Petar Pajić Moja majka hekla – Anyám köt

Petar Pajić Valjevo, 06. oktobar 1935. –

Moja majka hekla Moja majka hekla i kaže: "Starost je samo velika zima, starost je samo velika samoća." Iz njenih prstiju izleću ptice, cvetovi, šare, njeni prsti lepršaju u vazduhu kao leptirovi koji ne mogu da polete. Moja majka je devojčica, vidim je kako trči kroz sunčanu izmaglicu, niz cvetnu livadu, od sunčane izmaglice među prstima plete sebi devojačku spremu. Eno je u beloj venčanici, vidim devojčicu juri svoj san, san je sve veći a polje je sve manje. Klupko se odmotava. Moja majka će se uskoro udati.

Anyám köt Anyám köt és szól: " Csak rideg tél az öregség, csak nagy magány az öregség." Ujja között madarak, virágok, díszek kelnek életre, mint a röptére képtelen lepkék ujjai úgy lebegnek. Anyám kislány, látom ahogy a napsütötte ködben, a virágos réten átsuhan, serdülő hozományát ujjaközti páradús levegőből szövi. Ott van, fehér menyasszonyi ruhában, álmát kergető kislányt látok, egyre nagyobb az álom de a rét csak zsugorodik. Lehull a lepel. Anyám hamarosan férjhez megy. Fordította: Fehér Illés

Forrás: http://www.poezijanoci.com/domaca/petar-pajic-pesme.html#6



Danilo Kiš Jesen – Ősz

Danilo Kiš

Subotica 22. februar 1935. – Paris 15. oktobar 1989.

Jesen počinju bračne svečanosti ljubavni krici detlića liče na udaranje po bubnju umetnost sviđanja je beskrajno raznolika divlje se patke zaručuju u novembru događa se tako da se jata putnika doletelih čak iz rusije nađu sa starosedeocima na istim jezerima na il-de-fransu i tada dolazi do velikih ljubavi praćenih tragedijama i ogovaranjem 1962

Ősz kezdődnek a házassági szertartások a harkály szerelmes rikoltozása dobpergésre hasonlít a tetszik művészete korlátokat nem ismer a vadkacsák novemberben jegyzik el egymást így történik egy raj vándor egészen oroszhonból érkezve az ottmaradottakkal il-de-frans ugyan azon tavain találkoznak és akkor halálos szerelmek kötődnek sorscsapások és pusmogás kíséretében 1962 Fordította: Fehér Illés

Forrás: http://hiperboreja.blogspot.rs/2013/01/tri-pesme-danilo-kis.html 

Keresési eredmények

Keresési eredmények

Hurt Judit Lehetetlenség... (俳句 – Nemoć... (俳句

Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –

Lehetetlenség... (俳句 Olyan tüzet nem lehet oltani, amit a gyűlölet szít.

Nemoć... (俳句 Vatra koja je mržnjom tarkana ne da se ugasiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1447106225318541&set=a.539638582731981.135324.100000575312859&type=3&theater

Tóth Imre A guantanamoi fogoly – Zatvorenik iz Gvantanamoa

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

A guantanamoi fogoly Két fal között. Első lépések a halál völgyében. Emlékszem, talán tizenkét éves lehettem, amikor először találkoztam Gábriellel. Ma sem tudom, ki ő. Az iráni forradalmat hallgattam a rádióban, talán éppen téli szünet volt. A város utcáin kóboroltam, nem tudom, kit, vagy mit kerestem. Néha betértem egy könyvtárba, vagy moziba. Kint sütött a nap, nyüzsögtek az emberek. De én tudtam, hogy mindegyikük csak egy halott bábu. Akkor tudtam meg: Isten kettős ügynöke vagyok. Senki számára nem viselhető el a létezés, a saját létezése. Akár ébren van, akár álmodik. Ha rád nézek, mindig a kudarc jut eszembe. Bárcsak ne ismertelek volna soha. Isten kettős ügynöke vagyok. Nem ez az igazi nevem.

Zatvorenik iz Gvantanamoa Između dva zida. Prvi koraci u dolini smrti. Sećam se, kojih dvanajst godina imao kad sam prvi put sreo Gabriela. Ni danas ne znam, ko je. Preko radija vesti o iranskoj revoluciji slušao, možda baš za vreme zimskog raspusta. Ulicama grada lutao, ne znam koga ili šta sam tražio. Katkad ušao u neku biblioteku ili bioskop. Vani je sunce sijao, vrvelo je od ljudi. Ali sam znao, svako od njih je tek mrtva lutka. Tad sam saznao: dvostruki agent sam Gospoda. Postojanje, vlastito postojanje ni za koga se ne može podneti. Bilo da je budan ili sanja. Pogledam li na tebe, uvek se poraza setim. Bar da te nikad nisam poznavao. Dvostruki agent sam Gospoda. Nije to moje pravo ime. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/A_guantanamoi_fogoly



Csoóri Sándor Látok kék lámpát lengeni – Vidim plavu lampu u gibanju

Csoóri Sándor

Zámoly, 1930. február 3. – Üröm, 2016. szeptember 12.

Látok kék lámpát lengeni             Nem erdők hűvösében:             férfikarok homályán             rejtőzik Magda –             fülében virág-függő             s derekán aranykígyó             nyújtózkodik a Holdra. Első szerelmem, hold-leány, te más egekre szálló, parázsló tenyerembe mernél-e még zuhanni? Tíz ujjam emlékezik, tíz körmöm fölhasad, hogy szenvedve láthassam elfordult arcodat –             Vasárnap van: hallod-e?             búgnak templomi orgonák,             zsoltárt énekelsz hozzám,             zsoltárt éneklek hozzád.             Nincs pap, nincs Isten, mi vagyunk             fehér oszlopok árnyán             jelenvalók és hitvallók             szerelem áldozásán. Vasárnap van: tudod-e? Nagy eső zuhog: látod-e? Villám sétál az utcán. Ha rádnéz, meg is halhatsz. Bújj ide ballonom alá, bújj ide örömöm alá, soha meg nem halhatsz. Tíz ujjam emlékezik, ruhám is emlékezik butácska örömömre. Nem volt füledben függő, derekadon se kígyó s nem tudtam, hogy a tested hajolna szerelemre. Orgonazúgást hallottam, liliom hegedűszavát – Hallok most tompa dobszót, bűnért jajgató zongorát s látok kék lámpát lengeni, sötét szobába hívót, hogy megfojtsam derekadon a hideg aranykígyót.

Vidim plavu lampu u gibanju             Ne u hladu šuma:             Magda se u senci             ruku muškaraca skriva –             u ušima naušnica od cveta             a na kuku zlatna zmija             se proteže ka Mesecu. Prvo moja ljubavi, devojko meseca, ti koja na druga neba letiš, dal bi još smela na moje užerene dlanove pasti? Sećaju se moji prsti, pucaju moji nokti, da bi ti okrenuto lice u svojoj patnji mogao videti –             Nedelja je: čuješ li?             orgulje u crkvama se čuju,             meni psalm pevaš,             tebi psalm pevam.             Nema popa, nema Boga,             u senci belih stubova             pri pričesti ljubavi             prisutni i ispovednici mi smo. Nedelja je: znaš li? Pljušti: vidiš li? Na ulici grom šeta. Pogleda li te, možeš i umreti. Sakrij se ispod mog balona, sakrij se ispod mog ushićenja, nikad ne možeš umreti. Prsti mi  drže u sećaju, i odelo drži u sećanju moje bezazleno radovanje. Nisi imala naušnice, niti na struku zmiju i nisam znao da bi ti telo ljubav priželjkivalo. Čuo sam zvuk orgulja, violinu ljiljana – Sad tup glas bubnja čujem, te klavir koji za grehom jada i vidim plavu lampu u gibanju, u tamnu sobu pozivajuću da bi hladnu zlatnu zmiju na struku tvom zadavio. Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/CSOORI/csoori00001a_kv.html



Szoboszlai Judit Hideg – Hladno

Szoboszlai Judit

Hideg Betakarlak szememmel hidegek ma a csillagok szívem csak szívedig ér el a lábad jéghideg. – Szemem tüzével melegítem szívedet* Ékesítem tündöklő fényedet Parázslik a vágy, vagy talán már lobog Érzem szivem oly hevesen dobog. *Coody Tomori Gábor válasza

Hladno Očima te pokrivam zvezde su danas hladne srce mi samo do tvog srca dopire noge su ti mrazne. – Vatrom svojih očiju zagrevam,* Kitim tvoj blistav sjaj Možda već i palmti užarena strast Ubrzano kucanje mog srca osećam. Prevod: Fehér Illés *Odgovor Gabora Codi Tomoria

Forrás: a szerző

Csák Gyöngyi Fehér csöndek – Bele tišine

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Fehér csöndek Kiszivattyúzza szívemből az utolsó csepp vért, husángot hegyez csontjaimból, hiába állította: előttem nem volt itt élet, a vallomás szavai hamisan csengő fehér csöndekbe fúló csillagok.

Bele tišine Iz mog srca i zadnju kap krvi iscrpi, iz kostiju močugu pravi, zalud je tvrdio: života pre mene tu nije bilo, reči priznanja su u lažno odzvanjajuće bele tišine utopljene zvezde. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ahetedik.hu/kategoriak/versek/item/331-feher-csondek.html