Keresés ebben a blogban

2017. május 5., péntek

Márkus László ha elcsüggednél – ako bi se klonula

Softić, Faiz portréja

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

ha elcsüggednél

ha elcsüggednél
nézz az égre fel
a tétován baktató
bodor felhőnyájak
a hajkoronád köré
aranykoronát szövő
napfény csillogása
mind-mind erőt ad

ha elcsüggednél
menj le a parkba
hallgasd a platánok
mindentudó susogását
beszélgess bátran
tarka aranyhalakkal
és ne bánd azt sem
ha bolondnak néznek

ha elcsüggednél
gondolj majd rám
ki téged úgy szeret
idézz meg verseket
aranykeretbe foglalt
varázslatos perceket
nyújtsd ki két kezed
én mindenhol ott leszek

2017. 05. 05.


ako bi se klonula

ako bi se klonula
pogledaj na nebo
kudravi oblaci
sporih pokreta
odsjaj sunca
što oko tvoje kose
zlatnu krunu plete
snagu ti daju

ako bi se klonula
idi u park
poslušaj sveznajuće
šuštanje platana
pričaj sa
zlatnim ribicama
i nek ti ne bude krivo
ako te ludom smatraju

ako bi se klonula
na mene misli
ko tebe istinski voli
pozivaj pesme
u zlato obavijene
čarne trenutke
ispruži svoje ruke
biću svugde

5. 5. 2017.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

Fellinger Károly Töredék – Krhotina


Képtalálat a következőre: „fellinger károly”

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Töredék

Diákbarátom a harmincéves
iskolai találkozónkon meg-
kérdezte melyik a kedvenc versem, 
én meg ott illedelmességből ki-
böktem, pont azt, amit valamikor
ő írt az emlékkönyvembe, erre
értetlenül nézett rám, már-már
csalódva bennem, állítva, hogy meg-
változtam, hisz nem nőtt be még a fe-
jem lágya, míg ő ugyanaz maradt, 
aztán hamarjában rákérdeztem, 
tudja e miért választottam épp  
ezt a verset, lányos zavarában 
azt felelte, nem lát a jövőbe.

Krhotina

Prijatelj iz školskih klupa na
tridesetoj godišnjici mature upita
koja mi je omiljena pesma,
a ja iz pristojnosti zucnuo,
baš ona koju je u moju spomen
knjigu on upisao, on me je
s nevericom gledao, kao da se
u meni razočarao, tvrdevši, pro-
menio sam se, ta još nisam od-
rastao, dok je on isti ostao,
pa sam ja mu postavio pitanje,
dal mu je jasno zašto sam baš
tu pesmu izabrao, u svojoj zbunjenosti
odgovorio je da nije vidovit.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2014-dec-17-2134/aldatlan-aldas-fellinger-karoly-versei


2017. május 4., csütörtök

Tóth Imre Hotel Faustus – Hotel faustus

Képtalálat a következőre: „tóth imre költő”

Tóth Imre Zalaegerszeg 1966. július 2. –


Hotel Faustus

Amikor kérdezted, boldog
 vagyok-e, nem tudtam,
 ez a kérdés miért fontos.
 Sétáltunk volna a Várban,
 szemközt a pesti oldal.
 Hívtalak, de számod nem
 felelt, kórházi ágyon hagyott
 nyomot tested.
 Lehettél volna a feleségem,
 szülhettél volna gyereket,
 de nem ez lett, mint ahogy
 nem lettünk híres emberek.

 Azóta minden nap olyan, mint ezer, elképzelem,
 a gép előtt ülsz, mezítláb, pizsamában a
 székeden. Már fürödtél, hajad törölközőbe
 csavarva.

 Én most lépek be az imaginárius térbe,
 szellemem pásztázva keresi szellemed.
 Azokban a napokban késsel jártam,
 az utcákon rendőrök, és tüntető tömeg.

 Tudom, lehetett volna másként,
 nyithattunk volna az időn kaput,
 míg alattunk aludt a város,
 ruháink hálóba szövődtek.
 És a Duna is aludt.

Hotel Faustus

Kad si pitala dal sam
sretan, nisam znao
zašto je to pitanje važno.
U Tvrđavi bismo se šetali,
nasuprot je peštanska obala.
Zvao sam te ali broj nije
odgovorio, telo ti je trag na
bolničkom krevetu ostavio.
Mogla bi mi supruga biti
te dete roditi,
ali nije se to desilo, kao što
ni mi nismo postali znameniti.

Od onda svaki dan je kao hiljadu drugih, 
zamišljam, ispred mašine sediš, u pidžami, bosa.
Već si se okupala, kosa ti je u peškir
umotana.

Sad u imaginaran prostor stupim,
moj duh tvoju tapkajući traži.
Tih dana nožem u ruci sam hodao,
na ulicama policija i demonstranti.

Znam, moglo je biti drugačije,
mogli bi otvoriti kapiju na vremenu,
dok je grad ispod nas spavao,
naša odela u mrežu su se pretvorile.
I Dunav je spavao.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: a szerző

2017. május 3., szerda

Ljiljana Lalić Garantovati – Szavatolni

Lalić , Ljiljana portréja

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –


Garantovati

Prije nekoliko dana
milostivog čovjeka
počeli su da jedu zidovi.
Ustajao je noću
laganiji za nekoliko kilograma
ali još uvijek prizemljen
palio cigarete
pomno proučavajući zadimljene krugove.
U jednom od njih pojaviše se obrisi
nekoga ili nečega.
Udubljivao se svom silom naprezao
pokušavao iskopati brzo
zamalo iščezlog sopstvenog Nestora.
Ispod razbacanih zamršenih ganglija
prolazio je sivom i bijelom gustinom
uvlačeći se u žljebove, pukotine
upadajući u rascjepe između hemisfera
odmarajući se pokatkad na svojim plećima
u hladovini razgranatog moždanog stabla.
Vuk ili čovjek.
Čovjek ili vuk.
Dvoumio je
i tako u beskonačnoj dimnoj zavjesi
čekao svanuće.

10. januar, 2013.
Szavatololni

Pár nappal ezelőtt
a falak kezdték enni
a könyörületes embert.
Éjjel néhány kilóvala
könnyebben de még
mindig józanul
gyújtott rá és
tanulmányozta a füstkarikákat.
Egyikben valakinek vagy valaminek
az alakja tűnt fel.
Minden erejét összeszedve
próbálta a már majdnem eltűnt
önmaga Nesztorát feltárni.
A szanszét szórt ideggócok alatti
vájatokba repedésekbe behúzódva
a féltekék közötti hasadékokba bukva
néha a szerteágazó agytekervények
hűvösében saját vállain megpihenve
szürke és fehér masszaként haladt.
Farkas vagy ember.
Ember vagy farkas.
Kételkedve
végtelen füstfüggönyben
várta a virradatot.

2013. január 10.

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2017. május 2., kedd

Faiz Softić Pred kućom – A ház előtt


Képtalálat a következőre: „faiz softic”

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –


Pred kućom

Iz ciklusa: Strašan je zid bez sjene

Pred razrušenom kućom
proleće došlo u avliju.
Pronikla trava iz duvara –
stražari.
Kroz rupe, kuda su ušle granate,
vjetar ugoni prašinu
i sunce na kaljav ćilim pada.
Izgladnjela kučka reži
u avliji.
Krepala mačka žmuri
uz prag.
Po koja ptica cvrkutne
perja meka,
pa tek zaćuti,
od mene, od nikog, od ničeg
odgovor čeka.
A ja se samo stidim.

Pred kućom razrušenom
kruška polomljena stoji
sprema se po granama
da behar prospe
i pita:
Gdje su berači moji?
Iznad pisaćeg stola
slika me dječija gleda:
Odoše li sa brda nišandžije
hoću i ja
da izađem
na avliju.
A ház előtt

A “Félelmetes az árny nélküli fal” ciklusból

A lerombolt ház elé
az utcába érkezett a tavasz.
A falból kinőtt fű –
strázsál.                 
A gránát ütötte réseken keresztül
port hord a szél
és sáros szőnyegre vetődnek a napsugarak.
Az utcán
kiéhezett kutya vonít.
A küszöb mellett
döglött macska hever.
Egy-egy puhatollú madár
hangja hallatszik,
majd elhallgat,
választ vár,
tőlem, a senkitől, a semmitől.
Én meg csak szégyenkezem.

A ház előtt
kettétört almafa
virággal telt ágairól
sziromlevelek hullanak
és kérdi:
A szedők merre vanak?
Az íróasztal mögül
egy gyerekkép néz rám:
Elmentek-e a hegyről lövöldöző katonák
én is
ki akarok menni
az utcára. 

Fordította: Fehér Illés

Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket.
Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.
Izvor: autor


Danyi Zoltán Csontig hideg – Zima do kostiju


Képtalálat a következőre: „danyi zoltán”

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –
 Csontig hideg

Nem akartam mást, csak mutatni a csillagokat,
a felfeszített eget, amikor a legtisztább, legfényesebb.

Minek mutatom,
és ugyan mit kellene rajta néznie.

Forrás: a szerző


Zima do kostiju

Ništa drugo nisam hteo, samo pokazati zvezde,
razapeto nebo, kad je najčišći, najsvetliji.

Zbog čega pokazujem,
i ustvari šta bi na tom trebalo gledati.

Prevod: Fehér Illés

2017. május 1., hétfő

Jóna Dávid negyedpercesek – natuknice


Képtalálat a következőre: „jóna dávid”

Jóna Dávid Budapest 1968. September 9. –


negyedpercesek


A képzelet nem más, mint háborúban egy életmentő árok.

*

Szerinte menő a bokára tetovált idézet, szerintem csak lemoshatatlan lábjegyzet.

*

Rádiós felhívás: “Szülőket keresünk, akiknek még nincs gyermekük!” – és jelentkeztek rá!

*

Tudtad? A kannibál törzsek nem esznek kurvát, a legenda szerint anno egy spanyol konkvisztádor azt mondta a törzs varázslójának, hogy ezen nőszemélyek romlottak.

*

Nincs meg a zászló! Kösd fel a gatyád!

*

A kollégának az iratdossziékat kellett pakolnia. A főnök szólt, hogy a következő sort tegye keresztbe. Mély nyomot hagyhatott benne az utasítás. Azóta többeknek keresztbe tett.

*

Meggyőződésből kellene kevesebb, ma ebből túlkínálat van.

*

Zok, bácskai település, gyakran jártunk át jugóba a nyolcvanas években Adidas cipőért, Speedo fürdőnadrágért, nyugati cuccokért. Aztán megjelentek ott is a hamisítványok. Még ma is őrzök egyet, amit Zokon vettem.


*

A leheleted hidegen hagy ma..

*

Kolostor ablakában valaki integet, ő biztosan nem a kiugrott szerzetes.

*

A túlpartról kaptam egy üzenetet: “az igazság odaát van…”.

*

A reptéri biztonsági szolgálat fémdetektora a férfi karjánál bejelzett. Fura egy történet. Volt benne egy csavar.

*

Megfigyeltem, hogy a fényképeken mindig a kezem mutatni akar valamit, így aztán többször is eltakarom a kép más, fontos részleteit. Azt hiszem ezeken a képeken nem mutatok valami jól…

*
A zsebóra viszi a labdát, egy csel, majd a nyúlszőr kalaphoz továbbít, amely passzol a kabátjához.

*

Kihalt népek bölcsességeivel csak óvatosan…

*

Adótanácsadó volt és hobbyasztalos. Van közös pont. Ismerte a kiskapukat!

*

Dargay Attila Vuk című filmjének főhőseiről nevezték el a konferenciaterem helyiségeit. Ez a kedvenc: Karak terem.

*

Semmi sem igaz, s nem igazi,
de már nem töpreng azon, mit a Sors, s a kártya kivet,
a szabadság süvegére kínai tolldíszt rak Tibet.


*

Ez egy híres damil! Zsinórban háromszor nyert díjat!

*

Megfogtam a kezed, amikor rajzoltál, Te nem hagytad abba. Együtt siklott a kezünk a papíron. Látod, van közös vonás!

*

Töltsünk el együtt egy gyertyafényes vacsorát… Hozom a gyertyát, Te főzöl.

*

A veterántalálkozón az egyik öreg mondja: hoztam töltényhüvelyeket, a másik odabotorkál opálos tekintettel kézbe fogja, majd ennyit mond: ez nekem is megfordult a fejembe…

*

A költő megelőzte a korát, így lőhették hátba…
 

*

Frutti helyett gondoltam, hogy Ti is tudjátok: A lefejezés kifejezés nem fejtálló…

*

A Belügyminisztérium 1500 pár bélelt, bundás kesztyűt foglalt le. Rendőrkézre került.


*

A múlt héten feleségem, némi szemrehányással a hangjában jelezte, hogy hangyák vannak a konyhában. Szerveztem, intéztem, mert értem én a szép szavakat. Most ott állt a konyhában kezébe temetett arccal, s úgy érzem nem örült a nehezen megszerzett hangyászsünnek.

*

Olyan egyediek vagyunk, mint a hópelyhek mintázatai, de a globális felmelegedés tükrében ez már nem is annyira izgalmas.


natuknice


Mašta nije ništa drugo no jarak što u ratu život spašava.

*

Po njemu je na članak tetoviran citat pristao,
po meni je tek natuknica koja se ne spira.

*

Poziv preko radija: “Tražimo roditelje, koji dece još nemaju!” – i javili su se.

*

Jesi li znao? Kanibali bludnice ne jedu, prema jednoj legendi u davno prošlo vreme španski osvajač je vraču plemena rekao, da su takve ženske osobe kvarne.


*

Nema zastave! Obesi gaće!

*

Kolega je morao dokumente slagati. Šef mu je rekao, da sledeći red neka unakrst stavi. Naredba je u njemu dobok trag ostavila. Od onda mnoge je krstom treretio.

*

Trebalo bi manje ubeđenja, od toga ima viška ponude.

*

Zlo je meštance u Bačkoj gde smo osamdesetih godina, tamo preko granice, često kupovali Adidaske, kupaće gaće Spido, robu sa zapada.
Onda su se falsifikati i tamo pojavili. Jednog još uvek čuvam što sam uzeo za Zlo.

*

Danas sam prema tvom dahu hladan...

*

Neko maše sa prozora manastir, on zasigurno nije kaluđer ko je iskočio.

*

Sa susedne obale sledeću poruku sam dobio: “ istina je na drugoj strani...”,

*

Detektor obezbeđenja aerodroma se kod ruke muškarca odlasio. Zanimljiv događaj. U ruci šaraf je imao.

*

Opazio sam, da na fotografijama moja ruka uvek nešto pokazuje, na taj način često druge, važne delove slike pokrivam. Čini mi se da na tim slikama ne izgledam baš najbolje...

*

Loptu džepni sat vodi, jedna varka, pa do šešira od krzna zeca šalje što kaputu dodaje.


*

Oprezno sa mudrostima izumrlih naroda...

*

Hobistolar je porezni savetnik bio. Postoji dodirna tačka. Poznavao je vratanca!

*

Prostorije sale za konferencije nazvali su prema glavnim likovima filma Atile Dargaija Vuk. Najpopularniji  je: Prostor karaktera.

*

Ništa nije istina, niti istinska,
ali to,  šta Sudba i karta izbaci više ne razmatra,
na kapu slobode Tibet kineski ukras od pera stavlja.

*

To je znamenit konac! Uzamance tri puta je nagrađen!

*

Uhvatio sam ti ruku kad si crtao. Ti nisi prekinula. Naše ruke na papiru zajedno klizale.
Vidiš, zajednička crta postoji!

*

Provodimo jednu večeru uz svetla sveća... Sveće donosim, Ti kuvaš.

*

Na sastanku veterana jedan od njih reče: doneo sam patrone, drugi mu dogega uzima u ruke zamućenim očima gleda i samo dobaci: to i meni se mota u glavi...

*

Pesnik je pretekao svoj vek, tako su ga mogli u leđa upucati...

*

Umesto frutija mislio sam da i Vi znate: Izraz
odrubljivanje glave je obezglavljen...

*

Ministarstvo unutrašnjih poslova zaplenio je 1500 pari postavljenih rukavica. Stigle su na ruke policije.

*

Supruga mi je prošle nedelje sa dozom prekora nagovestila, da su u kuhinji mravi. Jer shvatam lepe reči, na svoj način ali sam rešio problem. Sad skroz očajno stoji u kuhinji, čini mi se da nije oduševljena sa teško nabavljenim mravojedom.


*

Osobeni smo kao šare snežnih pahuljica, ali u svetlu globalnog zagrejavanja to i nije tako uzbudljivo

Prevod: Fehér Illés.
Forrás: http://lenolaj.hu/2017/04/10/jona-david-negyedpercesei/