Bátai Tibor Mondhatni – Reklo bi se

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Mondhatni  Merő áttétel és hasonlat. Csupa majdnem. Úgyszólván átéled: jóformán  azonosulsz a szituációval. Mégis, mintha túlértékelnéd magad. Szinte szétvet az igyekezet s persze  a becsvágy, amelytől hajtva újra meg újra nekilátsz körülírni, amit  sehogy sem tudsz pontosan megnevezni. Maradnak a majdnemek, úgyszólvánok, jóformánok, minthák és szinték. Azért legalább az áttételek számát jó volna minél kisebbre szorítani. Ha nem csupán hajszál híján sikerül, mondhatni, akár védjegyed lehetne. Többé-kevésbé be is érnéd ezzel.

Reklo bi se Čista transmisija i poredba. Sve samo maltene. Tako rekuć preživiš: Skoro se poistovećuješ sa situacijom. Ipak, kao da se precenjuješ. Težnja te gotovo raspršti i naravno ambicija, te gone te da opet i opet ispočetka pokušaš opisati to što nikako ne uspevaš tačno imenovati. Ostaju maltene, tako rekuć, skoro, kao da i na izgled. Ipak bilo bi poželjno bar broj transmisija na manji broj svesti. Ako ti ne samo za dlaku uspe, reklo bi se, i tvoj zaštitni znak bi mogao biti. Manje-više sa toliko bi i bio zadovoljan. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.7torony.hu/content.php?c=69450

Lennert Móger Tímea A teremtés homálya – Nevid stvaranja

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

A teremtés homálya a természet hangokkal ír egyes állatok szárnyait béna végtagok rejtik nem repül az őzbak nem repül a nyúl földet ér lapul a levelek dzsungellé nőnek az esőerdők halálát nem hirdetik szólamok nem ismerik a lázadás fogalmát alfa és omega közöttük semmi kapcsolat az űr hívja a földet

Nevid stvaranja priroda glasovima piše krila pojedinih životinja uzeti udovi skrivaju srndać ne leti zec ne leti zemlju dotiče skriva se ševar u džunglu preraste smrt prašume fraze ne oglašavaju pojam pobune ne poznaju alfa i omega uopšte nisu povezani zemlju vasiona zove Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/5390-lennert-moger-timea-versei



Szabó Palócz Attila Színek karavánja – Karavana boja

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Színek karavánja lehajtott fővel terült el a hosszú fekete haj maga elé bámult a szemüveg gondolkodva rágta ujját a fog a fekete hajba túrt a kar feketéllett valami bajuszkezdemény virágos kabát volt rajta feketébe öltözött a mell a fehér zokni megvillant a test oldalt elterült keresztezte magát a láb

Karavana boja duga crna kosa sagnutom glavom se prostirala naočale ispred sebe buljile zub zamišljeno grickao prst ruka u crnu kosu rinula nekakav začetak brkova se crnio cvećem kićen kaput je nosila grudi su joj u crno obučene sevnule bele sokne telo se na stranu raširio ukrstile su se noge Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/15807/hid_1995_06_10_szabo.pdf



Beszédes István Lábuk rövid – Noge su im kratke

Beszédes István Zenta, 1961. szept. 12. -

Lábuk rövid Beszélhetünk egy helyszínről lehetőségeként valamiféle felfoghatatlan tér áthidalásának - fesztáv, körül körkép azok számára, akik öregkorukra törpék. Beszélhetünk a helyről, amelyet fel nem fedezünk soha, hisz mi a lakott világot járjuk, csodáljuk mint zuhan párkánya, és a mélybe egy amfiteátrumot tettünk, ott történik napi két előadásban csoda. Az idő, és míg el nem törik, a tér találkozásának elméleti pontja ez, elvesztettünk már minden poggyászt, fejből idézett kötéltáncosokat látni övig: két nő és egy férfi, felsőtestük felnőtt, lábuk rövid...

Noge su im kratke Može se pričati o nekom licu mesta kao o nekakvoj mogućnosti premošćavanja neshvatljivog prostora – raspon, okolo panorama za one koji su za stare dane patuljci postali. Može se pričati o mestu koju nikad nismo otkrili, ta nama je naseljen svet poznat, divimo se kako mu atula pada i u dubinu smo amfiteatra smestili, čudo se tamo dešava dnevno u dva prikaza. To je teoretska tačka sretanja vremena, i dok se ne razbije, prostora, sve posedovano je izgubljeno, iz sećanja prizivani pehlivani se vide do struka: dve žene i muškarac, gornjim telom odrasli, noge su im kratke... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.barkaonline.hu/blog/1284-beszedes-istvan-versei



Szögi Csaba Újra vágyom – Opet žudim

Szögi Csaba  Szabadka, 1975. november 30. –

Újra vágyom Lépked. A fényben. Kezében táska. Belülről feltör egy mosoly. Meglát. Kisimult arcból épít bennem létet. Éltet. Érted?! Oly jó így. De nem szabad. Fojtsd el! Inkább ordíts! Veszély!!! Achtung, achtung! Érts meg, kérlek szépen. Nem szabad. Pedig nagyon szeretném. Óh, be jó lenne! Arcomra egy mosolyt tenne, majd ülnénk csendben, egymást nézve. Óh, az égre, ha többre már nem is telne. Csak egy órát, együtt lengve...

Opet žudim Korača. U svetlu. Sa tašnom u ruci. Jedan osmeh iznutra se oslobađa. Ugleda me. Bit u meni iz smernog lica gradi. Poživi. Shvataš li?! Blaženo je tako. Ali se ne sme. Uguši! Radije urlaj! Verem!!! Achtung, achtung! Shvati, lepo te molim. Ne sme se. Mada bi žarko želela. Kako lepo bi bilo! Na lice bi mi osmeh stavio, pa bi tiho sedeli, jedan drugog gledajući. Za ime boga, ako više ne bi ni dobili. Samo jedan čas, zajedno lepršajući... Prevod: Fehér Illés

Forrás: A szerző "Költőfogyatkozás" c. első kötetből



Tatjana Debeljački Ritual samoće – Magányos szertartás - Ritual of loneliness

Tatjana Debeljački Užice 23. april 1967. –

Ritual samoće Utorak 18,30 Skuvala sam kafu. Sipala piće. Odsekla parče torte, (ili sve to zajedno). Crne kožne rukavice, Zagrejana peć. Mazila se do zanosa, Pobedila još jednu decembarsku noć...

Magányos szertartás Kedd 18:30 Kávét főztem. Italt töltöttem. Levágtam egy tortaszeletet, (vagy mindezt együtt). Fekete bőrkesztyű, Meleg kandalló. A lelkesedésig kenekedtem, Legyőztem még egy decemberi estét... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ritual samoće Utorak 18,30 Skuvala sam kafu. Sipala piće. Odsekla parče torte, (ili sve to zajedno). Crne kožne rukavice, Zagrejana peć. Mazila se do zanosa, Pobedila još jednu decembarsku noć...

Ritual of loneliness  Tuesday 18:30 I made coffee. Poured drinks. Cut a piece of cake, (maybe all of that together) Black leather gloves, warm stove. Caressed up to trance, Defeated yet another December night... Translated by Tatjana Debeljački

Izvor: http://www.magyarulbabelben.net/works/sr/Debelja%C4%8Dki%2C_Tatjana-1967/RITUAL_SAMO%C4%86E/hu/62341-Mag%C3%A1nyos_szertart%C3%A1s?translationLang=all

Petrőczi Éva Hyacinthos… – Hijacint…

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Hyacinthos…      „Jajszók jegyével a szirmok tövén…”          Milton: Lycidas Hyacinthos, te, jácint, születésem havának jajszó-jegyű virága, gyerekként hívén hittem: értem-nekem nyílsz teljessé, széppé, április hetedik hajnalára.

Hijacint…      “Na korenu lata sa znakom uzvika bola…”        Milton: Lycidas Hijacinte, ti, zumbule, cvete meseca mog rođenja sa znakom uzvika bola, kao dete verom verovala: zorom sedmog aprila zbog mene-meni se otvaraš u punom sjaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző