Snježana Rončević Most na rijeci za nigdinu – Híd a sehol-sincs folyón felé

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Most
na rijeci za nigdinu¹
 
Svako stranja vlastitim bogazmom.
 
Zmijin svlak u tjesnacu ostavljamo,
Svakodnevno kožu mijenjajući.
 
Ti u ruci nosiš kamen,
uzaludan teret kog se ne odričeš.
 
Put zasipaš memljivom prašinom.
Siguran hodiš, tragom rijeke,
koja ti je teret oblikovala.
 
Ja dohodim, suprotnom obalom.
Vrletnu prtinu, neplodne ilove,
u utrtu putanju pretvaram, koračanje ponavljajući.
 
Put kad stane, pred tjesnacem,
iz vimena izvora, ponornica kad poteče,
pružićemo ruke i u vodu zagaziti.
 
Oblutak, sličan tvome, na dnu rijeke naći ćemo.
 
¹4. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 21.
 
 
Híd
a sehol-sincs felé folyón¹
 
Mindenki saját ösvényén topog.
 
Bőrünket naponta váltva
hagyjuk a szorosban a kígyó öltözetét.
 
Kezedben követ viszel,
felesleges terhet, melyről nem mondasz le.
 
Dohos porral hinted be az utat.
Biztosan haladsz a terhedet kialakító
folyó nyomán.
 
Én az ellenkező oldalon menetelek.
Lépteimet ismételve a meddő földet,
a meredek sziklást kitaposott úttá alakítom.
 
Az út végén, a szorosban,
mikor a forrás tőgyéből elered a búvópatak,
egymás kezét fogva a vízbe gázolunk.
 
A kavicsodhoz hasonló kavicsot a mederben leljük.
 
¹A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 4. verse
 
Fordította: Fehér Illés

 

Đorđe Kuburić Прозор у двориште – Udvarra tekintő ablak

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Прозор у двориште
 
Видим
један једини, статични кадар,
посве статичан.
Зелене четинаре.
Разбарушену живицу.
Шарене гербере и рујне мушкатле.
Петоније што ројтају се мердевинама и љубичасти насад лаванде.
Усахло стабло кајсије у суседном вилајету.
Поспану мачку.
Једино што креће се
јесте узнемирени пас, спреман да залаје те потрчи ка улици.
И благи шум лишћа. Треперење замируће месечине над разиграним сабласним сенкама.
Звезде које се гасе.
И сунце
што – тамо негде – запалиће пучину.
Обасјати олијадере и тајанствене силуете удаљених острва.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народба библиотека „Стеван Првовенћани“, Караљево 2016. стр. 11.
 
 
Udvarra tekintő ablak
 
Egyetlenegy
mozdulatlan, tényleg mozdulatlan képkockát
látok.
Zöld tűlevelűeket.
Rendezetlen sövényt.
Tarka gerberákat és piros muskátlikat.
Létráról lógó petúniákat és lila levendulapalántákat.
A szomszéd portán kiszáradt sárgabarackot.
Álmos macskát.
Ami egyedül mozog
az az utca felé rohanó, ugatásra kész dühös kutya.
És a levélsusogás. Szertefoszló holdfényrezgés a kísértetiesen pajkos árnyak felett.
Tovatűnő csillagok.
Meg a nap
mely – ott valahol – nyílt tengert lobbant majd lángra.
Babérrózsákat és messzi szigeteket titokzatos árnyképeket borít fénybe.
 
Fordította: Fehér Illés

Dušan Gojkov № 22 - № 22

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 22   mahnito sam otkinuo komad svoje utrobe bacio ga na mermerni pod u hodniku a vani je padalo već danima godinama prokleto bilo i kišne gliste su bežale iz raskvašene zemlje na beton

№ 22   eszelősen szakítottam ki gyomromból egy darabot a folyosón a márvány padlóra dobtam kinn meg esett már napok évek óta átok volt az átázott talajból az esőgiliszták is a betonra menekültek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 44.

Markovics Anita Razglednica – Razglednica

 

Markovics Anita Pécs 1980. március 15. – 

Razglednica   üdvözlet, barátom e sehonnani szél szétszórt égtájakra követ mólókról lógatom le lábam fejbe ver a napsugár is megesznek a halak madarak gyomrában szállok az égbe mágneses erővonalakat követek Afrikába s vissza és ha pihenni utazol egy giccses olasz naplemente alatt fűszeres vacsorád is én leszek - másodszorra is - jól vagyok, mondom ott vagyok mindenhol de te sehova sehova ne kövess

Razglednica   pozdrav, prijatelju   ovaj vetar od niotkuda na razbacane strane sveta me prati noge mi sa dokova vise i zraci sunca glavu udaraju ribe pojedu na nebo u želudcima ptica letim linije magnetnih sila pratim u Afriku i nazad i ako na odmor kreneš ispod talijanskog sladunjavog zalaska sunca ja ću ti i večera biti – i drugi put –   dobro sam, velim svugde sam ali me ti nigde nigde me ne prati   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=17413

Szente B. Levente: (a csönd szívében) – (u srcu tišine)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(a csönd szívében)   a csönd szívében – mondta egy barátom – az állatok holtan születnek de magukkal viszik a szellemet   hegyek nőnek ma is helyükben és templomok és csodák – egyformák esténként amikor feléjük szállnak az imák   – rút repedt görbe-tükröm előttem látom törpe vagyok nem búbos fehér-fekete nyakig görbe   estére ha megpihenek hallom –  fel-fel szusszannak a gyökerek dülledt hátú göröngyök között gyilkosok lábnyomát dugdossák

(u srcu tišine)   u srcu tišine – reče mi jedan prijatelj – životinje mrtvo rode ali duh sa sobom nose   na svojim mestima i danas brda i crkve i čude rastu – uveče kada prema njima molitve lete jednaki su   – ispred mene ružno napuklo grbavo ogledalo je vidim patuljak sam ne ćubast crno-beli do vrata iskrivljen   uveče ako sam odmoren čujem – koreni kat-kad se uzdišu između iskrivljenih leđa grumena tragove ubica skrivaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Gergely Tamás Vége szakad – Prekida se

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Vége szakad          Komája hozta a hírt, hogy az emberi civilizációnak hamarosan vége.        - Vége szakad - így fejezte ki magát. Vadmalac megijedt a szótól.        Vadászszékén ült, úgy érezte, a hír hallatán az süllyedt egy fokot befele, a talajba.        - A tolvajokból válnak a vezetők - próféciált tovább a koma. Vadmalac szerint az máris bekövetkezett.        - A bölcs emberek visszavonulnak a magánéletbe.        Stimmel. Még egy fokkal lennebb.        - A munkanélküliek száma megnő.       Egy újabb fok.        - A tisztelet azoknak jár ki, akik nem érdemlik.        Vadmalac a fejét fogja. Nem akarja tovább hallgatni.        Süllyed.

Prekida se         Vest da civilizaciji čovečanstva uskoro kraj doći jaran je doneo.      – Prekida se – tako se izrazio. Vepar se od same reči uplašio.      Na lovačkoj stolici je sedeo te čuvši vest činilo mu se da za stopu tone, u zemlju.      – Lopovi će postati rukovodioci – pametovao je dalje jaran. Po Vepru to se već desilo.      – Pametni ljudi se u privatan život povlače.      Štima. Još jednu stopu niže.      – Broj nezaposlenih će se povećati.      Nova stopa.      – Čast onima pripada koji to uopšte ne zaslužuju.       Vepar se za glavu uhvatio. Ne želi dalje da sluša.      Tone.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#164

Turczi István: Hatsoros vers a történelemről – Pesma u šest redova o istoriji

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Hatsoros vers a történelemről   Krisztusok, királyok, ideológusok és más csatákban megdicsőült zsarnokok, mint selejtes műanyagflakonok röpködnek egyre a Nagy Kijárat felé,           mígnem eljön az örök béke,           mely rosszabb akármely háborúnál.

Pesma u šest redova o istoriji   Hristosi, kraljevi, ideolozi i u bitkama hvaljeni ostali tiranini kao tajanstveni plastični flakoni svi prema Velikom Izlazu lete         sve dok večni mir ne stigne         što je od bilo kakvog rata gori.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 47. old.