Obren Ristić Вода која спаја – A víz amely összeköt

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Вода која спаја
 
И овога лета свакога дана остављам на песак врели
Прочитане часописе и књиге Збратимиће се писци
У светој води испод Атоса Они тек стасали и они позни
Домаћи и они из света Будућим читаоцима Весели
 
Жагор деце на свим језицима исти просветлиће риме
Њихове у наизглед мирном мору Гледам таласи се
Једва разазнају али на коленима осећам померање
Не знам одакле долазе још мање куда иду и са киме
 
Ако запљусну нежне ливада мога завичаја Камење
И песак са светлошћу у гласовима лековитом биљу
Подариће у мелодији и песми од које зру житнице
 
Знаћу свет овај може бити једно велико изненађење
Бог је велики кажу овдашњи рибари И љубав његова
Бесконачна знају Старопланинци на истоку Србије
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
A víz amely összeköt
 
Ezen a nyáron is minden nap a forró homokban hagyom
Az elolvasott folyóiratokat és Az Athosz alatti szent vízben
Testvérekké váló írók könyveit Az éppen felnőttekét és a régiekét
Hazaiak és külhoniak a Jövendő olvasóknak Vidám hangos
 
Gyerekzsivaj nyelvek sokaságán szenteli azokat a rímeket
A látszólag nyugodt tengeren A hullámokat nézem
Alig észrevehetőek de a mozdulatokat térdemen érzem
Nem tudom honnan jönnek még kevésbé hová kivel mennek
 
Ha elérik szülőföldem termékeny legelőit Köveket homokot
Hoznak meg hangjukban a fénnyel együtt gyógynövényeket
És az a dallam az a harmónia élteti a búzamezőket
 
Felismerem a világ egyetlen hihetetlen meglepetés lehet
Hatalmas az Isten mondják itt a halászok És szeretete végtelen
Tudják ezt Kelet-Szerbiában a Staraplanina-i¹ emberek
 
¹Staraplanina – (ejtsd: Sztárāplānínā): keletszerbiai hegység, 560 kilométer hosszúságban vonul Szerbia keleti részéből keleti irányban Bulgária középső részén keresztül a fekete-tengeri Emine-fokig
 
Fordította: Fehér Illés

 

Miodrag Jakšić Nedostaješ mi – Hiányzol

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Nedostaješ mi
 
Nedostaješ mi.
Najobičnije. Najljudskije.
Ne dostaješ mi, kako se to jedino narodski kaže.
Danas se to retko, kome saopštava.
Nije prohibovano, nije neugodno, ali se, eto, ne priča.
Ljudi su sebi dovoljni, porinuti u blesavost pogubnog ponosa, izmišljenog naknadno.
Učaureni u svoje virtualne prijatelje sa društvenih mreža, koje lažu, koji ih lažu. U oči se ne gledaju. Emocije su po datotekama i klaudima.
Običajno u ljudima se gubi. Nove estetike se poziciniraju. Niko ne izučava emociju, čak beže od nje.
Sve lepe reči koje su najblistavija čovekova
osećanja, sad su na margini. Potisnute.
Kažes li nedostaješ mi, ljudi se šegače na to, onako posprdno. Neka im...
Ja ne znam, drugo, osim:
Nedostaješ mi, i tebi to, kao pravo na slobodnu reč, saopštavam.
Uvek, prvo i samo tebi.
Čula to ili ne, osećala to ili ne,
Prenosim samo svoje patnje.
Sve što kažem. Iskreno je.
Nije me sramota, nije mi ispod časti.
Želim da to znaš.
Nemam šifru na telefonu.
Svi postovi su mi javni
Skrivenih težnji nemam.
Proveri, da mi nedostaješ.
Istresam iz sebe sve. Iskrenost uživam.
Kao podrumu snop svetlosti da uvaži postojanje.
Kao nadi da dođe do opstanka.
Kao pogledu u kome nema pejzaža.
Nedostaješ mi, ne kao nekad.
Nedostaješ mi kao nikad, do sada.
Nedostaješ mi tako da se pitam:
Da li ćemo ikada šetati zagrljeni ulicama.
Nedostaješ mi.
Pričam a želim ostvarenje.
 
Izvor : autor
 
 
Hiányzol
 
Hiányzol.
Csak úgy. Mint ember.
Hiányzol, ahogyan egyedül az egyszerű nép mondja.
Ezt manapság másnak ritkán vallják be.
Nem tilos, nem kellemetlen, de tény, nem beszélnek róla.
Az ember elég magának, az utólag kieszelt, végzetes büszkeség ostobaságába veti magát.
A közösségi oldalak, képzeletbeli barátok hazug világába zárkózik. Egymás szemébe nem néznek. Az érzelmek fájlokba, adathalmazokba rejtettek.
A megszokott az emberbe vész. Új esztétika érvényesül. Az érzelmeket senki sem kutatja, sőt, menekülnek tőle.
Az emberi érzéseket legszebben kifejező kifejezések
háttérbe szorultak. Visszaszorítottak.
Ha kiejted, hiányzol, az emberek kinevetnek, kigúnyolnak. Ők tudják…
Én csak azt tudom:
Hiányzol, és ezt, a szólásszabadság jogán, közlöm veled.
Mindig, elsőként és csak neked.
Hallod vagy nem, érzed vagy sem,
Szenvedésemet közvetítem.
Mindent, amit mondok. Őszinte.
Ezért nem szégyellem magam, nem restellem.
Ezt tudnod kell.
A telefonom rejtjel nélküli.
Minden bejegyzésem nyilvános,
Titkolni valóm nincs.
Ellenőrizd, hiányzol.
Mindent kivetek magamból. Élvezem az őszinteséget.
Mint a pince a fénysugarat, hogy elismerje a létet.
Mint a remény a túlélést.
Mint a tekintet az esetleges tájképet.
Hiányzol, nem úgy, mint egykor.
Hiányzol, mint eddig még soha.
Hiányzol és kérdem:
Egymást átölelve sétálunk-e valaha is.
Hiányzol.
Mesélek, közben a valóra váltást várom.
 
Fordította: Fehér Illés

Neda Gavrić Пола оштрог ножа – Az éles kés fele

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Пола оштрог ножа   Срцу су речи на врх језика Ал’ на врху језика као на врх ножа. Па запишем да не изговорим Или да не заборавим? Више не знам. Само знам да се и оловком Као и срцем Може крварити.

Az éles kés fele   A szívben a szavak nyelve hegyén vannak De a nyelv hegyén mint a kés hegyén. Hát leírom nehogy kiejtsem Vagy ne feledjem? Immár nem tudom. Csak azt tudom ironnal is Mint a szívvel Lehet vért veszíteni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Govor Višnja, Volim te – Višnja, Szeretlek

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Višnja, volim te   Kora starog kestena još uvijek čuva tajnu mladog ratnika. Bila je jesen i noć se došaptavala sa pahuljama a mladi ratnik je urezivao prohladna slova u koru starog kestena. Još tamo stoji „A. K.” i „Višnja, Volim Te" Duša mu luta beskrajima neba i čeka na neuzvraćenu ljubav.

Višnja1, Szeretlek   Az öreg gesztenye törzse még mindig őrzi a fiatal harcos titkát. Ősz volt, az éj pihékkel suttogott, a fiatal harcos meg az öreg gesztenye törzsébe fagyos betűket vésett. Még ott áll „A. K.” és „Višnja, Szeretlek” Lelke a végtelen égbolton bolyong és a viszonzatlan szerelemre vár.   1Višnja (ejtsd: Visnya – szerb női név, jelentése: meggy.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Gulisio Timea Szertartás – Obred

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Szertartás   Most már a tiéd is. Ne bántsd, Sovány, heges a teste. Két hetente találkozunk, Felmegyünk a bérlakásra, Levetkőzünk, Tenyeremben olajat melegítek. Hasra fekszik, ráülök. Itt megvágtam, Itt szétvertem, Itt eltört, Itt kikapartam, mutatja. Ujjam a sebekbe nyomom, És még mindig Nem hiszek.

Obred   Sad je već i tvoj. Ne diraj ga, Telo mu je mršavo, ranama pun.   Dvonedeljno se susrećemo, Ulazimo u iznajmljen stan, Skidamo se, U dlanu ulje zagrijavam. Leži na trbuhu, na njega sedim.   Ovde sam se posekao, Ovde sam razbio, Ovde se slomilo, Ovde sam izgrebao, pokazuje.   Prst u rane guram, I još uvek ne Verujem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Apa, milyen élet ez? – Oče, kakav je to život?

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Apa, milyen élet ez?   csak azt akarom mondani, hogy kettőezer tizenhétben, munkába menet, sokszor azon gondolkodom, kávéra, cigire sincs pénzem, lakbérre, számlákra is alig futja, örülünk, ha kenyér, szalámi, tojás, néha egy kevéske hús, leárazott zöldség jut, semmi gyümölcs, szezonban egekben az ára, mondja meg valaki, hová bújjak, ha esténként megkérdezi a fiam: Apa, milyen élet ez? igen, milyen, én is ezt kérdezem magamtól, másoktól, a világtól, a néma és törvényhozó szarkáktól, hogy mondják meg, milyen élet ez, amikor megöl a szégyen, stressz emészti lelkét az embernek, gyermekednek jövőt, mit mutatsz, adni ha nem tudsz, alig negyvenöt évesen.

Oče, kakav je to život?   samo to želim da kažem, da dve hiljade sedamnaeste, kad na posao idem, često razmišljam o tome, da ni za kafu, cigaru nemam para, jedva je dostatno za račune, stanarinu, sretni smo ako se na stolu nađe hleba, salame, jaja, koji put nešto mesa, i povrće po sniženoj ceni, od voća ništa, u sezoni su cene u nebesima, neka mi neko šapne, gde da se sakrijem, ako me uveče sin upita: Oče, kakav je to život? da, kakav je, i ja to pitanje postavljam sebi, drugima, svetu, nemim i zakonodavnim svrakama, neka kažu, kakav je to život kad me sram ubija, ljudske duše stresovi razaraju, svom potomku kakvu budućnost pokazuješ, ako dati ne možeš kao jedva četrdeset pet godišnjak.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila KÉK – PLAVO

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

KÉK   A kék a türelem színe? Tán ezért lesz szürke a tenger és az ég amikor elfogy a harmónia a türelem az érzelmek bujasága?   A szemedbe költözött tenger sosem haragos   Hullámain csak ringatózni lehet?     Sodord messze félelmemet mint poliptetemet,   KÉK!

PLAVO   Plavo je boja strpljenja? Možda zbog toga postaje sivo more i nebo kad nestaje harmonija strpljenje bujnost osećaja?   U oko ti useljeno more nikad nije ljut   Na valovima samo je ljuljanje moguće?     Ponesi sa sobom moje strahove poput ostatka polipa   PLAVO!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.