Szuhay-Havas Marianna Szerepjáték – Uloga

 

Marianna Budapest, Szuhay-Havas 1968. augusztus 13. – 

Szerepjáték   Ma éjjel lidérc leszel, lobogó, hideg tüzedben csontomról húst eszel. Vérem rézedényben, ott fogod fel, hold alatt, mocsártól távol, kéj a fájdalommal, ahogy összevilágol, idegen kutyák árulnak el.

Uloga   Noćas bićeš utvara, iako plamti, hladna ti je vatra, a meso sa mojih kostiju hrana. Krv mi je sud od bakra, tamo ćeš shvatiti, daleko od močvare, ispod meseca, kako slast sa tugom se spaja, tuđi psi će te izdati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://ujkafe.website/?p=20498

Gergely Tamás Malacka – Prasica

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Malacka        Sötét volt még, mikor felébredt, de hogy hány óra, megsaccolni sem tudta - még erősen a téli napfordulóhoz közel éltek. Vadmalac viszont nem fordult, még az óra felé sem, annyira jó volt neki a dunyha alatt.      Annyira jó, hogy kimondta:      - Kérek még egy évet.      A többit majd meglátják...      - Egy évet? - kérdezte Malacka, aki mellette lapult a dunyha alatt. - És velem mi lesz?      "Hát igen, Malackával mi lesz?", töprengett Vadmalac. Egészen elgyengült a gondolatra. Úgyhogy kilökte csülkét a dunyha alól, menjen, főzze meg a kávét.

Prasica        Mrak je još bio kad se probudila, ali koliko je sati, ni bribližno nije znala – zimski solsticij je još jedva prošao. Vepar pak nije se okrenuo, ni prema satu, toliko mu je prijalo ispod toplog pokrivača.      Toliko dobro da je izustio:      – Molim još jednu godinu.      Ostalo će se videti…      – Jednu godinu? – pitala je Prasica, koja je ispod pokrivača pored njega ležala. – I šta će sa mnom biti?      „Da, šta će biti sa Prasicom?” razbijao je glavu Vepar. Skroz se raznježio. Oslobodio je kopita, neka krene – kafu spremiti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#69

Turczi István: Ima helyett – Umesto molitve

 

Turczi István Tata 1957. október 17. – 

Ima helyett   Nyugtalanságom magamban őrzöm mint levegő a por súlyát. Hajdani bőrömbe burkolózva lassan feloldódom áttetsző pórusaimban. Tekintetem alján rebarbara illatú a csend. A megtérés mögött könnyű hófúvás rejtezik. Áldom azt a téli éjszakát, mikor megkoccantak a fogaid és bebocsátást kértél hozzám

Umesto molitve   Nemir u sebi čuvam kao vazduh težinu prašine. U negdašnju kožu umotano u svojim prozirnim porama se polako rastvaram. Na dnu mog pogleda je tišina mirisom rabarbare. Iza razumevanja se lagana mećava skriva. Hvalim onu noć kad su ti zubi se zubi sudarili i kod mene utočište zatražila   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/325.html

Jász Attila Álomtestvér – Brat sna

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Csendes Sirály Toll   Álomtestvér   Testvéreim, ne féljetek tőle, barátkozzatok össze vele, még az életben, álomban a legkönnyebb találkozni vele, szoktatva magunk reggelente, amikor eljön értünk végleg, legyen már a barátunk, testvérünk.

Tihi Galeb Pero1   Brat sna   Braćo moji, nemojte se od nje plašiti, postanite prijatelji, još za vreme života, u snu je najlakše s njom se susresti, da se u jutarnjim satima   privikavamo da kad konačno po nas stiže neka bude naša prijateljica, naša sestra.   1Tihi Galeb Pero – nadimak autora   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://holdkatlan.hu/index.php/rovatok/magankanon/11293-magankanon-zsille-gabor-gondolatai-jasz-attila-alomtestver-cimu-verserol?fbclid=IwAR1z4jeFPKGZ9X42ADAbkspEEtrVOOLdB2IDZwdxJ7lmEAQY7uVwWM72fR8

Jovanka Stojčinović-Nikolić Од неба и земље преотето – Az égtől és a földtől elrabolva

 

Jovanka Stojčinović-Nikolić Ritešić  21. juni 1952. –

Од неба и земље преотето

Сад у овим позним годинама
(Кад тијело полако почиње из наших додира
Трнце да одбацује)
Све више једно другом личићемо
Имајући исте потребе
Можда навике или угризе кроз живот стечене
 
Свако ће имати своју болест - Своју омчу око врата
Своје даљине и вријеме излазака у шетњу са пријатељима
 
Своје замишљено огледало у рукама
Које ће слободно провлачити прсте кроз проријеђену косу
Или поправљати шал изабран баш за ту прилику
Дотезати кравату заустављајући се на излазним вратима
Као пред огледалом у излогу Као кад неког важног ишчекује(мо)
 
Знам Повремено ћеш ме водити за руку Повремено се
Окретати и жалити што Те године
Не посјетисмо Музеј Салвадора Далија
У шпанском градићу Фигуерасу или бар Малу собу
Испод приземља Музеја у којој леже Далијеви
Посмртни остаци 
Макар да свратисмо  у двориште
Гдје се налази „Црни кишни кабриолет“  из кога
Киша почиње да пада приликом сваког убаченог
Новчића у његову утробу
 
Ох како бих вољела да умјесто жала  носимо сјећање
Као на Карлов мост у Прагу са тридесет статуа
Светаца заштитника тога времена
(На којем су се одигравале највеће битке)
Међу којима су статуе Ћирила и Методија
Што се даноноћно огледају у звијездама
На дну Влтаве гдје бацасмо мале новчиће
За срећу чекајући да вода препозна наша лица
И оживи нам пламтеће жеље просвијетљене
До дана данашњег
 
Свако јутро када устајем и видим папуче
Које си ми уз кревет оставио
Сјетим се тренутака посебне разњежености
И унутрашње чистоте згуснуте у нашим тијелима
 
Иако сам из пуне у празну чашу и обрнуто
Разлијевала прелијевала и додавала вријеме
Корачајући ивицом насипа од снова
Сваки пут бих изнова
Простор у Малу звијезду претварала и
Трчала тамо гдје си ти
 
Твоја би сјенка У моју прелазила
 
Љубав је оно што сија међу њима
 
(Јер) Све сам у теби од неба и земље преотето
 
Izvor: autor
 
 
Az égtől és a földtől elrabolva
 
Ezekben a korosodó években
(Mikor a test érintésinkből lassan
elveti a tüskéket)
Egyre jobban hasonlítunk egymásra
Talán szokásból vagy az élet ejtette sebekből eredően
Igényeink azonosak
 
Mindenkinek megvan a saját nyavalyája – Hurok a nyakán
A barátokkal való séta meghatározott ideje és hossza
 
Mindenki kezében ott a képzelt tükör
Melyben megritkult haját ujjaival szabadon simogathatja
Vagy az éppen a kiválasztott sálat igazgathatja
Nyakkendőjét mielőtt a kapun kilépne rendbe teheti
Mint a kirakati tükörben Fontos személyt várva
 
Tudom Olykor kézen fogva fogsz vezetni Olykor
Forgolódsz és sajnáljuk hogy Abban az évben
Figueresben Abban a spanyol kisvárosban
Nem látogattuk meg Salvador Dali múzeumát vagy legalább a Múzeum
Földszintje alatti Kis szobát ahol Dali
Földi maradványai nyugszanak
Legalább az udvarba mentünk volna be
Ahol a „Fekete esőt hozó cabriolet“ található melyből
Minden érme gyomrába dobása után
Elered az eső
 
Ó a bánat helyett szeretném ha az emlékeket vinnénk magunkkal
Mint a harminc  korabeli védőszent szobrával
Díszített prágai Károly hidat
(Ahol a legnagyobb ütközetek zajlottak)
A csillagokkal éjjel-nappal vetélkedő
Cirill és Metód szobra is közöttük van
A Moldva mélyét ahová aprópénzt dobálva
Vártuk a szerencsét hogy arcunkat felismerje a víz
És felvilágosodott lobogó kívánságunkat
A mai napig éltesse
 
Reggelenként mikor felkeléskor az általad ágyam
Mellé készített papucsot látom
Felidézem a megható pillanatokat
A testünkben rejlő belső tisztaságot
 
Akkor is ha az időt a töltött pohárból az üresbe
És fordítva öntögetve adagolva
Az álmok peremén gyalogoltam
A teret újból és újból
Csillaggá alakítottam és
Hozzád szaladtam
 
Árnyékod Árnyékomba lépett
 
Szerelem az ami közöttük ragyog
 
(Mert) Az égtől és a földtől elrabolva benned élek
 
Fordította: Fehér Illés

Dušan Gojkov № 2 – № 2

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 2   šta bih sve mogao da kažem o dimnjaku crnom koji se vidi sa terase šta bih sve mogao da kažem o „načinu gospođe i obrazima seljanke” o pokisloj skadarliji o „monoklu” kod kojeg se sedi dok ne dođe vreme da se ode jer bi i konobari išli kućama šta bih sve mogao da kažem o cveću ukradenom pa poklonjenom nekom nepoznatom sa stola pored „prevari muža odlazeći da se počešljaš u nekom boljem hotelu” dođavola nikako da sretnem tu ines

№ 2   mi mindent tudnék mesélni a kéményről a feketéről a teraszról láthatóról mi mindent tudnék mesélni a „hölgyek mikéntjéről és a parasztlányok arcáról” a megázott skadarlijáról1 a”monokliról” ahol míg ki nem dobnak bennünket ülünk mert a pincérek is haza mennének mi mindent tudnék mesélni a virágról a lopottról majd ajándékba adottról egy ismeretlennek a szomszéd asztalnál „férjedet csald meg egy jobb szállodából való távozáskor fésülködj meg” az ördögbe is sehogy sem találkozok azzal az Inezzel2   1Skadarlija – ejtsd: Szkadarlija, belgrádi bohém városnegyed 2Inez – Inez, ne hagyd magad, Arsen Dedić horvát költő verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 8.

Đorđe Kuburić Лира – Líra

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Лирa
 
Орфеусе, струне твоје лире створила су годишња доба.
Васпотавила склад света.
Сјединила небо и земљу.
Од њеног титраја треперио је свет.
Птице и рибе плесале су.
Чувши песму Сирена, засвирао си и запевао лепше од њих.
Менаде су те растгале и  бациле у реку.
А твоја мртва глава, о дечаче,  плутала је и певала сетне песме.
А Зевс посла орла да лиру однесе на небо.
Одакле, сред збијеног звезданог јата, спокојно жмирка
и осујећује песнике.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020.
 
 
Líra
 
Te Orpheus, az évszakokat lírád húrjai teremtették.
Világ-összhangot alkottak.
Eget és földet egyesítettek.
Rezgésüktől a világ remegett.
A madarak és a halak táncra perdültek.
Hallva a szirének hangját, játszottál és tőlük szebben énekeltél.
Menádok szaggattak szét és dobtak a folyóba.
Halott fejed, ó ifjú, vízfelszínen lebegett és bús dalokat dalolt.
Zeusz meg, hogy a líra a mennyben legyen, sast küldött érte.
Onnan, a tömör csillag-raj közepéből gondtalanul szemlél
és gátolja a költőket.
 
Fordította: Fehér Illés