Vasa Pavković Снимак старе технике – Elavult műszerekről készült kép

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Снимак старе технике   Подиже се црна завеса ... Опет ме је пробудило хаотично лупање срца ...   Несаница је нервозна; мој дух је одсутан и изгубљен – све док не почне да производи реч по реч:   – Иза те црне завесе нема ничег, каже, ако не рачунамо расходоване камере, касетаре, тракаше и микрофоне које више нико живи не зна да користи...

Elavult műszerekről készült kép   Fellebben a fekete függöny… Ismét kaotikus szívverés ébresztett…   Ideges az éberlét; lelkem szórakozott elveszett – mindaddig míg meg nem szólal:   – A fekete függöny mögött semmi sincs, mondja, hacsak nem vesszük figyelembe a kiselejtezett kamerákat, kazettofonokat, magnókat, mikrofonokat, melyeket immár nincs az az élő aki használni tudná …   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 23.

Dušan Gojkov № 29 – № 29

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 29   šezdeset lustera osamdeset trombona dva kom. orgulja i parkirani automobili tramvaji prolaze lišće opada lepi se po blatu crnom žmićkavom dorćol a u prozoru na drugom spratu žute kuće broj tri saksija i ruža procvetala a onda nečija ruka bela navuče zavesu

№ 29   hatvan csillár nyolcvan harsona két drb. orgona és parkolt gépkocsik villamosok robognak levelek hullanak fekete furmányos sárba tapadnak dorćol1 a hármas számú sárga ház ablakában a második emeleten virágcserép és virágba borult rózsa majd valaki fehér keze a függönyt összehúzta   1Dorćol (ejtsd: Dortyol) – Belgrád jómódú városnegyede   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 58.

Dobai Bálint Kísértethajó – Brod aveti

 

Dobai Bálint Zilah, 1983. augusztus 28. – 

Kísértethajó   Dobd ki a szextánst, az iránytűben ne bízz. Ha az eged tiszta, a szemed sarkában meglátod az igazság pulzáló neutroncsillagát. Ha ránézel, eltűnik. Tanulj meg a szemed sarkával nézni, fogadd el, hogy ott van, és hogy képtelen vagy vizsgálni. Nézz el mellette, és menj az orrod után, és csak akkor fordulj – de akkor fordulj – ha már nem látod.

Brod aveti   Izbaci busolu, u kompasu se ne uzdaj.   Ako ti je nebo čisto, u krajičku oka ugledaćeš trepereću neutronsku zvezdu istine.   Ako ju pogledaš, nestaće.   Nauči sa krajičkom oka gledati, prihvati da je tamo i da nisi sposoban muštrati.   Nemoj ga gledati, idi gde te osećaji vode i tek tad se okreni – ali tad se okreni – ako ga više ne vidiš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dobaibalint.hu/vers/kisertethajo/

Gergely Tamás: Öl a szó – Reč ubija

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Öl a szó        Kismalac a vízipisztolyával játszott. Majd Poszeidónra tért át, s egy nagy szigonnyal hadonászott.      Vadmalac komája igen elmés pillanatában leledzve, talán az istentisztelet ihlette meg, azt mondja, kissé hajlottan vagyis mentorára felfele sandítva:        - A szó is meg tud vágni.      Majd rövid töprengés után továbbfejleszti saját gondolatát:        - A szó talán még ölni is tud.      Vadmalac megijed komája szavaitól. Őt magát is bántották meg a szóval, betokosodva lelkében ma is rejtőzik a szavak keltette fájdalom. De benne volt annyi erő, amennyi a túléléshez szükséges. Hanem... Mancsával mintha óvni szeretné, gondolatban könnyedén átöleli, akit szándéka ellenére megsebzett. Emlékezni próbál, sértette-e anyját, apját, Malackát...?

Reč ubija   Mali vepar je sa vodenim pištoljem igrao. Pa je Posejdon postao te sa velikom kopljem mlatarao.      Kako je jaran vepra baš u trenutku mudrosti se nalazio, možda ga je Božja služba inspirisao, pomalo pogrbljeno, što znači na svog mentora gledajući rekao:      – I reč može raniti.      Te nakon kratkog razmišljanja svoju misao dalje razvijao:      – Reč možda i ubiti može.      Vepar se čuvši reči jarana prestrašio. I njega samog su već rečima povredili, bol izazvana rečima se učaureno u njegovoj  duši još uvek skriva. Ali imao je dovoljno snage što je za preživljavanje potrebno. Ali… Šapom je, kao da bi zaštiti hteo onog koga je mimo svoje volje ranio, u mislima zagrlio. Pokušava se setiti, da li je majku, oca, Prasicu, … ranio?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#186

Julija Kapornjai Sitne radosti – Apró örömök

 

Julija Kapornjai Vrbas, 23. januar 1966. – 

Sitne radosti   Kao mala sakupljala sam japanske salvete i jugoslovenske značke koje mi je otac donosio s poslovnih putovanja Potom su izgubile svoj značaj i postale stvari bez mesta postojanja Jedino je prašina bivala sve vidljivija Vremenom, neobični trenuci postali su vredni sakupljanja da bi kasnije bili opisani rečima ili samo poslužili uveseljavanju srca – Poput „iznenadne plime pobožnosti ili napada smeha koji nam podižu klonule glave.”1    1 iz „Odbrane vatrenosti“ A. Zagajevskog

Apró örömök   Kislányként japán szalvétákat és jugoszláv jelvényeket gyűjtöttem melyeket apám hivatalos utazásairól hozott Majd jelentőségüket veszítve felesleges helyfoglalók lettek Egyedül rajtuk a por volt egyre feltűnőbb Idővel a különleges pillanatok váltak gyűjtésre méltókká hogy idővel szavakba öntve éljenek tovább vagy szívet melengessenek – Akár „az ájtatosság váratlan fellángolásakor vagy kacagáskor ami a csüggedt testnek erőt ad.”1   1A. Zagajewski idézet   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Turczi István: Minden történésben ott az iránytű – Busola je u svakom događaju prisutna

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Minden történésben ott az iránytű
 
Minden történésben ott az iránytű.
Mondod: minden történésben ott az iránytű.
A csillagok felé bukó képzelet, a játék,
mely javítja a lelkeket, és ott az átkozott
szemek gödreiben árván, meghúzódó, szürke
félelem is, kitörölhetetlenül. A félelem,
hogy ki az a másik, meddig terjed bennem,
és honnan nincs visszaút. Kérdések és
történések öldöklő harca, örökös kihívás.
„mert vissza nem tér többé, ami távozott”,
színes álom köveken bucskázik tova, vízzé,
kenyérré változik, megköt az idegekben s
mire megfordulsz, hogy keresd a jónak vélt
irányt, már késő: mozdulatod           maga a
                                      kétségbeesés.
 
Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 99. old.
 
 
Busola je u svakom događaju prisutna
 
Busola je u svakom događaju prisutna.
Tvrdiš: Busola je u svakom događaju prisutna.
Mašta što prema zvezdama stremi, igra
što dušu popravlja, a tamo je i prokletstvo,
u jamama očiju osamljeno skrivena
siva zebnja, neizbrisivo. Da, zebnja,
ko je onaj drugi, u meni dokle se širi,
te nazad odakle nema. Nemilosrdna borba
pitanja i događaja, večan izazov.
„jer što je otplovilo vratiti se više neće”,
šaren san se na belucima udaljava, u vodu,
u hleb se pretvara, na nerve se veže i dok se
okreneš, da pravac što si ispravnim smatrao
potražiš, već je kasno: pokret           ti je sama
                                         beznadnost.
 
Prevod: Fehér Illés
 

Méhes Károly Tavasz utca – Ulica Proleća

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Tavasz utca   Hámán Kató, mutatta az utcatábla, néhanapján arra mentem iskolába. Illetve nem néha, májusban mindig, köpenyben, térdzokniban, ahogy illik, holott kerülőút volt ez leginkább, a Bartók Bélán rövidebb volt a táv. De itt, az utca két oldalán a fák ahogy virágba borultak, oly pompát mutattak be, olyan sziromáradat csipkézte reggel köpenyes vállamat, azt képzelhettem, mit nékem iskola, elrepülök innen, egy-kettő, bárhova. És hozzá az a tömény, bódító illat, nem hogy lélekig, csontvelőig elhat, finoman bepácol, örök életet ad, nem illan el többé, sohase hervad. Hámán Kató, mutatta az utcatábla, és én mentem, a tavasz utcájában járva, mert Tavasz utca lett és az ma is - egy szemüveges lányka felém kancsalít.

Ulica Proleća   Kato Haman, čitam naziv ulice, koji put sam u školu u tom pravcu išao. Odnosno ne tek tu i tamo, u maju uvek, u kabanici, dokolenici, kako priliči, zaobilaznicu sam birao, ulicom Bele Bartoka relacija je kraća bila. Ali tu, na obe strane ulice kako su drveća rascvetala, neverovatan raskoš prikazali, a moja kabanicom pokrivena ramena je takva bujica cvetnih listića prekrila da sam mogao zamisliti, šta će mi škola, kad odavde bilo gde mogu odleteti. I uz to još onaj gust, omamljujući miris, ne samo do duše, do koštane srži prodire, fino obavija, večnost daruje, nikad više ne iščezne, ne vene. Kato Haman, čitam naziv ulice, a ja sam hodao, u ulici proleća hodao, jer ulica Proleća je postala i dan danas je – devojka sa nočalima razroko mene gleda .   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.meheskaroly.hu/vers.php?lang=&id=15