Ady András Kozmológi – Kosmologija

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Kozmológia   ez kincsem nem az ég vagy inkább nem a klasszikus   értelemben vett olyasmi hanem egy ránk boruló födő   boltozatos igen még arra is képes hogy úgy tegyen mintha   levegője felhője lenne csillag a sötétben ha éppen   éjre van szükségünk és mindenképpen hiányt szenvedünk   valami égitest igényben ez nem a jól ismert boltozat a   szatelliteken túl mesébe illő ősz öreg istennel kinek magáról   sincs tudomása csak eltartja a világot és önmagát is fenntartja ahogy   az iskolai emberi curriculum engedi ahogy neki innen oda meghagyja   nap milliárdnyi tennivaló- listában s e jópofa bácsi mellett   kétoldalt fölötte alatta az nem az űr olyan amúgy sincsen   a mindig semmivel okádás- jóllakottságig teli nincsben ez nem   más mint egy ránk borított födő s hogy mi hoztuk ezt is létre   bizonyítja hogy a nagy idea-takaró alól mert persze olyan   is van ebben a kézmíves konstellációban: esőként cseppenként   csurran minden saját valaha volt és leendő gondolatunk a nyakunkba   hogy lábunk előtt tócsába gyűljön s felszáradva visszajusson   abba a mennybe mely nem égbolt a klasszikus értelemben

Kosmologija   to draga moja nije nebo bolje rečeno nije u klasičnom   smislu tako nešto nego je poklopac iznad nas   da svod je i još je i za to sposoban da se tako pravi kao   da vazduha i oblaka ima te zvezdu u mraku ako nam je   baš noć potrebna i svakako u vidu manjka nekakvog   nebeskog tela patimo to nije dobro poznat svod   iza satelita zajedno sa sedom starom bogu koji ni   sam sebe ne poznaje svet tek izdržava a i sebe onako održava kako   ljudsko nastavno gradivo dozvoljava kako njemu odavde   u vidu liste bezbrojne svakodnevne obaveze naloži i pored tog prijatnog starca   dvostrano iznad i ispod njega to nije kosmos tako nešto ionako ne postoji   u uvek sa ničim do prezasićenosti punim nepostojećem ništa to nije nešto   drugo no na nas svaljen poklopac i da smo i to mi stvorili   dokazuje da ispod velikog pokrivača ideje jer naravno   u obrtničkoj konstelaciji i tako nešto postoji: svaka naša misao šta je   ikada postojala i još će nastati poput kiše u kapima na rame nam kapa   neka ispred naših nogu u lokvu gomila i osušivši se u takvu vasionu   vrati koja u klasičnom smislu nije nebeska pučina   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente (tapad ránk sok kereszt) – (na nas križevi se lepe)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(tapad ránk sok kereszt)   nincs már varázslat. oda a belső tömör csend, az ismeretlen csoda, a végkifejlet.   megfejtettünk gyorsan mindent. mégis, valami naponta körülfon, átölel ami volt – a van, a lesz.   a más kezdetek vége utáni belégzés, kilégzés, mint valami ősi szép történet, úgy tapad ránk a sok kereszt.

(na nas križevi se lepe)   čarolija više ne postoji. nestala je unutrašnja gusta tišina, nepoznato čudo, krajnji ishod.   sve smo na brzinu odgonetnuli. ipak, nešto svakodnevno obavija, zagrli što je bilo – postoji, biće.   udisaji, izdisaji posle kraja drugih početaka, poput drevog prijatnog događaja, križevi na nas tako se lepe.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Bíró Tímea Szomjúság – Žeđ

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Szomjúság   alig esik mostanában a nap ránk szárítja a szegénységet anya fogja a hasát birkózik a méhével én az éhséggel az iskolában köhögök ne hallják a gyomorkorgást a szomszéd kecske tőgyéből egy ember fekve szopja a tejet lopva él a nagymama volt a legéhesebb teleette magát tablettákkal és soha többé nem kelt fel a koporsónál is mondtam neki igyon szódabikarbónát azt mondták nem hallja az angyalok énekelni tanítják este a szobában a cigarettaparázs lett az összes fényforrás nem látom a számtanpéldát anya rám szól keljek korán az elektrovojvodina kikapcsolta a világítást nem értem miért kivételeznek juliéknál világít az egész ház megfőztük apának az utolsó szem tarhonyát viszi munkába holnap ezért két csészével ihatunk indiai teát a sötétben ők is alig látnak mégis anya cigarettát sodor apa kötelet

Žeđ   u zadnje vreme jedva pada sunce nas siromaštvom prekriva majka stomak drži sa matericom se rva ja sa glađu u školi kašljem da mi krčanje želuca ne čuju mleko iz vimena koze suseda jedan čovek ležeći siše kradimice živi najgladnija je baka bila najela se tableta i nikad više nije ustala i uz les sam joj rekla neka soda bikarbonu pije rekli su ne čuje nju pevati anđeli uče uveče je u sobi jedini izvor svetla žar cigara bila zadatak iz matematike ne vidim mama me upozorava neka rano ustanem elektrovojvodina je svetlo isključila ne shvatam zašto prave iznimke kod julije čitava kuća je osvetljena ocu smo zadnje zrno tarane skuhali na posao nosi sutra zbog toga dve šolje čaja možemo popiti u mraku i oni jedva vide ipak mama cigaru pravi otac uže   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 23-24. old.

Méhes Károly Mi a tavasz? – Šta je proleće?

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Mi a tavasz?   Én is költöző vagyok. Nem madár, még csak a képzelet szárnyán se, egyhelyű, de mégis. Valaki más érkezik belém, akinek nagyon megörülök. Az égről lerántanak egy fáradt fóliát, a fények összevesznek rajtam. Hihetetlen, hogy mindez folytatás, a sötét és a hideg egyenesen leszármazása. Egy bokor fényes ágát, mint a kisbaba ujját, morzsolgatom.

Šta je proleće?   I ja se selim. Ne kao ptica, niti na krilima mašte, u jednom mestu, ipak. Neko drugi stiže u meni, kome se zaista obradujem. Sa neba umornu foliju skidaju, svetla se na meni svađaju. Neverovatno je da je sve to nastavak, direktno poreklo mraka i hladnoće. Svetlu granu jednog žbuna poput prsta novorođenčeta trljam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Óvatosan – Oprezno

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Óvatosan          Jobb kezében a petróleumos bödönt meg a gyufát vitte, a balban mindössze a szemétkosár volt, lehetetlen hát, hogy ekkor hullott volna ki.        A papírlapot azután találta meg, hogy kidobta a hamut a vödörből, és végigkutatta az égetés helyét.        Már csak ez a két szó állt rajta: „a félelmet”.        Igen, valójában nem akkor, nem, később, s a szél fújhatta ki, hisz a lap széle meg volt pörkölődve, s rajta csak ez a két szó állt.

Oprezno        U desnoj ruci badanj sa petrolejem i šibicu je nosio a u levoj svega korpu za smeće držao te je nemoguće da je baš tada ispalo.      Parče papira tek posle je našao kad pepeo iz čabra već izbacio te mesto izgaranja pretražio.      Samo jedna jedina reč je bila vidljiva: „strah”.      Da, u stvari ne tada, ne, kasnije, vetar je mogao odneti, jer rub stranice bila je opržena i na njoj samo ta jedna reč stajala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Biljana Milovanović Živak: Страх од струга, други део – Félelem az esztergától, második rész

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Страх од струга, други део
После двадесет година

На прослави Дана школе
На којој сам почасни гост
Командант је весео таман толико
Да му рука падне на моје раме.
 
Као да смо мокра браћа која управо
Излазе из кафане, па каже:
„Честитам ти награду! Драго ми је што си
Тако успешна. А ја сам те малтретирао.
После ми је било жао. Било ми је жао.”
 
И гледа у мене, сада као дечак
Који није успео да изврши наређење
Да изриба каду у купатилу тог истог Команданта
И потом због тога бива стрељан.
 
П.c.
Ја сам му одавно опростила,
Али мој Лирски Субјект – није.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Félelem az esztergától, második rész
Húsz év után
 
Az Iskolanap ünnepségén,
Melyen díszvendég vagyok,
A Parancsnok éppen annyira vidám,
Hogy karja vállamra essen.
 
Mintha testi-lelki barátok lennénk, akik éppen most
Jönnek ki a kávéházból és mondja:
„Kitüntetésedhez gratulálok! Örülök, hogy
Ilyen sikeres vagy. Én meg sanyargattalak.
Azóta megbántam. Tényleg megbántam.”
 
Engem néz, most kisgyerekként, mint
Akinek a parancsot nem sikerült végrehajtani, miszerint
Ugyanazon Parancsnok kádját a fürdőszobában nem mosta ki,
És ezért kivégezték.
 
P. s.
Én már rég megbocsátottam,
De Lírai Énem – nem.
 
Fordította: Fehér Illés

Željka Avrić Жеља – Kívánság

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Жеља   стижу нам празници време жеља доба самоће   под великом небеском шатром на свету изгубљених људи у кући која није дом   шта нам још треба осим нежности   тегобним уморним неприметним тишини  сличним ветру истоветним   шта нам још треба осим ћутања   реч је оштра и крхка празна као одјек чувај се њене сенке   пловидбом усидрени са циљем у лутању заносни скрушени у шапутању и шкргутању   шта нам још треба осим сунца   звезде су хладне далеке а месец равнодушно нем кораци као ноћ пред смакнуће   нежности треба да свему смисао дамо зрно капљицу мрву мало нежности само   да би нам поглед био Сунце певало срце ћутањем се разумели

Kívánság   érkeznek az ünnepek a kívánságok ideje a magány kora   a mennyei sátor alatt az elveszett emberek világában a házban mely nem otthon   a gyengédségen kívül mi más kell nekünk   az elcsigázottaknak fáradtaknak észrevétleneknek csendhez hasonlóaknak széllel egyenrangúaknak   a hallgatáson kívül mi más kell   éles és törékeny a szó üres akár a visszhang árnyékától óvakodj   a hajóutakra horgonyozott bolyongásra utaltaknak a suttogásba és fogcsikorgatásba lelkesedetteknek megtörteknek   a napon kívül mi más kell   a csillagok hidegek távol vannak a hold egykedvűen néma a léptek mint a kivégzés előtti éj   gyengédség kell hogy egy szem csepp morzsa gyengédséggel mindennek értelmet adjunk   hogy tekintetünkben a Nap legyen szívünk daloljon egymást szó nélkül megértsük   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor