Keresés ebben a blogban

2022. február 3., csütörtök

Vasa Pavković Гледајући шумског пужа – Erdei csigát nézve

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Гледајући шумског пужа
 
Па и пуж је брз,
ако се пореди
с вечношћу –
 
Ту у фебруарској топлој ђуми,
пузио је према врху бреста
или према мени невидљивој тачки.
 
И све је било јасно:
што се брзине
вечности или смрти
или пужа
тиче.
 
Тог момента.
А онда је опет постало
мутно.
 

Erdei csigát nézve
 
És a csiga is gyors,
az örökléthez
viszonyítva –
 
Itt, a februári meleg erdőben
a szil csúcsa felé mászott,
vagy a számomra láthatatlan pont felé.
 
És minden egyértelmű volt:
ami a gyorsaságot,
az öröklétet, a halált
vagy a csigát
illeti.
 
Abban a pillanatban.
Majd ismét minden
összezavarodott.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: На одморишту, Народна библиотека „Стеван Првовенчани“ Краљево, 2019. стр. 11.

2022. február 2., szerda

Jász Attila A tükör túloldalán – Na drugoj strani ogledala

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

A tükör túloldalán
 
Egy nap, amikor tükörkép leszek csak,
ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza,
hogy minden rendben, érj hozzám, érints meg,
 
amikor majd tényleg csak egy tükörkép leszek,
megtudod, hogy szeretlek, mindig szerettelek,
imádattal követem minden mozdulatod,
 
akkor tükörkép leszek már csak benned,
és várlak a túloldalon, ha menned
kell, idő van, gyere utánam, kérlek.
 

Na drugoj strani ogledala
 
Jednog dana kad ću tek odraz biti,
nemoj me samog ostaviti, molim te, mahni
da je sve u redu, dodirni me, takni me,
 
kad ću zaista tek odraz biti,
saznaćeš da te volim, uvek sam te voleo,
svaki tvoj pokret sa obožavanjem pratio,
 
onda ću u tebi tek odraz biti
i čekaću te na drugoj strani, ako ćeš morati
krenuti, ima vremena, pođi za mnom, molim te.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás:  https://www.szifonline.hu/szepirodalom/kolteszet/2199-J_sz_Attila_versei

2022. február 1., kedd

Gergely Tamás Az erdei becsület – Poštenje šume

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Az erdei becsület
 
     Meggyengült volna a szeme? Vagy a távolság tette, hogy nem volt egészen tiszta, az erdőszélen mi is történik. Úgy látta, mintha a bossz egy jatagánnal leszelne egy-egy darabot az asztalon elhelyezett csomagból, s a sorban állók egyenként eltűnnének vele.
     Mintha zsírpapírba csomagolnák nekik, s ők azzal szaladnának haza.
     Mintha vaj lenne, egy táblából egy kiló. Vagy mintha szilvaíz.
     Mikor a komája megérkezett, megkérdezte:
     - Mit osztanak?
     - Az erdei becsületet osztják.
     - Kilóra? - kérdi Vadmalac.
     - Pofára - jön a válasz.
     Hát ezen a kérdező elgondolkozott. Bekövetkezett ugyanis, amitől tartott.
 

Poštenje šume
 
     Oslabio li mu se vid? Ili bilo je to zbog razdaljine, što mu nije bilo potpuno jasno šta se na rubu šume događa. Tako mu se činilo da jedan budža sa jataganom sa paketa na sto postavljenog komad po komad odreže a oni koji u red stoje uzimaju taj komad i odmah nestaju.
     Kao da u hartiju za masnoću nešto stave i oni time kući trče.
     Kao da je maslac, kilogram sa paketa. Ili kao da je slatko od šljive.
     Kad mu je jaran stigao, upitao:
     – Šta dele?
     – Poštenje šume.
     – Na kilu? – pita Vepar.
     – Na izgled – glasio je odgovor.
     Pa se duboko razmislio. U stvari dogodilo se to čega se bojao.
 
Prevod: Fehér Illés
 

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#8

Jóna Dávid A váza – Vaza

 

Jóna Dávid Budapest 1968. szeptember 9. –

A váza
 
Körülményekre fogtam;
Mint mikor leversz egy vázát,
s tajtékzod ki rakta oda?
dühösen, kérdően nézel szét
noha,
húsz éve áll ugyanazon helyen.
Tévedhetetlenséged és a váza
ugyanakkor tört szét,
és nem a történet ostoba...
 

Vaza
 
Na okolnosti sam mislio;
Kao kad jednu vazu srušiš
i pobesnelo pitaš ko je tamo stavio?
razjareno, upitno gledaš prisutne,
mada,
na istom mestu već dvadeset godina stoji.
Tvoja nepogrešivost i vaza
istovremeno su se razbile,
i nije pripovetka blesava…
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/jona-david-vedohalo-nelkul.html

2022. január 31., hétfő

Turczi István: Elfogy az ember – Čovek nestaje

 

Turczi István Tata 1957. október 17. – 

Elfogy az ember
 
     Dienes Eszter auspiciuma
 
Töredéknek lenni maga az élet.
Úgy gondol rá, ahogy a fű
hintázik a szélben.
Itt semmi se mozdul.
Nevek, arcok törlődnek,
vezeklő szürkében a táj.
Fekete tollú, fehér madár
röptét figyeli egyre,
mennydörgésből, villámokból,
állatok járásából jósol.
Feszültségeit nem földeli el az ég.
Már Eudémosz gyűrűje sem segít.
De minek is átkozódna:
a sötétség neki nem ellenség.
Egy távlatvesztésre hajló éjjel
visszahátrál a homályba,
hol lecsukhatja végre
kígyót agyaggá változtató szemét.
Elmegy a test a porhoz, mondja,
hiába tiltják.
A hosszan tartó álom büntetés.
Lejegyzi az első szót, mi ébredéskor
az eszébe jut. Tűzzel megtisztítja,
vízzel átmossa. Úgy gondol rá,
ahogy a fű hintázik a szélben.
 
 

Čovek nestaje
 
       Auspicium Estera Dieneša
 
Biti odlomak sam život je.
Kako trava u vetru se leluja,
tako misli na njega.
Tu se ništa ne miče.
Brišu se imena, lica,
predeo u ispaćenom sivilu je.
Let bele ptice crnog perja
svagda posmatra,
na osnovu grmljavine, sevanja,
hoda životinja gata.
Nebo njene napetosti ne pokopa.
Ni Eudemov prsten ne pomaže.
A što bi i proklinjala:
tama nije njen protivnik.
Jedne noći kad se perspektiva gubi
u nevid se vraća
da može konačno oči koje
zmiju u glinu pretvaraju zatvoriti.
Telo do prašine odlazi, kaže,
zalud zabranjuju.
San što dugo traje kazna je.
Zapiše prvu reč šta prilikom buđenja
na pamet joj pada. Vatrom čisti,
vodom pere. Tako misli na nju,
kako trava u vetru se leluja.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/1598.html

2022. január 30., vasárnap

Đorđe Kuburić Док ветар треском удара – Míg a szél dübörög

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Док ветар треском удара
 
Три ујутро.
Шетају мачке и пси мокрим двориштима.
 
И ми, некоћ, лута смо овом улицом.
 
Ловили смо окаснеле пацове
и поклањали их пијанцима.
 
Звецкају кораци у магли. Свеће горе на терасама.
 
Окружена си пругастим мраком
из ког, попут тигра, излеће
откуцај сата или гонга.
 
Оштар звук,
благи псећи угриз,
пријаће ти попут срка леденог чаја, додира хладне постеље.
 
Зато, хоћу да будеш ту, ноћас, док ветар треском удара
и разбија сва врата.
 
Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016.
 
 
Míg a szél dübörög
 
Hajnali három.
A vizes udvarokban macskák és kutyák sétálnak.
 
Mi is, egykor, ebben az utcában bolyongtunk.
 
Kései patkányokra vadásztunk
és ajándékként részegeknek adtuk.
 
A ködben lépések hallatszanak. A teraszokon gyertyák égnek.
 
Csíkos köd vesz körül,
melyből, tigrisként száll ki
az óra vagy a gong ütése.
 
Éles hang,
gyenge kutyaharapás,
jól fog esni, akár a jeges tea szürcsölése, vagy a hideg ágy érintése.
 
Ezért akarom, légy itt, ma éjjel, míg a szél dübörög
és ajtókat tör.
 
Fordította: Fehér Illés


2022. január 29., szombat

Dušan Gojkov № 5 - № 5

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 5
 
/ vidiš li me / kako sedim s glavom u šakama / dok kiša / dok ptice / a dok sunce /
 
/ ogromna činija puna grožđa na stolu / otkud mi ta uspomena / to je valjda bila neka proslava / ne znam / bilo je i čaša s vinom / moja lula / ona keramička / jedan fotoaparat amaterski / nečiji / gomila prljavih tanjirića / kašičica / moj musav pulover / prebačen preko naslona stolice / palica za kriket / pažljivo naslonjena na zid / peglaš moje košulje / gola do pojasa / prebacuješ kosu iza uha / hranim ptice mrvicama / sipam ih na prozorski sims / ptice u gomili / bore se za hranu / skaču jedna preko druge / guguču / guču / guču /
 
/ dišem duboko /
 
/ tvoja ruka u džepu mog mantila / prsti glatki hladni / kao smaragdi / ali to je neka druga priča / venecijanska /
 
/ iz moderne / neudobne / metalne stolice / posmatram odsjaj zalaska na sveže opranom prozoru / prijatelj gleda nekako preko mog ramena / u zid verovatno / o nečemu misli / u daljini u magli u sumraku / grade se nova naselja /
 
/ u uglu zablista komad stakla / bolest / visi na zidu / više kao dekor / nežan / plavičast dodir / puka slučajnost / bolje obavi poslove oblaci neće pobeći biće uvek na nebu iako ne baš isti no to i nije toliko važno / ne čekaj više telefonski poziv ili ono značajno pismo više nema nikog ko bi te pozvao bolje obavi poslove / misli na budućnost / eh / budućnost / pluća puna dima izbezumljene oči / pada / pada / zbijene duše ispod strehe / nebo eksplodira / dečak što se guši / u trolejbusu / punom senfa / a između zidina / debelih / ja sedim / patiniran / smeđa muzika / tamna pruga na svetloj pozadini / lelujavo prilazi / približava se / sve više / ljudima što sede / posmatraju svoje utrobe / kako sluzavo smrde s poda / gledam iz prikrajka / stresam se od zadovoljstva /
 
/ danas / kad pokušavam da se prisetim / gde sam sve bio / koja sam sve mesta / u životu / video / kakve sam crvenoplave zalaske sunca / posmatrao / u kojim sam se morima / kupao / kojim šumama / hodio / ne mogu /
/ glupo / ali ničeg se ne sećam / šteta / bilo je tu puno lepog /
/ verovatno /
/ ipak /
/ pamtim /
 
/ (degutantno, no šta ću) /
 
/ skoro svih mesta / i svih prilika / kad sam /
 
/ u automobilu / što je vozio serpentinama oko konjica / mnogo pre ovog najnovijeg / rata / bio sam još mali / preko svoje usnule sestre / ona je bila besna / a meni / iako mi je bilo loše / meni je ipak bilo zabavno / jer uvek je ona bila ta koja je meni smeštala zvrčke / u bolnici / kad su mi vadili krajnike / pa je i medicinska sestra / neka mlada / (mislim) / i lepa / (volim da mislim) / sedela na ivici mog kreveta / plakala / jer je detetu / meni / tako strašno loše / buffet brioni / u ulici ive lole ribara / tačno preko puta krčme boka / sad srušene / čučavac / eh da / u toaletu finog francuskog restorana / negde u aziji / pa u vojsci / kad smo opet kolektivno / jako sunce / i loš ručak / a kuvara nigde / da ga priupitaš / u svom krevetu kad sam / no to nije ni važno / osvestilo me je / pa sam prestao / kad me je neki momak / onako / reda radi / lupio u stomak / nasred ulice / u sred belog dana / baš bez razloga / a nisam ga ni poznavao / kad sam posle boce vina / otišao u podrum / gde je bilo puno ljudi / i muzika svirala glasno / pa na povratku / s kratkog službenog puta / po pantalonama kolege iz ’naše borbe’ / u autobusu punom novinara / e tad me baš nije bilo sramota / tad sam stvarno pokvario stomak
 
eto ovo me je podsetilo / ne znam kako / na ćebe na kojem smo / prostrtom po podu / prvi put vodili ljubav / a koju godinu kasnije u njega zamotali psa / kad je uginuo / mrtav pas u našem ćebetu / to mu dođe normalno / (kažu da se čak i šamael na kolenima moli / ali to ne pomaže / bar ne meni) /
 
/ eto i ti / crvenoplavi zalasci sunca / ma sigurno ih je bilo /
 
oh,
 
/ kako su lepi / čempresi uz groblje
 
Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 13 – 16.
 
 
№ 5
 
/ látod / ahogy fejemet tenyeremben tartva ülök / míg az eső / míg a madarak / míg a nap /
 
/ az asztalon szőlővel megrakott hatalmas tál / honnan ez az emlék / talán holmi ünnepély / nem tudom / borral tele pohár is volt / a pipám / az a kerámia / egy amatőr fényképezőgép / valakié / egy halom piszkos tányér / maszatos pulóverem / a szék karfáján lógott / krikett ütő / óvatosan a falhoz állították / ingemet vasalod / félmeztelenül / hajad füled mögé dobod / morzsával madarakat etetek / az ablakpárkányra szórom / az ételért harcolnak / egymáson keresztül ugrálnak / csiripelnek / csipcsirip / csipcsirip /
 
/ mélyen lélegzek /
 
/ kezed kabátom zsebében / ujjaid simák hidegek / mint a smaragd / de ez másik mese / velencei /
 
/ modern / kényelmetlen / fémszékből / a frissen mosott ablakon keresztül figyelem a naplementét / barátom valahogy vállam felett nézi / valószínű a falat / gondolatban / a messzeségben a ködben az alkonyatban / új települést építenek /
 
/ a sarokban üvegdarab villan / betegség / a falon lóg / inkább díszítésként / mellékes / kékes érintés / inkább tedd a dolgod a felhők nem szöknek el mindig az égen lesznek igaz nem ugyanazok de ez nem is olyan fontos / a telefonhívást ne várd többé azt a fontos levelet se senki sincs aki hívhatna inkább tedd a dolgod / a jövőre gondolj / ej / jövő / füsttel tele tüdő kétségbeesett szemek / esik / esik / lelkek szorosan egymás mellett az eresz alatt / robban az ég / a fulladó gyerek / a mustárral tele / trolibuszban / a vastag / várfalak közt meg / én ülök / patinásan / szürke zene / a világos háttérben sötét vasút / lebegve jön / közelít / mind jobban / az emberekhez akik ülnek / bensőjüket figyelik / ahogy a földről bűzt árasztanak / félre állva szemlélem / a megelégedettségtől remegek /
 
/ ma / mikor fel akarom idézni / mi mindenhol voltam / életemben / hány helyet / láttam / milyen vörös-kék naplementéket / figyeltem / mely tengerekben / fürödtem / milyen erdőkben / csatangoltam / nem tudom /
/ ostobaság / de semmire sem emlékszem / kár / sok minden szép volt /
/ valószínű /
/ mégis /
/ megjegyeztem /
 
/ (visszataszító, de mit tehetek) /
 
/ szinte minden helyet / minden alkalmat / amikor /
 
/ gépkocsiban vagyok / amely a konjic1 körüli szerpentineken járt / jóval a legújabb / háború előtt / még gyerek voltam / alvó nővéremen keresztül / dühös volt / de számomra / pedig rosszul voltam / mégis mulatságos / mert mindig ő volt az aki velem pimaszkodott / a kórházban / mikor mandulaműtétem volt / még a nővér is / valami fiatal / (gondolom) / és szép / (szeretek képzelődni) / ágyam szélén ült / sírt / mert a gyerek / én / olyan rosszul van / büfé brijuni2 / ivo lola ribar utca / pontosan a boka kocsmával szemben / a most ledöntöttel / guggolda3 / na igen / egy előkelő francia étterem mosdójában / valahol ázsiában / majd a katonaság / amikor ismét kollektíva vagyunk / erős napsütés / és rossz ebéd / a szakács sehol / hogy megkérdezd / saját ágyamban vagyok / de ez nem fontos / kijózanított / és abbahagytam / mikor egy suhanc / csak úgy / kedvtelésből /gyomron vágott / az utcán / fényes nappal / minden ok nélkül / és nem is ismertem / mikor egy üveg bor után / a pincébe mentem / ahol sok ember tartózkodott / és hangos volt a zene / majd hazafelé / a rövid hivatalos útról / munkatársunk „harcunkból eredő” nadrágjáért / az újságírókkal tele autóbuszban / na akkor éppen nem szégyenkeztem / akkor gyomrom tényleg émelygett
 
íme ez emlékeztetett / nem tudom hogyan / a takaróra / a padlóra terítettre amelyen / először szeretkeztünk / melybe pár évvel később a kutyát takartuk / mikor kimúlt / a takarónkban döglött kutya / ez természetes / (állítják még sámuel is térdelve imádkozik / de ez nem segít / legalábbis nekem) /
 
/és azok / a vörös-kék naplementék / biztosan voltak
 
ó
 
/míly szépek / a sír melletti fenyők
 
1Konjic – (Konyic) – helység Bosznia-Hercegovinában és a Neretva mellékfolyója
2Brijuni – szigetcsoport, helység, nemzeti park Horvátországban
3guggolda – guggolós wc, egyetemista koromban használt kifejezés
 
Fordította: Fehér Illés