Balázs F. Attila Újság a padon – Novine na klupi

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Újság a padon   zsong a város, mintha nem lenne éjfél színkavalkád az európai váróteremben a vastag napilapot ügyetlenül hajtogatva belemerül a lány az olvasásba feje felett a kupola mint homokóra gömbje melyből lassan peregnek keveredve a szavak   a digitális óra fegyelmezetten vált a homokóra pereg tovább halk sercegéssel, derűsen űrhajóban lehet ilyen moraj biztonságos siklás egyik bolygótól a másikig   elszundítottam talán a gyűrött újság a padon a tömzsi takarítógép egykedvűen duruzsol   a kupolában kergetőznek a szavak mint játékos madarak idegen nyelven közölnek valamit odafigyelek   talán meglátom őt is

Novine na klupi   grad zuji, kao da nije ponoć u evropskoj čekaonici orgija boja nespretno listajući debeo dnevne novine devojka se utopi u čitanje iznad njene glave kupola kao kugla peščanog sata iz kojeg polako otiču pomešane reči   digitalni sat se disciplinovano pomera peščani sat dalje otiče tihim prštanjem, vedro takav žagor je možda u svemirskoj kapsuli sigurna plovidba od jedne do druge planete   možda sam zadremao zgužvane novine su na klupi glomazna mašina za čišćenje jednolično zuji   u kupoli se reči komešaju poput razigranih ptica nešto na stranom jeziku objavljuju pripazim   možda ću i nju da ugledam   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Verica Preda PreVerica Корен пулса (самозачеће)– Az érverés gyökere (önmegtermékenyítés)

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Корен пулса (самозачеће)   да заспим решила сам док ходам да дан гледам у очи и сањам зелене пределе јаве зеницу радости клицу постојања   можда ће се примити као бачено семе или пухор маслачка нићи без најаве укоренити у највишу форму кретања материје пулсирање смарагдно зелене чакре кад поглед прикујем у сварност и родити јутро без мрачног обода     п.с. И нада и вера светле испод црнила умрежене у сиву ћелију опстанка искачу силином воденог пута као врисак новорођеног даха зачете печатом небеса не посустајући пред пламеним језичцима језде и стазе закрчене од нагомиланог, чисте

Az érverés gyökere (önmegtermékenyítés)   hogy elalszom eldöntöttem gyalogolás közben hogy a nappal szemébe nézve álmodjak a valóság zöld térségeiről az öröm szembogaráról a lét forrásáról   talán életre kel eldobott magként vagy pitypang-bóbitaként egyszer csak nőni kezd az anyagmozgás formájában gyökerezik smaragdzöld csakra lüktet ha tekintetemet a valóságra szegezem és reggelt szül sötét perem nélkül     p. s. A remény is a hit is a homály alatt világít ahonnan a megmaradás szürke sejtjébe ágyazva a vízjárás erejével válnak ki az újszülött lehelet sikolyaként a menny bélyegzőjével útnak eresztve nem lankadva a lángnyelvek előtt nyargalnak és az eltorlaszolt utakat közösen tisztítják   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Верица Преда ПреВера: Post  skriptum ОГЛЕДАЛА БИТИ, Libertatea NIU Панчево, 2024. стр. 4.

Miodrag Jakšić Prestao sam pevati – Verset többé nem írok

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Prestao sam pevati
 
Pesma je monolog, sebi dovršen.
Pesma je dom izgnaniku,
utočište nadanju, večnom.
Pesmom u ljubav uranjaš, lagano.
Pa voliš, potajno, pa voliš spontano, učiš da voliš, želiš da voliš. Voliš.
Samo u pesmi, ljubav je večna.
U istoj, njoj, ljubav je plačna.
 
Prestao sam pevati.
Pesma sreću, znači.
Prestao sam pevati.
 
Nesmetano voleti je ideal zaljubljenih.
Težnja, oduvek neostvariva.
Daljina, jednostavna, neizmerna.
Jedan tu uvek čeka, drugog...
Na stanici, prolaznosti.
 
Pišem jednostavno, rečetim odnosom poruka. Dalje, pojednostavljujem sebi osećaje, da mogu razumeti stanje. Iskrenost me vraća, sebi. Pesma je monolog... Rekoh, nerazumevajući, je.
Pesma je kuća. Pomislih, gradeći je, poslednji put.
 
Objašnjenja dobijaš samo u susretu sa svojom iskrenošću. Na putu iznutra javlja se odgovor. Takav, konačan, dok čeka od tebe, šum. Nedolazni.
 
Dečak kad ode, on se i vrati.
Devojčica, nikad.
 
Izvor: autor
 
 
Verset többé nem írok
 
A vers monológ, önmagába zárt.
A vers a száműzött otthona,
a remény menedéke, mindörökre.
A verssel a szerelembe merülsz, lassan.
És szeretsz, titokban, szeretsz önként, tanulsz szeretni, szeretni akarsz. Szeretsz.
A szerelem csak a versben örök.
Ugyanabban, a lány számára, fájdalmas a szerelem.
 
Verset többé nem írok.
A vers örömet jelent.
Verset többé nem írok.
 
Zavartalanul szeretni a szerelmesek eszményképe.
Öröktől fogva elérhetetlen törekvés.
Távolság, egyszerű, mérhetetlen.
Az egyik mindig vár, a másikra…
A mulandóság állomásán.
 
Egyszerűen írok, az üzeneteket figyelembe véve. Továbbá, érzéseimet egyszerűsítem, hogy megérthessem a jelent. Az őszinteség visszavezet önmagamhoz. A vers monológ… Mondtam, érthetetlen.
A vers otthon. Gondoltam, utoljára építve.
 
Magyarázatot csak őszinteségeddel találkozva kapsz. A felelet belsődben jelentkezik. Ilyen, végleges, míg rád vár, a susogás. A meg nem érkező.
 
A fiú elmegy, de vissza is tér.
A lány, soha.
 
Fordította: Fehér Illés

Obren Ristić Из профила – Profilból

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Из профила                                          Бранку Миљковићу   Неки, ваљда с правом, у тишини изрекоше Да из профила гледано Бранку сличим Или им се учини можда онако ко у причи Давној да вазда неко нечији нос имаше   И сем тог поноса шта би друго могло бити Неки  је српски песник некад ласкао своме егу: Ако он већ једном оде, ја ћу се свакако родити! И би тако а знаће се да ли вредело је или бегу   Је принчев одлазак сличан, кад ја тек што Дођох. Ох, како је бедна та ваша шума кса Верска и млада грана брезе...Авај, није то   Она слика што завађене мири речи. На пса Луталицу подсећа воз из Загреба што не сме Без песника. Јер, изван истине нема песме.

Profilból                                      Branko Miljkovićhoz1   Egyesek, talán igazuk van, mondják halkan Profilból nézve Brankóra hasonlítok Vagy csak úgy tűnik nekik, mint a valamikor Volt mesében, valakin mindig valaki orra van   És e büszkeségen kívül mi mása lehetne még, Egy szerb költő egykor saját magának hízelgett: Ha ő elmegy, én biztosan megszületek! És így lett, De kérdés, érdemes volt-e, vagy a menekvés   A herceg távozására hasonlít, én meg éppen Csak megérkeztem. Ó, mily nyomorúságos az a Ti Ksa2 erdőtök és a fiatal nyír ág… Ám ez nem   Az a kép, mely összeveszetteket nyugtat. Kósza Kutyát idéz a zágrábi vonat, indulni nem mer, A költő nélkül. Mert, a vers csak igazságot ismer.   1Branko Miljković (1934. – 1961.) az egyik legismertebb szerb költő. 2Halála a mai napig sem tisztázott. Megölték vagy öngyilkos lett? A Zágráb melletti Ksaveri erdőben egy nyírfa ágra akasztva találtak rá.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Neda Gavrić Фрагментално листање – Széttördelt böngészés

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Фрагментално листање   Прелиставам срце. На свакој страни Твоје прљаве речи И мој чисти образ.

Széttördelt böngészés   Szívemben böngészek. Minden lapon Mocskos kifejezéseid És tiszta pillantásom.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Нисам са овога света – Nem erről a világról való vagyok

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Нисам са овога света
 
У теби постоји нешто што не види свако.
Мени је Бог дао два пара очију,
али ја то не истичем
као и ти што не даш да се дира.
 
Видим твоју руку закуцану за парче крста.
И ти то стоички носиш, навикла на трпњу
коју зовеш својом.
Видим велику гору и твој лик изнад ње,
сав у сунцу, а ти се ни не осврћеш
на ту светлост, блажиш успомену
шапатом ком не даш даље од срца.
Видим те у твојим мислима, (не осврћеш се),
сигурна у своју љубав,
знајући на чије ћеш раме руку спустити.
Видим те на извору, грабиш воду а не мутиш га,
вера у теби гори мирно као славска свећа.
Видим те како пружаш своје ћутање,
чујем му уздах
и небо се у том трену осипа звездама.
Волим људе којима се могу поверити.
 
Izvor: autor
 
 
Nem erről a világról való vagyok
 
benned van valami, amit nem mindenki lát.
Nekem Isten két szempárt adott,
de ezzel nem kérkedek,
ahogy te sem, aki nem engedi, hogy hozzá érjenek.
 
Látom kezedet egy keresztre szögezve.
Sztoikusan tűröd, a megpróbáltatásokhoz hozzászokva,
sajátodnak vallod.
Magas hegyet látok, felette alakodat,
napsütötte, de te a fényáradatot
nem érzékeled, suttogással csillapítod
a szívedben szigorúan őrzött emléket.
Látlak gondolataidba mélyedve, (vissza nem tekintesz),
szerelmedben bízva
tudod, kezed kinek a vállára helyezed.
Látlak a forrásnál, vizet mersz, de nem kavarod fel,
hited csendesen, gyertyalángként ég.
Látlak, ahogy magát a csendet, ami a tiéd, nyújtod,
hallom sóhajtását
és az ég abban a pillanatban csillagokra hullik.
Szeretem az embereket, akikben megbízhatok.
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми I. – Aforizmák I.

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

 

Aфоризми I.   Зоон политикОН   Сједи у свечаној ложи вук у јагњећој кожи. „Ћераћемо се још", ако нас не отјерате.       Служимо наводу!   У циљу очувања мира, појачали су наоружавање. Гледање с висине је баш ниско.     Пад имунитета највише погађа народ, политичари немају ништа с тим.   Некад су била актуелна џепна, данас су актуелна џепарошка издања. Била једном једна мјера и од тада јој се губи сваки траг.     Ид, его, шалтер его.   Кад неразумни узму влaст, лудило је норма. Трг неиспуњених обећања без броја.     Странци се интересују за наша национана добра, национална зла их не занимају.   Маске скривају осмијехе којих нема. Нису се сви обогатили преко ноћи, неки су то остварили преко дана.

Aforizmák I.   Zoon politikA   A díszpáholyban báránybőrbe bújt farkas ül. „Még hajtjuk a magunkét”, míg el nem hajtanak bennünket.     A nép nevében!   A béke megőrzése érdekében, fegyverkezünk. A magból néz, lenéz.     Az ellenállásképesség csökkenése a népet sújtja, a politikusoknak ehhez semmi közük.   Egykor a zsebkiadások voltak aktuálisak, ma a zsebmetsző kiadások. Volt egyszer egy mérték, azóta nyoma veszett.     Hajrá, ego, ellen-ego.   Mikor az értelmetlenek veszik kezükbe a hatalmat, őrület az irányelv. A be nem tartott ígéretek tere szám nélküli.     Az idegeneket nemzeti kincseink érdeklik, nemzeti szerencsétlenségünk nem.     Álarcok takarják a nemlétező mosolyt. Nem mindenki gazdagodott meg egyik napról a másikra, voltak, akik egy nap alatt.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.