Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
|
Újság a padon |
Novine na klupi |
A költészetről - az Ezüst híd/Srebrni most fordításkötetemről - fordításaim - kedvenc verseim - gondolatok - magamról O poeziji - o knjizi prevoda Ezüst híd/Srebrni most - moji prevodi - omiljene pesme - zabeleške - o sebi
Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –
|
Újság a padon |
Novine na klupi |
Verica Preda PreVerica
Kruščić, 1966. –
|
Корен пулса |
Az érverés gyökere |
Miodrag Jakšić Beograd,
16. april 1969. –
Prestao
sam pevati
Pesma
je monolog, sebi dovršen.
Pesma je dom
izgnaniku,
utočište
nadanju, večnom.
Pesmom u
ljubav uranjaš, lagano.
Pa voliš, potajno,
pa voliš spontano, učiš da voliš, želiš da voliš. Voliš.
Samo u pesmi,
ljubav je večna.
U istoj, njoj,
ljubav je plačna.
Prestao sam pevati.
Pesma sreću, znači.
Prestao sam pevati.
Nesmetano voleti je ideal zaljubljenih.
Težnja, oduvek neostvariva.
Daljina, jednostavna, neizmerna.
Jedan tu uvek
čeka, drugog...
Na stanici,
prolaznosti.
Pišem
jednostavno, rečetim odnosom poruka. Dalje, pojednostavljujem sebi osećaje, da
mogu razumeti stanje. Iskrenost me vraća, sebi. Pesma je monolog... Rekoh,
nerazumevajući, je.
Pesma je kuća.
Pomislih, gradeći je, poslednji put.
Objašnjenja
dobijaš samo u susretu sa svojom iskrenošću. Na putu iznutra javlja se odgovor.
Takav, konačan, dok čeka od tebe, šum. Nedolazni.
Dečak kad ode,
on se i vrati.
Devojčica, nikad.
Izvor: autor
Verset
többé nem írok
A vers
monológ, önmagába zárt.
A vers a
száműzött otthona,
a remény
menedéke, mindörökre.
A
verssel a szerelembe merülsz, lassan.
És
szeretsz, titokban, szeretsz önként, tanulsz szeretni, szeretni akarsz. Szeretsz.
A
szerelem csak a versben örök.
Ugyanabban,
a lány számára, fájdalmas a szerelem.
Verset többé
nem írok.
A vers
örömet jelent.
Verset többé
nem írok.
Zavartalanul
szeretni a szerelmesek eszményképe.
Öröktől
fogva elérhetetlen törekvés.
Távolság,
egyszerű, mérhetetlen.
Az egyik
mindig vár, a másikra…
A
mulandóság állomásán.
Egyszerűen
írok, az üzeneteket figyelembe véve. Továbbá, érzéseimet egyszerűsítem, hogy megérthessem
a jelent. Az őszinteség visszavezet önmagamhoz. A vers monológ… Mondtam,
érthetetlen.
A vers
otthon. Gondoltam, utoljára építve.
Magyarázatot
csak őszinteségeddel találkozva kapsz. A felelet belsődben jelentkezik. Ilyen,
végleges, míg rád vár, a susogás. A meg nem érkező.
A fiú
elmegy, de vissza is tér.
A lány,
soha.
Fordította: Fehér Illés
Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –
|
Из профила |
Profilból |
Neda Gavrić Banja Luka 27.
07. 1980. –
|
Фрагментално
листање |
Széttördelt böngészés |
Ilija Šaula Karlovac, 4.
decembar 1963. –
Нисам са овога света
У теби постоји
нешто што не види свако.
Мени је Бог дао
два пара очију,
али ја то не
истичем
као и ти што не
даш да се дира.
Видим твоју руку
закуцану за парче крста.
И ти то
стоички носиш, навикла на трпњу
коју зовеш својом.
Видим велику гору
и твој лик изнад ње,
сав у сунцу, а ти
се ни не осврћеш
на ту светлост,
блажиш успомену
шапатом ком не даш
даље од срца.
Видим те у твојим
мислима, (не осврћеш се),
сигурна у своју
љубав,
знајући на чије
ћеш раме руку спустити.
Видим те на
извору, грабиш воду а не мутиш га,
вера у теби гори
мирно као славска свећа.
Видим те како
пружаш своје ћутање,
чујем му уздах
и небо се у том
трену осипа звездама.
Волим људе којима
се могу поверити.
Izvor: autor
Nem erről a világról való vagyok
benned van valami, amit nem mindenki lát.
Nekem Isten két szempárt adott,
de ezzel nem kérkedek,
ahogy te sem, aki nem engedi, hogy hozzá érjenek.
Látom kezedet egy keresztre szögezve.
Sztoikusan tűröd, a megpróbáltatásokhoz hozzászokva,
sajátodnak vallod.
Magas hegyet látok, felette alakodat,
napsütötte, de te a fényáradatot
nem érzékeled, suttogással csillapítod
a szívedben szigorúan őrzött emléket.
Látlak gondolataidba mélyedve, (vissza nem tekintesz),
szerelmedben bízva
tudod, kezed kinek a vállára helyezed.
Látlak a forrásnál, vizet mersz, de nem kavarod fel,
hited csendesen, gyertyalángként ég.
Látlak, ahogy magát a csendet, ami a tiéd, nyújtod,
hallom sóhajtását
és az ég abban a pillanatban csillagokra hullik.
Szeretem az embereket, akikben megbízhatok.
Fordította: Fehér Illés
Dejan Spasojević Loznica
19. 01. 1978. –
|
Aфоризми I. |
Aforizmák I. |