Bak Rita Máshol – Drugde

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Máshol   Az ember tönkremegy, olyan szívesen ugrott volna el a földtől, nem tudta, hogy a csúcsok alul vannak, hogy az alap egyszer égig érhet, lehelet és lég: pneuma.   Kétszáz méter, a karja melletted, de nem ölel át, lépések feléd, aztán távolodik, az ág marad, megtart téged, még nem tört le, a szalmabábuk csak szalmabábuk, ott állnak egyedül, (ha tovább sírsz, melletted maradok még) de ők akkor is ott állnak továbbra is egyedül – ezer évig, tönkremegyek, optikai csalódások között, nagyon kevés itt a levegő….   Elmegyek otthonról, esik, agyonázva lépdelek egyre közelítve feléd.

Drugde   Propada čovek, tako rado bi se odskočio od zemlje, nije znao da su vrhovi ispod, da temelj jednom može da do neba seže, dah i vazduh: pneuma.   Dvesta metara, njegova ruka je pored tebe, ali te ne grli, koraci prema tebi, pa se udaljuju, grana ostaje, zadrži te, još se nije slomila, lutke od slame su samo lutke od slame, tamo stoje, usamljeno, (plačeš li dalje, ostaću pored tebe, još) ali oni i dalje tamo stoje i dalje usamljeno – hiljadama godina, propadam, između optičkih varki, tu jako malo vazduha ima…   Napuštam dom, pada, skroz mokar koračam, prema tebi se približavam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/bak-rita-mashol/

Hajnal Éva Öt perc – Pet minuta

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Öt perc
 
Can Togay Jánosnak
 
Nem igaz, hogy órákon át bámultam volna
olajos tócsák színjátszó hártyáját!¹
Nem tudom, miért mondtad ezt rólam.
Nem igaz.
 
Épp csak öt percig álltam ott és azon gondolkoztam,
mi lenne, ha elnyelne a víz.
Ha elnyelne ez a sok furcsa tócsa.
Ha lépnék egyet, épp az egyik közepébe
és az teljes mélységében megnyílva, lehúzna az ismeretlenbe.
Mi történne?
Mit látnék?
Vannak ott mások is?
Vihetném a kutyámat?
Egyáltalán, túlélném?
Ha megérkezik a buszom és belehajt az egyik tócsába,
lehúzná azt is szőröstül-bőröstül, utasostul?
 
Mindössze öt perc volt.
Ezen gondolkoztam.
Csak egyet kell lépnem.
Szerintem kipróbálom.
 
¹Részlet, Can Togay: Nekrológ című verséből
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 83. old.
 
 
Pet minuta
 
Can Togai Janošu
 
Nije istina da sam satima promatrao
šaroliku membranu uljane lokve!¹
Ne znam zašto si rekala to o meni.
Nije istina.
 
Tek pet minuta sam stajala tamo i postavila pitanje,
šta bi bilo kad bi me voda progutala.
Kad bi me progutale ove čudne lokve.
Kad bi zakoračila, baš u sredinu jedne i
ta bi se svom svojom dubinom otvorila i povukla me u nepoznato.
Šta bi se desilo?
Šta bi videla?
Postoje li tamo i drugi?
Da li bi mogla svog psa poneti?
Da li bi preživela?
Ako stigne moj bus i ulazi u jednu lokvu,
da li bi bio progutan onakav, kakav je, zajedno sa putnicima?
 
Tek pet minuta je bilo.
O ome sam razmišljala.
Samo trebam da zakoračim.
Po mom probaću.
 
¹Citat iz pesme Nekrolog Cana Togaija
 
Prevod: Fehér Illés

Balázs F. Attila Megtört kenyér – Prelomljen hleb

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Megtört kenyér
 
a város nesztelenül lemeztelenül
mocskos ködöt kavarnak
nagyszájú varjak
kiégett szemű férfiak az alkohol templomaiban
láthatatlan katakombákban új mítoszok
titkokat őrző falakra a repkény kapaszkodik
levágott fejekből felbugyognak a szavak
vak kezek mint megfagyott csirkék bután
elfekszenek néhány tétova mozdulat után
átlőtt könyvön át bukdácsol a csomagolt rémület
a csatornákban deformált dögök között
kivágott hangszerfák
az utolsó fényvitorlás megfeneklett
visszavert hullámok fortyogva keresik az egyensúlyt
négymilliárd árnyék: apró kráterek
a mesterséges fénnyel megvilágított falon
mint óriás százlábú galambtojáson
lapul a jelenkor történelme
a kiegyezés megterített asztalára
özönlenek a svábbogarak
madárraj tollászkodik Thrasyllus tar fején
aki tudja hogy már csak rosszat jövendölhet
mintha éppen bagolytollat lelt volna
ebédhez megtört kenyerében
 
Forrás: mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf
 
 
Prelomljen hleb
 
bešumno se ogoli grad
prljavu maglu
grlate vrane mešaju
muškarci izgorelih očiju su u crkvama alkohola
u nevidljivim katakombama novi mitovi
tajnama pune zidove bršljan obrasta
iz odrubljenih glava klobučaju reči
slepe ruke tupo odmaraju poput smrzlih pileća
nakon nekoliko kolebljivih pokreta
upakovana jeza se spotiče na prorešetanoj knjizi
u kanalizacijama između deformiranih leševa
izrezana drva za muzičke instrumente
poslednji jedrenjak svetlosti se nasukao
odbijeni valovi žuboreći traže ravnotežu
četiri milijarde senki: sitni krateri
na umetnim svetlom osvetljenom zidu
kao na ogromnom stonogom jajetu goluba
skriva se istorija sadašnjosti
postavljen sto sporazuma
žohari osvajaju
na ćelavoj glavi Trasila jato ptica tumara
zna da samo loše može da predskaže
kao da je baš pero sove našao
u svom za ručak prelomljenom hlebu
 
Fordította: Fehér Illés

Gulisio Timea Szezon – Sezona

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Szezon   Mire leesik az első kókuszdió, Kifogják a legendás kardhalat. Feje szomorúan hever a parton. Vízicigány leszek, Hajódeszka ágyam, Élve eszem a polipot. Messze tábortűz, Jelzőtorony, vagy Világító plankton. Ásít a falu, Sovány kakas kukorékol. Ha megszeretsz, vitorlát bontok.

Sezona   Dok će da padne prvi kokosov orah, Uloviće legendarnu sabljarku. Glava njena tužno leži na obali.   Postaću vodena ciganka, Krevet mi je daska lađe, Polipa živo jedem.   Daleko je logorska vatra, Svetionik je, ili Svetleći plankton.   Zeva selo, Mršav petao kukuriče. Zavoliš li me, razviću jedra.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Izudin Ašćerić Psi – Kutyák

 

Izudin Ašćerić Novi Pazar 4. decembar 1995. – 

Psi
 
Postoje tri vrste pasa
 
Imamo pse koji se rode među psima
Ostaju da budu kao oni, i tako sve dok ne uginu od bolesti
                                                                                  ili gladi
Imamo pse koji se rode u uređenim domovima
Izlaze u šetnje, zdravo se hrane, toplo im je, ali ih vode
                                                                       za povodac
I treće, pse koji se rode među psima
Dele istu hranu, hladnoću, teskobu, ali veruju i rizikuju
Ostavljaju pse iza, lutaju sa nadom, zaboraviš da ih je ikada
                                                                            i bilo, a onda
Jednog psećeg dana prođeš pored njihovog doma, vidiš
                                                          da nemaju povodac
Da nisu sami, i da se ne osvrću na prolaznike
Pronašli su kosku, koju su prećutali, jer psi i povodci
                                                      ne veruju u slobodu
 
 
Izvor: autor
 
 
Kutyák
 
Három fajta kutya van
 
Vannak kutyák között született kutyák
Olyanok, mint azok, amíg meg nem halnak betegségtől
                                                              vagy az éhségtől
Vannak rendezett otthonokban született kutyák
Sétálnak, egészségesen táplálkoznak, nem fáznak, de pórázon
                                                                               vezetik őket
Harmadszor, kutyák között született kutyák
Osztoznak élelemben, fagyban, szükségben, de hisznek, kockáztatnak,
A kutyákat elhagyják, bízva bolyonganak, elfeleded, hogy valaha is
                                                                                      léteztek, majd
A kutyák napján elmégy otthonuk mellett, látod
                                                      nincs pórázuk
Nincsenek egyedül, a járókelőkkel nem törődnek
Megtalálták a csontot, melyet elhallgattak, mert a kutyák és a vezetők
                                                                 a szabadságban nem hisznek
 
Fordította: Fehér Illés

Suzana Rudić Ошишана песма – Megnyírt költemény

 

Suzana Rudić Ruma 16. oktobar 1996. – 

Ошишана песма
 
Рекао си „ако престанеш да ме волиш, не шишај косу”,
тад нестаће несаница у којој сам те родила, умреће зрак Сунца
који је урезао на образ дан кад смо се срели,
тектонске плоче прогутаће ирисе
којима си шапутао моје име.
 
Рекао си „не шишај косу”,
ускратићу другом благослове,
бацићу те на колена као Блуднoг сина,
неке љубави знај рођене су да умру и постану проповед,
освану у даљинама беле
као прва постеља новорођенчета.
Пре него што постанеш руина,
а моје очи транспарент уличним свирачима,
у развенчаним данима не клањај се реликвијама,
неко је прорекао да се рубикова коцка
не решава кад замршене жеље
месечаре по крововима вечитих стажиста.
 
Љубав је једначина са две непознате,
два успутна пиктограма која дишу
један другом за врат, летњи џез у суморним данима.
Дотаћи ћемо у овом огњу прапочетак,
везати црвени конац звездама,
али нећемо престати да меримо украдене
минуте на ручним зглобовима,
откуцане у празним погледима.
 
Izvor: Сузана Рудић: Шаптај тишине, Поетикум, 2025. стр. 6
 
Megnyírt költemény
 
Azt mondtad „ha már nem szeretsz, ne nyírj hajat”,
akkor megszűnik az álmatlanság, melyben szültelek,
meghal a találkozásunkkor arcomba vésett Napsugár,
az íriszt, mellyel nevemet suttogtad,
tektonikus lemezek nyelik le.
 
Mondtad „ne nyírj hajat”,
a másiktól megvonom az áldást,
Eltévedt fiamként kényszerítelek térdre, vedd tudomásul,
van azért született szerelem, hogy meghaljon és igehirdetéssé váljon,
majd, akár az újszülött első nyughelye,
a fehér messzeségben virradjon.
Mielőtt romhalmazzá válsz,
szemem meg az utcai zenészek hirdetése lesz,
meggyalázott napokon ereklyéket ne imádj,
valaki megjósolta, a Rubik-kocka
nem oldható meg, ha a bonyolult vágy
az örökös gyakornok háztetőjén alva-jár.
 
A szerelem kétismeretlenű egyenlet,
egymás nyakában lihegő két
út közbeni piktogram, nyári jazz a borongós napokon.
A kezdetet érintjük majd meg ebben a tűzben,
a csillagokra piros fonalat kötünk,
de az üres tekintetekben leütött,
csuklókon ellopott pillanatok
számlálgatását nem hagyjuk abba.
 
 Fordította: Fehér Illés

Risto Vasilevski Сађење дрвета – Faültetés

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Сађење дрвета   У парку у Тверу1 садим руско зимзелено дрво с македонском душом   Какво узбуђење – прилазим му као детету подижем га нежно љубим стабло лагано га спуштам у ископану рупу затрпавам корење земљом заливам водом   Док то радим оно ми милује лице нешто шапуће   Знам шта жели да ми каже –   Кад надрасте остало дрвеће и одживи живот жели да постане књига коју ће неко држати на грудима и сласно читати – о спајању простора и простора времена и времена о вези између живота и живота и њеној јединственој лепоти која је пролазна а ипак вечно траје   Твер, 9. јун 2009.   1Парк Филолошког факултета

Faültetés   Tver parkjában1 orosz örökzöldet macedón lelkesedéssel ültetek   Micsoda izgalom – mintha gyerek lenne lépek hozzá gyengéden felemelem törzsét megcsókolom óvatosan a kiásott gödörbe helyezem gyökérzetét földdel takarom vízzel locsolom   Míg dolgozok arcomat simogatja valamit suttog   Tudom mit akar mondani –   Ha majd minden fát túlnő és életét leéli, szeretne könyv lenni, olyan könyv, melyet valaki a mellén tart és szívesen olvas – a tér és a tér az idő és az idő egyesüléséről az élet és az élet közötti kapcsolatról egyedülálló mulandó mégis örökéletű szépségéről   Tver, 2009. június 9.   1A Filológiai egyetem parkja   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor