Miodrag Jakšić Bezglav – Vakon

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Bezglav   Pogrešnim korakom, nagaziš bubu na pločniku, pucketa. Izgubiš poverenje, sticano godinama, u korak. Prevrtanje želuca pretvoriš u osećaj - praveći se blesav što bezglavo hodiš, mesto saosećanja za životom nestalim.

Vakon   Botladozva, a járdán, bogárra lépsz, roppan. Léptedbe, az évek alatt szerzett bizalmad, elveszíted. A hányinger immár jelen – tetteted magad, mert vakon jársz, az eltűnt élet miatti együttérzés helyett.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Право лице – Valós arc

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Право лице   када светлост с праве стране доспе обасја те и то заиста будеш ти и јеси ти твоје право лице твој поглед твој осмех а све оно иза тебе у таму урања   али шта је тама и шта у њу урања ко то зна   30. 11 - 27. 12. 1998. Београд

Valós arc   mikor a fény megfelelő oldalról érkezik és megvilágít az te vagy tényleg te vagy valós arcod tekinteted mosolyod ám minden ami mögötted van a homályba süllyed   de ki tudja mi a homály és bele mi süllyed   1998. 11. 30. – 12. 27. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Kažiprst putuje, Balkanski književni glasnik, Београд, 2018. стр. 49.

Neda Gavrić Извор живота – Az élet forrása

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. –

Извор живота   На воденици мељем Твоја обећања Точак врти изговорене речи. Потрошићу их До последњег зрна У црном хлебу ја ћу их испећи. Да више никад Ником Нигде Не нарасту до жетве.   Претворићу бол у воду Река суза Извор живота ће бити Од извора па до ушћа Свако ће срце оздравити. Да више никад Ником Нигде Не ожедни душа.

Az élet forrása   Ígéreteidet Vízimalomban őrlöm A kimondott szavakat kerék forgatja. Mindet elhasználom Az utolsó szemig A fekete kenyérben én fogom kisütni. Hogy soha többé Sehol Senki Se arasson.   A fájdalomból vizet varázsolok Könnyfolyót Az élet forrása lesz Eredetétől a torkolatáig Minden szívet kigyógyít. Hogy soha többé Sehol Senkinek se legyen Szomjas a lelke.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Risto Vasilevski (О)да путу – Óda az úthoz

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

(О)да путу   Мисао на пут сама је себе п(р)обудила, отворила простор да све крене од Творца и врати му се никад не прекидајући везу с Њим.   Пртине су утабале звери стазе људи који су морали да се уздигну изнад њих, надмудре их и припитоме, да би стекли вишу свест о себи.   Невидљиви путеви винули су се у небо е да би човек стигао и тамо где му није место, или боље осмотрио оно од чега бежи, које од себе не види.   А Општи Пут стално тежи напред, не хајући за време које ни пред ким не одступа.   (О)да путу који гради све(с)т да земља, ваздух, простор могу имати границе, али да унутар њих свима подједнако припадају.   О да путу, чијег се краја нико за живота не боји.

Óda az úthoz   Ahogy az útra gondolunk, önmagát ébreszti, teret nyit, hogy minden a Teremtőtől induljon és Vele a kapcsolatot soha megszakítva hozzá térjen vissza.   Az ösvényeket a vadállatok taposták ki, a járásokat az emberek, akiknek, hogy önmagukról magasabb tudatot nyerjenek, a vadak fölé kellett emelkedni, eszükön túljártak, megszelídítették őket.   Láthatatlan utak emelkedtek az égbe, hogy az ember oda is juthasson ahová nem tartozik, vagy jobban szemügyre vehesse azt, amitől menekül, amit önmagától nem lát.   Az Egyetemes Út, a senki elől nem meghátráló idővel nem törődve tör mindig előre.   Óda az úthoz a világot/tudatot építőhöz, a föld, a levegő, a tér lehet, hogy határokkal körülvett, de azokon belül egyaránt mindenhez tartozik.   Ó, igen, az úthoz, végétől életében senki sem fél.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Otpisani – Kegyvesztettek

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Otpisani   Na putu premještanja na putu odrastanja na putu ispreplitanja, istina mržnja laž ljubav zagledani jedni u druge, svjetlosti nedostaje ne vidimo, ali osjetimo trag prošlosti izvire iz nas, zbunjeni, začuđeni kao svatovi Eugena Kumičića. Djeca smo. Rekli su nam da remetimo mir. Djeca smo bez šanse za popravni. Otpisana djeca. Slušate našu pjesmu plačete nad našom sudbinom ne vidimo vam suze, niste bili sa nama kad se rađala naša pjesma. Vi ste je kovali, iskovana je od vaših želja, satkana od vaše sreće, domovinstva, iluzija, mržnje i naših nadanja. Nemamo kletvu. U srcu nam je molitva blaga, usrdna, trajna. Krčimo put pjesmi, put povratku.

Kegyvesztettek   A helyezkedés útján, a növekedés útján, a kuszaság útján, az igazság a gyűlölet a hazugság a szerelem szemtől szemben állnak, hiányzik a fény, nem látunk, de érezzük a múlt bélyegét, belőlünk fakad, Eugen Kumičić1 násznépeként zavarban vagyunk, csodálkozunk. Gyerekek vagyunk. Mondták, lábatlankodók. Javulásra esélytelen gyerekek. Kegyvesztettek. Hallgatjátok dalunkat, siratjátok sorsunkat, könnycseppeket nem látunk, dalunk születésekor nem voltatok velünk. Ti kovácsoltátok, késztetéseitekből kovácsolt, szerencsétekből, hazátokból, álomképetekből, gyűlöletekből szőtt és hitünkből. Nem átkozunk. Szívünkben fohász, gyengéd, szívélyes, kitartó. Utat a dal előtt egyengetünk, a visszatérés útja előtt.   1 Eugen Kumičić (ejtsd: Eugén Kumicsity, 1850.- 1904.) horvát író, politikus.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Dejan Spasojević Aфоризми VII. – Aforizmák VII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VII.   Држава чију историју пишу непријатељи има велике шансе да оде у прошлост. Ако изостане изборни циклус наћи ћемо се у неком другом стању. Perpetuum mobile: Састављање краја с крајем иде у бескрај.   Праве се мајмуни да те не виде, а ти се правиш мајмун да то не видиш. Не знам да ли су они читали Орвела или је Орвел прочитао њих. Бојимо се бојевих, а још више лудих  глава.   Траже се повратници у вршењу добрих дјела. Њихови правци су наши кривци. Твртко није имао твртку.   Џаба му је што је њихов кад није ‘’сав свој’’. Буди мушко - признај жени да је у праву. Генерацијама које одлазе створили су лијепу будућност.   Нестао црни лаптоп усред бијела дана. Будале су, нормално, блесаве. Они се понашају као власници изборног процеса, а ви нађите себи дpугу игрицу.

Aforizmák VII.   Ha egy állam történetét ellenségek írják. nagy valószínűséggel a múlté lesz. Ha kimarad a választási ciklus, valamilyen más állapotban találjuk magunkat. Perpetum mobile: végtelen a végtől végig összeálltás.   Majmot csinálnak magukból, hogy ne lássanak, te meg majmot csinálsz magadból, hogy ezt ne lásd. Nem tudom, hogy ők olvasták-e Orwellt, vagy Orwell olvasta őket. Félünk a töltényektől, még jobban az üres fejektől.   A jótettekhez keresnek visszatérőket. Irányelveik vétkeink. A vállalkozónak nem volt vállalata.   Hiába tartozik hozzájuk, ha „nincs magánál”. Légy férfi – ismerd el a nőnek, igaza van. A jövendő nemzedékeknek szép jövőt biztosítottak.   A sötét laptop fényes nappal tűnt el. A gyagyák, normálisan, ostobák. A választási folyamat tulajdonosaiként viselkednek, ti meg találjatok valami más játékot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Gulisio Timea A kukkoló – Osmatrač

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A kukkoló   Ott ülsz. Háttal. Ha megfordulnál. Vagy a tükörbe néznél. Itt lennék állig maszkban. Szemig húzott sapkában. Közömbösen visszafordulnál. És én itt maradnék Megint egyedül. Rajtakapatlanul

Osmatrač   Tamo sediš. Leđima okrenuto. Kad bi se okrenuo. Ili u ogledalo pogledao. Tu bi bila, skroz zamaskirano. Do očiju navučenom kapom. Nezainteresirano bi se okrenuo. I ja bi tu ostala Opet sama. Nezatečeno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.