Obren Ristić У горама чудо – Csoda a hegyekben

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –

У горама чудо
 
                               Слободану Стојадиновићу
 
Чудовит сонет мним али не не зимски бели
У горама високим једино песми тесно није
Док дува кошава и петнаест испод нуле је
Овде снегом прекривена жеља у срце се сели
 
Вазда са планине вриште митски коњаници
И на огњишту предачком ватре распаљују
Ту згрејаће кости посланица древна коју
Од гласова и слова у језику носе у бројаници
 
Мудро у благости зборе сељаци у завичају
Чим се магла спусти са Старе планине
У глуво доба кад пси чувари ланце кидају
 
Душа у зубима низ кланце и клисурине
Е тек са првом зором виде се трагови и двери
У снегу и тору: Какве ли нас походише звери
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
Csoda a hegyekben
 
Slobodan Stojadinovićhoz¹
 
Csodás szonettet álmodtam de nem nem téli márvány
A magas csúcsokon egyedül a költemény érzi jól magát
Míg tizenöt fokkal fagypont alatt a kosava zihál
Itt a hóval fedett kívánság otthont a szívben talál
 
A hegyekben mesebeli lovasok sikoltanak
Tüzet az ősök otthonában szítanak
Az ősi hírnök csontozatát itt melegíti akit a hangok
És betűk olvasójában nyelvükben hordanak azok
 
Akik az őshazában bölcsen nyugalomban élnek
A parasztok amint a köd a Stara hegységből² leszáll
Éjnek idején amikor a kutyák láncokon vergődnek
 
A lélek meg a szurdokok szakadékok között vibrál
Akkor az első virradtkor látszanak a hóban a sárban
A nyomok a várak: Bennünket milyen zsarnokok igáznak.
 
¹Slobodan Stojadinović (ejtsd: Szlobodán Sztojadinovity, 1948 – 2011) szer költő, elbeszélő, irodalmi és szépművészeti kritikus.
²Stara (ejtsd: Sztára – Öreg) hegység – 560 kilométer hosszúságban vonul Szerbia keleti részéből keleti irányban Bulgária középső részén keresztül a fekete-tengeri Emine-fokig. 
 
Fordította: Fehér Illés

Neda Gavrić Купидон – Kupidó

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Купидон   Враћам Кипидону стрелу Он се смеје Амор се крсти.   Ово је био рикошет – кажем Дрхтали су ми прсти   То се не важи!   Да, али љубав Једнако гађа И оног ко од ње бежи И оног ко је тражи.

Kupidó   Visszaadom Kupidó nyilát Ő csak nevet Ámor meg keresztet vet.   Ez ricochet volt – mondom Ujjaim reszkettek   Ez nem érvényes!   Igen de a szerelem Mindenkit eltalál Azt is aki menekül tőle Azt is aki keresi.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Kristina – Krisztina

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Kristina   Kristina, znaš kako je kad mornar otplovi na daleka mora, a ne uzme sve šta mu treba? Takav je i život. Nikad nam nije onako kako zamišljamo da bi trebalo da bude. Zbog toga postoje male radosti, mi smo dio njih. A tuga, tuga dođe sama od sebe, kao voda u cipele, kao vuk u Liku. Niko je ne zove. Nek’ si mi dobro, dobra Kristina!   Grgoljamo se mladi, a već iznemogli, pomalo nam životi liče na umjetnost, one slike koje niko ne gleda ili kao krajputaši upadamo u oči. Bježimo od rutine, gušimo se u sivilu, krila nam sporo rastu. Ne poletjeti, ne znači zakasniti već ostati u pristaništu želja i gorjeti od samopouzdanja, da znamo što je utjeha. Ljubav. Stoji visoko iznad nas i gleda nas pravo u oči, zato nam trebaju krila, da letimo iznad zvijezda i obasipamo radošću sve one koje volimo. O draga Kristina, i ova noć koja se uselila u nas ne izlazi, razmješta se, sve mi se čini kao da će se nastaniti. Neka je. Teško će se ona naviknuti na dobro. U nama kulja svjetlo.

Krisztina   Krisztina, tudod-e milyen az, amikor a tengerész a távoli tengereket járja, de mindent, amire szüksége van, nem vitt magával? Ilyen az élet. Sosincs úgy, ahogyan elképzeljük. Ezért vannak a kis örömek, mi része vagyunk. A bú meg, a bú csak úgy, magától jön, mint a cipőbe a víz, a farkas a Mesébe. Senki sem hívta. Érezd jól magad, jóságos Krisztina!   Fiatalon csörgedezünk, de már agyonhajszoltak vagyunk, életünk lassan a művészetre hasonlít, olyan alkotásra, melyre rá se néznek, vagy éppen útmenti feszületként szembe tűnünk. Menekülünk a beidegződésektől, szürkeségben fuldoklunk, szárnyunk lassan nő. Nem felröppeni nem késést jelent, hanem a vágyak kikötőjében maradást, önbizalom-túltengést, hogy tudjuk, mi a vigasz. A szerelem. Magasan felettünk áll, egyenesen szemünkbe néz, ezért kellenek a szárnyak, hogy a csillagok felett repüljünk és életörömmel árasszuk el szeretteinket. Ó, kedves Krisztina, ez a belénk költözött éj nem költözik, helyezkedik, nekem úgy tűnik, mintha letelepedne. Ám legyen. Nehezen szokja meg a jót. Bennünk fény árad.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Ilija Bakić: *** (iskre vrcaju…) - *** (a barlangban…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   iskre vrcaju u pećini kovači ih isteruju iz oštrica i predaju moru vetrova ugalj se vraća u Sunce koža zateže pod znojem oko ne raspoznaje sjaj ali vidi iza njega oblik žiga za živo meso ljudskih krda sateranih u klopke mraza čuvar njuši utrobe pucketa bičem noktima guli rđu sa stubova                                soli ne žuri sve vreme je njegovo

***   a barlangban szikrák csillognak a kovácsok élekből csiholják és a szelekre bízzák a szén visszatér a Napba a bőrt izzadtság feszíti a szem nem ismeri fel a fényt de látja mögötte egy idom a fagy kelepcéjében a csordába terelt emberek élő húsa után sóvárog őr szagolja a belső részeket korbáccsal csattog a sóoszlopokról a rozsgát körmével                                vakarja nem siet övé az idő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Bak Rita Rossz vers – Loša pesma

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Rossz vers   Csak néma mássalhangzók, nincs előjel, csak leíródott jelek. A mondat nem állító, nem tagadó. Csak van. Amit mond, kérdezi is. A vers törmelékké porladt, szöveggé züllött. Gondolatgyökérzetét nem találom. A semmitől súlyos, satnya halott.

Loša pesma   Samo su nemi suglasnici, predznaka nema, tek otpisani znaci. Rečenica nije potvrdna, niti je odrečna. Samo postoji. Što tvrdi, to i pita. Pesma se pretvorila u otpatke, na prost tekst. Korenje ideje ne nalazim. Od ništa je teška, žgoljav mrtvac.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/bak-rita-versei-2/

Szente B. Levente Látó – Vid

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Látó   – Édesanyámhoz szeretettel –   egy napon kinyílik szemem és látni fogok csak intek és felállok veled haza megyek.

Vid   – Mojoj majci s ljubavlju –   jednog dana otvaraju mi se oči i vidim samo mahnem ustajem s tobom doma krenem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Ha – Ako

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –  

Ha   Ha reggel jönnél hozzám, Isten öleléséből font széken kínálnék helyet, hajnali napfényt töltenék poharadba. Amint kortyolgatnád, elúsznának melletted a felhők, válladon pihennének a madarak.   Ha nálam ebédelnél, tányérodba rejteném az erdők titkait. Ebéd után felolvasnék neked. Minden mesék legszebbikét olvasnám, hogy közben elszunyókálhass. Nézném, hogy emelkednek és süllyednek mellkasodon aranygombjaid. Suttogásommal takargatnálak.   Ha velem vacsoráznál, megénekelném neked a mezők illatát, s a pacsirtával együtt dalolnék, ha itt maradnál nálam hajnalig. Tücsökzenéből készíteném ágyad, tiszta folyókból szőném takaród.   Selymek csendjével rajzolnám tenyeredbe, a Teremtő mosolyát.

Ako   Ako bi ujutro došao, iz Božjeg zagrljaja pletenoj stolici bi ti ponudila mesto, a u tvoju čašu jutarnje zrake sunca sipala. Dok bi gutljaj po gutljaj pio, pored tebe bi oblaci plivali a na ramenu orlovi odmarali.   Ako bi kod mene ručao, tajne šuma bi stavila u tvoj tanjir. Posle ručka bi ti na glas čitala. Od priča bi najlepšu čitala, da bi mogao da zadremaš. Gledala bi na tvojim grudima kako se dižu i spuštaju zlatna dugmad. Šaputanjem bi te pokrila.   Ako bi sa mnom večerao, pevala bi ti o mirisima prostranstva, sa ševom bi zajedno pevala, kad bi do zore ostao. Tvoj krevet bi iz svirke cvrčka pravila, a pokrivač iz čistih reka isplela.   U tvoj dlan bi osmeh Stvoritelja tišinom svila crtala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.115. old.