Zoran Bognar Zar ti još nisu dosadile tajne – Ugye, a titkokat még nem untad meg

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

goog_1843667217Zar ti još nisu dosadile tajne   Ne pitam te, ne moraš mi reći... Ne govori(š) mi ništa... i ne zanima me... Svako ko ima tajnu nosi je da bi se(be) zaštitio. No, svaka tajna ima svoju žrtvu: dok je tajna kod tebe, ona je tvoj zarobljenik, kada je pustiš (od sebe) ti postaješ njen (zarobljenik)... Ne razumem odanost tom ropstvu. Zar ti još nisu dosadile tajne? Šta će ti to ako si već bila spremna da prihvatiš maksimum mogućeg što je, ipak, manje od minimuma poželjnog... Ne možeš da biraš kad ćeš da kažeš istinu. U životu se ne stidiš zbog onog što si uradila, nego zbog onog što drugi misle da si uradila. U životu nije bitno ono što se moglo dogoditi, nego ono što se dogodilo. Istina je iznad toga... iznad nas... Bolje je istina odmah nego obmana za ceo život: ne posedovati večne tajne, već biti onaj koji traga za saznanjem u smislu putnika čiji je jedini prtljag neiscrpna radoznalost... Odvojiti se od plebsa za koji ne postoji ni razum, ni istina, uskladiti se sa tišinom tek spuštene bele noći, pripaliti vatru i punim rukama zahvatiti prazninu insomnije, slušati svoju molitvu...   Beograd, 2013.

Ugye, a titkokat még  nem unatad meg   Nem kérdezlek, ne is mondd… Semmit sem szólsz… és nem is érdekel… Akinek titka van, önmagában hordja, hogy védje magát De, minden titoknak áldozata is van: míg a titok benned van, rabod, mikor elengeded, rabja leszel… E rabság iránti odaadást nem értem. Ugye, a titkokat még nem untad meg? Minek az neked, ha már kész vagy a lehetőség szerinti legtöbbet elfogadni, ami, a kívánt minimumnál mégis csak kevesebb… Hogy mikor mondasz igazat, nem választhatod meg. Az életben nem tetteid miatt szégyenkezel, hanem azért, amit mások gondolnak, hogy megtettél. Az életben nem fontos, hogy mi történhetett volna, hanem a megtörtént. Az igazság e felett áll… felettünk… Az egy életen keresztüli ámítástól sokkal jobb az igazság: örökös titkod ne legyen, légy a megismerés kutatója, utas, akinek egyetlen poggyásza a kiapadhatatlan tudásvágy… Zárkózz el a sem értelmet, sem igazságot nem ismerő tömegtől, légy összhangban az éppen leszállt fehér éj csendjével, gyújts tüzet, markold meg az alvászavar pangását, saját fohászodat hallgasd…   Belgrád, 2013.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.

Predrag Bjelošević: Године – Évek

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Године   Шта се промијенило да ли је снијег прљавији ко су та дјеца на пољани   Што непогрешиво падају у наше звијезде на снијегу и веселе се веселе се као ми некад   Окрећеш главу на другу страну поново видиш себе гдје лижеш оне исте леденице о којима је пјевала пјесма   И страх те наједном ко некад да њених стихова сјенка пашће на вјештачки бијељено тло неспремно да прими толики излив емоција   А новембар је и благодет већ засипа с неба идеш и склањаш се од свјетла сјенком бјелини да не сметаш*   Шта се промијенило да ли је снијег прљавији или је зјеница ока харајућ око себе чаролију живота испуњена до краја   * Стихови Белле Ахмадулине

Évek   Mi változott talán piszkosabb a hó kik azok a gyerekek a mezőn   Akik a havon csillagainkba tévedhetetlenül esnek és ujjonganak ujjonganak mint egykor mi   Fejedet félre fordítod ismét önmagadat látod ugyanazokat a jégcsapokat nyalod amelyekről a dal dalolt   És reszketsz mint egykor hogy a sorok árnya ilyen érzéskitörést befogadni képtelen mesterséges fehér talajra hull   De a november áldás is már hull az égből mégy és bújsz a fény elől hogy a fehéret árnyaddal ne zavard**   Mi változott talán piszkosabb a hó vagy a szembogár maga körül az élet igézetét rabolja   **Bella Ahmadulina idézet   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Предраг Бјелошевић: Заједно са зидовима Удружење Књижевника Републике Српске, Бања Лука и Штампар Макарије, Београд 2020. стр. 15.

Snježana Rončević Most na rijeci za nigdinu – Híd a sehol-sincs folyón felé

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Most
na rijeci za nigdinu¹
 
Svako stranja vlastitim bogazmom.
 
Zmijin svlak u tjesnacu ostavljamo,
Svakodnevno kožu mijenjajući.
 
Ti u ruci nosiš kamen,
uzaludan teret kog se ne odričeš.
 
Put zasipaš memljivom prašinom.
Siguran hodiš, tragom rijeke,
koja ti je teret oblikovala.
 
Ja dohodim, suprotnom obalom.
Vrletnu prtinu, neplodne ilove,
u utrtu putanju pretvaram, koračanje ponavljajući.
 
Put kad stane, pred tjesnacem,
iz vimena izvora, ponornica kad poteče,
pružićemo ruke i u vodu zagaziti.
 
Oblutak, sličan tvome, na dnu rijeke naći ćemo.
 
¹4. pesma ciklusa Nigdine leta posvećen pesniku Marku Grbiću
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 21.
 
 
Híd
a sehol-sincs felé folyón¹
 
Mindenki saját ösvényén topog.
 
Bőrünket naponta váltva
hagyjuk a szorosban a kígyó öltözetét.
 
Kezedben követ viszel,
felesleges terhet, melyről nem mondasz le.
 
Dohos porral hinted be az utat.
Biztosan haladsz a terhedet kialakító
folyó nyomán.
 
Én az ellenkező oldalon menetelek.
Lépteimet ismételve a meddő földet,
a meredek sziklást kitaposott úttá alakítom.
 
Az út végén, a szorosban,
mikor a forrás tőgyéből elered a búvópatak,
egymás kezét fogva a vízbe gázolunk.
 
A kavicsodhoz hasonló kavicsot a mederben leljük.
 
¹A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 4. verse
 
Fordította: Fehér Illés

 

Đorđe Kuburić Прозор у двориште – Udvarra tekintő ablak

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Прозор у двориште
 
Видим
један једини, статични кадар,
посве статичан.
Зелене четинаре.
Разбарушену живицу.
Шарене гербере и рујне мушкатле.
Петоније што ројтају се мердевинама и љубичасти насад лаванде.
Усахло стабло кајсије у суседном вилајету.
Поспану мачку.
Једино што креће се
јесте узнемирени пас, спреман да залаје те потрчи ка улици.
И благи шум лишћа. Треперење замируће месечине над разиграним сабласним сенкама.
Звезде које се гасе.
И сунце
што – тамо негде – запалиће пучину.
Обасјати олијадере и тајанствене силуете удаљених острва.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народба библиотека „Стеван Првовенћани“, Караљево 2016. стр. 11.
 
 
Udvarra tekintő ablak
 
Egyetlenegy
mozdulatlan, tényleg mozdulatlan képkockát
látok.
Zöld tűlevelűeket.
Rendezetlen sövényt.
Tarka gerberákat és piros muskátlikat.
Létráról lógó petúniákat és lila levendulapalántákat.
A szomszéd portán kiszáradt sárgabarackot.
Álmos macskát.
Ami egyedül mozog
az az utca felé rohanó, ugatásra kész dühös kutya.
És a levélsusogás. Szertefoszló holdfényrezgés a kísértetiesen pajkos árnyak felett.
Tovatűnő csillagok.
Meg a nap
mely – ott valahol – nyílt tengert lobbant majd lángra.
Babérrózsákat és messzi szigeteket titokzatos árnyképeket borít fénybe.
 
Fordította: Fehér Illés

Dušan Gojkov № 22 - № 22

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 22   mahnito sam otkinuo komad svoje utrobe bacio ga na mermerni pod u hodniku a vani je padalo već danima godinama prokleto bilo i kišne gliste su bežale iz raskvašene zemlje na beton

№ 22   eszelősen szakítottam ki gyomromból egy darabot a folyosón a márvány padlóra dobtam kinn meg esett már napok évek óta átok volt az átázott talajból az esőgiliszták is a betonra menekültek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 44.

Markovics Anita Razglednica – Razglednica

 

Markovics Anita Pécs 1980. március 15. – 

Razglednica   üdvözlet, barátom e sehonnani szél szétszórt égtájakra követ mólókról lógatom le lábam fejbe ver a napsugár is megesznek a halak madarak gyomrában szállok az égbe mágneses erővonalakat követek Afrikába s vissza és ha pihenni utazol egy giccses olasz naplemente alatt fűszeres vacsorád is én leszek - másodszorra is - jól vagyok, mondom ott vagyok mindenhol de te sehova sehova ne kövess

Razglednica   pozdrav, prijatelju   ovaj vetar od niotkuda na razbacane strane sveta me prati noge mi sa dokova vise i zraci sunca glavu udaraju ribe pojedu na nebo u želudcima ptica letim linije magnetnih sila pratim u Afriku i nazad i ako na odmor kreneš ispod talijanskog sladunjavog zalaska sunca ja ću ti i večera biti – i drugi put –   dobro sam, velim svugde sam ali me ti nigde nigde me ne prati   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=17413

Szente B. Levente: (a csönd szívében) – (u srcu tišine)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(a csönd szívében)   a csönd szívében – mondta egy barátom – az állatok holtan születnek de magukkal viszik a szellemet   hegyek nőnek ma is helyükben és templomok és csodák – egyformák esténként amikor feléjük szállnak az imák   – rút repedt görbe-tükröm előttem látom törpe vagyok nem búbos fehér-fekete nyakig görbe   estére ha megpihenek hallom –  fel-fel szusszannak a gyökerek dülledt hátú göröngyök között gyilkosok lábnyomát dugdossák

(u srcu tišine)   u srcu tišine – reče mi jedan prijatelj – životinje mrtvo rode ali duh sa sobom nose   na svojim mestima i danas brda i crkve i čude rastu – uveče kada prema njima molitve lete jednaki su   – ispred mene ružno napuklo grbavo ogledalo je vidim patuljak sam ne ćubast crno-beli do vrata iskrivljen   uveče ako sam odmoren čujem – koreni kat-kad se uzdišu između iskrivljenih leđa grumena tragove ubica skrivaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző