Jász Attila (konyhacédrus) – (kedar kuhinjski)

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Csontváry Kosztka Tivadar: A magányos cédrus

(konyhacédrus) Egy festő sír a konyhában, kivágták a cédrusfenyőt a játszótér mellett, pedig még ezer éves se volt, és semmi baja, mégis néhány száz év elég, hogy úgy döntsenek, kidöntik, ki- vágják ezt a gyönyörű fenyőt, nem lehet meg- menteni a világot, kedves Tivadar, benne az embe- rekkel, sajnos kivágták a cédrusfenyőt, de nem ma- gára gondol-e a festő, a- mikor a cédrus hiányát festi csak folyton?

(kedar kuhinjski) Jedan slikar u kuhinji plače, pored igrališta isečen je kedar, iako nije bio hiljadugodišnjak, ni bolestan nije bio, ipak dovoljno je par stotina godina da bi odlučili, srušiće, i- sećiće ovaj krasan bor, svet nije mog- guće spasiti, dragi Tivadaru*, zajedno sa lju- dima, nažalost kedar je isečen, ali zar slikar ne na sebe misli ka- da na zid neprestano nedostatak kedra slika? Prevod: Fehér Illés *Tivadar Čontvari Kostka (Csontváry Kosztka Tivadar) je slavan mađarski slikar. Jedna od najpoznatijih njegovih slika je „Usamljen Kedar”.

Forrás: http://drot.eu/article/hegyi-kolto-jasz-attila-versei

Tóth Imre Szeptember – Septembar

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –

Szeptember Az utolsó nyári este volt. Gesztenyefák alatt álltam, hallgattam, hogy zúgnak a csillagzatok. Aznap levelet kaptam, melyben közölték, nem található rólam adat. Így hát, nem is létezem-gondoltam. Könnyű ruhában jöttél felém, és láttam, hogy levágattad a hajad. Így hát, nem is létezem-gondoltam, és hallottam, ahogy azt mondja egy hang: engedjétek el ezt az embert, mert nem találtam benne bűnt. Mikor elmentél, éreztem, jó lett volna megcsókolni a nyakad.

Septembar Poslednje letno veče je bilo. Ispod kestenova sam stajao, žamor zvzeda osluškivo. U tog dana dobijenom pismu javljeno mi je da ne postoje podaci o meni. Dakle ni ne postojim – pomislio sam. Prema meni u laganom odelu si došla, i primetio, dala si kosu ošišati. Dakle ni ne postojim – pomislio sam, i čuo kako jedan glas veli: pustite tog čoveka jer greha u njemu nisam našao. Kad si otišla, osetio sam, bilo bi dobro tvoj vrat poljubiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/T%C3%B3th_Imre-1966/Szeptember



Lennert Móger Tímea Szerettem… – Volela sam…

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

 A “Már nem versek, még nem prózák, amolyan határesetek...” ciklusból

Iz ciklusa: “Više nisu pesme, još nisu priče, nekakvi granični slučajevi…”

Szerettem… Egy halottról úgy illik megemlékezni, ahogy sejtjük, hogy szerette volna…Rozália-nap van, a nagyanyámat is így hívták…Mit vigyek a sirjára virágot vagy gyertyát…? Nem tudom, melyiket szerette volna…Nem álltunk egymáshoz olyan közel, ahogy illett volna… Ennek ellenére nagyon szerettem…A szeretetemet viszem…

Volela sam... Pristojno je sećati se pokojnika na način, kako naslućujemo, da bi voleo... Dan Rozalije je, imendan moje bake... Dal bi na njen grob cveće ili sveću nosila...? Ne znam šta bi ona volela... Nismo bile tako bliske kako bi priličilo... Uprkos tome volela sam nju, istinski... Poneću svoju ljubav... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/hataresetek.htm



Elekes Ferenc Jelentés a letűnt századról s magamról – Izveštaj o minulom stoleću i sebi

Elekes Ferenc Siménfalva 1935. március 4. –

Jelentés a letűnt századról s magamról Kifárad minden. Az ízek is kifáradnak, s az illatok is. Kifárad az időjárás, a harangzúgás, az ünnepek is kifáradnak, akár a nyikorgás vagy az unalom. Kifárad a mélység és a magasság, a büszkeség s az alázat. Kifáradnak a kicsi falvak, népek, nagyhatalmak, dallamok, lebegések és szárnyalások. Kifáradnak a zongorák, a kürtök és dobok, kifáradnak a tornyok és gödrök, a bogyók, levelek, hasonlatok, színek, szokások, árnyak és arányok, kifáradnak a dühök és a veszedelmek, a jóság is kifárad, s a lázadás is. A botok és borotvák is kifáradnak, akár a kulcslyuk vagy a csatorna. Persze, az évszakok is kifáradnak, a vasárnapok, vagy az egérfogók, azok is kifáradnak, s a köszönések is. Van úgy, hogy én is kifáradok. Van úgy. Például most.

Izveštaj o minulom stoleću i sebi Sve se umori. Umore se i okusi i mirisi. Umori se vreme, zvonjava, umore se i praznici kao i škripanje ili dosada. Umori se dubina i visina, oholost i poniznost. Umore se mala sela, narodi, velesile, melodije, lebdenja i lelujanja. Umore se klaviri, rogovi i bubnjevi, umore se tornjevi i jarci, bobice, listovi, uporedbe, boje, običaji, senke i srazmeri, umori se bes i pogibija, i dobrota se umori a i pobuna. Umore se i batine i britve, kao i ključanice i prokopi. Naravno i godišnja doba se umore, nedelje ili mišolovke i oni se umore, pa i pozdravi. Dogodi se da se i ja umorim. Dogodi se. Na primer sada. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/elekesferenc.htm



Pethes Mária Szerelmünk – Naša ljubav

Pethes Mária – Péli Tamás festménye

 

Szerelmünk Szerelmünk volt már heves és bocsánatkérő rózsától sebes Letepert füveken ölelkező méhemben magzatot dédelgető és lázban szenvedő Volt mámoros őrült lobogás és féltékeny vágyakozás De mikor félbetört szárnyán közeleg a hajnal karnyújtásra egymástól boldogságsugaras arccal ébredünk S szerelmünk lesz még heves és bocsánatkérő rózsától sebes

Naša ljubav Naša ljubav bila je već strastvena i od oprosta tražene ruže ranjena U mojoj maternici šta se na zgaženoj tratini grlila zametka tetošeća i u vrućici pateća Bilo je opijenog ludog zanosa i ljubomornog sevdaha Ali kad slomljenim krilima zora se približava u međusobnoj blizini ozarenim licima se budimo I naša ljubav biće još strastvena i od oprosta tražene ruže ranjena Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.niif.hu/04500/04569/html/#97

Bak Rita A kertben – U vrtu

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

A kertben A kertben derékszögben törtek meg a fénynyalábok. Vártam, mikor térnek be hozzám; csúsznak le a szakadt tapétán. Napokig nem jöttek. Kutyám gombszemekkel nézett rám a szemközti fotelből, csuklott egyet, mintha biztatna, tarts ki, jönnek majd. Még az ablakokat is megpucoltam. Hátha könnyebben bejutnak. A haszontalan várakozásban elbóbiskoltam. Bejött anyám a konyhából. Fogd meg a karfát – mondta Apád ma délelőtt meghalt.

U vrtu Snopovi svetla u vrtu pod pravim uglom su se slomili. Čekala sam, kad će kod mene navratiti; niz poderane tapete klize. Danima nisu došli. Pas moj poluzatvorenim očima me je gledao iz fotelje sa druge strane, štucnuo, kao da me je bodrio, izdrži, doćiće. Još sam i prozore očistila. Možda će lakše dospeti. Zadremala sam u uzaludnom čekanju. Iz kuhinje moja mama je ušla. Uhvati se za dršku – rekla je Otac ti je prepodne umro. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dokk.hu/versek/olvas.php?id=40123



Đorđe Šćepović Četvrta pjesma o Davidu – Negyedik ének Dávidról

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Četvrta pjesma o Davidu Moj mrtvi brate, koliko već dugo hraniš gladna usta podzemlja Ne pamtim, moje sjećanje ne seže toliko daleko zaboravio sam i put do kamenog zamka u kom stoluješ Tvoj cvijetni vrt orezuju ljudi u crnim uniformama katkad te pozdravim u dnevnim novinama smrt smrt smrt tvoja je gospa tvoja su djeca korovi i trave

Negyedik ének Dávidról Halott testvérem, az alvilág éhes bendőjét mennyi ideje táplálod már Nem jegyeztem meg, ilyen távlatból képtelen vagyok felidézni elfeledtem a kőkastélyhoz vezető utat is ahol ősidők óta élsz Virágoskertedet fekete egyenruhások metszik néha a napilapokon keresztül köszöntelek halál halál halál a te asszonyod a te gyerekeid gyomok és füvek Fordította: Fehér Illés

Forrás: http://hiperboreja.blogspot.rs/2016/05/tri-ubitacno-dobre-pjesme-ore-scepovic.html