турчин.
Лијена к’о лењивац.
 
Савијам се на боку
/па с бока на бок/
 
Пребацујем мисли с једне на другу страну
 
ТРАЖИМ СЕ
/МРТВА ИЛИ ЖИВА/
 
Налазим се у пакету.
И слијепо сам маче
које нико не жели и неће
да усвоји
које преносе од тетке до стрине
да не нађе пут до куће
да не прогледа
 
Нико сам и ништа.
/јер не могу бити било ко и било шта/
 
Не можеш ме мијењати као канале на сателитском пријемнику, стари мој…
 
Још један дан упада у технички проблем
 
/нема сигнала/
 
Izvor: autor
 
 
Létfenntartási
 
(George Sand tiszteletére)
 
Még egy napom létfenntartási gondokkal küzdött
és jel nem volt
Rühelltem holmi másik kanálisra váltani
huzalokat ellenőrizni/ szerelőt kérdezni
Rühelltem felkelni
 
Távirányítóval céloztam
 
Szomszédok jelentették
gyors hírátáramlást tartalmazó új csomag érkezett
 
És míg a villanypóznára akasztott képem
 
KÖRÖZÖTT:
/ÉLVE VAGY HALVA/
 
a sáros patakban csorgott
A szennytisztítók sebtében a lefolyókat tisztították
hogy biztosítsák a vízfolyást
 
Konzervdobozt rugdosok
lábat láb elé
 
Fülemben apám hangja cseng:
     -    Anyád valószínű egy törökkel vétkezett!
vagy a szülészeten a lepedővel együtt cseréltek
 
Senki és semmi vagy!
/lusta nagynénédre ütöttél/
 
Gondolatokat füstkarikákon keresztül engedek
 
Törökként cigizek.
A lustaságok lustasága.
 
Csípőmön hajlongok
/csípőről csípőre/
 
Gondolatokat egyik oldalról a másikra dobok
 
ÖNMAGAM KÖRÖZÖM
/ÉLVE VAGY HALVA/
 
Csomagban találom magam.
Vak kis macska vagyok
akit befogadni senki sem
akar
akit nagynénitől nagynéniig visznek
nehogy haza találjon
nehogy szemét kinyissa
 
Senki és semmi vagyok
/mert nem lehetek akárki és akármi/
 
Öregem, műholdas csatornákként nem változtathatsz…
 
Még egy nap technikai gondokkal
 
/nincs jel/
 
Fordította: Fehér Illés 



2021. november 10., szerda

Anđelko Zablaćanski Изван мене – Rajtam kívül

 


 Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Изван неме
 
Не знам куд ми одлази поглед
У ноћима бдења
Ни шта га на том путу чека
Иза Кумове сламе
 
Не знам ни да ли на прозору
Некада твом је био
Или је изван сна те срео
Неких векова прошлих
 
Не знам какво га јутро прене
Из несанице глуве
И тмине што у души чучи
Без реда и суштине
 
Не осетим ни кад се врати
У очи ми поспане
А знам да те је опет срео
По буђењу са осмехом
 

Rajtam kívül
 
Éjjelenként virrasztáskor
Nem tudom tekintetem merre jár
És azt sem azon az úton
A Tejút mögött rá mi vár
 
Azt sem tudom ablakodban
Egykor járt-e egyáltalán
Vagy álom-kívül találkozott veled
A múlt század derekán
 
A süket álmatlanságból
A lelkemet rend és értelem nélkül
Nyomasztó homályból
Nem tudom milyen reggel ébresztette

Azt sem éreztem álmos szemembe
Mikor tért vissza
De tudom ébredéskor ismét
Veled mosolyoddal találkozott
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Анђелко Заблаћански: Перо, метафоре, тинта, Удружење књижевника Србије, Београд. 2021. стр: 58.

Julijana Marinkovik Ljepota – Szépség

 

Julijana Marinkovik Resen 22. jul 1972. – 

Ljepota
 
Jedna žena
razbudi se
sa svjetlošću
na usnama
Potom pohita
prema vrtu
crvenih ljiljana.
Četiri stope
ocrtavaju se
pred zidinom
huk vjetra
Ona samo prozbori:
- Ja sam nedogled
pitome vode
a dan je već
obljubio zvijezde.
 

Szépség
 
Egy nő
ajkán
fényáradattal
ébred
Majd
a vörös liliomok
kertje felé szalad.
A várfal előtt
négy lábnyom
látható
szélsüvítés
Szól a lány:
- Én a szelíd víz
végtelensége vagyok
a csillagokat meg már
megerőszakolta a hajnal.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hrvatskiglas-berlin.eu/?cat=272

2021. november 9., kedd

Jász Attila Arány és mérték – Razmera i mera

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

                                                              Arány és mérték
 
(60/1)*
Mikor a már és még az élet vizét Issza**,
csupán a test öregszik, de ettől lesz tiszta.
Már nem teljesen ember, még nem egészen angyal,
hatvan apró szamuráj, rónin*** harcol egy naggyal.
 
 
(75/1)****
Mikor a már és még az élet vizét issza,
csupán a test öregszik, de ettől lesz tiszta.
Már nem teljesen ember, még nem egészen angyal,
hetvenöt apró részlet barátkozik egy naggyal.
 
 
*Villányi G. András Ébernek
**Kobajasi Issza (japánul: 小林一茶, Hepburn-átírással: Kobayashi Issa) (Kasivabara, 1763. június 15. – Kasivabara, 1828. január 5.) japán haikuköltő.
***Ebben az esetben az összes életben maradt szamuráj, aki az elhalálozott urat szolgálta rónin lett. A szamurájt hűbérura elbocsátotta szolgálatából. 
****Molnár Péternek
 

                                                                Razmera i mera
 
(60/1)*
Kad već i još vodu života Is/pij/a**,
tek snaga stari, ali tako će postati čista.
Već nije potpuno čovek, još nije potpuno serafim,
šezdeset sitnih samuraja, ronini*** se bore sa velikim.
 
 
(75/1)****
Kad već i još vodu života ispija,
tek snaga stari, ali tako će postati čista.
Već nije potpuno čovek, još nije potpuno serafim,
sedamdeset pet sitnih detalja druže se sa velikim.
 
 
*Andraš Vilanji G. Budnom
**Kobajaši Isa (japanski: 小林一茶, Hepburn-transkricijom: Kobayashi Issa) (Kasivabara, 15. juni 1763. – Kasivabara, 5. januar 1828.) japanski haiku pesnik.
***U ovom slučaju svi samuraji koji su nakon smrti gospodara živi ostali, ronini su postali. Samuraja je njegov gospodar iz službe otpustio.. 
****Peteru Molnaru
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: 

F

2021. november 8., hétfő

Gergely Tamás Mosoly a sötétben – Osmeh u mraku

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Mosoly a sötétben
 
     Vadmalac zenét hallgatott az éjszakában, s egyszer csak elmosolyodott. Számára ismeretlen zeneszám ment a rádióban, Corellit juttatta eszébe, bár nem Corelli volt, csak valamilyen hozzá hasonló egyszerű, őszinte zene. És elegáns. Talán éppen azért.
     A hálóban olyan sötét volt, hogy még Malacka sem látta meg az ő mosolyát, úgyhogy Vadmalac feltette magának a kérdést: „Hát akkor kinek mosolygok? Ha Malacka sem látja?”
 

Osmeh u mraku
 
     Vepar je u gluho doba noći muziku slušao i odjedanput se osmehnuo. Za njega nepoznata muzika na Korelija ga je podsetila iako nije bila Korelija, tek njemu slična jednostavna, iskrena. I elegantna. Možda baš zato.
     U spavaonici mrak je bila, tako njegov osmeh ni Prasica nije mogla videti te je Vepar sam sebi postavio pitanje: „Pa kome se ja smeškam? Ako ni Prasica ne vidi?”
 
                                   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#29

Podolszki József Súgjál – Šapni

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Súgjál
 
Mit mondjak
ha kihallgatnak majd
a szerencsések
 
súgjál
 

Šapni
 
Šta da kažem
ako će me sretnici
ispitivati
 
šapni
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 54. old.

2021. november 7., vasárnap

Ágh István A szökevények verse – Pesma odbeglih

 

Ágh István Iszkáz 1938. március 24. – 

A szökevények verse
 
Eljöttünk mindannyian.
Otthon csak kinőtt ruhánk,
kétes hírünk,
vénasszonyok szájától elfelejtve
romlunk egyenként,
anyánk sem tudja merre.
A reménység telepén
lődörgünk szabadnapokon,
zsebünkben cirkuszjegyek,
szétmorzsolt számlák,
görcsbegyűrt szerelmeslevél.
A szerencse-csillag alatt
asztalunkon száraz virág,
savanyú bor.
 

Pesma odbeglih
 
Svi smo otišli.
Kod kuće su tek naša iznošena odela i
sumnjiv glas,
od ogovaranja starica zaboravljeni
pojedinačno se kvarimo,
ni majke nam ne znaju, gde.
Slobodnim danima
na proplanku nade se potucamo,
u đžepovima karte za cirkuske predstave,
pocepani računi,
zgužvano ljubavno pismo.
Ispod zvezde sreće
na stolu nam je osušen cvet,
kiselo vino.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://meglepetesvers.hu/agh-istvan-a-szokevenyek/