|
Ићи |
Menni |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Keresés ebben a blogban
2022. március 3., csütörtök
Predrag Bjelošević: Ићи – Menni
2022. március 2., szerda
Radmilo V. Radovanović Тужна пјесма – Szomorú vers
Radmilo V.
Radovanović Divin
28. avgust 1957. –
Тужна пјесма
Узалуд сад
пишеш о оцу мајци завичају Херцеговини
Тужна су твоја
јадања јадиковке сјећања
Године су
прошле прошлост мало памтиш
Твој сан синоћ
биле су трешње зреле
Повратак на
праг своје куће препуне смирења
Да ту
изговориш ријеч у соби драгој
У тишини што
звони бојом твога гласа
Ту си некад
тражио љепоту летио за њом
Ту си окусио
радост живота на камену што стоји
Ту си видио
своје мале сирене вољене одбачене
Ту се десио
један велики тренутак смијех и буђење
Одатле си
донио овдје тужну пјесму у оку
Сјећаш се кад
си родитељима рекао лаку ноћ
Сад из те таме
једно те проклетство чека
Црква на Хуму
је затворена поноћних звона нема
Ту више никога
да неко некога закопа
Трује нас
далеке вечерња ватра југа и туга
Постајеш сам
власник таме у погледу свом
Стављаш неке
горде ријечи као стихове своје
Твоја патња
самог бога љути
Ти си закључао
сва врата бившег дома
Ходницима
празним нек стоглаве гује шиште
Сад си се
сјетио онога чега се ниси никад сјећао
То је та
звијезда која те одатле давно повела
То си ти некад
сад жив и здрав
Izvor: Радмило В. Радовановић: Орфејев
жал Артпринт Бања Лука и Клуб умјетничких душа Мркоњић Град, 2021.
Szomorú vers
Hiába írsz most apáról anyáról hercegovinai hazádról
Keseregsz panaszkodsz emlékeid szomorúak
Elmúltak az évek a múltból alig valamire emlékszel
Tegnap az érett cseresznyéről álmodtál és
A megnyugvást nyújtó otthonod küszöbére lépsz
Majd az oly kedves szobában beszélsz
A csendben mely hangod színével cseng
Itt kerested egykor a gyönyört és röppentél utána
Itt azon a kövön melyen állsz érezted meg szép az élet
Itt láttad meg a szeretett eldobott kis sziréneket
Itt történt meg az a nagy pillanat mosoly ébredés
Szemedben a szomorúságot innen vitted magaddal
Emlékszel mikor szüleidnek jó éjt kívántál
Most abból a homályból rád átok vár
Zárva a Dombon a templom elmarad az éjféli harangszó
Hogy valaki valakit eltemessen itt senki sincs
Távoli esték szomorú tábortüze mérgez bennünket
Tekinteteddel a homály tulajdonosa leszel
Saját soraidként büszke szavakat rakosgatsz
Szenvedésed csak istent bőszíti
Egykori otthonod ajtaját te zártad be
Százfejű kígyók sziszegjenek az üres folyosókon
Most jut eszedbe az amire sosem emlékeztél
Ez az a csillag amelyik téged innen elvezetett
Ez voltál és vagy most aki él és egészséges
Fordította: Fehér Illés
2022. március 1., kedd
Željka Avrić Бдење чисте душе – A tiszta lélek virrasztása
Željka Avrić Banja Luka
15. novembar 1964. –
|
Бдење чисте
душе |
A tiszta lélek virrasztása |
Dušan Savić Zapis pod Olimpom – Olümposz alatti jegyzet
Dušan Savić Banja Luka 21. avgust 1952. –
|
Zapis pod
Olimpom |
Olümposz
alatti jegyzet |
2022. február 28., hétfő
Hajnal Éva Végre – Najzad
Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –
|
Végre |
Najzad |
Turczi István: Filozófusbejáró – Ulaz za filozofe
Turczi István Tata 1957. október 17. –
Filozófusbejáró
Írok, áthúzom.
Felállok, lefekszem.
Jövök, megyek,
csak teám gőzölög.
Semmi izgalom, zaklatott
kiváncsiság.
Az idő sóval hinti
be a reggeleimet.
Kortyonként
elhatárolódom.
Egyre nehezebb
lesz mondani valamit.
Ezt is áthúznám,
de aztán mégsem.
Jól jöhet még
odaát. Jól jöhet még odaát?
Fűvel benőtt sírok
közt járkálok,
a nyomok szép
lassan semmivé enyésznek,
és az sem segít,
hogy az imént szoktam le
a vágyakozásról.
Mindenki magában vezekel.
Nézem a
jegyzeteimet, van belőlük bőven:
Platón épp egy
költői versenyre készül;
Augustinus egy
Rómába induló hajóra száll;
Montaigne
hosszasan beszél a betegségeiről,
kopasz fejéről és
dús bajuszáról. A „tiszta ész”
nevében ehhez fűznék
valamit, de Machiavelli
szerint „ez nem a
legalkalmasabb időpont arra,
hogy ellenséget
szerezzek magamnak.”
Kierkegaard szakít
Reginével, és meg sem áll
Berlinig, ahol
szobát vesz ki a Gendarmenmarkt
közelében, de ki
sem mozdul onnan. Ellenben
Nietzsche a
kreatív lelkesedés korát éli
hosszú sétái során
a festői silvaplanai tónál.
Az első
világháború akkor ér véget, amikor
Wittgenstein
befejezi az Értekezést, amelynek
legutolsó mondata:
„Amiről nem lehet beszélni,
arról hallgatni
kell.”
Jövök, megyek,
kihűlt a maradék teám.
Susogást hallok,
minden hang egy homokszem,
és egykedvűn
pereg. Egykori kezemmel
végigsimítom régi
arcomat.
Csak a mosoly nem ismerős.
A vers, amit
mindig meg akartam írni,
csendesen kimúlt.
Forrás. a szerző
Ulaz za filozofe
Napišem, precrtam. Ustajem, legnem.
Šećkam po sobi, samo se čaj isparava.
Nikakvog uzbuđenja, uskomešane znatiželje.
Moja jutra vreme posoli.
Gutljaj po gutljaj se ograđujem.
Sve teže će biti nešto reći.
I to bi precrtao, pa se predomislio.
Preko još može poslužiti. Preko još može
poslužiti?
Između travom obraslih grobova hodam,
tragovi pomalo iščezavaju te ni to
ne pomaže da od žudnje sam malopre
odvikao. Svako u sebi se okaja.
Svoje beleške gledam, mnogo ih je:
Platon se baš na takmičenje poezije sprema;
Avgustin se na brod što u Rim plovi ukrca;
Montenj nadugo o svojoj bolesti, ćelavoj glavi i
silnim brkovima priča. U ime „zdravog razuma”
tome bi nešto dodao, ali po Makijaveliju
„za to da sebi protivnika stvorim
nije baš najpogodniji momenat.”
Kirkegor ostavlja Reginu i do Berlina se ne
zaustavlja gde u blizini Gendarmenmarka sobu
uzima ali od tamo se ne miče. Međutim Niče
tokom šetnji pored idiličnog jezera Silvaplana
na vrhuncu kreativne ushićenosti je.
Prvi svetski rat tad se završava kad
Vitgenštajn Raspravu završi čija je zadnja
rečenica: „O čemu se ne sme pričati,
ćutati treba.”
Šećkam po sobi, ostatak čaja se ohladilo.
Šuštanje čujem, svaki glas je po jedno zrno peska
i ravnodušno se vrti. Nekadašnjom rukom
svoje lice gladim.
Samo osmeh je stran.
A pesma, koju sam oduvek hteo napisati,
tiho se ugasla.
Prevod: Fehér Illés
2022. február 27., vasárnap
Jász Attila Gázol át az alkonyon – Preko sutona gazi
Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –
|
Gázol át az alkonyon |
Preko sutona
gazi |


