Neda Gavrić Као шкољка – Mint a kagyló

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Као шкољка   Када бих живела на мору Ништа не бих морала. Пуштала бих пени Да ми обликује мисли Песку да ми у песак претвори чежњу. Када бих живела на мору Разговарала бих са рибама И можда бих, као шкољка Заспала на дну Да видим ко ће ме изронити.

Mint a kagyló   Ha a tengerben élnék, Semmit sem kellene tennem. Hagynám, hogy a kagylók Gondolataimat formálják, A homok meg álmomat varázsolja homokká. Ha a tengerben élnék, A halakkal beszélgetnék És talán, mint a kagyló, A mélyben aludnék, Hogy lássam, a felszínre ki hoz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Obren Ristić Ни дан без позоришта – Színház nélkül egyetlen nap se

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ни дан без позоришта                                             Зорану Радмиловићу   Највећа сцена је она на коју пресели Се ти у дивоти небеској као насред Агоре Тамо где смерно играју око ватре сви весели Цареви војсковође и цела свита Тек горе   И мајстори испод брка стреле одапињу Благе што милују се као мирног мора вали А црни снег пада на нашу Крајину И Ртањ светила гаси као за фајронт Али   Ни дана једног без позоришта нека не буде Јер снег црни пада на Крајину и смех Твој у клупко леди се са кикотом дворске луде   Да ноћ бескрајну васкрсне на прагу Грех Далеких предака наших из снежних висина У некој новој игри препозна истина

Színház nélkül egyetlen nap se                                     Zoran Radmilovićhoz1   Ahová te költöztél az a legnagyobb szín A menny gyönyörűségében Agora közepén A tűz körül szelíden játszadoztok mindenki víg Császárok hadvezérek az összegyűltek és Épp   Ott a mesterek bajszuk alól nyilakat eregetnek De gyengédek nyugodt tengerként simogatnak A mi Határvidékünket meg fekete hó lepte el És a Rtanj2 fényei is mintegy végszóra kialszanak   De színház nélkül egyetlen nap se legyen Mert Határvidékünkre fekete hó esik jókedved Az udvari bolond kuncogásával együtt dermed   A végtelen éj a Bűn küszöbén serken Távoli őseink az egykori havas magaslatok Lakói új játékban ismerik fel az igazságot   1Zoran Radmilović (1933 – 1985) ismert szerb, jugoszláv színész. 2Rtanj – középszerbiai hegy   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.

Balogh István Kedvesem polifon kötőtűi – Polifonske igle za pletenje moje Mile

 

Balogh István Zenta, 1946. október 31. – 

Kedvesem polifon kötőtűi   II. zongoraverseny   Hármas szabály lelke vízben tükröződik. Haranga hídlába mohazöld gatyában.   Ferencjóskás járdaszél víg pécsi keramit. Házsor árnyéka hullám. A’capella-szőttes.   Szűz méhecskék hosszú leánycombján ötszólamú sárga ellenpontok.   Napruhában fülesbagoly. Kürt fülem tépi. Gyáva szökdelésem vakablak jégvirága.   Sebesült pánsíp vére út porában csordogál. Gömbakác lágy ölén két angyalka táncot jár.   2025. január 26 – 27. - április 18.   Bartók Béla emlékére

Polifonske igle za pletenje moje Mile   II. koncert za klavir   Duša trostrukog pravila na vodi se odražava. Pilon Harange je u mahovinazelenoj gaći.   Rub pločnika iz doba Franca Josipa, vedra keramika. Senka kuće val. A kapela vez.   Na dugim butinama devičanskih pčela žuti kontrapunkti na pet glasa.   Sova u ruhu sunca. Uho mi rog kida. Plašljivo skakutanje mi je leden cvet slepog prozora.   Krv ozleđene frule curi u prašinu ceste. U mekom krilu oble akacije plešu anđeli.   26 – 27. januar 2025. – 18. april.   U spomen Bele Bartoka Bela Bartok (Bartók Béla 1881 – 1945) slavni mađarski kompozitor. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea A gazda – Gazda

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A gazda   Enyém se volt Már megcsalt A kutya   Ólak melegében Úgy hozzábújnék Szeme sötétjéhez   Míg külön fetrengünk Nem érhet csalódás   Mindig mást szeretek Mint aki engem

Gazda   Još nije moj bio Već me je prevario Pas   U toplini štenare Tako bi se uz njega privila Tami njegovih očiju   Doj se odvojeno valjamo Razočarenje ne može me sustići   Uvek drugoga volim A ne onog ko mene   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Csák Gyöngyi Kertben – U vrtu

 

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Kertben   Csúfot űz belőlem egy rózsa, akár a tagadás jelképe, vagy elszánt lázadásé ökölbeszorított kézzé tapadó sok szirma.   Amott a kardvirág hirdeti létét, lángoszlopként törtet a magasba.   Messzebb a villámsújtotta körtefa, jogarként tartja egyetlen ágát. Őrzi a tűz emlékét, gyökerébe törzsébe zárva titkát.

U vrtu   Ruga mi se ova ruža, mnoštvo prianjalih lata nalik je stisnute šake, kao da je simbol poricanja ili odlučne pobune.   Tamo gladiola oglašava svoje postojanje, poput plamenog stuba prodire u vis.   Dalje gromom pogođena kruška kao žezlo drži svoju jedinu granu. Čuva uspomenu vatre, u koren, u stablo zatvorenu tajnu.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/13748-csak-gy-ngyi-versei-huzat-kertben

Szente B. Levente Belőled – Iz tebe

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Belőled   „Bár egy Isten-küldötte visszahozná korunkba e nemes gyakorlatot.” Jorge Luis Borges: Por sem vagyok   Istenem csak te tudod milyen drága a szabadság hogy a por és a pór között különbség nincsen hogy a sok ezer év – (mínusz emberség) embertelenségből jelesre vizsgázó emberiség semmit nem értett meg Belőled   pedig lehettünk volna még –

Iz tebe   „Bar da jedan od Božjih poslanika povrati tu plemenitu praksu u naše doba.” Horhe Luis Borhes: Ni prah nisam   Bože samo ti znaš koliko je sloboda dragocena da između praha i siromaha razlike nema da tokom hiljade godina – (minus čojstvo) čovečanstvo što ispit surovosti odličnom ocenom položio Iz tebe ništa nije shvatio   iako bi mogli još da postojimo –   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Ajtó – Vrata

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Ajtó
 
Szerdán azt mondtad,
amikor legközelebb megérkezel,
az ajtó előtt állsz majd és kopogtatsz.
Zörgetsz, így mondtad.
És hogy az ajtót nekem kell megnyitnom.
Kicsit fura, régies kifejezéseket használsz.
Kinyitottam az ajtót.
Igaz, csak résnyire, mert még délelőtt van, alig múlt kilenc.
Már takarítottam, mostam, megfürödtem.
Vasaltam is. Ünneplőben ülök kényelmes székeddel szemben.
A kedvencedet főztem.
 
Lehetne, hogy ma kivételt teszel és nem vacsorára jössz?
Tízóraira. Vagy mondjuk, ebédre. Legfeljebb uzsonnára.
Vegyük úgy, hogy amit a vacsoráról mondtál,
az képes beszéd, jó?
Annyi kérdésem és mesélni valóm volna…
Mindig attól félek, hogy nem lesz elég időnk.
A múltkor is olyan nagyon siettél. Mások is várnak, megértem.
Nem sürgetlek ám ezzel az esemessel,
csak tudatni szeretném: ha például tizenegykor érkezel majd,
én már tízkor elkezdek örülni.*
 
Szóval, ezért írtam.
 
A vers, René Magritte: La victoire című festményéről íródott, alapjául a Jelenések könyve: 3, 20. szolgál.  A *-gal jelzett rész utalás, Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvének részletére. (Ford.: Rónay György)
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.114. old.
 
 
Vrata
 
U sredu si rekao,
sledeći put kad stigneš,
ispred vrata ćeš da stojiš i kucaćeš.
Lupaćeš, tako si rekao.
I da vrata ja moram da otvorim.
Nekako čudne, pomalo zastarele izraze koristiš.
Otvorila sam vrata.
Da, tek sam otškrinula, jer još je prepodne, devet jedva prošao.
Već sam čistila, prala, okupala se.
I peglala sam. U svečanoj haljini sedim nasuprot tvoje stolice.
Tvoje omiljeno jelo sam pripremila.
 
Da li bi bilo moguće da iznimno ne za večeru dođeš?
Za čalabrk. Ili recimo za ručak. U najgorem slučaju za užinu.
Uzmimo tako, da to što si za večerom rekao,
to je slikovit govor, u redu?
Toliko bi mogla da pitam i pričam…
Uvek se bojim, da nećemo da imamo dovoljno vremena.
I zadnji put si jako žurio. Shvatam, i drugi te čekaju.
Sa ovom porukom ne želim da te požurujem,
samo bi volela da znaš: ako na primer u jedanaest ćeš da stigneš,
ja ću već u deset da počnem da se radujem¹.
 
Dakle, zbog toga sam pisala.
 
Pesma govori o slici Pobeda Rene Magrite, prizor prema knjizi Otkrivenje: 3, 20. ¹Ukazivanje na deo knjige Mali princ Antoana de Sent Egziperija.
 
Prevod: Fehér Illés